Vajon a politikai kérdések elvonják a figyelmünket az evangéliumról? – keresztyén befolyás a kormányzatra

Olykor-olykor evangéliumi keresztyének között is nézetkülönbségekhez vezet a keresztyének közügyekhez-politikához fűződő viszonya. A következő kérdések merülhetnek fel a témával kapcsolatosan: megköveteli-e hitünk, hogy bizonyos közügyekben részt vegyünk? Milyen legyen e részvétel jellege, módja vagy intenzitása? Milyen mértékben tudnak közös álláspontra jutni a keresztyének, amikor bibliai alapozású válaszokra törekednek bizonyos közügyeket illetően? Egyáltalán, meddig mehetnek el a keresztyének a közügyekben való részvétel, illetve a politikára gyakorolt befolyás tekintetében? Abban talán minden keresztyén egyetért, hogy akármilyen formában is jut kifejezésre politikai szerepvállalásunk, annak szentírási alapokon kell nyugodnia. Az Egyesült Királyságban működő, Christian Institute (CI) nevű konzervatív evangéliumi szervezet anyagai (cikkek, tanulmányok stb.) segíthetnek az érdeklődőknek a tájékozódásban. Alább egy olyan, e szervezet honlapján szereplő rövid interjú szövegét osztjuk meg, amely Wayne Grudemmel, amerikai evangéliumi rendszeres teológussal, a téma szakértőjével készült.

*

– Ön szerint nem vonják el a politikai kérdések a figyelmünket az evangéliumról?

– Úgy vélem, a felebarátaink szeretetére vonatkozó parancs – hogy úgy szeressük őket, mint önmagunkat – azt jelenti, hogy a társadalom minden területén arra törekszünk, ami a javukat szolgálja. Ez magában foglalja a jó kormányzást és a jó törvényeket is. Fontos, hogy a keresztyének jelentős befolyást gyakoroljanak a kormányzatra Isten erkölcsi normái és kormányzásra vonatkozó elvárása szerint, ahogyan az az írott kijelentésben, a Szentírásban kinyilatkoztatásra került (ha és amennyiben helyesen értjük).

– Mit ért „jelentős befolyás” alatt?

– „Jelentős befolyás” alatt megnyerő, kedves, megfontolt, szeretetteljes, meggyőző hozzáállás révén érvényesülő befolyást értek, amely mindig tekintetbe veszi az aktuális körülményeket, és mindig tekintettel van arra, hogy a másik embernek joga van másképp vélekedni. Ugyanakkor megalkuvást nem ismerő az Isten igéjének – az abban szereplő tanításoknak – az igazságtartalmát és erkölcsi érvényességét illetően. Semmiképpen sem valamiféle dühös, harcias, intoleráns, ítélkező, erőszakos, gyűlölettel teli hozzáállást.

– Voltak olyan bibliai szereplők, akik elkötelezettek voltak politikai kérdések iránt?

– Dániel személye lehet egy ószövetségi példa arra, hogyan gyakorolhat jelentős befolyást egy hívő a polgári kormányzatra. Dániel ezt mondta Nebukadneccarnak: „Azért, ó, király, fogadd meg a tanácsomat: Hagyj fel vétkeiddel, légy igazságos, és gonoszság helyett bánj irgalmasan a szegényekkel! Így majd boldogan élhetsz sokáig.” (Dán 4,24) Dániel megközelítése határozott és egyértelmű volt. Épp az ellentéte annak a modern multikulturális megközelítésnek, amely ma így fogalmazna: „Ó, Nebukadneccar király, én zsidó próféta vagyok, de nem merném a saját zsidó erkölcsi normáimat a te babiloni királyságodra ráerőltetni. Kövesd a szívedet! Nem az én dolgom jóról és rosszról beszélni neked.”

– És mi a helyzet az Újszövetséggel?

