Mire figyeljünk: személyiség vagy meghirdetett program? – Trump és az evangéliumi keresztyénség
Bár az USA a nagy vízen túl van, mégiscsak a világ (egyik) vezető hatalmáról van szó – egy világhatalomról –, amely mind kulturális, mind politikai tekintetben nagy befolyással van a hazai kulturális életre és politikai folyamatokra. Furcsa mód – de épp az előzőkből fakadóan – még a magyarországi egyházi közösségekre is jelentős hatással van, hogy az USA-ban melyik párt jut éppen hatalomra (a republikánusok vagy a demokraták), ki az Egyesült Államok aktuális elnöke, és hogy ő milyen politikai programot képvisel.
Tény, hogy Amerikában a most megválasztott elnök, Donald Trump stabil szavazóbázisának számítanak az úgynevezett evangéliumi/evangelikál keresztyének (és ez a stabil tömb egyéb csoportokkal is kiegészült, például a vallásos, római katolikus latinókkal), és az is, hogy a Trump által képviselt és nyíltan felvállalt politikai-ideológiai látásmód nagyobbrészt lefedi a konzervatív, evangéliumi keresztyének világnézetét. Ebből fakadóan a hazai evangéliumi-keresztyén szcéna képviselőinek (legyenek bár kisegyháziak vagy a történelmi egyházak tagjai) nagyobb része is pozitív fejleményként értékeli a republikánus párt nagy arányú győzelmét és Trump elnökké választását.
De vannak kivételek is. Léteznek olyan evangéliumi keresztyének mind az USA-ban, mind Magyarországon, akik berzenkednek a választás eredménye miatt, taszítónak találják az új elnök személyét, és evangéliumellenes attitűdnek tartják az irányában tanúsított pozitív viszonyulást keresztyének részéről (a liberális-progresszív irányban elkötelezett „keresztyéneket” nem említem külön, ők nyilvánvalóan elkötelezett demokraták). Nagyon leegyszerűsítve: létezik az evangéliumi keresztyéneknek egy – szűk – kisebbsége (mind az USA-ban, mind hazai környezetben), mely furcsa mód – tulajdonképpen az evangéliumi értékrendjére rácáfolva – politikai szimpátiáját/hovatartozását illetően kifejezetten liberális-baloldali-progresszív elkötelezettségű, tehát többről van szó, mint a Trump iránti személyes antipátia kifejezéséről, ugyanakkor esetükben ez az utóbbi szempont is fajsúlyos. Ha részt vehetnének az amerikai választáson, semmiképp sem szavaznának Donald Trump személye miatt a republikánusokra, nagy valószínűséggel a demokraták mellett döntenének. Tennék ezt annak ellenére, hogy a demokraták az elmúlt évtizedben egyre inkább – már-már szélsőséges módon – a progresszív-balos témaegyüttes (az abortuszhoz való jog, a woke és az LMBTQ+) szekértolójává váltak.
Jelenleg – így, a választásokat követően – a republikánusok nagy arányú, szinte földindulásszerű győzelmét tragédiaként élik meg, lehangoltak, elkeseredettek, szabályosan gyászolnak. Ők, akik általában azt hangsúlyozzák, hogy az egyház ne politizáljon, most szomorúságuknak, lehangoltságuknak egy-egy gúnyos, pikírt tónusú poszttal adnak hangot, erőteljes vitába keveredve azokkal a keresztyénekkel, akik Trumppal és a republikánusokkal „merészelnek” szimpatizálni, és akik örülnek az eredményeket látva.
Ez a folyamat egyes esetekben odáig fajulhat, hogy a politikai tekintetben vett baloldali-liberális-progresszív ágendának a teológiai tekintetben vett konzervatív, evangéliumi hozzáállással való erőszakos összeházasítása olyan szintű kognitív disszonanciához vezet, amely sokáig nem tartható, döntésre és az egész személyiség egyik irányba való elmozdulására sarkall – tragikus módon általában a végeredmény az evangéliumi értékrendnek a feladása, vagyis a politikai szimpátiák és antipátiák oltárán való feláldozása, amely nyilvánvalóan annak a jele, hogy az adott személy identitásának mélyrétegeit inkább a politikai meggyőződése, semmint az evangélium iránti elkötelezettsége képezi.
Ugyanakkor léteznek olyan evangéliumi személyek is – köztük vezetők, lelkipásztorok stb. –, akik nem adják fel evangéliumi értékrendjüket, és ezért nem szavaznának az evangéliumellenes ideológiát képviselő demokrata pártra, de az elnökjelölt személyével kapcsolatos erkölcsi ellenérzéseik miatt az egyébként az értékrendjüket jobban kifejező-artikuláló republikánus félre sem. Ilyen például az USA-ban is jól ismert John Piper reformált baptista lelkipásztor-teológus, a Desiring God vezetője.
***
Piper saját platformjain még az előző választás előtt (melynek eredményeképpen – Trumpot legyőzve – Joe Biden lett az USA elnöke) amellett érvelt, hogy egy evangéliumi keresztyénnek egyik jelöltet sem szabad támogatnia a választáson. A jelölteket név szerint nem említette – amennyire lehet, kerülte a személyeskedést –, de egyértelmű, hogy kikre gondolt. Piper összehasonlította a két jelöltet. Az egyik politikai ágendája – írja Piper – tartalmazza a magzatgyilkosság, a nemváltás és a „szocialista túlkapások” melletti kiállást (nyilvánvalóan Bidenre gondolt), míg a másik nem képes megbánást tanúsítani a neki tulajdonított szexuális erkölcstelenségek kapcsán, sőt még henceg is velük (ezzel nyilvánvalóan Trumpra utalt, bár így utólag nem igazán érthető, miért veszi készpénznek az ellene megfogalmazott vádakat).
Wayne Grudem evangéliumi rendszeres teológus (egyébként Piper személyes jóbarátja) közzétette Pipernek szóló válaszát. Grudem, aki Trump első elnöki ciklusa előtt nyilvánosan kiállt amellett, hogy – tekintetbe véve a jelöltek által képviselt politikai programot – a Hillary Clinton által vezetett demokratákkal szemben értékalapon egy evangéliumi keresztyénnek csakis Trumpra és az általa vezetett republikánusokra szabad voksolnia, a következőképpen foglalja össze Piper érveit. (Mindeközben ne feledjük, hogy a Biden–Trump párharc kontextusában zajlott le a két teológus közötti tiszteletteljes, baráti hangvételű „levélváltás”.) 1. Egy politikai vezető személyes bűnei legalább olyan káros hatással vannak a nemzetre és annak tagjaira, mint az etikai tekintetben rossz, istenellenes törvények, hiszen „megfertőzik” a kultúrát. Az „uralkodók” és az „alattvalók” mentalitása között szignifikáns kapcsolat van a Szentírás szerint (azaz az uralkodó életvitele „ragadós”). 2. Helytelen az a megközelítés a keresztyének részéről, miszerint a politikai-törvényi szintű kérdések többet nyomnak a latban, mint egy adott ember személyisége. 3. A büszkeség szörnyű bűn, és mint ilyen más bűnökre sarkallhatja az embereket. (Ezzel arra utal Piper, hogy Trump vélt személyiségtorzulása előbb-utóbb politikai tekintetben is megtermi a maga gyümölcsét, azaz rossz politikát eredményezhet, például – közvetve – az abortusz támogatását.) 4. Akármelyik jelöltre is szavaz egy keresztyén, az óhatatlanul a keresztyén tanúságtétel csorbulását eredményezi.
Wayne Grudem – John Piper
Említettük, hogy Piper a rá jellemző intelligens módon, normális hangnemben képviselte álláspontját, és azt senkire nem akarta ráerőltetni. Elfogadta annak a lehetőségét, hogy evangéliumi alapon más – másképp mérlegelve, máshogyan súlyozva – eltérő következtetésre juthat.
Nos, mivel hazai környezetben e sorok írója is találkozott evangéliumi keresztyének részéről a Piper által megfogalmazott érvekkel (bár tegyük hozzá, nem ilyen kiegyensúlyozott hangnemben, és azt nem ilyen színvonalasan képviselve), ezért talán érdemes tömören összefoglalnunk Grudem Pipernek írt válaszát, hátha okulnak belőle azok a keresztyének, akik pusztán azért támogatnak istentelen ideológiákat felkaroló politikai tömörüléseket, mert azok vezetői „szalonképesebbek” más pártok vezetőinél (tehát pusztán a stílus miatt).
Grudem szerint Piper érvelése figyelmen kívüli hagyja, hogy emberek úgy is választhatnak maguk fölé vezetőt, hogy nem utánozzák az életstílusát, és nem követik őt személyes bűneiben. Ugyanakkor – ne feledjük – a meghozott törvényekkel kapcsolatban nincs meg ez a szabadságuk. A törvények kivétel nélkül mindenkitől engedelmességet követelnek. Csak azért, mert valaki a Trump által képviselt politikai program miatt őrá adja le a voksát, még nem jelenti azt, hogy követni vagy utánozni fogja a (vélt) jellemhibáit. Trump támogatói maguk is tisztában vannak azzal, hogy esetében egy némileg excentrikus személyiségről beszélünk – nem értettek egyet sértő hangvételű bejegyzéseivel, ettől függetlenül támogatták az általa hozott törvényeket és az általa képviselt politikai irányvonalat. Miért ne mondhatná egy választópolgár – egy evangéliumi keresztyén –, hogy bár Trump hangvétele, stílusa sok esetben sértő, nem éppen tisztelettudó, ő mint választópolgár nem szándékozik így viselkedni?
Ha azonban olyan törvényeket fogadnak el (és hagynak helyben a bíróságok), amelyek például érvényre juttatják az LMBTQ+-ágendát, akkor senkinek nem nyílik szabadsága arra, hogy lelkiismeretét és biblikus értékrendjét követve ország-világ előtt kifejezze: az azonosneműek házassága mint olyan erkölcstelen, és ő nem járul hozzá ahhoz, hogy bármilyen módon támogasson vagy ünnepeljen egy ilyen Biblia-ellenes formációt (lásd annak a cukrásznak az esetét, akit azért hurcoltak meg, mert nem volt hajlandó egy azonos nem párnak esküvői tortát sütni). Akármilyen is Trump személyisége, ha az egyébként szalonképes demokrata vezető olyan törvények meghozatalát szorgalmazza, amelyek értelmében például egy középiskolás lánynak nincs joga szabadon nyilatkozni arról, hogy márpedig ő nem fog levetkőzni és átöltözni tornaóra előtt, ha az öltözőben magukat nőnek valló fiúk tartózkodnak – emiatt evangéliumi keresztyének nem fognak a demokrata jelöltre szavazni. Trump olyan amilyen, de ők nem fognak olyan jelöltre szavazni, aki olyan törvények meghozatalát támogatja, amelyek értelmében a keresztyén örökbefogadási ügynökségek nem képviselhetik szabadon, hogy náluk azonos nemű párok nem juthatnak gyermekhez. Ha a demokraták átveszik az irányítást a kormány és a legfelsőbb bíróság felett, és érvényre juttatják meghirdetett programjukat, egyetlen keresztyén adófizető sem nyilváníthatja majd ki szabadon, hogy nem hajlandó az adójából finanszírozni az abortuszok kormányzati támogatását. Egyetlen cégtulajdonos sem képviselheti szabadon, hogy márpedig ő nem hajlandó olyan egészségbiztosítást kötni az alkalmazottaira, amellyel adott esetben abortuszokat és nemváltó műtéteket is finanszíroz. Képzeljük el, hogy ilyen törvényi környezetben mit tud tenni egy cégvezető: csődbe megy, vagy börtönbe kerül.
Grudem elmondása szerint ő maga nem tapasztalt olyat, hogy Trump elnöksége alatt az emberek excentrikusabbá váltak volna, vagy hogy a szexuális erkölcstelenség jobban terjedt volna az USA-ban, mint azelőtt. Elmondása szerint ő maga senkit sem ismer, aki azért vált volna hivalkodóvá, mert Trump az elnök. Nem hallott olyanról se, aki a házastársával szembeni hűtlenségét arra hivatkozva szegte volna meg, hogy – állítólag – jó néhány évvel ezelőtt Trump is házasságtörést követett el. Senki sem állította követendő példaként mások elé Trump személyes életének az ilyen-olyan szegmenseit. Hiába hivatkozik itt bárki a bibliai Jeroboám példájára (1Kir 14,16), a Szentírás nem arról beszél, hogy Jeroboám erkölcsi jellemét kezdték leutánozni, hanem konkrétan beazonosítja a bűnét: neki az volt a bűne, hogy bálványokat készített, és alternatív istentiszteleti központokat építtetett, majd olyan papokat szentelt fel, akik nem a léviták közül kerültek ki.
Nyilvánvaló – ezt senki nem tagadja –, hogy egy választás során mind a jelölt jellemét, mind az általa képviselt politikát figyelembe kell venni. Léteznek olyan súlyos jellemhibák, amelyek önmagukban kizárják, hogy egy jelöltet támogassunk (például ha a jelölt nyíltan rasszista, antiszemita). Ugyanakkor a legtöbb parlamenti választás során két hétköznapi ember közül kell választanunk – nyilván egyik sem tökéletes, mindkettőnek vannak hibái. Ebben az esetben az általuk képviselt program, a politikai irányvonal a döntő. Az, hogy egy keresztyén vagy egy keresztyén vezető támogatja az egyik elnökjelölt által képviselt politikai programot, nem jelenti azt, hogy kompromisszumot kötne az adott személy életében felbukkanó bűnökkel (vagy bűnkategóriákkal), legkevésbé, hogy azok utánzására buzdítana másokat. Ezt feltételezni erőltetett.
