A magyar reformátusok ellenállnak a nyugati ideológiai nyomásnak a nemiséget, a szexualitást, a házasságot és a családot illetően – Közlemény
Az Evangelikál Csoport Egyesület közössége tisztelettel adózik mind a Királyhágómelléki, mind az Erdélyi Református Egyházkerületnek, mind a velük szolidaritást vállaló Magyar Református Egyház Generális Konventje tagegyházainak, mert megtagadták az Európai Protestáns Egyházak Közössége (német nevének rövidítése szerint GEKE, angolul CPCE, más elnevezéssel Leuenbergi Egyházközösség) kilencedik nagygyűlésén való részvételüket (visszahívták delegáltjaikat), amelynek idén – 2024. augusztus 27. és szeptember 2. között – épp az erdélyi Nagyszeben ad otthont. Továbbá az azzal kapcsolatos reményünket is kifejezzük, hogy a nyugat-európai protestáns népegyházak (elsősorban „testvéregyházak”) felől érkező egyre agresszívebb ideológiai-teológiai nyomásgyakorlás ellen a magyar reformátusok (és reményeink szerint nem csak ők) a jövőben is hasonló határozottsággal lépnek fel, nem engedve a „párbeszédre”, „eszmecserére” és „dialógusra” való hivatkozás örve alatt megvalósuló kényszerítésnek, és ha szükséges – márpedig az –, megtérésre hívják a nyugati egyházi közösségek vezetését és tagságát (és bátorítják ezen egyházak hitvalló kisebbségét), ha pedig nem járnak sikerrel, erőteljesen korlátozzák az ezekkel az egyháztestekkel történő gondolatcserét és együttműködést.
A GEKE ökumenikus egyházi szervezet, melynek szinte minden európai református és evangélikus népegyház (illetve metodista és uniált egyházi közösség) a tagja. A tagegyházak az úgynevezett Leuenbergi konkordia 1973-as elfogadása óta szószéki és úrvacsorai közösségben vannak egymással (e dokumentum a reformáció kálvini és lutheri útján járó egyházak közötti szakadást szerette volna megszüntetni) – értsd: a tagegyházak lelkészei egymás gyülekezeteiben prédikálhatnak és kiszolgáltathatják az úrvacsora sákramentumát. Ezt a típusú közösségvállalást természetesen az egyre élesedő teológiai-etikai nézetkülönbségek egyre inkább veszélyeztetik. E közösségnek tagja a Magyarországi Evangélikus Egyház is, amely – szemben a magyar reformátusokkal – a püspöki tanácsa által kiadott állásfoglalás szerint sajnálatos módon pozitívan értékeli a GEKE által idén kidolgozott, teológiai tekintetben progresszív irányvonalat képviselő, erősen vitatott dokumentumot, és az „európai párbeszéd” jegyében részt kíván venni a találkozón.
*
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület honlapján olvasható az alábbi közlemény, amelyet változtatás nélkül közreadunk. Külön felhívjuk az olvasók figyelmét az oldal alján felsorolt letölthető dokumentumokra.
*
Közlemény
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület képviselői nem vesznek részt az Európai Protestáns Egyházak Közössége soron következő IX. nagygyűlésén.
Kedves Szolgatársak!
„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja.” 2Tim 2,19
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület képviselői nem vesznek részt az Európai Protestáns Egyházak Közössége (Gemeinschaft Evangelischer Kirchen in Europa – GEKE) soron következő, 2024. augusztus 27. és szeptember 2. között, Nagyszebenben tartandó IX. nagygyűlésén, sem annak kísérő rendezvényein; a nagygyűlés májusban véglegessé vált napirendjét képező Gender – Szexualitás – Házasság – Család című tanulmányi anyaga ugyanis élesen szembe megy a partiumi reformátusság Szentíráson alapuló hitvallásával.
A tagegyházaknak megküldött teológiai munkaanyag viszonylagossá teszi a Szentírás tanítását, és a rendkívül megosztó gender-ideológia tanítását keverné bele egyházi tanainkba, mint konkolyt a búza közé. Egyházkerületünk több ízben is kérte a munkaanyag megtárgyalásának napirendről való levéltelét, erre azonban nem került sor.
