Teológiai-etikai sarokpontok a keresztyének közügyekben való részvételéhez, V. – Az úgynevezett ártalomcsökkentő megközelítések keresztyénellenesek
A tinédzserkori terhesség és a kábítószer-fogyasztás az országot érintő két legsúlyosabb társadalmi probléma.
A fiataloknak azt mondani, hogy kerüljék a kábítószereket, és tartózkodjanak a házasságig a nemi élettől, ma már indoktrinációnak és időpocsékolásnak számít. Ezt a megközelítést – a „mondj nemet!” üzenetet – sikerült teljesen nevetségessé tenni, mondván, csupán leegyszerűsített megoldás. Az elmúlt húsz évben rendre azt az érvet hozták fel, hogy nem működnek a fiatalok számára határozott erkölcsi útmutatással szolgáló megelőző megközelítések. Helyettük az úgynevezett „ártalomcsökkentő” megközelítéseket támogatták, éspedig azzal az indoklással, hogy ha a fiataloknak azt mondjuk, ne fogyasszanak kábítószert, vagy ne éljenek nemi életet, az nem fogja megakadályozni őket abban, hogy mégis megtegyék. Ezért – állítják – jobb, ha engedjük nekik, hogy tegyék, csak biztosítsuk számukra a „biztonságos környezetet”. Ez az ártalomcsökkentést hangsúlyozó filozófia végül oda vezetett, hogy a fiatalok elé a „biztonságos szexet” és a „biztonságos” kábítószer-fogyasztást helyezték követendő példaként.
Ez a filozófia látszólag vonzó, mert elfogadható célja van, mégpedig az ártalmak csökkentése. Sokan bedőltek ennek a mélységesen naiv szemléletmódnak. De az önmérséklet leépítése révén az „ártalomcsökkentés” valójában épp hogy növeli a káros tevékenységben részt vevő személyek számát, ahelyett, hogy csökkentené.
Az ártalomcsökkentést mint olyat eredetileg azért vezették be, hogy segítsenek a kábítószerfüggőkön, akik kémiai anyagok hatása alatt élnek – vagyis függnek tőlük. A függőség megszüntetését célzó program részeként az öngyilkosság közelébe került személyek olyan tanácsokat kaptak, hogyan használhatják biztonságosabban [egyre kisebb dózisban – a ford.] a kábítószereket. Lényeges, hogy itt a cél a függőség megszüntetése volt. Ezt az eredeti megközelítést mára nagyrészt elhagyták. A heroinfüggőségben szenvedő betegeket ma már hosszú távon metadonnal kezelik. Még nagyobb jelentőséggel bír az a tény, hogy az ártalomcsökkentő megközelítéseket a függőségben szenvedőkön túlmenően kiterjesztették a fiatalok teljes populációjára.
Keresztyén szemszögből az ártalomcsökkentést hangsúlyozó megközelítéssel az a probléma, hogy kikövezi az utat a bűn előtt. Ahelyett, hogy azt mondanák a fiataloknak, hogy a cselekedeteiknek szükségszerű következményei vannak, az ártalomcsökkentést hangsúlyozó álláspont pozitívumként mutatja be azt, ami eredendően veszélyes. Ez a megközelítés olyan légkört teremt, mintha a felsorolt jelenségek elfogadhatók volnának, még több embert bátorítva arra, hogy részt vegyen a káros tevékenységekben és megbélyegezve azokat a fiatalokat, akik továbbra is ellenzik. Ez pont hogy az ártalmak növekedését és nem a csökkenését eredményezte.
Ez világosan látható a szexualitással kapcsolatos felvilágosítás területén. Amióta bevezették a „biztonságos szexről” szóló edukációt, megnőtt a kiskorúak közötti szexuális aktusok száma. Ezzel együtt a nemi úton terjedő betegségek szintje is ugrásszerűen megnőtt, akárcsak a tinédzsereken végrehajtott abortuszoké. Ily módon a fiatalok számára szinte lehetetlenné vált, hogy szabadon kimondhassák, hogy várni akarnak a szexszel a házasságig. Az ártalomcsökkentő megközelítés tehát nemhogy csökkentette volna, de még növelte is a károkat.
Az ártalomcsökkentés aláássa a jogállamiságot és a szülői tekintélyt. Rossz útra tereli a fiatalokat: azt az üzenetet közvetíti, mintha a drogfogyasztás vagy a fiatalkorúak által folytatott szexuális tevékenység elfogadható lenne.
Az ártalomcsökkentés filozófiájának egyre szélesebb körű alkalmazása rendre kudarcba fullad. Az egyetlen válasz, amelyet az ártalomcsökkentés gurui erre a fejleményre adni képesek, az, hogy egyre korábban és egyre nagyobb dózisban kell az ártalomcsökkentést eszközölni.
Ezzel szemben azokon a területeken, ahol a megelőzést alkalmazzák, sikert érnek el. Vegyük például a dohányzást. A kormány határozott dohányzásellenes kampányba kezdett, amely egyértelmű üzenetet közvetít az embereknek: „Ne dohányozzatok!” Konfrontatív reklámkampányt indított [az Egyesült Királyságban – a ford.] tüdőrákban szenvedő emberek szívszorító történeteivel. Számos középületben már nem engedélyezett a dohányzás. Ehelyett a dohányosok kint kuporognak, mert bent nem szabad dohányozni. A közoktatási program eredményeként csökkent a dohányzás a férfiak körében. A tüdőrák előfordulási aránya férfiak esetében a hetvenes évek végén érte el a csúcsát, azóta több mint 40%-kal csökkent. Ha a dohányzás kapcsán tudjuk hirdetni, hogy „mondj nemet!”, miért ne tehetnénk meg ugyanezt az illegális és erkölcsileg helytelen tevékenységek terén is?
Forrás: https://www.christian.org.uk/who-we-are/what-we-believe/harm-reduction-approaches-un-christian/
Fordította: M. T. A.
*
Korábbi részek:
A kormányzat létezésének célja a gonosz megfékezése
A házasság szentsége
A gyermekek feletti szülői tekintély Istentől ered
A drogfogyasztás káros
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