Másrészt nehéz egy személy jellemének a pontos megítélése (főleg akkor, ha egy közszereplőről van szó, akit politikai tekintetben ádázul támadnak az ellenfelei). Semmiképp sem szabad – mondja Grudem – elhamarkodottan, információfoszlányok alapján elkönyvelni valakit. Másrészt ne feledjük, mit mond Pál a Róm 3,23-ban: „…mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét…”, azaz minden embernek vannak olyan hibái, amelyek miatt kritikával lehet illetni. A mainstream (és részben politikailag motivált és ellenérdekelt) sajtó kizárólag negatív kontextusban ír Trump jelleméről – és azt követve sajnos bizonyos keresztyének is –, mintha egyetlen jó tulajdonsága sem lenne, maga lenne a Sátán. Grudem értékelése sokkal árnyaltabb ennél. Saját, 2016-ban megfogalmazott jellemzésére hivatkozva megállapítja: Trump valóban sokszor önzőn, lekezelően viselkedik. Nyilatkozatai, megszólalásai gyakran kevéssé árnyaltak, néha téves dolgokat hangoztat. Előfordul, hogy sértegeti azokat, akik támadják. Jelenleg a harmadik feleségével él, saját állításai szerint is hűtlen volt a korábbi házasságaiban. Ezek kétségtelenül hibák, de – mondja Grudem – nem zárják ki őt a választási folyamatból. Másrészt az ellene felhozott vádak egy része indokolatlan. Nagy múltra visszatekintő üzleti tevékenysége igazolja, hogy nem rasszista, nem támadja a legális bevándorlást (csak az illegálisat), semmiképp sem antiszemita, és nem nőgyűlölő – Grudem szerint ezeket a vádakat a sajtó igazságtalanul felnagyítja, eltúlozva egy-egy meggondolatlan kijelentését. Ráadásul Trump szokatlanul sikeres problémamegoldó hírében áll, elismerőleg nyilatkoznak kedvességéről, figyelmességéről és nagylelkűségéről. Első hivatali ciklusa arról tanúskodik, hogy önmaga tekintetében konzekvens, kiáll a meggyőződései mellett, betartja a kampány során tett ígéreteit (vagy igyekszik őket betartani), hű marad hozzájuk, a vele megdöbbentően ellenséges sajtó támadásai dacára is céltudatosan követi kitűzött terveit, hihetetlen energiabefektetéssel végzi a munkáját, feleségét és gyermekeit szemlátomást szereti, tiszteli, gondot visel róluk. Élete korábbi szakaszával ellentétben hivatali ideje alatt még csak a legcsekélyebb utalást sem tette arra, hogy bárkivel is erőszakoskodott volna szexuális tekintetben. Igen, van, hogy dicsekszik, de számos alkalommal nyilvánosan maga dicsért meg másokat az általuk elért dolgokért. Grudem szerint több olyan helyzetben, amellyel elnökként szembesült, érett és bölcs ítélőképességről tett tanúbizonyságot.
Persze könnyű összehasonlítani Trumpot a hipotetikusan „tökéletes” elnökkel, majd arra a következtetésre jutni, hogy alulmarad vele szemben, de valójában nem is erről szól a választás. Bidennek is voltak jellemhibái – nem is egy. A többszörös vád, miszerint Biden még alelnökként arra használta kormányzati tisztségét és befolyását, hogy (Kínából, Oroszországból és Ukrajnából származó) dollármilliókkal tömje ki a családtagjait, komoly aggodalomra ad okot. A kormányzati hatalom arra való felhasználása, hogy a pozícióban lévők saját családtagjaik meggazdagodását segítsék elő, a világ számos országában a korrupt vezetők általános jellemzőjének számít.
Ráadásul nem Trump az egyedüli személy, akire az országos választás során szavaznak a választópolgárok. Figyelemre méltó, hogy a korábbi Trump-kormányzat számos, magát evangéliumi keresztyénnek valló személyt (Mike Pence, Mike Pompeo, Ben Carson, Betsy DeVos, Russell Vought) – sokkal többet, mint bármelyik korábbi kormányzat – emelt magas befolyással járó pozícióba. Trump emellett jó néhány mélyen elkötelezett (etikailag konzervatív) római katolikust is kinevezett különböző pozíciókba, gondoljunk csak például Amy Coney Barrettre, a legfelsőbb bíróság Trump által kinevezett tagjára. E vezetők jelleme is példakép gyanánt szolgál az amerikai nemzet tagjai számára.
Abban Pipernek természetesen igaza van, hogy Isten szemszögéből nézve a legfontosabb a személy jelleme. Isten ezt mondta Sámuel prófétának: „Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16,7) Amikor azonban egy választás során mindkét jelöltnek vannak jellemhibái, és a választás határozza meg, hogy az elkövetkező időszakban milyen politika fog érvényesülni és milyen törvények születnek, akkor az ezek terén való különbségek az elsődleges fontosságúak. Az elnökválasztás a kormányzat és a kormányzati vezetők megválasztásáról szól. Ilyenkor voltaképpen a jelölt által képviselt politikai irányvonal és az általa kezdeményezett törvények számítanak – nyilván vannak más szempontok is, de ez a legfontosabb szempont.
Továbbmenve, Pipernek az az állítása, miszerint a vezető részéről a büszkeség bűne más bűnökre sarkallja majd az embereket – például az abortusz védelmére –, egyszerűen légből kapott, téves megállapítás. Grudem ezt az érvet a lehető leghatározottabban elutasítja. Rámutat, hogy az úgynevezett abortuszjogok mögötti elsődleges indíték a szexualitás terén megnyilvánuló „szabadságvágy” a gyermekáldás vállalása és a gyermekek felnevelésére irányuló felelősségteljes hozzáállás nélkül. Furcsa gondolat, Grudem nem is ért vele egyet, hogy az arrogancia és a dicsekvés volna az elsődleges motiváció, amely az embereket az abortuszjogok támogatására készteti. Nem – mondja Grudem –, az elsődleges indíték az Istennek az azon parancsaival szembeni lázadás, melyek tiltják a férfi és nő közötti házasságon kívüli szexuális aktust. Ami pedig az abortuszt végző orvosokat illeti: az ő elsődleges motivációjuk a kapzsiság. Kétségtelen, hogy minden bűnnek a gyökere bizonyos értelemben a büszkeség, de indokolatlan azt gondolni, hogy közvetlen oksági kapcsolat volna egy büszkén, pökhendin viselkedő elnök és az abortuszok széles körű elterjedése között. Grudem szerint következetesebb egy olyan elnökjelöltre voksolni – még ha az a jellemét tekintve büszke és lekezelő is –, aki abortuszjogokat korlátozó intézkedéseket és törvényeket támogat.
Hasonlóképp téves Pipernek az az állítása is, miszerint az adott elnökjelöltekre való szavazás – bármelyik jelöltről legyen szó – veszélyezteti a keresztyén tanúságtételt. Piper amellett érvel, hogy mindkét választás a „rombolás útjának” támogatása, még ha ez a rombolás más csatornákon keresztül valósulna is meg. Neki ugyanis nem ez az elhívása – mutat rá Piper –, az ő elhívása az, hogy az embereket Jézus Krisztushoz vezesse, hogy bűnbánatot tartsanak, elfogadják a Krisztusban felkínált bűnbocsánatot, és mindennél többre becsüljék Krisztust ezen a világon. Piper úgy véli, hogy ellentmond ennek az elhívásnak, ha ő a két jelölt valamelyikére szavaz. Bármelyikükre is szavazna, azzal hozzájárulna a nemzetnek a kulturális értelemben vett romlásához és „a teljes pusztulásához”. Ezzel Grudem természetesen nem ért egyet. Elsősorban azért, mert Pipernek a szavazástól való távolmaradása már önmagában „választás”: ha az evangéliumi keresztyének távol maradnak a szavazástól, az a demokrata jelölt elsöprő győzelméhez vezet, ugyanis Trump támogatóinak a zöme evangéliumi keresztyén. 2016-ban a fehér evangéliumi keresztyének 80%-a Trumpra szavazott, a 16%-a Clintonra, a 4%-a pedig vagy nem, vagy egyéb jelöltre. Ha Trumpra kevesebb evangéliumi keresztyén szavazott volna, akkor Clinton nyerte volna meg a választást. Azaz ha az evangéliumi keresztyének jelentős része úgy dönt, hogy egyik jelöltre, sem a republikánusra, sem a demokratára nem szavaz, akkor nem egy ideális harmadik párt jelöltje fut majd be elnökként, hanem a demokrata jelölt lesz az elnök. Ezért egy evangéliumi keresztyén számára az a döntés, hogy egyik jelöltre sem szavaz, minden, csak nem semleges álláspont.
Egyébként pedig – hangsúlyozza Grudem – a politikai polarizálódásnak a mostani, kiélezett légkörében a keresztyéneknek lehetőségük van arra, hogy növeljék keresztyén tanúságtételük intenzitását, például azzal, hogy amikor másokkal politikáról beszélgetnek, szelídek maradnak, krisztusi indulattal viseltetnek a másik ember iránt (az iránt, aki máshogy gondolkodik, mint ők), tisztelettel meghallgatják a másik ember álláspontját, és elmagyarázzák neki, hogy ők is jót akarnak, és döntésükkel a felebarátaik javát keresik (vö. Mt 22,39). Tehát Trump politikai terveinek a támogatása – jóllehet a személyes hibáit kritika tárgyává tehetjük – nem jelent veszélyt a keresztyén tanúságtételre.
Grudem azzal zárja gondolatait, hogy összegzi a Trump elnökségének második ciklusával kapcsolatos pozitív váradalmait (amelyek akkor, amikor e sorokat megfogalmazta, nem teljesültek, de 2024-ben teljesülhetnek, pontosabban 2025 januárjától, amikor beiktatják az új elnököt és a kormányát). Trump politikájának a támogatása – azzal, hogy ha okot ad rá, kritikával illetjük a hibáit – nem vezet a Piper által vizionalizált kulturális romláshoz és „pusztuláshoz”, sőt épp hogy a kultúra és a társadalom fellendülését, javulását eredményezi. E váradalmak közé tartozik újabb originalista bírók kinevezése, akik az alkotmány (illetve törvények) értelmezését nem a szubjektív jogalkotói akaratra alapozzák; az abortusz további jogi korlátozása; a vallás- és lelkiismereti szabadság fokozottabb védelme; alacsonyabb adók; kevesebb kormányzati szabályozás; gyorsan növekvő gazdaság; alacsony munkanélküliség (különösen az etnikai kisebbségek körében); nagyobb mértékű általános jólét minden társadalmi osztály számára; további történelmi léptékű megállapodások Izrael és az arab nemzetek között; a Kína által jelentett gazdasági, katonai és információs fenyegetés világos felismerése; az emberi szabadság és a bűncselekmények elkövetéséért járó személyes felelősségre vonás elősegítése; biztonságos határ, amely együtt jár a bevándorlási rendszer átfogó reformjával; valamint a rendőri jelenlét növelése a bűnözéssel leginkább sújtott városrészekben (amely a bűnözés visszaszorulását eredményezi).
Ha viszont az evangéliumi keresztyének távol maradnak a szavazástól (morális okokból egyik jelöltre sem szavaznak), azzal indirekt a demokrata jelöltet és a demokrata kurzust támogatják, ami várhatóan egyebek mellett olyan bírák százainak kinevezésével jár, akik saját kezükbe veszik a törvényt, és kényük-kedvük szerint értelmezik az alkotmányt, olyan jogszabályokat hozva, amelyekkel szélsőségesen, akár a születés pillanatáig kitolják az abortusz lehetőségét, miközben elősegítik, hogy az „adóforintokat” abortuszok és nemátalakító műtétek finanszírozására lehessen fordítani, valamint hogy a gazdaság egyre növekvő kormányzati ellenőrzéssel és megemelt adókkal korlátozó legyen. Idesorolhatjuk a növekvő munkanélküliséget és a gyengébb hadsereget, amely képtelen lesz fellépni az egyre intenzívebbé váló kínai agresszióval szemben a világ óceánjain. Továbbá borítékolható, hogy Izraelt magára hagyják a Közel-Keleten, és hogy liberális bírókat neveznek ki a legfelsőbb bíróságba, így biztosítva a liberális többséget. Drákói törvényeket hoznak, arra kényszerítve az embereket, hogy a különféle szinteken asszisztáljanak az azonosneműek „házasságához”, akkor is, ha ez szembemegy a lelkiismeretükkel és ellentétes meggyőződésükkel. Visszaállítják az Obama-korszakban hozott irányelveket, amelyek előírják az iskolák számára, hogy engedélyezzék a (biológiai tekintetben, azaz születésüktől fogva) férfiaknak a női mosdók, öltözők és zuhanyzók használatát és a női sportágakban való versenyzést. De idesorolhatjuk még az energiaköltségek hatalmas megugrását és a rendőrök mozgásterét korlátozó intézkedéseket is, amelyek garantáltan a bűnözési ráta növekedéséhez vezetnek, továbbá hogy megnyírbálják a szólásszabadságot azok tekintetében, akik nem értenek egyet a liberális-progresszív ágendával; hogy megnyitják a határokat; hogy menedékvárosokat hoznak létre; és hogy átalakítják az egészségügyi rendszert.
Két alternatíva áll az emberek előtt – két teljesen más nemzet. Az előbbit az egyre inkább növekvő szabadság, a személyes felelősség és az emberek boldogulása jellemzi, az utóbbit pedig az élet minden területére kiterjedő, egyre csak burjánzó kormányzati ellenőrzés, a szabadságjogok megnyirbálása, valamint számos olyan törvény és jogszabály bevezetése, amely ellentétes a Szentírás etikai tanításával. Ezért – mondja Grudem – keresztyénként az egyetlen konzekvens lépésnek az tűnik, ha Trumpra szavazunk, és őt támogatjuk.
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
Ez az írás nagyon jó és nagyon sok információt közöl. Igen Trump elnök életének evangéliumi keresztyén szempontból sok negatív vonása van, mindazonáltal ő képviseli azt a programot, amely megóvja a világot a szélsőliberálisoktól, aki a kommunista Internacionálé nevében gondolkodva kiadják a jelszót a múltat végképp eltörölni. Trump intézkedései első ciklusa idején valóban kedvezőek voltak a keresztyén világnézet számára. Abortusz-klinikák támogatásának megvonása, konzervatív bírók jelölése a Legfelsőbb Bíróságba, Izrael feltétlen támogatása a Közel-Kelet egyetlen demokráciájaként, Irán iszlamista körök elszigetelésére tett erőfeszítései, és amikor Törökország letartóztatott egy keresztyén lelkészt, tiltott misszió miatt mindent megtett annak kiszabadításáért és a végén a török elnök meghajolt és szabadon engedték a lelkészt. Az utóbbi időben az egyébként katolikus Biden alatt írtozatosan nyomult az LMBTQ és a woke, a kinevezések is ennek jegyében fogantak és minden abortusszal kapcsolatos jogot visszaállított a Trump előtti vágányra, az egészségügyminiszter helyettése tett egy transzvesztitát. A választás végül mégis csak a „normálisabbak” győzelmével végződött, reménykedjünk abban, hogy az elnök békét hoz a világban és nem fog semmilyen káoszba fulladni a világ.