– Keresztelő János kiváló példa arra a hívőre, aki jelentős befolyást gyakorol az adott kormányzat politikájára. „Megintette” Heródes Antipász negyedes fejedelmet „minden gonosz tettéért” (Lk 3,19), és bátran beszélt a Római Birodalom tisztviselőinek kormányzati politikájuk erkölcsi helyességéről és helytelenségéről. Ez egy olyan téma – a kormányzat helyes irányba történő befolyásolása az Isten szava szerinti bölcsességgel –, amely az egész Szentíráson végigvonul.

– Mit gondol, az egyházaknak ma milyen mértékben kellene „politikai” kérdésekről beszélni?

– Úgy vélem, a lelkipásztoroknak kifejezetten kötelességük a törvényeket, a kormányzatot és a politikát érintő kérdésekről igehirdetéseket tartani és Isten igéje alapján tanítani. Végül is ezek a témák a Szentírás tanításának a szerves részét képezik.

– Nem válhat a téma könnyen ellentmondásossá?

– Pusztán az a tény, hogy valami „ellentmondásos”, még nem menti fel a lelkipásztorokat a felelősségük alól, hogy prédikáljanak róla, ahogy a gyülekezetet sem, hogy állást foglaljon az adott kérdéssel kapcsolatban. Pál apostol sem érte be azzal, hogy Isten igéjének – a Szentírásnak – csak bizonyos részeiről prédikáljon. Sokkal inkább úgy vélte, hogy Isten előtti felelőssége minden egyes témáról prédikálni, amiről a Szentírás tanít. Amikor Pál találkozott az efezusi gyülekezet presbitereivel-véneivel, és összefoglalta a közöttük végzett hároméves szolgálatát, ezt mondta: „Ezért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok. Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát.” (ApCsel 20,26–27) Pál nem riadt vissza attól, hogy bármilyen témáról tanítson, csak azért, mert az népszerűtlennek számított. A mert kötőszó Pálnak a vénekhez intézett említett kijelentésében arra utal, hogy azért volt feddhetetlen az Isten előtt, mert amikor tanított, nem riadt vissza a népszerűtlen témáktól. Ha a Bibliának a polgári kormányzatról és Isten erkölcsi normáiról szóló tanítása „Isten teljes akaratának” a részét képezi, akkor egyértelműnek tűnik, hogy a lelkipásztoroknak igenis felelőssége ezekről a dolgokról tanítani a gyülekezetükben.

– Mennyire kell a keresztyéneknek belemenniük vitás témákba?

– Tisztában vagyok vele, hogy egyes témák ellentmondásosabbak másoknál. Szeretném azt is kihangsúlyozni, hogy a lelkipásztoroknak bizony nagy bölcsességre van szükségük ahhoz, hogy különbséget tegyenek különféle politikai témák között, hiszen egyes témák esetében vélekedhetnek úgy, hogy az adott kérdésben (például a magzatok életének védelme kapcsán) létezik egyértelmű bibliai álláspont, míg más témák esetében a legbölcsebb dolog csak annyit mondani: „Tisztában vagyok vele, hogy ebben a kérdésben jogosak a keresztyének közötti véleménykülönbségek.” Lesznek olyan témák is, ahol a lelkész a következőket mondja majd: „A célt illetően (például a szegények megsegítésének kérdésében) egyet kell értenünk, de hogy mi a cél elérésének a leghatékonyabb eszköze, arról ki-ki szabadon gondolhat mást és mást.” És vannak olyan témák is, amelyek kapcsán a lelkipásztor így nyilatkozhat: „Nem azért nincs egyetértés közöttünk ebben a kérdésben, mert az elérni kívánt eredményt illetően eltérőképpen gondolkodunk, hanem azért, mert egyszerűen másképp értékeljük a tényeket.”

– Hogyan kezdjünk el keresztyénként ilyen témákról beszélni?

– A lelkipásztoroknak rendszeresen imádkozniuk kell Isten vezetéséért, de az is fontos, hogy kikérjék a presbiterek (vagy diakónusok) tanácsát. Nem javaslom, hogy mindenfajta előkészület nélkül kezdjünk el a gyülekezetünkben politikai kérdésekről beszélni, nehogy átgondolatlanul „beleszaladjunk” egy olyan prédikációba, amely nélkülözi a bölcsességet.