Helyreigazítás
Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke helyreigazítás kért az oldalunkon korábban, 2024. augusztus 13-án „Kivettük Luther kezéből a Bibliát” – Beszélgetés Lupták György nyugalmazott evangélikus esperessel az evangélikusok körében érvényesülő progresszív tendenciákról és az igaz hitért való tusakodásáról címmel megjelent interjúban elhangzott két állítás kapcsán. Ebbéli szándékáról elektronikus úton értesítette szervezetünk, az Evangelikál Csoport Egyesület elnökét. Kérelmének eleget teszünk.
Lupták György az interjú egy pontján a következő állítást teszi: „Megpróbálta elérni [Fabiny Tamás], hogy a zsinat meghosszabbítsa a nyugdíjkorhatárt. Talán egy jelzés, hogy nem sikerült neki. Sokan arról pusmognak, hogy ezeket a csorbákat kijavítja majd valaki – sokan hibáztatják Fabiny Tamást, szerintem okkal.”
Fabiny Tamás levelében felhívja a figyelmet, hogy e kijelentés valótlanságot tükröz. A valóság az – írja –, hogy néhány évvel ezelőtt a zsinat elé került egy olyan javaslat, amelynek értelmében a lelkészhiányra való tekintettel egy lelkipásztor – bizonyos feltételek között – hatvannyolc, illetve hetvenéves koráig tovább szolgálhatott volna. Ez a zsinati javaslat, amely végül nem kapta meg a többséget, nem Fabiny Tamástól származott, és nem az ő nyugdíjkorhatára meghosszabbításáról szólt – ezt a szöveg tévesen sugallja –, hanem általában a lelkészekéről. Fabiny Tamás szerint a „pusmogásra” és a „csorbák kijavítására” vonatkozó rész további magyarázat nélkül hangulatkeltésnek, sőt inszinuációnak minősül.
Lupták György másik állítása, amellyel kapcsolatosan Fabiny Tamás kifogást emelt, a következő: „Szem- és fültanúja voltam, amikor még Gáncs Péter volt az elnök-püspök, és a Deák téri gimnázium dísztermében aláírták az Insula Lutherana [a Győri Evangélikus Egyházközség épületegyüttese] felújítására vonatkozó szerződést – ez négymilliárd tervezeten kívüli, extra támogatásról szólt –, és Fabiny Tamás szinte másnap lenyilatkozta, hogy korrupt a kormány.”
Fabiny Tamás szerint itt Lupták György egy rendkívül súlyos mondatot ad a szájába, hiszen ő nem mondott ilyet – azaz Lupták Görgy valótlan állítást tett. Ezzel szemben ő a következőt nyilatkozta egy, a Magyar Nemzet online felületén 2016-ban Fabiny Tamás: Legyenek jó keresztények! – Az evangélikus püspök szerint nincsenek tisztességes gazdasági viszonyok címmel megjelent interjúban: „Ha valakinek, akkor a keresztyén embernek tennie kell a korrupció ellen. Elfogadhatatlan, hogy ma Magyarországon úgy szülessenek döntések, hogy azok nem transzparensek, vagy csak a gyanú árnyéka vetüljön valakire, hogy nem tud elszámolni vele, miként gazdagodott meg. Én ezt a mai társadalom legnagyobb nyomorúságának érzem, és erre vonatkozóan teljes mértékben osztom az átlagemberek véleményét. Nincsenek tisztességes gazdasági viszonyok, mert a korrupció átszövi a társadalmat.” Fabiny Tamás szerint e szavak épp arra szolgálnak bizonyítékul, hogy a társadalomban és a gazdaságban általában megtapasztalható korrupcióról, egyes gazdasági szereplők ellenőrizhetetlen meggazdagodásáról beszélt, és nem a kormányról, arról szó sem esik az idézett szövegben.
Fabiny Tamás levele teljes terjedelmében itt olvasható.