Tamás, az a baj, hogy te és Szabados Ádám „szalonfundamentalisták” vagytok. Az intellektus álarca mögé bújva próbáltok tetszelegni, hogy ti csak az „evangélium ügyét véditek”, miközben kőkemény propagandát toltok – és Isten bocsássa meg, ha ezt nem tudatlanságból teszitek. Az „egyelőre fegyvertelen Néró” itt is megmutatta, hogy mennyire örül annak, ha a fundamentalisták helyzete kicsit pozitívabb irányba billeg, hátha Néró végre megkapja a fegyverét, hogy az általa nem kereszténynek tartott emberekkel szemben fellépjen. Most még csak a saját gyülekezetedben van némi hatalmad, de nem vagyok biztos benne, hogy más politikai helyzetben nem űznéd-e el a katedrákról vagy szószékekről azokat, akiket te nem tartasz ezekre méltóknak. Egyszemélyes pápai hatalom? Tamás esete még annyiból érthető, hogy ő református lelkész, Szabados esetében viszont kifejezetten ízléstelen, hogy „partszélről” kiabál be – nemhogy nem lelkész, de még csak nem is tartozik egyetlen „mainstream” felekezethez sem. Így könnyű bekiabálni és iránymutatást adni arra nézve, ki taníthasson a katedrán és ki lehessen lelkész.
De alapvetően nem emiatt írok, hanem mert a cikk hemzseg a logikai hibáktól. Néhány példa:
„Ők, akik általában azt hangsúlyozzák, hogy az egyház ne politizáljon, most szomorúságuknak, lehangoltságuknak egy-egy gúnyos, pikírt tónusú poszttal adnak hangot, erőteljes vitába keveredve azokkal a keresztyénekkel, akik Trumppal és a republikánusokkal „merészelnek” szimpatizálni, és akik örülnek az eredményeket látva.”
Ez összemosás. Nem minden demokrata szavazó/szimpatizáns hirdeti, hogy ne politizáljunk, valamint egy választás eredményéről véleményt írni nem feltétlenül ugyanaz, mint amikor valaki aktívan politizál. Ezzel az állításoddal súlyosan csúsztatsz és a narratívát egy olyan irányba tolod el, ami a te állításaidat támasztja alá.
„…tragikus módon általában a végeredmény az evangéliumi értékrendnek a feladása, vagyis a politikai szimpátiák és antipátiák oltárán való feláldozása, amely nyilvánvalóan annak a jele, hogy az adott személy identitásának mélyrétegeit inkább a politikai meggyőződése, semmint az evangélium iránti elkötelezettsége képezi.”
Ezt hívjuk csúszós lejtőnek. Ha valaki egy adott témában nem úgy gondolkodik, viselkedik, mint ahogyan szerinted az helyes, az egyből ahhoz vezet, hogy elszakad az „evangélium iránti elkötelezettségtől” – következtetésképpen, aki nem szavazna Trumpra, az szerinted rálép arra a lejtőre, aminek hatására az illető előbb-utóbb már nem is lesz „keresztény.” Fekete-fehéren gondolkodsz. Mi van akkor, ha valaki amúgy elkötelezett republikánus keresztény, de most a demokratákat tartja a kisebb rossznak, szemben Trumppal? Mi van akkor, ha azt érzi, hogy jelenleg mindkét opció rossz, leszavaz az általa kisebbik rossznak vélt félre, és reménykedik, hogy a következő választáson már egy olyan republikánus jelölt lesz, akire jó szívvel tud szavazni? Ugyanez igaz lehet akkor is, ha éppen Trumpra szavaz, de éppen nem jó szívvel teszi azt.
„akik pusztán azért támogatnak istentelen ideológiákat felkaroló politikai tömörüléseket, mert azok vezetői „szalonképesebbek” más pártok vezetőinél (tehát pusztán a stílus miatt).”
Tehát végső soron szerinted arról van szól, hogy akik nem szavaznának Trumpra, azok szerint Kamala a „szalonképesebb” és ez az egész vita csupán arról szól, hogy akik a demokratákra szavaznának, azoknak pusztán a jelöltek „személyiségével” van probléma.
Mi van akkor, ha valaki gazdaságilag, politikailag is a demokratákat tartja kevésbé rossznak (urambocsá’ jobbnak is akár), mint a republikánusokat? Trumpról több tanácsadója is azt nyilatkozta, hogy megalomán, nem képes átlátni a politikát, helytelen döntéseket hoz stb.
Miért zárod ki annak a lehetőségét, hogy valaki a felszíni dolgokon túl is gondolkodjon? Bár erre végső soron te magad adod meg a választ:
„Ha azonban olyan törvényeket fogadnak el (és hagynak helyben a bíróságok), amelyek például érvényre juttatják az LMBTQ+-ágendát, akkor senkinek nem nyílik szabadsága arra, hogy lelkiismeretét és biblikus értékrendjét követve ország-világ előtt kifejezze: az azonosneműek házassága mint olyan erkölcstelen, és ő nem járul hozzá ahhoz, hogy bármilyen módon támogasson vagy ünnepeljen egy ilyen Biblia-ellenes formációt (lásd annak a cukrásznak az esetét, akit azért hurcoltak meg, mert nem volt hajlandó egy azonos nem párnak esküvői tortát sütni).”
Végső soron leegyszerűsíted az egész politikát az LMBTQ+ kérdéskörre (valamint az abortuszt és a woke-ot említed, bár ez utóbbi ugyanaz, mint az lmbtq+). Ezzel igazából be is bizonyítod, hogy végső soron te magad is ugyanannyira felszínesen látod a kérdést, mint azok, akik szerinted kizárólag „személyiség alapján” döntenek.
Ráadásul az emögött meglévő logikát sem teljesen értem. Szerinted Kamala megválasztása után már másnap mindenhol legális lesz a melegházasság és abortuszhoz való jog? Kissé úgy tűnik, mintha ezt gondolnád. De még ha így is lenne, akkor sem lenne kötelező abortálnod a magzatodat, vagy melegházasságban élned. Az, hogy államilag mi legális, az pusztán egy lehetőség, nem pedig kötelező érvényű. A cukrászos esetet felhozni kissé parádés, tekintve, hogy az eset 6 évvel ezelőtt történt, ráadásul forrást sem tüntetsz fel. Az eset neve „Masterpiece Cakeshop v. Colorado Civil Rights Commission”, ami ráadásul a demokrata Colorádóban történt.
A fentieket figyelembe véve, ez a cikk nem más, pusztán politikai agenda, ami a fundamentalisták helyzetének vélt javulása felett érzett öröm.
Kedves T. G.!
Nem tudom, hogy esetleg nem Monostori Tibor személyét tisztelhetem-e benned… Azért feltételezem, mert korábban ő volt kedves az egyik írásában „fegyvertelen Nérónak” bélyegezni, azért ez a kitétel nem repked jobbra-balra bárki szájából.
Értem a válaszodat, még egy-két gondolatoddal egyet is értenék, lásd: „Mi van akkor, ha valaki amúgy elkötelezett republikánus keresztény, de most a demokratákat tartja a kisebb rossznak, szemben Trumppal? Mi van akkor, ha azt érzi, hogy jelenleg mindkét opció rossz, leszavaz az általa kisebbik rossznak vélt félre, és reménykedik, hogy a következő választáson már egy olyan republikánus jelölt lesz, akire jó szívvel tud szavazni? Ugyanez igaz lehet akkor is, ha éppen Trumpra szavaz, de éppen nem jó szívvel teszi azt.”
A többivel azért nehéz mit kezdenem, mert te pusztán az én „bevezetőmből” indulsz ki, és az az alatt lévő teológus-párbeszédet nem veszed figyelembe (talán csak egyszer utalsz rá), azaz a Grudem és Piper közötti párbeszédet. Természetesen én Grudemmel értek egyet, és maga Grudem épp azt az árnyaltságot képviseli, amit te emlegetsz. De hát hiszen már maga a bejegyzés címe is erre utal („személyiség vagy politikai program”). Az evangéliumi Grudem, aki a dogmatika és az etika professzora, a keresztyén meggyőződése mérlegén kiértékeli a két jelölt (akkor még Biden és Trump) megválasztásának következményeit (azon következményeit, amelyek alapvetően nem esetlegesek, hanem nyíltan felvállalt politikai programból következnek).
Egy kérdés: mit jelent a te értelmezésedben az a kitétel, hogy „szalonfundamentalista”?
Üdvözlettel,
Tamás
Kedves Tamás!
Nem, nem Monostori Tibor vagyok.
Az észrevételed mindazonáltal jogos. Valóban a bevezetőből indultam ki. Mindezt azonban azért tettem – és ezek szerint nem fogalmaztam eléggé világosan -, mert a bevezetőd látszólag az objektivitásra és az „evangéliumiságra” törekszik, miközben manipulatív eszközökkel azt próbálod sugallni, hogy mindenki, aki nem veled ért egyet, az már nem lehet keresztény. Nem szép dolog.
Szalonfundamentalista alatt azokat a fundamentalistákat értem, akiket ki lehet rakni a kirakatba, szalonba. Akik az intellektussal próbálják a fundamentalizmus ügyét szolgálni. Vannak ugyanis olyan fundamentalisták, akik kevésbé edukáltak és kifinomultak, jobbára csak fröcsögve próbálják a fundamentalizmus pusztító utálatosságát az egyházra szabadítani. Ti ennél kifinomultabbak vagytok, de a nap végén ugyanezért az ügyért kardoskodtok. Ezért vagy te fegyvertelen Néró.
Kedves T. G.!
Köszönöm a választ! Gondolom nem lep meg, ha azt írom, nem értek egyet veled és az érveidet sem tartom megalapozottnak. Egyébiránt még mindig furcsának találom, hogy egy direkt M. Tibor által használt jelzővel élsz személyemmel kapcsolatosan. Korábban „Dávid” névvel kommenteltél nálunk, és ezt megteheted, mert mi szándékosan egy liberálisabb véleményezési policy-t használunk, de érdemesebb konzekvensen egy identitást használni (ha úgysem szándékozod felfedni magad). Mindegy, most ezen túllépek.
Én úgy vélem, pont te vagy manipulatív, amint azok is kis hazánkban és annak még kisebb provinciális teológiai „közéletében”, akik ezt a szót mások lejáratására, felcímkézésére, beárazására használják – az utóbbi években erre látunk felekezeteken átívelően egy összehangolt kísérletet, egyenes arányban azzal, hogy a keresztyénség és a fakultás teológia egy része mennyire mozdul el progresszív irányba és követel magának létjogot a történelmi felekezeteken belül.
Nem tudom, mennyire követed figyelemmel az itt megjelent írásokat, cikkeket, de tájékozódhatsz a fundamentalizmus szó történetéről, egykori jelentéséről, idővel való jelentésmódosulásáról stb. Ha és amennyiben úgy használja valaki e kifejezést, mint amivel „a hit alapjaihoz ragaszkodó” hozzáállást jelöli (vagy egy olyan személyt, akit ez a hozzáállás jellemez), akkor természetesen magamra is alkalmazom. Ha viszont valaki a torzult jelentéstartalmát használja eszközként mások lejáratására, akkor már vissza kell utasítanom.
Az amerikai választásokkal kapcsolatos cikk alapján szerintem nem érdemlem azt, amivel vádolsz, hiszen a Wayne Grudemmel vitában álló John Pipert is példaképnek, hitvallásos, evangéliumi lelkületű keresztyén teológusnak tartom, pedig más állásponton van, mint Grudem (vagy én). Én megértem az ő álláspontját és azon evangéliumi keresztyének álláspontját is, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak – az más kérdés, hogy a jelenlegi tudásom és meggyőződésem alapján nem tartom konzekvens álláspontnak. Ki mondta azt, hogy ki kell őket bárhonnan is szorítani?
Ha már kiszorítás és leszámolás: érdemes a felekezetek történetét tanulmányoznod egy picit (itt az oldalon több cikk is található a fundamentalista-modernista vitáról), hogy lásd, kiket és hogyan szorítottak ki, tettek parkoló pályára. A felekezetek túlnyomó többsége (egy-két kivétel van csupán, de ez is csak erősíti a szabályt) liberalizálódott vagy egyenesen progresszívvé vált, és nem a liberális és progresszív felekezetek váltak fundamentlistává. Tehát a sugalmazásaiddal ellentétben épp a konzervatívokat, evangéliumiakat rekesztették ki módszeresen és tervszerűen a teológiai tanszékekről majd pedig ezt követően szépen lassan a lelkészi karokból, mindaddig, amíg elegük nem lett (vagy a lelkiismeretüket megerőszakolva tudtak volna csak tovább szolgálni), és ki nem váltak, önálló és hitvallásos felekezeteket létrehozva. Ne haragudj, ha tanulva a történelemből, mi szeretnénk ezt a folyamatot feltartóztatni. Ugye nem baj, ha nem szeretnénk, hogy a nyugati protestáns egyházakat is legyaluló életidegen progresszív-woke őrültség (ez már jóval több, mint a hajdani teológiai liberalizmus) a magyar egyházakba is betegye a lábát?
Implicite a te szóhasználatod is árulkodó, hiszen amikor engem „(egyelőre) fegyvertelen Néróként” aposztrofálsz, azt üzened, hogy én (keresztyén lelkipásztorként) egy tömeggyilkos őrült lelkületével rendelkezem, aki tulajdonképpen – ha lehetősége lenne rá – mindenkit kiirtana, mindenkivel leszámolna, tehát – ez következik a szavaidból – épp hogy engem szükséges előbb vagy utóbb (gondolom inkább előbb) kiiktatni vagy eltüntetni. Ez kiválóan mintázza a te és a hozzád hasonlók párbeszédre való képességét és hajlandóságát.
Üdv,
Tamás
Kedves Tamás!
Sem Monostori, sem Dávid nem vagyok, de ezt elvileg látnod kéne a megadott e-mail cím alapján. Nekem az fura, hogy téged ennyire foglalkoztat a kilétem: én ugyanis nem adtam ki magam valaki másnak, de nem is állítottam valamit magamról, azaz nem egy „felépített perszónából” szólalok meg. Pusztán leírtam az érveimet. Látszólag téged frusztrál ez az anonimitás, hiszen aki nem melletted van, az csak ellened lehet. A kommented jól tükrözi azt, hogy már besoroltál a „progresszív brancsba”, akiket te méltatlannak látsz a párbeszédre. Hát ha még esetleg kiderülne, hogy egy olyan lelkész vagyok, aki nem a te köreidhez tartozik?