Partiumi magyar reformátusokként mércénk egyedül a Szentírás (Sola Scriptura), következésképpen egyházunk bioetikai tanítása, illetve a Romániai Református Egyház Zsinata Teológiai Bizottságának kapcsolatos határozata értelmében elhatárolódunk a GEKE munkaanyagának Biblia-relativizáló tartalmától, és a nagygyűléstől való távolmaradásunkkal tiltakozunk az egyházaink ékes rendje elleni, durva ideológiai támadástól.
Egyházkerületi Közgyűlésünk úgy döntött, hogy egyházunk képviselői mindaddig nem vesznek részt a közös értekezleteken, fórumokon, hovatovább a nagyszebeni küldöttgyűlés munkálatain sem, amíg ez az életidegen szemlélet nem kerül le a GEKE napirendjéről.
Következésképpen azt kérjük mindazon szolgatársainktól, akik meghívót kaptak az GEKE nagygyűlés bármely kísérő eseményére, hogy maradjanak távol az eseménytől.
A Kegyelem Ura óvja Anyaszentegyházunkat!
Üdvözlettel,
Nagyvárad, 2024. augusztus 2.
Bogdán Szabolcs János püspök
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
A hivatkozott GEKE dokumentum – mely nem kényszerítő vagy normatív, hanem leíró munkaanyag – teljes egészében tartalmazza egyházunk állásfoglalását (2004) a témában.
Elfogadom (láttam, hogy te csak kvázi összefoglaltad a magyar álláspontot), de a téma folyamatos szinten tartása, illetve a „megbeszélés” erőltetése nyomakodás és erőltetés (a fogalmak használata és a témafelvetések eleve irányítottak). Érdemes a német tartományi egyházak nyilatkozatait, kommünikéit megnézni: egyfajta missziónak tekintik a diszkriminatív (értsd: biblikus) álláspont ellen való fellépést. Érdemes lenne az ezekkel az egyházakkal való formális közösség kereteit is felülvizsgálni, különben permanens súrlódásokhoz, összeütközésekhez fog ez vezetni.
Az erről szóló teológiai megbeszélést, vitát és álláspontok ütköztetését én is fontosnak tartom, de úgy látom, hogy e blog sem dugja a fejét a homokba, ha a téma előkerül. Igen, lehet, hogy ez súrlódásokhoz és ütközésekhez fog vezetni. Szövetségeseket veszíthetünk, vagy éppen új szövetségeseket nyerhetünk. Külön zsinati vitanapunk volt erre 2022-ben a vita folytatásának ígéretével. Tehát az MRE ebben a kérdésben eddig felvette a kesztyűt, amit egyébként a dokumentum írói így méltatnak:
„Továbbá az MRE példát mutat arra, hogy egy egyértelmű, határozott álláspont képviselete […] folyamatos elkötelezettséget és felelősséget von maga után, hogy tovább vizsgáljuk és magyarázzuk érveinket és azok megalapozottságát.”
Szerintem egyikünk sem vonja kétségbe, hogy a téma fontos, aktuális, beszélni kell róla, csak nem mindegy, hogy mi a beszélgetés kiindulópontja. A nyugati népegyházak gyakorlatilag hitehagyóvá lettek, a Szentírás üzenete már nem normatív mérce számukra, kisebb-nagyobb késéssel mindig lekövetik az aktuális világi tendenciákat, teológiai munkájuk fókuszában az áll, hogyan harmonizálják a hivatalos tanításukat a progresszív gondolatokkal, ami már inkább egyfajta nyelvészeti játék. Az evangelikál megközelítés különbséget tesz a kérdés etikai és egyéb – például lelkigondozói – aspektusok között. Kimondjuk az etikai ítéletet, hogy a gender ideológia összeegyeztethetetlen a kereszténységgel, és miután ezt kimondtuk, végiggondoljuk, miért követik mégis némely emberek, hogyan lehet közvetíteni számukra az evangélium szabadító üzenetét szeretetben. Ha a nyugati egyházak ennyi idő után sem képesek kimondani az etikai ítéletet, ha a lelkigondozói szempontot emlegetve az etikai ítéletet önmagában is szeretetlenségnek, ítélkezésnek mondják, és még mindig csak beszélgetnek, beszélgetnek és beszélgetnek, ott valami nagyon nem stimmel.
