„Tükröm, tükröm mondd meg nékem!” – az ún. Tükör Biblia
A Tükör Biblia a dél-afrikai bibliatanár, Francois du Toit új parafrázisa, akinek Mirror Word néven ismert a tanítói szolgálata. A fordító, parafrázisgyártó du Toit állítása szerint körültekintő fordítást készített a Biblia eredeti szövegéről, majd átfogalmazta az üzenetet úgy, hogy a modern olvasó számára friss és érthető legyen. 2020-ig du Toit befejezte az Újszövetség egy részének a fordítását (Lukács 1–16, János evangéliuma, Róma, 1Korinthus, 2Korinthus, Galata, Efezusi, Filippi, Kolossé, 1Thesszalonika, 2Timóteus, Titus, Zsidók, Jakab, 1Péter 1–2, 2Péter 1, 1János 1–5, Jelenések). Célja, hogy elkészítse a teljes Újszövetség és az Ószövetség kiválasztott részeinek a parafrázisát. A Mirror Study Bible-t olyan lábjegyzetekkel látták el, amelyek magyarázatot adnak arra is, hogy a szerző miért választotta az adott fordítást.
Bár állítása szerint du Toit a bibliai szöveg értelmét bontja ki, egyértelműnek tűnik, hogy valójában a saját meglátásait projektálja a szövegbe. Du Toit univerzalista [ami nyilvánvaló eretnekség – a ford.], és mint ilyen abban hisz, hogy az egész emberiség megváltást nyert a kereszt által: „Jézus meghalt az emberiség halála miatt, és amikor a kő elgördült, mi is feltámadtunk vele együtt! Minden emberi élet teljes mértékben képviseltetik benne!” (http://www.mirrorword.net/about-us) Du Toit számára az evangélium nem az, hogy a bűnösök a Krisztusba vetett hit által üdvözülhetnek, hanem az, hogy az emberiség már üdvözült. Az evangélium egyszerűen ennek a ténynek a kihirdetése. Szerinte tudatosítanunk kell ezt a tényt, és el kell fogadnunk ahhoz, hogy valóban örömteli és teljes életet élhessünk.
Az újonnan revideált Károli-Biblia (új Károli-fordítás) és a Tükör Biblia bizonyos szakaszainak összehasonlítása szemlélteti du Toit sajátos teológiáját. A Jn 1,12 az új Károli-fordítás szerint így szól: „De mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek…” Őket János azokkal hasonlítja össze, akikről egy verssel korábban ír: akik elutasították [nem fogadták be – a ford.] Krisztust. A lényeg az, hogy míg sokan elutasították Jézust, addig azok (és csak azok), akik befogadják őt, Isten gyermekeivé lesznek. A Tükör Biblia ezt teljesen kiforgatja. Parafrázisának lényege nem az, hogy az embereknek Isten gyermekeivé kell válniuk, hanem az, hogy csak fel kell ismerniük, hogy Krisztus miatt már eleve azok: „Mindenki, aki felismeri a benne rejlő összetartozását, meggyőződésre jutott arról, hogy Ő jelenti eredeti életüket és arról, hogy az Ő neve határozza meg őket, Isten bizonyosságot ad nekik, hogy valóban az Ő leszármazottjai és tőle születtek; Ő szentesíti a fiúságuk jogszerűségét.” [Az elérhető és közkézen forgó magyar fordítást használtuk, ennek sajátja a fogalmazás bicebócasága és a korrektúrázatlan helyesírás. – A ford.] A Tükör Biblia parafrázisa szerint nem a fiúságra van szükségünk, hanem csak a fiúság felőli bizonyosságra.
Az új Károli-fordításban a Jn 3,3 így hangzik: „Jézus így válaszolt neki: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.” (Az angol ESV Study Bible is hasonló megoldással él.) Az összes többi modern változat ugyanezt az üzenetet közvetíti, bár a megfogalmazás némileg eltérő. A lényeg az, hogy újjászületés nélkül az ember ki van zárva Isten országából. A Tükör Biblia teljesen más hangsúlyt ad e soroknak: „Jézus határozott hangnemben így felelt neki: senki sem volna képes bármit is Isten uralmából származottként felismerni, hacsak nem eleve fentről van születve! Maga a tény, hogy képes vagy felismerni az Istennel való egységemet, miközben ember vagyok, ez az emberiség fentről való születettségéről tanúskodik!” [Ez a magyar „fordítás” a Tükör Biblia eredeti verziójához képest sem kielégítő, de azért kifejezi du Toit fordításának téves voltát. – A ford.] A Tükör Biblia szerint nem Krisztus „befogadása” által válik az ember Isten gyermekévé – az egyszerűen csak az emberiség isteni eredetét bizonyítja.
Bár sok más példa is van, nézzünk meg még egyet, amely világosan megmutatja du Toit teológiai szándékát, amely rányomja a bélyeget a teljes parafrázisára. A Jn 3,17–18 az új Károli-(és sok más, hasonló bevett) fordítás szerint így hangzik: „Mert Isten nem azért küldte az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse a világot általa. Aki hisz őbenne, nem kerül ítéletre, aki pedig nem hisz, az már el is ítéltetett, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” Az itt szereplő ítélet magának a szent Istennek az ítélete, aki megítéli a meg nem térő, Krisztust elutasító bűnösöket. A Tükör Bibliában az Isten ítéletére való figyelmeztetés egészen más értelmezést nyer: „Istennek nem áll szándékában bárkit is elítélni, – nem azért küldte a Fiát, hogy a világ Ítélő bírája legyen, hanem a Megmentője. Istennek nem áll szándékában senkit sem elítélni – a Fiát nem bírónak, hanem a világ Megváltójának küldte. Nem a hústest, hanem a hit határoz meg téged! Amennyiben az ember meggyőződésre jutott, hogy a hiteles fiúság az övé, az elválasztottság vagy elutasítás nem létezik! Ha valaki úgy dönt, hogy nem fogadja ezt a tényt, az önmaga ítélete alatt marad, melyet a személyes teljesítményen alapuló, hiábavaló igyekezetével állandósít. Ezzel makacs hitetlenséggel utasítja vissza azt, amely csak az Apától és nem a testtől született Fiú Nevében jelentett ki és váltatott meg.” Du Toit számára Isten ítélete a Fiút elutasító magatartás miatti önítéletté válik, mivel nem vagyunk hajlandók felismerni Krisztus valódi fiúi mivoltát, és teljesítményünkkel próbáljuk kiérdemelni Isten kegyelmét.
Végső soron a Tükör Biblia nem tekinthető pontos fordításnak, de még parafrázisnak sem. Sokkal rosszabb annál, mintsem hogy annyival elintézhetnénk, hogy „bizonyos helyeken pontatlan”. A Tükör Biblia olyan tanítást próbál népszerűsíteni, amely ellentétes az újszövetségi evangéliummal. A Tükör Biblia senkinek nem válik hasznára az eredeti szöveg jobb megértése céljából, inkább a Szentírás üzenetének kiforgatása (lásd 2Pt 3,16).
Felhasznált forrás: https://www.gotquestions.org/Mirror-Bible-Word.html
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: „mi a különbség a kettő között?” És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
Kedves Evangelikál Csoport!
Nagyon szépen köszönjük a figyelmeztetést és a tájékoztatást.
Fontos, hogy képben legyünk a sátán aktuális megtévesztései kapcsán.
Nekünk csak egy Tükörre van szükségünk:
Jakab 1:21-25.: „Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az Igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az Igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”
Az Úr Jézus áldja a szolgálatotokat!
Imádkozó szívvel,
Kiss Gyula
református lelkipásztor