Nekem ezzel különösebb problémám nincs, mindenki úgy bélyegez meg másokat, ahogyan szeretne. Csak te ezt nem vállalod fel konzekvensen. Azt állítod, hogy elfogulatlanul, pusztán az evangélium ügye mellett állsz ki, miközben te és a többi fundamentalista már a teológiákon is megkeseríti azok életét, akik lehet, hogy nem is liberálisok, de mivel ti annak állítjátok be, ezért nem is kezelitek egyenrangú félként, hovatovább, még a teológiai berkekből is kizárnátok.
A cikkre adott érveimet a fentiekhez hű személyeskedéssel lesöpröd az asztalról. Amit mondani kívántam, az az, hogyha a két teológus bemutatásával kezdődött volna a cikk, a bevezetőt pedig átteszed a végére, még konzekvens is lehetett volna: ez a te véleményed, így látod. Jelenlegi formájában ez viszont egy manipulatív cikk, ami nem két nézet bemutatására törekszik, hanem bemutatja, hogy szerinted mi az egyetlen helyes nézet. Mindenki más csak kvázi „hisztizik”, és felszínes értékítéletet hoz.
A kiszorítással kapcsolatban pedig csak annyit tudok mondani, hogy ezek megint anekdotikus mesék. Ha jártál bármelyik teológián mostanság, tudnád, hogy éppen a nem fundamentalistákat próbálják kiszorítani.
Kedves T.G.
Az IP cím látszik, tehát azt be tudom azonosítani, hogy te milyen identitások mögül szólaltál meg itt, az oldalunkon. Korábban „Dávidként” kommenteltek ugyanarról az IP címről, amiről te most T.G. név alatt (az email címeket nem ellenőrzi senki, nem nézem őket, lehet fiktív címmel is kommentet írni). Persze lehet, hogy merő véletlenségből egy és ugyanazon internet kávézó vagy könyvtár ugyanazon gépénél szoktak kommentelni ide, erre a fórumra.
Egyébként ha annyira zavarna az anonimitás, az oldalunkon nem engednénk a fiktív névvel való kommentelést. Annyira nem érdekel a kiléted, csak a „fegyvertelen Néró” kitétel szúrt szemet, már mondtam, hogy miért. (ennyit a személyeskedésről és a megbélyegzésről!) Még egyszer mondom: ez nem túl hétköznapi. 🙂
Más: senkinek az életét nem keserítem meg, nem tanítok teológián, semmilyen tisztségem nincs, nincs befolyásom semmiféle egyházi szervezetre, intézményre – egyszerűen csak konzekvensem képviselem többek között ezen a fórumon is az álláspontomat (és érvelek is mellette). Annak természetesen örülök, hogy a teológiákon végre nem páriaként kezelik az evangéliumi, hitvallásos teológusokat, ahogy az egykor történt.
A kiszorítással kapcsolatos szavaid azt tükrözik, hogy nem ismered sem a hazai viszonyokat, sem a nemzetközi helyzetet (4 teológiai fakultás működik az MRE-ben; hol vannak túlsúlyban a „fundamentalisták” és hol szorítanak ki bárkit is, meséld el nekem kérlek!). És persze nem ismered a fundamentalista-modernista vita történetét sem, mert ha ismernéd, nem írnál le ilyet, hogy „anekdotikus mesék.” Az EKD tartományi egyházainak honlapját javaslom olvasgatásra. Ott már az sem érvényes, hogy „virágozzék 100 virág”, sivár módon egyoldalúvá vált az egész közösség. Ez ellen miért nem szólalsz fel? Ez így jó? Ez tetszik?
Felhívnám a figyelmed arra is, hogy az a mód, ahogy te a „fundamentalista” jelzőt használod a mostani szösszenetedben (és a korábbiakban is), eleve manipulatív, de jól jelzi, hogy azon a térfélen, amin te vagy, minden hitvallásosság kezd „fundamentalizmussá” válni. Manapság – és ez nagyon szomorú – lassan mindent „fundamentalizmussal” írnak le, ami szembehelyezkedik a progresszív etikával és bibliaértelmezéssel. Vedd észre, hogy ebben a fénytörésben fundamentalista egy karizmatikus, egy pietista, egy moderált evangéliumi, egy konfesszionalista, egy klasszikus népegyházi és egy BSZ-es is. El kellene gondolkodni végre azon, hogy ez a szokatlan „egység”, ami korábban teljességel elképzelhetetlen volt, talán nem véletlenül jött létre – egy valós veszéllyel szemben. Olyan, egyébként a klasszikus teológiai liberalizmussal szimpatizáló teológiai tanárt is ismerek, aki a progressziót az előbbi kegyességi frakciókhoz hasonlóan elutasítja. Ő is „fundamentalista”?
(Nem annyira) kedves T. G.!
Engedjen meg néhány megjegyzést.
1. Ha ön szerint visszás, hogy valaki a partvonalon kívülről kiabál be, és meg is nevezi az illetőt, Szabados Ádámot, akivel kapcsolatban ez az ítélet erősen megkérdőjelezhető, hiszen Ádám hosszú ideig gyülekezeti lelkipásztorként áldásos szolgálatot végzett, azóta pedig teológusként szolgálja az egyetemes egyházat, nem tartja visszásnak, hogy még csak a nevét sem vállalja, a szolgálatáról pedig még annyit sem mond? A név felvállalása lenne a minimum, de annak tükrében, amit írt, talán elmondhatná azt is, ön hogyan szolgálja az egyházat és annak Urát.
2. A szerző tegezése sem kifejezetten illendő, ha nem járult hozzá, vagy ha nincs önök között egy minimális kapcsolat.
3. A minősítgetés nem segíti az értelmes párbeszédet. Sőt! Felveti annak kérdését, hogy miért kezdeményez párbeszédet. Mert ha valaki kíváncsi a másik gondolataira, ha hajlandó elgondolkodni azon, az nem süti rá eleve a bélyeget a beszélgetőtársára.
Kérem, ezen elvek figyelembevételével tegyen bizonyságot az Úrról. Mi is ezt tesszük. Köszönöm szépen!
Kedves Szabó László!
Örülök, hogy Ön is megjelent – ezek szerint Tamás Önt is értesítette a belső fórumon, hogy jó volna, ha többen is írnának, ezáltal fenntartva a látszatot, hogy egy közösséggel van az embernek dolga, nem pedig Márkus Tamás egyszemélyes projektjével. A látszat jó, de azért valljuk be: a tagok többsége csak biodíszlet.
1. Az anonimitásom megtartásának jó oka van. Az egyik ok például az, hogy így arra tudunk figyelni, amit mondok, nem pedig a személyemre. Ugyanis az Ön kommentjében, amikor a szolgálatomról szót tett, pontosan a személyemet illeti: ki vagyok, hol szolgálok. Aztán ha éppenséggel az Ön(ök) rostája szerint nem megfelelő a tevékenységem, akkor már nem is releváns, amit mondok. Felhívnám a figyelmét arra, hogy ez ugyancsak beleesik a személyeskedés (argumentum ad hominem) kategóriájába.
2. Ez a való életben megállja a helyét, ám a „netikett”, avagy internetes etikett szerint az online térben elsődlegesen tegeződünk. Ettől el lehet tekinteni, ha valaki ezt kifejezetten kéri – mint ahogy Ön is tette.
3. Minősítés és minősítés között különbség van. Emlékeim szerint nem azt írtam, hogy „MTA egy csúnya ember” (vagy valami hasonló, kevésbé szofisztikált jelző”, hanem szalonfundamentalistának neveztem, és meg is indokoltam, ezt miért teszi. Ez nem a személyére vonatkozik, hanem a munkásságára. Márkus Tamással személyével semmilyen problémám nincs.
Kedves Tamás!
Továbbra sem én vagyok „Dávid.” Nyilvános ip cimről írok, valóban, de ennél konkrétabban nem szeretném meghatározni. Ha ennél is jobban el szeretném rejteni az identitásomat, akár az IP címemet is beállíthatnám Albániába mondjuk. Bár, ha annyira biztos lennél a dolgodban, nem gondoltad volna első blikkre, hogy esetleg Monostori lehetek… A fegyvertelen Néró valóban tőle származik, és egy kiváló jellemzés, emiatt éltem vele én is. Ez elsősorban a munkásságodra vonatkozik, nem pedig a személyedre, tehát a szó klasszikus értelmében továbbra sem személyeskedés. Mivel azt vizionálod, hogy kiket kéne kizárni az egyházból, és hogy kik nem méltók a keresztény megnevezésre, ezért valóban helytálló a címke. Pont emiatt lelkendezel a Fidesz és Trump győzelmén, azt remélve, hogy ezáltal fegyverhez is juthatsz, és beteljesítheted bosszúhadjáratodat.
Én jól ismerem a magyar teológiák helyzetét, de úgy tűnik, hogy mostanság te nem jártál egyiken sem. Kérdezősködj, hogy vajon hány női teológushallgató életét keserítik meg a fundamentalisták? Hány egyetemi óra megy el a végtelen civakodásokkal, mert a fundamentalista hallgatók képtelenek végigülni egy-egy olyan órát, aminek a szellemiségével nem értenek egyet? És most nem az egészséges vitáról van szó, hanem a kötekedésről, és az adott teológiai tanár hitének megkérdőjelezéséről. Ezekről túl sokat úgy tűnik, nem tudsz.
Miért releváns az EKD szerinted Magyarországon? A protestáns egyházak autokefáliákban működnek, nem pedig egy globális egyház van, mint a katolikusoknál. De valahol ez is ellentmondás. Az EKD helyzete miatt aggódsz, miközben az amerikai fundamentalizmus problémáit akarod magyarítani.
Kedves T.G.!
Továbbra is olyat tulajdonítasz nekem, ami nem igaz, nevezetesen hogy én arról vizionálok, hogy kiket kellene (személyi szinten) kizárni az egyházból. Az egész „munkásságom” arról szól, és nem másról, hogy a protestáns egyház legyen hitvallásos – azaz ragaszkodjon az általa egyébként elfogadott és elvileg normatívnak tartott reformátori hitvallásokhoz, azok szellemiségéhez. Igen, a progresszió ebbe valóban nem fér bele, hiszen olyan dogmatikai és etikai tan együttest, amely úgy áll szemben a hitvallásos, reformátori örökséggel (az apostoli tanítással), mint tűz a vízzel, nem lehet integrálni egyetlen egyházi közösségbe (tetszik, nem tetszik, előbb utóbb szakadáshoz vezet). Ezt látjuk a nyugati egyháztestek esetében, és ezért nem lehet a magyar helyzetet hermetikusan elzárni attól, mint ahogy te sejteted. Ez a kérdés: „miért releváns az EKD Magyarországon?” vagy naivitást, vagy álnaivitást tükröz. A magyar (és erdélyi) fakultás teológia genezisénél fogva ezer szálon kötődik az uralkodó német teológiai „tudományossághoz”. Ez ma is így van (lásd ösztöndíjak, pályázatok, eleve a „testvéregyházi státus”, cserediák-rendszer, Erasmus és hasonlók). A hazai teológusoknak még mindig többsége a német teológiai tudományosságból merít, és így azt az ideológiát is átveszi (de legalábbis is hat rá), amely a német protestantizmust jelen idő szerint két vállra fektette. Épp arról írtam korábban, hogy ez a kovász még az egyébként kegyességileg stb. szembenálló frakciókat is összerántotta, mert ebből a többség nem kér. Ezzel így vannak mind a férfi, mind a női teológushallgatók, sőt, sokszor azt látom, hogy a női teológushallgatók és lelkészek merészebben és bátrabban veszik a fel a harcot. Tehát én elsősorban nem az EKD helyzete miatt aggódon, hanem azt mondom (évek óta), hogy az amerikai (USA) és a német mainstream protestáns egyházakban lezajló folyamatok begyűrűznek ide és egyesek ugyanazt akarják itt átverni, amelyet ott már sikerült, és ez előbb-utóbb az egyházi-teológiai élet elsivatagosodásához vezet.
Azért ebben van némi csúsztatás, ugyanis te a hitvallásokon felül kötelező érvényűnek, sőt egyfajta lakmuszpapírnak tekinted a Chicagoi Nyilatkozatot, ami viszont nem a hitvallás része. Ahogyan a homoszexualitásról sem beszélnek a hitvallások.
Az, hogy szerinted az ösztöndíjak, Erasmus stb által „ezer szálon kapcsolódik a német teológiához” megint csúsztatás. Ennek oka nem ideológiai, hanem pusztán annyi, hogy EU által ez lehetséges. Nemcsak a teológiák kapcsolódnak a németekhez, hanem minden más egyetemi kar is, pusztán amiatt, mert az EU elsősorban „belföldön” gondolkodik.
Egyébiránt nem értem, mit kerestek még a református egyházban, ha annak hitelvei nem megfelelőek számodra, és külső hitvallásokat próbáltok ráerőltetni? Erre nem is kell válaszolnod, mert tudom: az infrastruktúra, azaz az intézmények, meglévő gyülekezetek, valamint a pénz kellene, de a hitelvek nem. Eléggé hasonlít ez a Fidesz retorikához. Merő véletlen volna? Az EU pénze jöhet, sőt jár is, de az együttműködésre nem vagyunk hajlandóak, mert az EU gonosz.
Te is pontosan tudod, hogyha kiválnátok, akkor a magyar presbiteriánusokhoz hasonlóan egy hobbiegyház lennétek: néhány lelkes tag, de már 30 éve vergődnek és képtelenek relevánsak lenni. Eleinte a nagy rebellió miatt izgalmas volna, de ennek a lángja hamar tovaszállna.
Kedves T. G.!
Érdemes az ide látogatóknak elolvasni a közöttünk zajló levelezést, mert hasonló egy National Geographic természetfilmhez. Pontosan, szinte már-már tankönyvszerűen reprezentálod, illetve modellezed azt a hozzáállást, amiről eddig is beszéltem. Ott kezdődött, hogy én – szerinted – kitennék másokat az egyházból, most rövid időn belül eljutottunk oda, hogy felajánlod nekem és azoknak (mondjuk úgy, elég erőteljesen arra ösztönzöl minket), akik a progresszív teológiai vonulat egyházunkban való terjedése ellen küzdenek, hogy távozzunk, sőt, még az útirányt is megmutatod.
A chicagói nyilatkozatról egy szót sem mondtam, érdekes, hogy behozod. Szerintem azt is kiválóan példázza a hozzászólásod, hogy a chicagó miért van ennyire becsípődve egyeseknél – egyből hozzá kötöd a homoszexualitást. Persze logikus ez az összekapcsolás a részedről. Igazad van, a bibliai tekintély a kulcs, minden más abból fakad.