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: „mi a különbség a kettő között?” És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
Tisztlet Fabiny Tamás püspök úr! Segítsen nekem megérteni azt, hogy miért vár bocsánatkérést Márkus Tamás Andrástól? Miért az interjú készítője felelős azért amit az ön esperese névvel, címmel, arccal lenyilatkozott? Segítsen megértenem azt is, hogy Ön aki éveken keresztül aktívan, és hozzáteszem jogosan (hívatásához híven) kritikával illette a jelenlegi politikai vezetést, most miért tesz ebbéli levelével páli fordulatot? Mi változott meg? Tisztelt püspök úr, Ön hol él? Üzbegisztánban, vagy Venezuelában? Bár vannak hasonlóságok, de ez még Európa közepén lévő ország. Ahol a hír szent a vélemény szabad(Pulitzer József).Nem szükséges nekem MTA megvédenem, hisz meg tudja ő saját magát is védeni, de azt egy újságírótól elvárni amit Ön elvár, akkor amikor ő hitelesen adta vissza az esperes szavait, és ezért nyílvánosan bocsánatkérésre felszólítani, szerintem a hatalmával való visszaélés, és már-már fenyegetés. Hisz rossz vért szül, egy hiarerhikus rendszerben, ha valaki a hatalmánál fogva akar egy lelkipásztorra nyomást gyakorolni, még akkor is ha nem evangélikus lelkészről van szó! Kérem ne tegye, és vonja vissza ebbéli felszólítását! Vagy adjon válaszokat a feltett kérdéseimre.Köszönettel:Rózsahegyi Barnabás
Fabinyi Tamás helyreigazítást kérhet, bocsánatkérést nem. Ez utóbbit „világiasan” követelheti, akár a jog eszközeivel kikényszerítheti. Ha bennünket „megbántanak” akkor sem „kényszeríthetünk” senkit a bocsánatkérésre.
A kényszer nem szeretet, hanem a gonosz eszköze.
Azért remélem, hogy egy teológiai blogon még meg lehet fogalmazni vallási véleményt, vagy a Biblia tanításán alapuló teológiai kritikát egy vallási közszereplővel szemben anélkül, hogy „helyreigazítsák”, vagy leszedjék, ezért kérlek engedjetek meg nekem egy határozottabb hangvételű és kicsit részletesebb SZEMÉLYES VÉLEMÉNYT ezzel az egész üggyel kapcsolatban. Egyfelől összességében örülök annak, hogy a püspök hivatalos helyreigazítás fenyegetésével próbálta kierőszakolni, hogy a cikk egy teljesen lényegtelen mellékszál számára kedvező kiemelésével záruljon, mert ez az elterelő hadművelet nem lezárta, hanem megnyitotta a lehetőséget arra, hogy bárki kifejezhesse itt a személyes véleményét a cikkel és az erre adott válasszal kapcsolatban, amire mindenkit jó szívvel bátorítok! Másfelől remélem, hogy minél többen elolvassák a helyreigazítás alapját képező, nagyszerű leleplező cikket, amely prófétai bátorsággal kongatja meg a lelki vészharangokat az Evangélikus Egyházban uralkodó diabolikus állapotok miatt. Melegen ajánlom olvasásra és remélem, hogy ez csak elindítja a sokszor annyira áhított „dialógust” a valóban fontos kérdésekről, hogy a püspöki vezetés hogy tűrhet meg ilyen förtelmes állapotokat az ev. egyházban. Már önmagában is nagyon beszédes, hogy csak két személyes dologgal kapcsolatban emelte fel szavát a püspök, tehát a cikk többi része helytálló, ami jó indikátor arra, hogy milyen megdöbbentően rossz a helyzet, mert ha ennek csak a negyede is igaz lenne, akkor is le kellene mondania minden jóérzésű és a Szentírást egy kicsit is komolyan vevő püspöknek. Talán ennél a hallgatólagos beismerésnél is elszomorítóbb, hogy a püspöknél az nem éri el azt a szintet, hogy hivatalos, pecsétes levelet küldjön, amikor egy lelkésze az LMBTQ ideológiát propagálja nyíltan és nemváltoztatás sátáni gyakorlata ellen felszólalókat bélyegzi bűnösnek, de a biblikus prófétai figyelmeztetéssel élőket, illetve az ennek teret adó platformot azonnal elkezdi vegzálni, tehát az egójának a sérelme sokkal jobban zavarja, hogy nyílt törvénytiprás folyik az egyházán belül, nem beszélve az ev. teológiai képzés gyalázatos állapotairól. Ez kb. olyan, mintha Dávid Nátán próféta figyelmeztetése után nem őszinte, nyilvános bűnbánatot gyakorolt volna, hanem megpróbálta volna elhallgattatni az igazság hangját. Vajon ha egy tűzoltó koszos csizmával megy be tüzet oltani egy lángok mardosta házba, akkor biztos hogy őt és a segítőtársait kell a mentőakció után raportra hívni, hogy miért nem vették le a koszos csizmájukat, mielőtt bementek az égő épületbe?