Üdv,
Tamás
Még egy-két rövid reakció, ne maradjanak elvarratlan szálak:
A testvéregyházakkal való kapcsolat „jogi helyzete” nem az EU-ból fakad – ezek az EU tagságunk előtt is megvoltak. Bármikor felül lehet vizsgálni és újra lehet rendezni ezeket az intézményes kapcsolatokat. Ezt bizonyítja az is, hogy az USA-ban lévő (bizonyos) egyházi közösséggel is fennáll ez a viszony. A probléma az, hogy amikor ezekkel a közösségekkel kialakítottunk intézményi szinten egy szorosabb kapcsolatot, teológiai-ideológiai tekintetben még nem tartottak itt. Senki nem számított arra, hogy az EKD „Kirchentag” nevű ifjúsági rendezvényén egyszer az lesz majd az üzenet, hogy „Isten queer”, meg hogy az EKD templomokat oda nem tartozó zászlókkal tapétázzák ki. Gondoljunk bele: ha – úgy, mint egykor – az EKD ismét nyíltan elköteleződne a náci fajelmélet mellett, akkor is azzal nyugtáznánk a helyzetet, hogy „az EU”, „a pénz jól jön”, „lehet, hogy másképp gondolkodunk bizonyos kérdésekben, de maradjunk kapcsolatban”. Ez nonszensz volna.
Más: azt írod, hogy én a Chicagói Nyilatkozatot lakmuszpapírnak tekintem. Ez csak annyiban igaz, hogy azt tekintem lakmuszpapírnak (Chicagói ide vagy oda), ha valaki keresztyén lelkipásztorként, hívőként manapság azt tekinti az egyik legfontosabb célkitűzésének (ilyen zavaros ideológiai-teológiai-etikai viszonyok között!!!), hogy amellett kardoskodjon: „a Biblia téved.” Ez rosszat sejtet, mégpedig azt, hogy valami olyasmit akar az illető az egyházi tanításba integrálni, amit a Szentírást legfőbb tekintélynek tartva nem lehetne, tehát célzatosan teszi. Az pedig, hogy bizonyos kérdésekről nem beszélnek a hitvallások (ergo mi se tegyük ezt), anakronisztikus megállapítás, hiszen ezek uszkve 500 évvel ezelőtti hitvallások. Ennyi erővel az óegyházi szimbólumokat is kukázni lehetne, mondván az általuk alkalmazott kiforrott dogmatikai fogalomkészlet (Szentháromság, Krisztus kettős természete, stb.) nem szerepel a Bibliában. Ezzel kapcsolatos idézek egy, a napokban felkerült cikkből, hogy értsd:
„Tantételeket azért fogalmaznak meg, hogy megcáfolják a tévedést és megóvják a kinyilatkoztatott igazságot. Ahogy a bibliai tekintély is csak a 16. században vált a protestáns hitvallások részévé – ellensúlyozva azt az elképzelést, hogy a hagyomány az egyház legfőbb tekintélye –, úgy a bibliai tévedhetetlenség tanát is csak azért fogalmazták meg explicit módon, hogy ellensúlyozzák a Biblia megbízhatóságának határozott elutasítását.” A szerző Kevin Vanhoozer, evangéliumi teológus – remélem ő nem „fundamentalista”!
Egyébként pozitív értelemben a II. Helvét Hitvallás érinti a kérdést, mikor az ember teremtettségéről és házasságról beszél. Implicite tehát kijelöli az utat.
És végül, arra reagálva, hogy én (mi) távozzak az egyházból. Ha az egyház túlnyomó többsége hasonlóképp gondolkodik, mint én, hasonló veszélyeket detektál, hasonlóan lényegesnek tartja a történelmi hitvallásaink normativitását hangsúlyozni, akkor miért az egyház 80-90%-a távozzon, csak azért, mert egy-két „szabad szellem” szűknek érzi a kereteket?
Ha egy jelölt nyíltan rasszista és/vagy antiszemita, de egyébként ezt kivéve nagyjából biblikus értékrend szerint kíván kormányozni, míg a másik jelölt egy megveszekedett balprogresszív, akkor nem szavazhatok az előbbire, hanem hagynom kell az utóbbit nyerni, csak azért, mert az előbbi jelölt mondjuk nem szereti a zsidókat vagy a feketéket? Ezt ugye ti se gondoltátok komolyan. 😀
Szóval az őcsényi Seneca szerint még a rasszizmus/antiszemitizmus sem túl nagy probléma, attól még lehet teljesen biblikus az ember.
Nem véletlenül tart a saját egyházad, vele együtt a volt tanáraid is futóbolondnak:)
Kedves Istvan!
A cikk azt mondja, hogy léteznek az elnökválasztási procedúrából alapból diszkvalifikáló tulajdonságok vagy negatív attitűdök. Ha egy jelölt rasszista, akkor másik jelöltet kell találni. Ha valamelyik jelölt felvállalt programja például a zsidó származású emberek kizárása a közéletből (vagy akár csak tevékenységük, közéleti szerepvállalásuk korlátozása), eleve szóba sem jöhet alternatívaként. Ha ez nem keresztyén minimum, akkor nem tudom, mi az…
Üdv,
Tamás
Ez azért vicces, hogy lekes tagok vagy sem, hitvallás ide vagy oda, de szalonrelevánsnak maradni ami döntő abban, hogy egy egyház valóban egyház-e vagy hobbiegyház.
Amúgy Néró is a hitvallási alapokhoz furán ragaszkodó keresztyének égetésével akart releváns lenni egy szinkronista korban – fegyvertelenül, csak egy gondolat az intellektusnak.
A magyar presbiteriánusnál nagyobb hobbiegyházat el sem tudnék képzelni. Tulajdonképpen ti magatok vagytok a szalonrelevancia.
De hogy ez ne csak alaptalan vádaskodás legyen: a weboldalatokon még mindig a 30 évvel ezelőtti levelezéseteket mutogatjátok, és egy átlagos magyar presbiteriánusnak a tudása nagyjából ennyiben ki is merül a tudása az MRE-ről. Anno gonoszok voltak veletek, csúnyák, elüldöztek, tehát az MRE rossz. Ehhez még hozzájön az a fajta ekleziológiai gondolkodás, ami pápistább a pápistáknál is: mivel szerintetek az akkori (és mostani) püspök/esperesek megítélésetek szerint nem hitvallók, ezért egyetlen MRE gyülekezet sem lehet hitvalló. Mintha az MRE egy globális nagy tömb lenne, és minden gyülekezetben személyesen ülne ott az adott püspök, esperes.
És ha már relevancia: MTA legalább reagál cikkek formájában társadalmi kérdésekre, ahogyan azt az MRE is megteszi a fórumain. Ti hol vagytok? A belterjességtől néha láttok is kifele, vagy a „kijöttünk a népegyházból” féle exodus toposz vergődésen kívül másra nem vagytok jók?
Kedves T.G.!
Mivel a presbiteriánusként megszólításra kerültem, egy pár dologra hadd reagáljak. Az általad idézett „netetikett” szerint, ha nem baj, tegezlek.
1. Ha jól értem az a baj velünk, hogy 30 éve nem vagyunk relevánsak, és csak egy belterjes csapatként működünk. A kritikád Márkus Tamás és Szabados Ádám fele, pedig az, hogy ők meg túlzottan is relevánsak akarnak lenni, mert a „fundamentalista” (bármit is jelentsen ez) mozgalom sikerének szurkolnak a társadalomban. Ha jól értem az ilyen „szalonfundamentalisták” célja szerinted, hogy a társadalmat saját képükre formálják. Nos, el kellene döntened, hogy mivel is van igazán problémád. Én szavaidból csak annyit vettem le, hogy rúgni szerettél volna egyet a hitvalló keresztyénekbe. Pont. Akik túlzottan előtérben vannak azokba azért, akik meg csendesen elvannak a gyülekezetükben, azokba meg azért. Gratulálok, sikerült.
2. Ami minket érint, a kritikád részben jogos, ha csak a honlapunkról tájékozódsz, amire tényleg ráférne egy frissítés. Bemutatásod azonban teljesen torz, mert a hitviták írásai, amelyek több tíz évvel ezelőtt születtek, nem fedik le az egyházunk teljes álláspontját. Azóta sok kérdésben történt korrekció. De ezt honnan tudnád? Miközben azt is tudni véled, hogy egy átlagos presbiteriánus szívében és eszében mi van. Voltál már egyáltalán közöttünk, beszéltél velünk? Micsoda leegyszerűsítés, hogy a püspökök miatt nem gondoljuk MRE-t hitvalló egyháznak. Igenis elfogadjuk, hogy voltak és vannak hitvalló püspökök, és vannak hitvalló gyülekezetek is a református egyházon belül. A legnagyobb kritikánk, a sok helyen meglevő névleges tagsággal volt, és az ebből következő gyakorlattal.
3. Ami a relevanciát illeti. Látom mindenáron ránk akarod adni a relevancia utáni vágy zubbonyát. Mi van akkor, ha annyira nem akarunk relevánsak lenni? Csak hűségesek, és próbáljuk azokon a helyeken képviselni az evangéliumot, ahol vagyunk. A társadalmi szerepvállalásunkról, a szeretetszolgálatainkról meg nem ír a Telex, meg az Index, meg a Mandiner. Tehát honnan tudnál bármiről is, amit teszünk, hiszen számodra úgy tűnik csak az a fontos, ami releváns. De ki dönti el, hogy mi számít relevánsnak? Ha mi nem verjük nagy dobra, amit teszünk, egy belterjes kis egyház vagyunk. Ha mások prófétai módon megszólalnak, és szavuk nagyobb erővel hat, megkapják, hogy a politikai keresztyénséget terjesztik. Felültek a Trump és a Fidesz vonatára.
4. Miközben a „fundamentalistákat” a leegyszerűsítő gondolkodással vádolod („Végső soron leegyszerűsíted az egész politikát az LMBTQ+ kérdéskörre” vagy így hivatkozol a fundamentalista teológus hallgatókra, vagy presbiteriánus tagokra), közben az egész véleménynyilvánításod nem más, mint leegyszerűsítés, megbélyegzés, gúnynevek használata. Valójában, amit Trump is tett, a gúnynevek használata, szépen beleilleszkedik a te érvelésedbe (fegyvertelen Néró, szalonfundamentalista, hobbiegyház stb.) Sok Trump beszédet hallgattál? Ez a fajta módszer, hogy adunk egy nevet és ezzel máris megmagyaráztunk mindent, minden csak nem valódi intellektuális tisztesség és igényesség. Ez olyan, mint amikor az elsőéves filozófia hallgató elkezdi használni az idegen kifejezéseket, és azt hiszi, most már ő is filozófus.
Ezért, ha kérhetném vesd le nyugodtan ezt a nagy mellényt. Nem áll jól. Elég gyakran járok turkálóba, mert annyira nem szégyen egy lelkésznek onnan öltözni, és ha gondolod veszek egy kisebb méretű mellényt, ha megmondod a színt és a méretet. 🙂 Szívesen meghívlak egy istentiszteletre Almádiba és itt átveheted az ajándékot. Lehet, hogy beszélgetni is tudnánk egy jót.
Kedves Gyula!
1. Ez tévedés. MTA és a cikk kapcsán a relevancia kérdése fel sem merült. A kritikám a cikk manipulatív voltára irányult, aminek hátterében a fundamentalista narratíva bújik meg. A relevancia kérdését „Lelekes (sic!) Presbiteriánus” hozta be, erre reflektáltam.
Az meg, hogy ki hitvalló keresztény, eléggé semmitmondó fogalom. A progresszívek ugyanúgy hitvallónak gondolják magukat. Ilyen címszavakat csak kritikai elemzők munkái adnak majd.
2. Voltam, igen, ahogy istentiszteleteket is hallgattam. A „kijöttünk a népegyházból” toposz számtalan permutációban jelent meg mind az igehirdetéseken, mind a hívekkel történő beszélgetés során. Mintha az embert piedesztálra emelné az, hogy már nem az MRE tagja, holott logikusan végiggondolva az is opció lehet, hogy az MRE-nél akár egy sokkal rosszabb református egyház jöjjön létre – ez utóbbit most nem rátok értem, csak azt mondom, hogy a „népegyházból” való kiválás még önmagában nem jelent semmit. Lehet jobbat is csinálni, meg rosszabbat is.
3. Érdekes, hogy a „nem releváns” és a „politikai kereszténység terjesztése” dilemmával küzdesz (meg sokan mások is). Valahogyan Pál apostolnak, a Római, Bizánci és Német-Római Birodalmak szentjeinek működött úgy a prófétai hang, hogy közben nem hajoltak be tövig valamelyik politikai pártnak. Egy némileg hibás analógia: olyan ez, mint amikor sok katolikus Franco diktátort éltette a kommunistákkal szemben, pusztán azért, mert az előbbi védte a papokat és az egyházat, az utóbbi pedig üldözte őket. Ettől még Franco sem lesz szent, mégis sokan kiálltak mellette. Mi lenne, ha az evangéliumot valaki úgy képviselné, hogy közben nem válik Fidesz/Trump pártivá?
4. Ez szintén a cikkre adott reflexióm volt, amit továbbra is fenntartok. MTA a cikkben az egész politikai kérdéskört leszűkíti az LMBTQ/abortusz jogokra, mintha csak az ezekben a kérdésekben történő állásfoglalás alapján kellene dönteni. Aki támogatja az LMBTQ/abortusz jogokat, az rossz, de aki ezeket elítéli, meg néha mondd egy két dolgot Jézusról, az már kötelezően keresztény. Trump legalább annyira keresztény, mint kis hazánkat bőszen szétlopkodó Fidesz nevű oligarchaszervezet.
Mint mindig, most is elolvastam az írást és a hozzá kapcsolódó véleményeket! Nem teológusként el kívánom mondani, hogy mélyen megütköztem azon, hogy itt -akár a Biblia elsődleges igazságként való elismerésén túl is- olyan féllel történik vita, aki nem mer névvel előállni és névtelenül olyan állításokat tesz, amelyek elfogadhatatlanok. Nyakas Kálvinista felmenőim tekintettel és a saját véleményem alapján azt mondom: ha itt valaki névtelenül a Biblia bármely részével vitatkozik /pl. az LMBTQ kérdése/, az az egész Bibliával vitatkozik, de a nevét nem meri adni hozzá, mert az nagy blamázs lenne az őt ismerők körében, ezért nem kellene a vitát felvállalni! Egyébiránt ezuton Kérem Istent, mindenkinek adjon jobb Új-évet ée megvilágosodást az ilyen kötekedőknek!
Kedves T.G.!
Kár, hogy ezeket csak most olvasom, de nagyon gyorsan és teljes bizonyossággal le lehet vágni, hogy ki vagy, mivel senki más nincs, akire ez a személyleírás, illetve ez a ritka kórkép ráillik! Okosnak hiszed magad, de hamar lebuktattad magad azzal, amiket írsz, amikről írsz és főleg ahogyan írsz, úgyhogy ne legyenek kétségeid, pontosan tudom, hogy ki vagy. Túl sok bizonyíték van, ami kizárólagosan és egyértelműen rád mutat és direkt nem írom le a neved (elég ha te magadra ismersz), mert a te másokat gyalázó kommentjeiddel szemben nekem nem az a célom, hogy ország-világ előtt lejárassam a nevedet.
Neked a fundamentalizmussal azért van legfőképpen bajod, mert biblikus keretek között nem élheted ki azokat a bűnös hajlamaidat, amikből – a fentiek alapján – még mindig nem tértél meg. Emiatt zavarnak el mindenhonnan és még a legtoleránsabb, legkegyelmesebb vezetőknek is egy idő után elege lesz belőled és a Biblia előírásaira tekintettel kivágnak, te meg a vezetőre és a bibliai princípiumokra haragszol meg, ahelyett, hogy elgondolkodnál magadon, hogy ez miért történik meg minden helyen, ahol egy picit is komolyan veszik a Szentírást (nyilván nem a mostani progresszív haverjaidról beszélek). Értékelhető intellektuális érveid ezzel kapcsolatban nincsenek, ezért szerintem inkább próbáld magad szembesíteni az igazsággal, hogy nem egy intellektuális elefántcsonttorony magasságából, hanem a szíved és az elméd sötétségének mélységéből beszélsz.
Az én véleményem az, hogy te nem csak hogy nem vagy keresztény bibliai értelemben, hanem egyenesen egy báránybőrbe bújt farkas vagy, de abból is a legrosszabb fajta, aki rengeteg világosságot kapott (és emiatt nyilvánvalóan szigorúbb megítélés alá esik Jézus szavai alapján), illetve van benned egy Júdás szív is, mert következetesen elárulod, mocskolod, gúnyolod és sarazod azokat a vezetőket és evangéliumi testvéreket, akik korábban segítettek, szeretettel, illetve türelemmel fordultak hozzád. Persze csak gyáva módon teszed, ez tipikusan rád jellemző júdási magatartás, mert nem csak régen nyaliztál nekik, de még mindig puncsolsz nekik ezerrel, de a szemükbe ezeket soha nem mernéd így megmondani, csak a kamu profiljaid mögül. Tudom, hogy ez nem kánon, de nem hiába rakta Dante közvetlenül az ördög fölötti bugyorba a saját jótevőik megkárosítóit és elárulóit, mert ebben van valami, amire még egy börtönben sínylődő többszörös gyilkosban is zsigeri undor támad. Az sem túl korrekt és jól mutatja a farizeusságodat, hogy te az általad gyalázott Református Egyház pénzéből fenntartott intézményben tanulsz és egykori kollegáidat fikázod, holott amikor más csinálta nem is olyan régen ugyanezt, akkor azt mélységesen megvetetted. Úgyhogy rólad nem csak a lelkészek, de maga az intézmény kapcsán is ki lehet mondani, hogy igen hálátlanul a „kenyeret adó kézbe harapsz” és hogy a saját jótevőid megkárosítója vagy.
Persze ezt is szánalmasan bénán csinálod, mert gyorsan kiütközik a hihetetlenül narcisztikus személyiséged és a gigantikusan nagy egód, a szadisztikus hajlamaid, rosszindulatú, sunyi rágalmazásaid, a nagyképűséged, a szánalmas okoskodásod, a gyalázkodó viselkedésed, a mindent felemésztő és gyilkos irigység, a keresztényeket egymás ellen fordító, manipulatív magatartásod, a homlokodon levő nagy „L” betű miatti frusztrációid, az elfojtott dühöd, a benned lévő meg nem bocsájtás és a rejtett narcisztikusokra annyira jellemző, kiengesztelhetetlen bosszúd a téged leleplezőkkel szemben. Szánalmas és egyben ironikus is, ahogy itt „nérózod” Márkus Tamást, aztán te voltál az, aki egy őrült örjöngés közepette mindenhol „lángba borítottál” minden gyülekezetet, aztán meg ráfogod másra (kirekesztő fundikra, vagy az abúzióid áldozataira) és az áldozatokon vezeted le a dühödet. Úgyhogy pusztító utálatosság az egyedül te vagy, nem az, aki komolyan veszi Isten Igéjét és úgy kezeli azt, ahogy az Úr kinyilatkoztatta (gy.k.: igazságként, teljes bizonyosságként és nem pedig hazugságként, vagy egy kölessel és lencsével teli tányérként, amiből hamupipőke módjára mazsolázgathatsz)…. A mások sikereivel szemben meglévő félelmetes irigységről, meg féltékenységről inkább ne is beszéljünk, ami mögött szintén az a hatalomvágy van, amivel a szerzőt vádolod. Te semmi hatalom, vagy fegyver nélkül lúzerként is képes voltál arra, hogy a keresztény testvéreidet abúzáld, úgyhogy Isten óvjon minket attól, hogy ezek a te kezedbe kerüljenek és inkább ne akarj olyanokat kioktatni, akik a sokkal nagyobb népszerűségükkel, vagy a befolyásukkal soha nem éltek vissza (pl. Ádám, a megnevezett keresztény vezetők, illetve a „szalonfundamentalisták”).
Volt egyszer egy ismerősöm, akinek egy „hivatásos” bolti tolvaj volt az egyik lakótársa, de még benne is volt annyi morális tartás, hogy alapvető elvként hivatkozott arra, hogy „ahol lakunk, oda nem izélunk oda” (egyébként végül kiderült, hogy nem ő lopott). Na te ezt a morális szintet vagy képes alulmúlni azzal, hogy akik a nem túlságosan „jóhíred” ellenére hajlandóak voltak befogadni és akiknek nem is olyan rég még kuncsorogtál szolgálatra, azokat most itt szidalmazod és az egész felekezetről mély megvetéssel beszélsz. Szerintem a lexikonokba a „hálátlanság” és a „hátbaszúrás” fogalma mellé a te képedet kéne betenni.
Senkit nem ismerek, aki ennyi új esélyt kapott volna ennyi gyülekezetben mint te, de te mindig visszaéltél ezzel, mindenhol abúzív módon viselkedtél és a szép szó, meg a türelem soha nem használt neked. Az ilyen embert valódi megtérés nélkül keresztények közelébe sem lehetne engedni, mert csak rombolni fog, fájdalmas sérüléseket okozni és mindig csak a baj lesz. Kötelező feladata a pásztornak, aki vigyáz a nyájra és következetesen alkalmazza az Igét, hogy az ilyen álkeresztény ragadozót kivágja a nyájból és ne hagyja, hogy kihasználja a bárányok naivságát, illetve jóhiszeműségét. Ez jól látszik abból is, ahol csak megfordultál, ott romboltál és hatalmas károkat okoztál és miután mindenhonnan elküldtek a botrányos, kereszténységgel köszönő viszonyban sem levő viselkedésed miatt, végül a megtérés és a bűnbánat helyett a gonosz fundamentalisták, illetve a Szentírás tévedhetetlensége ellen fordultál, amit beburkoltál egy intellektuális köntösbe.
Kereszténynek gondolod magad? Rendben, várunk szeretettel a körünkbe, de neked ahhoz meg kell előbb térned, mert veled nem „csak” az a baj, hogy Isten Szava és ezzel egyben Isten fölé emeled magad egyfajta bíróként és dönteni akarsz arról, hogy mi tévedhetetlen és mi nem (persze már ez is rendkívül blaszfémikus hozzáállás és egy kárhozatra méltó, bűnös hozzáállás/identitás), de te, következetesen és permanensen produkálod a test cselekedeteinek a nagyobbik részét, amelyekről Pál azt mondja, hogy aki ilyeneket cselekszi, az nem örökölheti a Mennyek Országát. Tehát ne az igazságot kimondó, hasonló jellegű cikkekre, meg a „kirekesztő fundamentalistákra” legyél dühös, hanem magadra és az óemberedre (aki kizárólagosan felelős az eddigi botrányaidért), amely állandóan a lelked fölé kerekedik, mert ezeket a kritériumokat nem a fundik találták ki, hanem ezek a Mindenható előírásai.
Mivel a szokásos fellengzős narcisztikusságod itt is kijött, ezért nem árt, ha kicsit helyre vagy téve a cikkel kapcsolatos szánalmas okoskodásaid kapcsán is, meg hogy ne tudj amiatt háborogni, hogy a konkrét kijelentéseiddel nem foglalkoztunk. Röviden összefoglalva nem volt bennük egyetlen olyan bekezdés, vagy mondat sem, amely értelmes és védhető lenne, ha egy kicsit jobban megkapargatjuk a nagyképű arcoskodás alatti rétegeket. Először is nem azért írogatsz itt álnéven, mert az „elterelné a mondandódról a figyelmet”, hanem azért, mert a morális fölényeskedésed gyorsabban elolvadna, mint a sivatagban egy gombóc fagyi, ha saját néven írnál, mivel más nagyon sokat ismerjük az eddigi gyümölcseidet. Ez gyorsan leleplezné a farizeus hozzáállásodat, meg hogy te próbálsz őrült, hatalommániás propagandistának mást beállítani, miközben magad is a progi haverjaid által mantrázott, ügyesen betanult és ezerszer megcáfolt propaganda bakelit lemezt raksz fel.
Az amerikai választási programokkal kapcsolatos tudatlanságod is félelmetes, meg hogy az okoskodási vágyad és a fundamentalizmussal szembeni gyűlöleted milyen gyorsan tud rövidzárlatot okozni az egyébként elég jó intellektuális képességeidben és hogy emiatt miért megy át szinte negatív tartományba a lényeglátási képességed. „Felszínességgel” vádolod a cikk egyes elemeit, aztán meg teljesen kiforgatva „egyszerűsíted le” a cikk egyes mondandóit és a cikkben explicite le nem írt érvek cáfolata által pont te követed el a szalmabáb érvelés hibáját. Itt tehát nem arról van szó, hogy egy két kérdésben nem biblikus a demokraták álláspontja, mert nem csak a féktelen abortusz mániáról (ez önmagában is elég sátáni), vagy a melegházasságról van szó, hanem arról, hogy sok más lényeges társadalmi kérdésben mindenkire kötelező törvényeket hoznak és hogy ez sokkal veszélyesebb, mint egy vezető karakter hibái, amelyekkel kapcsolatban ő tartozik személyesen elszámolni Isten előtt, de ránk egészen addig nem hat ki, ameddig nem akarja ezeket törvények által kikényszeríteni (pl. csúnya beszédet, vagy korrupciót).
Csak néhány példa ennek az érzékeltetésére, hogy milyen intenzitással kezdték el a gyermekekre ráönteni a transz propagandát, óvodákba engedni drag queen-eket, serdülők átoperáltatása, nemváltás és szexuális irányultság bátorítása, persze csak az egyik irányba, mert a homoszexualitásból megtérést segítő terápiákat és az ezeket propagáló könyveket (végülis a Biblia is ilyen) tiltják, büntetik. Rengeteg gyermeket félrediagnosztizáltak az ún. „gender diszfóriával”, kasztrálva és hormon blokkolókkal telenyomták őket, örökre tönkre téve az életüket, ráadásul ezt sok helyen lehetővé teszik a szülők tudomása nélkül és még az akaratuk ellenére is. Vagy beszéljünk arról, hogy már nem csak Kanadában, vagy Angliában vezetnek el bilincsbe azért valakit +gyűlöletbeszéd”, mert a Bibliát idézi, hanem elkezdtek előjönni ezek az esetek az USÁ-ban is. És nem csak egy cukrászos eset volt (A cikk sem egy taxatív felsorolást adott, hanem ott volt a „pl.” előtte, ha nem vetted volna észre), hanem ilyenek és ehhez hasonló keresztényekkel szembeni diszkriminációk tucatjával fordultak elő (volt ilyen virágkötőkkel, fényképészekkel, más szolgáltatásokat nyújtókkal is), nem beszélve arról, hogy az FBI nem a határokon illegálisan beáramló gyilkosok felkutatására fókuszált, hanem inkább az abortusz ellen tiltakozó békés keresztényekhez vonultak ki komoly fegyveres erőkkel. Ezer példát lehetne hozni a keresztényekkel szembeni kettős mércére és arra, hogy a „kardot” nem arra használták, hogy a gonoszakat megbüntessék. Ez neked nem elég sátáni? Pont ezzel leplezed le a lelki vakságodat és hogy semmi világosság nincs benned, ha ezeket elbagatellizálod, holott a demokraták bibliai vonatkozású kérdésekben alkotott pártprogramja 20/19 esetben olyan, mintha maga a Sátán írta volna. Akiben a Szentlélek, az Igazság Lelke van, aki szembesít minket a bűnnel, az ezeket a kérdéseket nem intézi el egy vállrándítással, hogy egyik kopó, másik eb, ezért önmagadat buktatod le, hogy sok közöd nincs a valódi, biblikus kereszténységhez.
BTW ha már szőrszálhasogató okoskodással ki akarsz javítani valakit és felszínességgel vádolod, akkor ne írj már le olyan ostobaságokat, hogy a „woke ugyanaz, mint az lmbtq+”, mert legfeljebb bizonyos átfedések vannak közötte, de a a woke fókuszában minden szisztematikus társadalmi „igazságtalanság”, benne van, ami elsősorban a szisztematikus rasszizmus, a CRT ideológia, az intersectionality, cultural appropriation, a DEI és egyéb kérdések vannak a fő fókuszban, aminek csak egy vetülete az lmbtq. Egyébként ott is nagyot csúsztatsz, hogy úgy állítod be, mintha A cikk azt mondaná, hogy senki nem lehet keresztény, aki demokratákra szavaz, mert ezt ő soha nem mondta, hanem tendenciákról beszél, csak te a kicsinyes személyes bosszúvágyad miatt nem látod a fától az erdőt egy ilyen banálisan egyszerű kérdésben sem.