… Vajon mennyire korrumpálódott világkép kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen cikk után ne lemondjon, zsákruhát öltsön és hamut szórjon a fejére és nyilvános bűnbánatot gyakoroljon? Vajon mi vezet akkora spirituális vaksághoz, hogy valaki ennyire ne lássa a fától az égő erdőt? A válasz egyszerű: ha valakinek már a saját lelke is korrumpálódott a progresszív teológiai divatos irányzatai által és ő maga is törvénytipróvá vált, amikor nyilvánosan olyan ördögi kapukat nyitogat, hogy a bűnben élő és a kárhozat felé tartó homoszexuális párokat a megtérés helyett inkább egyházi áldással kéne bátorítani. Jézus szerint minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával (Máté 12:25). Illetve arra is felhívja a figyelmet, hogy „senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak” (Máté 6:24). Ha a homoszexualitást Isten förtelmes bűnnek tartja, ami kárhozatra viszi a bűnöst és a Sátántól van, akkor miért gondolja valaki, hogy az igazságot, szentséget és a megtérésre hívást kukába dobó hamis szeretet ördögi megoldása lesz majd a megfelelő megoldás az egyház problémáira? Ha az igaz Lót lelke „gyötrődött” Szodomában a törvényszegő cselekedetek miatt (2Péter 2:8), akkor nekünk miért kéne az ilyen bűnökhöz szeretettel, toleranciával és egyházi (!) áldásokkal reagálnunk?! Értem én, hogy a vészes fogyást akarja megakadályozni, de ha a progresszió sátáni kovásza ez az egész világon mindenhol ellentétes hatást váltot ki közép, illetve hosszú távon, azaz fogyást, szétesést és megállíthatatlan dekadens romlást, akkor hogy lehet valaki olyan szerény intellektuális képességű, hogy ezt remek pragmatikus receptnek tartsa?
Vagy amikor szentimentális okokból a mély együttérzés mellett nem az egyetlen reményt jelentő evangéliumot, azaz az Isten erejét ossza meg egy haldoklóval, hanem a több ezer éves biblikus hagyományt lábbal tiporva az eutanázia mellett teszi le a voksát, félretéve, hogy Isten az élet és halál kizárólagos Ura (pl. 5Móz. 32:39), nem beszélve arról, hogy milyen sokan tértek meg végül a halálos ágyukon, örök üdvösséget nyerve. Egy hitetlen világ embertől érthető, ha nem látja a mennyei végtelen perspektívát, de egy felszentelt püspök hogy szalaszthat el ilyen alkalmakat populáris tetszelgési vágytól vezérelve, hogy az evangéliumot eljuttassa a bajban levőhöz és egy nagyobb nyilvánossághoz? Értem én, hogy ez nem lesz olyan népszerű a világ szemében, de miért nem hallottam a püspök egyetlen nyilvános megszólalásában egyszer sem Krisztus evangéliumát? Élhet valakiben az Igazság Szelleme ekkora spirituális vakság mellett?…. Ezek a közéleti megnyilatkozások még privátban és egyszerű hívőként is förtelmes bűnök, de vezetőként és szigorúbb megítélés alá eső tanítóként ez sokszorozódik, mert a püspöknek nem csak a hatalma és az eszközei vannak meg, de ez a legfőbb kötelessége is lenne, hogy ezek a lényeges herezisek ellen a leghatározottabban fellépjen, ne pedig az úttörője, illetve hallgatólagos támogatója legyen az egyháza szétzüllesztésének. A biblikus vezetés elmulasztása nagyon súlyos bűn, főleg egy ilyen magas és jelentős pozícióban, maga a kataklizmikus jelentőségű ősbűn is a vezetés elmulasztásából származott és a Mindenhatót nem hatották meg az ócska kifogások, illetve terelési kísérletek. Őszintén mondom, hogy ha én lennék a püspök helyében, akkor HALÁLRA RÉMÜLNÉK ATTÓL, HOGY EZEK A NAGYON SÚLYOS BŰNÖK, ILLETVE MULASZTÁSOK MIATT AZ ÉLETEM VÉGÉN A MINDENHATÓ ISTEN ELŐTT KELL MAJD SZÁMOT ADNOM! Ez talán még rosszabb, mint a tálentumot elásó gonosz szolga, mert ez szó szerint a sátán trójai falovának betolása a kapu elé állított őr által, akinek éppen a védelem lenne a legfontosabb feladata! „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is ( )” (Gal. 6:7) „Mert ismerjük azt, aki így szólt: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek.” És ismét: „Az Úr megítéli az ő népét.” Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.” (Zsid. 10:31).