Természetesen lehet olyan naiv keresztény, akit éppen az igen erőteljes, mainstream bal-lib demokrata propaganda és az állandó karaktergyilkosság téveszt meg annyira, hogy mégis a demokratákra szavaz, de ez elenyészően kicsi szám és ettől még a tendenciákra rá lehet mutatni (tudod, erről szól a statisztikának nevezett tudományág is). Tehát azt nem látod, hogy milyen mennyiségű mainstream politikai propaganda kell ahhoz, hogy valaki a bibliai vonatkozású társadalmi kérdésekre ennyire vak legyen és hogy pont az nem lesz politikai propaganda, ha valaki ezekre a torzulásokra és vakfoltokra a Biblián alapuló érvelés mentén rámutat.
Másfelől meg teljesen jogos a kérdés, hogy aki a fenti kérdések mentén teszi le a voksát, azt megkérdezzék, hogy a fenti kérdésekre való leszavazást hogyan egyezteti össze a keresztény hitével és a Szentírás rendelkezéseivel. Erre általában csak habognak, vagy Trump személyével és karakterével kapcsolatos érveket hoznak fel, ahogy erre a cikk is remekül rámutat és ezek – a fent említett kötelező normatív kikényszerítés hiányában – egy napon sem említhetőek a keményen húsba vágó, általánosan kikényszeríthető sátáni törvényekkel és intézkedésekkel.
Te egyszer hallottál valamit a „csúszós lejtőről” és próbálsz itt menősködni vele, de a teljesen helytelen alkalmazás azonnal lebuktat, hogy fogalmad sincs, hogy miről beszélsz. Ahogy a cikk is az „általában” szót használta a kifogásolt helyen (csak a te szalmabáb válaszodban volt benne a „minden demokrata”), itt egyértelműen tendenciákról van szó, akár a morális sodródásról, akár a bibliai vonatkozású politikai kérdések megvitatásával szembeni hisztériáról. Egyébként nekem a személyes tapasztalatom az, hogy itthon és külföldön is ÁLTALÁBAN (gy.k.: nem 100.00 %-ban) azokra jön rá a hiszti, akik a másik lóra tették a politikai zsetonjikat és akik politikai okok miatt ellenérdekletek abban, hogy a Biblia mérlegére tegyük ezeket a kérdéseket, mert az kőkeményen rámutat az Szentírással teljesen inkonzisztens politikai preferenciáikra.
Az sem véletlen, hogy politikai propagandával vádolod a „szalonfundamentalistákat”, de valahogy mégis te vagy az, aki egy amerikai választásról szóló cikkben, ahol magyar pártok meg sincsenek említve, végül itt a kommentekben 5 (!) alkalommal lyukadsz ki a Fidesz pejoratív megemlítésénél. Na erre szokták mondani, hogy a bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű. Egyébként az általad félreértelmezett csúszós lejtő logikai hiba nem arra utal, hogy ne lehetne általános tendenciákra rámutatni, vagy statisztikai következtetéseket kimondani, vagy hogy ne lehetne lényeges összefüggésekre rámutatni, főleg ha azok feltűnően gyakran következnek be és egyéb érvek (pl. maga a Biblia) is alátámasztja azt. Ez csupán arra vonatkozik, hogy egy szillogizmusban ne gondoljuk azt, hogy önmagában egy határ átlépése szükségszerűen azzal fog járni, hogy még nagyon sok határ át lesz lépve és főleg akkor ne járjunk el így, ha a lépések logikailag nem következnek egymásból, illetve ha erre nem tudunk deduktív következtetéseket levonni más ugyanilyen esetekből. Ha ezt olyan dilettáns módon alkalmaznánk, mint te, akkor a tudományos következtetéseink jelentős részét kukába dobhatnánk.
Itt nyilván arról van szó, hogy aki a saját ellentétes irányú politikai preferenciái miatt közösséget vállal a demokraták tipikusan sátáni politikai programjával, törvényeivel, céljaival és intézkedéseivel, kioltja a lelkiismeretének az ezzel kapcsolatos hangját és rossz társaságba kerül, az megrontja a jó erkölcsöt, a világ barátsága irányába tolja az illetőt, aki elkezd azokkal ellenséges lenni, akik az Igét komolyan veszik. Egyébként én nagyon nehezen tudnék a személyes ismeretségemből, vagy a közéletből olyan példát mondani, aki megállt volna az enyhe progresszív teológiánál, vagy a Trump derengement syndrome miatt a demokraták pártprogramjának az elfogadásánál, vagy a Szentírás tévedhetetlenségének a tagadásánál és nem járt volna ez további morális romlással, vagy idővel teljesen keresztényellenes ideológiák elfogadásával. Még csak a szabályt erősítő kivételt sem nagyon tudok most így hirtelen felhozni, ezért ha vannak is ilyenek, ez egy nagyon veszélyes összefüggés. Gyakorlatilag a Biblia rogyásig tele van olyan figyelmeztetésekkel, hogy a bűnök és a tévtanítások hatására hogyan buknak el csúnyán az emberek és hogy ez sokszor apró sodródás (ha úgy tetszik egy veszélyes „csúszós lejtő” eredménye.
Itt nem csak Sámsonra, vagy az ÓSZ elbukott királyaira, vagy Júdásra gondolok, hanem ez a mindennapi életben is egy általános jelenség és ez alól te sem vagy kivétel. Nem is annyira régen még szörnyülködtél azon, hogy egy jóképességű teológus hol kötött ki, de valójában te is szemközt köpted volna magad, ha pl. 5 évvel ezelőtt tudtad volna, hogy miket fogsz vallani és hogy fogsz viselkedni olyan keresztény vezetőkkel szemben, akik segítettek és próbáltak türelmesen felkarolni, visszaterelni a nyájba. Mivel viszont ez fokozatosan történt és nem hirtelen, meg mert hajlamos vagy inkább másokat hibáztatni, ezért észre sem vetted. Azzal egyetértek, hogy „nem érted a logikát”, ami a cikk érvelése mögött van, pedig ehhez nem kell diploma: a karakterhibák, ha azok nem transzformálódnak kötelező erejű törvénnyé, akkor azok nem hatnak a mindennapi életünkre úgy, mint a kereszténységgel össze nem egyeztethető törvények, emiatt nem kényszerítenek minket nap mint nap meghasonlásba, horribilis bírságok kifizetésére, nem lehetetlenítenek el minket gazdaságilag, nem kerülünk igazságtalanul miattuk börtönbe, ha nem engedelmeskedünk nekik. A kettő között óriási különbség van, ezt csak te nem látod, meg azok, akiknek olyan erős a pártpreferenciája, hogy a spirituális kérdésekre vakságot, a kognitív megértés tekintetében meg teljes rövidzárlatot okoz.
Az a Biden adminisztráció 4 éves teljesítménye fényében elég gyenge érv, hogy valakinek a gazdaságpolitika miatt szimpatikusabbak a demokraták a republikánusoknál, de ha létezik is ilyen keresztény (?) ember, ott a probléma éppen az, hogy teljesen világi gondolkodása van és a bibliai vonatkozású lényeges kérdések egyáltalán nem érdeklik, hanem a vagyoni gyarapodását helyezi legelső helyre a preferenciák között, ami lényegében egy Mammon. Azt nem írtad le, hogy milyen republikánus tanácsadókra gondolsz, de a hitleres és a veteránokkal kapcsolatos hoax estén egyértelműen cáfolva lett, hogy a jelen levő tanúk egyike sem hallotta ezeket a kijelentéseket, amiket a tanácsadó állított, Liz Chaney esetében egyértelműen politikai opportunizmus miatt állított abszurd baromságokat, a vérfürdős, politikai ellenfeleket börtönbe zárós (pont a demokraták próbálták ezt ezerrel), meg a diktátoros, kontextusból kiragadott, kiforgatott „idézetek” meg a szánalmas rágalmazás kategóriába tartoznak, csak ha a mainstream médián kívül másból nem tájékozódsz, akkor ezekről nem szerzel tudomást.
Egyébként ez nem jelenti azt, hogy keresztényként ne lehetne kritizálni Trumpot, ezt az egyértelmű esetekben én is, meg más keresztények is következetesen megteszik, csak a kormányzás szempontjából éppen ezek a kérdések azok, amelyek kevésbé relevánsak és éppen a cikkben említett személyiség kérdéskörbe tartozó problémák. Egyébként meg az esetek legalább 90%-ában kimerül az érvelés azzal, hogy pfúj Trump, hogy beszélt, ő vállalhatatlan és ráadásul a CNN szerint rasszista is, tehát a cikk nagyon szépen fején találja a szöget, hogy az esetek túlnyomó részében a Trump személyhez köthető érvek jönnek fel, hogy miért fogadta el a demokraták programját, holott a kettő között sok logikai összefüggés nincs, sőt, a demokrata politikusok „karaktere” sokkal borzalmasabb, korruptabbak és sokkal többet hazudnak.
És a lényeg pont ez: a politikába is elő kerülő, de egyértelmű bibliai vonatkozású, lényeges kérdésekkel megtárgyalásával szembeni beteges fóbia maga is egy erőteljes politizálás és egy erőteljes ellentétes irányú propaganda eredménye, tehát ezek kényszeres elnyomása sokkal inkább politizálás, mert emögött az van, hogy ne mondhassunk ki olyan bibliai igazságokat, amely az illető politikai ellenfelének kedvező lehet. Ez persze nyilván nem biblikus, a Szentírásban Isten Igéje minden fölött ítéletet gyakorol, még fejedelmek, királyok, kormányzók, császárok és mindenki felett és nincs olyan terület, ami tabu, vagy kivétel lenne Isten Szavának szuverén uralma alól.
A másik lényeges elem, amit nagyon benézel, az a sajátos amerikai kétpárti rendszer, ahol valóban megvalósul az, amiről a cikk, illetve Grudem beszél, hogy a távol maradás egy egyértelmű közvetett szavazat a demokratákra, ami jól látható abból, hogy több tízmillió nominális keresztény maradt távol a 2020-as választásoktól és egyes swing state szavazásokat néhány tízezer szavazat döntött ela a demokraták javára. Tehát evidens, hogy a keresztények lehetnek a mérleg nyelvei és az ilyen kiélezett helyzetekben a távolmaradás a gyakorlatban egy demokrata szavazat, aminek a felelősségével minden kereszténynek tisztában kellene lennie. Persze, tudom, várni kéne majd a keresztény kritériumoknak mindenben megfelelő jelöltre, csak a gond az, hogy Jézus neve soha nem lesz ott a választási cédulán, ezért innentől kezdve marad a választás mindig a kisebb gonoszra fog vonatkozni.
Arról meg nem is beszélve, hogy egyik szavad üti a másikat, mert érvelsz az „aktív politizálás” ellen (bármit is értesz ez alatt), de utána amellett érvelsz, hogy még a demokraták közvetett megválasztása árán is érdemes várni a keresztény szempontok szerint mindenben megfelelő jelöltre, holott az soha nem fog eljönni, ha a keresztények nem politizálnak „aktívan” és ha már a közéleti vetületű, de bibliai vonatkozással is rendelkező társadalmi kérdések teológiai megvitatása kapcsán rögtön indul a hiszti gép, ahogy nálad is történt, mert véső soron ez a cikk is ebbe a kategóriába tartozik.
A hozzászólásod végén a Kamalával és az általa hozott törvények nem kötelező jellegével kapcsolatos érvelésed a nevetségesen és mérhetetlenül ostoba kategóriába tartoznak. Egyfelől a törvények kötelezőek, végrehajthatóak és jelentős többségük érinti az amerikai állampolgárokat, másfelől azoknál a bibliaellenes, nem mindenkire közvetlenül kötelező rendelkezéseknél, mint a meleg házasság, elég az, hogy közvetlenük sérti az isteni rendet és közvetve meg kötelezőek lesznek, amikor nem süti meg az illető vallási okokból a meleg esküvőre a tortát, vagy nem akar rajta virágkötőként, fényképészként, vagy egyéb minőségben részt venni és akkor meg röpülnek a százezer dolláros bírságok.
Az abortusszal kapcsolatos érvelésed már inkább a siralmas kategóriába tartozik: szerinted milyen opciója van azoknak a magzatoknak, amelyeket a harmadik trimeszterben, akár közvetlenül a szülés előtt abortálnak, ha kötelező erejű törvények dekriminalizálják ezt és az anya így dönt, hogy él ezzel a lehetőséggel. Amúgy ez a Kamala megválasztása után nem teszi kötelező érved amiatt is nagyon sutácska, mert a Roe vs. Wade eltörlését követően a top 3 választási programjuk közé (nők felé ez volt a No#1 választási csali) került, hogy az azt megelőző abortusz szabadságot szövetségi szinten kötelezően vezetik be (a konzervatív, republikánus államoknak se legyen lehetősége népszavazás, vagy állami törvényhozás útján kibújni). Arról meg ne is beszéljünk, hogy a fent említett aberrációk nem csak választási programok: ha nem vetted volna észre, ezek már megvalósultak, mivel Kamala volt az előző 4 évben kormányon és a saját bevallása szerint is semmit nem csinált volna máshogy, mint Biden (Kamala sokkal progresszívebb). Tehát ehhez nem kell prófétának lenni, meg ez nem a cikk szerzőjének a paranoiája, hanem csak vissza kell tekinteni, hogy miket csináltak az elmúlt 4 évben. Ezek miatt is mondom, hogy előbb inkább gondolkodj egy kicsit, mielőtt okoskodva kritizálsz, mert tényleg nem volt egyetlen értelmes és védhető mondatod sem a kommentjeidben és elvileg te elég intelligens vagy.
Zárásként csak annyit írnék még, hogy alapvetően nem azzal van baj, hogy álnéven írogatsz, mert itt én sem a saját nevemen szoktam írogatni (lehetnek erre sokaknak védhető indokai), hanem részben az, hogy milyen sunyi módon próbáltad különböző módszerekkel arra a szerencsétlen Tiborra terelni a gyanút, bár becsületedre legyen mondva, hogy amikor konkrétan rákérdeztek, akkor legalább nemmel válaszoltál. A másik fő probléma, hogy te belsős információkkal élsz vissza, csúsztatásokkal gyalázol keresztény vezetőket és kétszínű és gyáva módon támadsz az álnevek mögül olyanokat támadsz, akiknek szemtől szemben meg smúzolsz és ez tipikus képmutató, farizeusi magatartás. A Tibor is hasonló értelmi színvonalú és stílusú dolgokat szokott írogatni, de benne legalább volt annyi bátorság, hogy ezt nyilvánosan tegye. Nem mondom, hogy ez jó, de legalább gerincesebb és egyenesebb.
Vívódtam egy sort, hogy kivételesen írjak-e saját néven, vagy hogy bemutatkozzak-e neked, de én azt látom, hogy neked az ég világon nem használt semmit a jó szó, a kedves beszéd, a türelem és a szeretet és talán azzal teszek jót veled, ha személyesen átélheted azt, amit a gyalázkodó trollkodásaid által érintett, egyébként köztiszteletben álló, fedhetetlen és nagyra becsült keresztény vezetők élnek át. Ez utóbbiak rólad egyáltalán nem mondhatóak el és emiatt azt gondolom, hogy ha már empátia nem nagyon szorult beléd, akkor legalább éld át azt, amit másnak okozol, persze azzal a különbséggel, hogy én a kő kemény igazságokat írtam rólad intési célzattal és elég konkrétan meg tudtam indokolni az érveimet, nem csak odahánytam random, felületes baromságokat egy kommentbe.
Meg nyilván a kettőnk közötti óriási különbség, hogy én nem kétszínű hátbatámadásra használom az anonimitásom és nem arra, hogy a nevedet lejárassam valótlan csúsztatásokkal (csak emiatt nem írtam ide nyilvánosan a nevedet), hanem az, hogy az igazsággal szembesítselek és megtérésre hívjalak. Egyébként ha nem lenne ez a speciális eset, akkor ezeket simán a szemedbe mondanám, egy szúnyogtól előbb ijednék meg, mint tőled, de most oktatási célzattal inkább hagyom, hogy találgass és nem fogom megmondani, hogy ki vagyok (ne is találgass feleslegesen), meg ahogy te mondtad, segítek, hogy „ne a személyemre, hanem a konkrét érvekre tudj fókuszálni” ;). Annyit segítek, hogy nem Márkus Tamás vagyok (bár erre szerintem magadtól is rájöttél), mert azt nem akarom, hogy azt gondold, hogy valami féle személyes sértettség vezet a cikkel kapcsolatban.
És miért írtam ennyit? Egyetlen ok: neked meg kell térned, mert a szabadesés közepette észre sem veszed, hogy zuhanó repülésben vagy és ráadásul még nem érték földet! Nyisd ki az ernyőt, ameddig még lehetséges és amíg nem késő!
Ettől függetlenül a tiszteletlen trollkodásaid sem fognak következmény nélkül maradni és úgy döntöttem, hogy még egy ilyen jellegű visszaélést tanúsítasz keresztény elöljárókkal szemben (nemhogy a kétszeres megbecsülést, de semmilyent nem tanúsítasz), akkor annak már komoly következményei leszenek és ez nem fenyegetés, hanem ígéret!….
Nem olvastam végig ezt a hosszas okfejtést, mert a felénél eluntam. Nagyon különös, hogy ez a hozzászólás, noha a 90%-a személyeskedés, mégsem ütötte meg MTA-nál azt a szintet, hogy törölve is legyen – pedig nem sokkal különbözik a korábban törölt kommenteknél. A kritikám a cikkre vonatkozott, a te írásod pedig csak személyeskedés, így nincs is értelme rá reagálnom.
Ha pedig ennyire sejted, hogy ki vagyok, írj nekem személyesen, mi tart vissza? 😉 Bár kétlem, hogy valóban ismernél, mert a jellemzésed több ponton is félrecsúszik. De legalább nagy magabiztossággal írtad.
Remélem, maradhat ez a hozzászólás, mert amúgy szerintem érdekes beszélgetés is lehet belőle, úgyhogy úgy döntöttem, mégis reagálok pár dologra a hozzászólásod kapcsán, kivéve a személyeskedő részeket.
„…ez sokkal veszélyesebb, mint egy vezető karakter hibái, amelyekkel kapcsolatban ő tartozik személyesen elszámolni Isten előtt, de ránk egészen addig nem hat ki, ameddig nem akarja ezeket törvények által kikényszeríteni (pl. csúnya beszédet, vagy korrupciót).”
Azt gondolom, hogy Trump jóval többet tett annál, minthogy pusztán erkölcsi problémái volnának. Például több ízben is tett olyan kijelentéseket, amik teljesen aláássák a demokráciát, pl.: amikor a kínai elnöknek arról beszélt, hogy milyen jó, hogy Kínában nincs ennyi felesleges választás; vagy mikor azt ígérte legutóbb a keresztényeknek, hogy többet már nem fog kelleni szavazniuk.
Egy-egy döntés, mint például az abortusz, bármit is gondolunk róla, visszafordítható (lásd Lengyelország). A demokrácia aláásása azonban rendszerszintű probléma. Nem beszélve arról, hogy Trump elnöksége alatt jelentősen megnövekedett a szélsőjobb aránya (még keresztény körökben is, amiről tanulmányok vannak, pl: Jeffrey Haynes). Amit a Fidesz és Trump győzelme kapcsán írtam, az pont erre vonatkozik.
Nem beszélve arról, hogy Trump nyíltan kereszténynek mondja magát, miközben kétes az erkölcsi megítélése. Az miért nem probléma számodra, hogy ezzel a keresztényeket is negatív megítélésre kárhoztatja? N
„Csak néhány példa ennek az érzékeltetésére, hogy milyen intenzitással kezdték el a gyermekekre ráönteni a transz propagandát, óvodákba engedni drag queen-eket, serdülők átoperáltatása, nemváltás és szexuális irányultság bátorítása, persze csak az egyik irányba, mert a homoszexualitásból megtérést segítő terápiákat és az ezeket propagáló könyveket (végülis a Biblia is ilyen) tiltják, büntetik. Rengeteg gyermeket félrediagnosztizáltak az ún. „gender diszfóriával”, kasztrálva és hormon blokkolókkal telenyomták őket, örökre tönkre téve az életüket, ráadásul ezt sok helyen lehetővé teszik a szülők tudomása nélkül és még az akaratuk ellenére is. Vagy beszéljünk arról, hogy már nem csak Kanadában, vagy Angliában vezetnek el bilincsbe azért valakit +gyűlöletbeszéd”, mert a Bibliát idézi, hanem elkezdtek előjönni ezek az esetek az USÁ-ban is.”
Voltak ilyen esetek – megjegyzem, sajnos -, azonban ezek egyáltalán nem általános jelenségek.
BTW ha már szőrszálhasogató okoskodással ki akarsz javítani valakit és felszínességgel vádolod, akkor ne írj már le olyan ostobaságokat, hogy a „woke ugyanaz, mint az lmbtq+”,
Valóban. Amit írni akartam az, hogy „a woke a te olvasatodban ugyanaz, mint az lmbtq+.” Ezzel mindössze arra akartam reflektálni, hogy a kettő nagyon fogalom nagyon gyakran összemosódik és párhuzamba kerül. Úgy láttam, MTA cikkében is ez a helyzet. A woke amúgy is egy meghatározhatatlan fogalom (mint ahogyan sokszor a feminizmus is egyébként), emiatt gyakran az lmbtq+al azonosítják. De ez valójában most lényegtelen.
„Az sem véletlen, hogy politikai propagandával vádolod a „szalonfundamentalistákat”, de valahogy mégis te vagy az, aki egy amerikai választásról szóló cikkben, ahol magyar pártok meg sincsenek említve, végül itt a kommentekben 5 (!) alkalommal lyukadsz ki a Fidesz pejoratív megemlítésénél. ”
Korábban már említettem, miért: mivel Trump alatt megerősödtek a különféle szélsőjobboldali mozgalmak, ezért érezhetően az olyan, amúgy szélsőjobbal szimpatizáló magyar keresztények száma is megnövekedhet, akik korábban maximum csak afelé hajlottak, de nyíltan nem vállaltak vele közösséget. Látod, ez is egy hasonló tendencia, ahogy azt az írásodban is jelzed.
„Egyébként az általad félreértelmezett csúszós lejtő logikai hiba nem arra utal, hogy ne lehetne általános tendenciákra rámutatni, vagy statisztikai következtetéseket kimondani, vagy hogy ne lehetne lényeges összefüggésekre rámutatni, főleg ha azok feltűnően gyakran következnek be és egyéb érvek (pl. maga a Biblia) is alátámasztja azt.”
Tendenciákat lehet megfigyelni, viszont szerintem a „ha megválasztják a demokratákat, holnap már legális lesz az abortusz és a gyerekeket transszá műteni” továbbra is egy csúszós lejtő. Ugyan ez most egy nagyon sarkított megfogalmazás (mielőtt ezt szememre vetnéd), de a félelem alapja valóban ez. Pedig, mint mondtam, ezek egy kormányváltás után is rendezhető kérdések: a demokrácia elpusztítása kevésbé.
„Egyébként én nagyon nehezen tudnék a személyes ismeretségemből, vagy a közéletből olyan példát mondani, aki megállt volna az enyhe progresszív teológiánál, vagy a Trump derengement syndrome miatt a demokraták pártprogramjának az elfogadásánál, vagy a Szentírás tévedhetetlenségének a tagadásánál és nem járt volna ez további morális romlással, vagy idővel teljesen keresztényellenes ideológiák elfogadásával. ”
Tiszteletben tartom a véleményed, de nem értek vele egyet. A többség képes úgy teologizálni, hogy a te megítélésed szerint enyhe progresszív, mégsem foglalkozik azokkal a dolgokkal, amiket te keresztényellenesnek ítélsz. Kirívó példák mindenhol vannak, jelen esetben mondjuk Perintfalvi (vagy akár Monostori), de az átlag közel sem ez. Igenis van semleges tér, ami se nem progresszív, se nem fundamentalista, a többség pedig ide tartozik. A tendenciák pedig inkább azt mutatják, hogy egy-egy Trump kormányzása alatt a semleges térből a többség inkább hajlik a fundamentalizmus felé, mint a progresszivizmus irányába. De erről persze hosszasan lehet vitatkozni.
„Tehát evidens, hogy a keresztények lehetnek a mérleg nyelvei és az ilyen kiélezett helyzetekben a távolmaradás a gyakorlatban egy demokrata szavazat, aminek a felelősségével minden kereszténynek tisztában kellene lennie. Persze, tudom, várni kéne majd a keresztény kritériumoknak mindenben megfelelő jelöltre, csak a gond az, hogy Jézus neve soha nem lesz ott a választási cédulán, ezért innentől kezdve marad a választás mindig a kisebb gonoszra fog vonatkozni.”
Itt továbbra is azt tudom mondani, mint fentebb: a távolmaradás éppen amiatt lehet opció, mert bizonyos társadalmi folyamatok visszafordíthatóak, míg mások nem. Azt gondolom, hogy egy demokrata kormány vélt vagy valós pusztításait könnyebb orvosolni, mint Trump ciklusát: máskülönben miért ünnepelnék megváltóként az újramegválasztását?
„Arról meg nem is beszélve, hogy egyik szavad üti a másikat, mert érvelsz az „aktív politizálás” ellen (bármit is értesz ez alatt),”
Nem az aktív politizálás ellen érveltem, hanem az ellen, hogy mindenképpen valaki mellett le kelljen tenni a voksot, amennyiben mindkét jelölt rossz. Bonhoeffer a nácikkal szemben valahogyan nem kardoskodott amellett, hogy a szocialisták jobbak, és rájuk kéne szavazni, mégis példaképként tekintünk rá. Ugyanez a modell miért nem valósulhat meg Amerikában is?
„Az abortusszal kapcsolatos érvelésed már inkább a siralmas kategóriába tartozik: szerinted milyen opciója van azoknak a magzatoknak, amelyeket a harmadik trimeszterben, akár közvetlenül a szülés előtt abortálnak, ha kötelező erejű törvények dekriminalizálják ezt és az anya így dönt, hogy él ezzel a lehetőséggel.”
Felhívnám a figyelmedet arra, hogy amennyiben egy nő az abortusz mellett dönt, úgy hiába tiltja a törvény, úgyis meg fogja tenni. Amerikában és Európában ezt megoldják azzal, hogy átutaznak egy szomszédos országba, a Ratkó-korszakban pedig megoldották tűkkel és hideg vízzel. Amennyiben egy olyan gyerek születik meg, akit az anya egyértelműen nem akar, az a sors talán még a halálnál is rosszabb (lásd: Romániai árvaházak helyzete Ceausescu után).
„sunyi módon próbáltad különböző módszerekkel arra a szerencsétlen Tiborra terelni a gyanút,”
Nem tettem semmi ilyesmit. Tisztelem Tibort és aktívan követem a munkásságát, emiatt ragadt rám néhány kifejezése. Ez bűn volna?
„Ettől függetlenül a tiszteletlen trollkodásaid sem fognak következmény nélkül maradni és úgy döntöttem, hogy még egy ilyen jellegű visszaélést tanúsítasz keresztény elöljárókkal szemben (nemhogy a kétszeres megbecsülést, de semmilyent nem tanúsítasz), akkor annak már komoly következményei leszenek és ez nem fenyegetés, hanem ígéret!….”
Kérlek, hogy amennyiben sejted, ki vagyok, írj rám és ne fenyegess. Nem szép dolog.
Kedves T.G.!
Látom a matek sem megy, a felét olvastad el, de a kommentem 90% személyeskedés ???? Amúgy nyugodtan olvasd csak el, a hosszabb második fele nem tartalmaz mást, csak konkrét kritikát a te kommentjeidre. Egyébként tudom, hogy elolvastad, csak egyszerűbb ide kamuznod, hogy nincs benne konkrét kritika (hátha mások nem olvassák végig és nem égsz be), holott minden mondatodat ízekre szedtem, csak gondolom nem nagyon tudsz érdemben semmit reagálni rá.
Csak annyi, hogy a te hozzászólásaid szinte mindegyike tartalmaz személyeskedést és a cikkre való utalást, ilyen értelemben túl nagy különbség nincs a kettőnk írása között. Talán annyi különbség, hogy én még nem írtam ki a valódi neved, tehát ilyen értelemben az enyém sokkal kevésbé személyeskedés.
Ne félj, pontosan tudom, hogy ki vagy, de ezt felesleges is mondanom, mert ezt te is egyértelműen tudod a kommentemből. Meg ha megkérsz rá, illetve ha hozzájárulsz, akkor nagyon szívesen ide írom a teljes neved, hogy elűzzem a maradék kétségeid!
Nem, tényleg nem olvastam el, amikor először kommenteltem 🙂
Most bepótoltam és reagáltam azokra, amikre úgy gondoltam, hogy reagálni kell. Nem félek attól, hogy beégek, max vitatkozunk.
A „nevem” leírásához nem járulok hozzá. Mint mondtam, ha valóban ismersz, szívesen beszélek veled privátban. Várom!