ÚGYHOGY TÉRJ MEG A BŰNEIDBŐL TAMÁS PÜSPÖK ÉS HA ALKALMATLAN VAGY ARRA, HOGY ISTEN IGÉJÉT LEGALÁBB AZ EGYHÁZON BELÜL VÉDELMEZD, AKKOR HALADÉKTALANUL MONDJ LE A PÜSPÖKI TISZTSÉGEDRŐL! NEM FÉLÜNK TŐLED, NEM LEHET MINKET PECSÉTES LEVELEKKEL MEGFÉLEMLÍTENI ÉS HA KELL, AKKOR MINDEN NAP EMLÉKEZTETNI FOGUNK A SÚLYOS BŰNEIDRE, AMEDDIG MEG NEM TÉRSZ, VAGY LE NEM MONDASZ! MÉG TART A KEGYELEM IDEJE SZÁMODRA, TÉRJ MEG MINÉL ELŐBB, HA MEG NEM, AKKOR MAGA AZ ÉLŐ JÉZUS KRISZTUS „IGAZÍTSON HELYRE” TÉGED, LEHETŐLEG EBBEN AZ ÉLETBE, HA MEG NEM, AKKOR AZ UTOLSÓ ÍTÉLETKOR!
Ez már mellékes, de nagyon beszédes maga a helyreigazítási kérelem is, mert a cikkekben a püspök pont azoknak a kormányközeli szereplőknek a meggazdagodására gondolt, akik a közvélekedés szerint nem gazdagodhattak meg a kormány legalább hallgatólagos beleegyezése nélkül, ezért véleményem szerint L. György megállapítása sarkos volt, de egy átlagos értelmes olvasó értelmezésével egyező és helyesen hívta fel a figyelmet egy valós visszásságra. Ez inkább egyfajta gyávaságra utal a püspök részéről, hogy gyakran szeretne populista szerepekben tetszelegni minél több embernek egyfajta „lázadóként” (lásd. eutanázia, szodomita párok megáldása, korrupció kritika), de azért az állami pénzeket is szeretné bezsebelni, meg az állami feladatok átvételéből adódó profitból is a lehető legnagyobb tortaszeletet kiszakítani. Ez egy opportunista politikus ügyeskedő, simulékony viselkedésére jobban hajaz, mint egy püspökére. Nem tudom, hogy a püspöknek ez mennyire ijesztő, de Pál szerint aki elsősorban embereknek akar tetszeni az nem lehet Krisztus szolgája (Gal. 1:10) és sajnos a püspök elég gyakran zárójelbe teszi, vagy felülírja Isten Igéjét, amivel lényegében Isten fölé emeli magát, amikor a sátáni elemekkel átitatott kulturális divatirányzatokat preferálja a Mindenható parancsaival szemben, ami borzasztóan súlyos bűn egy egyházat vezető, illetve tanítói hivatalt felügyelő személytől. Emiatt talán felesleges is hivatkoznom arra, hogy az Isten nem a zűrzavar istene, vagy hogy Jézus szerint az igenünk legyen igen, a nem pedig nem és minden más az ördögtől van, vagy éppen arra, hogy az ilyen középutas megoldásokra Jézus azt mondja a Jelenések 3:15-16-ban, hogy „nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból”.
És végül félreértés ne essék, hálás szívvel és féltő szeretettel gondolok az Evangélikus Egyház olyan élő hitű lelkészeire és egyéb tagjaira, mint a cikkben szereplő L. György! Sokan vagytok, ne féljetek, legyetek bátrak, kitartóak és erősek, ha nincs más választás, akkor szakadjatok, de semmiképpen ne hagyjátok magatokat, gyülekezeteiteket és legfőképpen a lelketeket megfertőzni a hamis tanításnak ezzel a szörnyű kovászával! Áldjon benneteket gazdagon az Úr, meg M. Tamást, az Evangelikál Csoportot és Krisztus minden igaz követőjét, aki bátran és kitartóan küzd a sötétség inváziója ellen!
Érdekes, hogy Lupták György annyira védelmezi az egyházat attól, hogy megszegje a 6. parancsolatot, hogy ennek érdekében előszeretettel szegi meg a 8.-at, gátlástalanul hazudozik bárkiről nyilvánosság előtt, akiben ellenséget vél felfedezni