E dokumentum igyekszik bemutatni az elején a teológiai párbeszéd kiindulási pontjait, kezdve a hagyományos bibliaértelmezéssel, a bináris nemi felfogással (Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, és a heteroszexuális kapcsolatok az egyedüli elfogadható formák). Minden európai protestáns egyház (~100) megfogalmazhatta álláspontját, a munka közben egy kérdőív is kiküldésre került, melyet az egyházak kb 60% vissza is küldött. (Ez olyan fontos témákat is érint mint az egyházon belüli szexuális abúzus és annak kezelése.) Ebből az is világos, hogy az MRE álláspontja a nemiség-szexualitás-házasság-család kérdésében kisebbségben van Európában (~15%), de nem egyedüli a nyugati keresztyénségen belül sem. Éppen ezért nagyon fontos a GEKE-nek is, hogy meghallják ezt a közép-kelet európai hangot, amelyre 2018-tól több lehetősége is volt egyházainknak. Pl. ennek nyomán került be a 4 esettanulmány közé az MRE is. Az esettanulmányokból az is kiderül, hogy nem feltétlenül igaz, hogy a nyugati egyházak „kisebb-nagyobb késéssel mindig lekövetik az aktuális világi tendenciákat”, ld Norvég Egyház esetét, akiknek az álláspontja 50 év alatt változott meg. Érdemes látni ezt is, mert nekünk is tanulságos lehet.
Örülnék neki, ha a dokumentum elolvasása után írnátok egy alaposabb kritikai recenziót erre, mert szerintem is van mit kritizálni rajta.
A dokumentum bevezetése (7. oldaltól a 9. oldal tetejéig) megelehősen éles kontrasztban van a teológiai párbeszéd kiindulópontjaihoz képest. Eleve rögzjti a teljesen elfogult szempontokat a későbbi párbeszédhez.
Emiatt a már a GEKE tanácsa nevében íródott dokumentum és a közép-európai hang meghallása kapcsán a vicc jut az esezembe nyuszikáról, a medvéről és a fűnyíróról. Ezzel semmiképp nem az erőviszonyokról nyilatkoznék, csak annyit szeretnék jelezni, a párbeszéd előkészített keretében már rejtett tranzakciót lehet tetten érni (akár eric berne-i értelemben is).
Kifejtenéd pontosan, hogy mit kifogásolsz ebben a 3 oldalban? (A dokumentum egyébként 230 o.)
Kérdéseket tesz fel a nemek bibliai értelmezésének vonatkozásában, és három irányt jelez, amiből az első a bináris, hagyományos értelmezés. Ez nem jó?
Érdekes, a bevezetésben csak az egyik álláspont lehetséges veszélye (risk) kerül szóba a mindhárom álláspont sok lehetsége veszélye közül, de az külön pirossal kiemelve, hogy ennek mentén kell az úgymond párbeszédet folytatni… De ennek mentén monológ[ok] várható[ak] a kívánt párbeszéd helyett.
Kedves Ismeretlen Dzsaszper! A kockázat (risk) nem egyetlen álláspontra vonatkozik, hanem az álláspontok egy fórumra hozására. A GEKE-ben hangsúlyos az ún. „protestáns korridor” fenntartására, ami a Leuenbergi Egyezmény szelleméből is következik. Megerősítjük azt amiben egyezünk, miközben nem söpörjük szőnyeg alá a különbségeket és nézeteltéréseket, hanem törekszünk megérteni a másik ellentétes álláspontját is, és a magunkét pontosan és igényesen megfogalmazni. A dokumentum itt arra a kockázatra hívja fel a figyelmet, hogy a nemi identitás kérdése annyira megosztó lehet, hogy miközben az egyik (kizárólagos bináris) álláspont képviselői a transznemű személyeket kizárhatja a keresztyén közösségből mint akik nem hordozzák Isten képmását, addig a másik (nem-bináris) álláspont képviselői elfogadják őket. Ez a dokumentum szerint egyben a közös „protestáns korridor” szűkülésének kockázatát is hordozza. S lám, ez nem csupán egy hipotetikus lehetőség ahogyan a tanulmány fogalmaz, hanem a párbeszédtől való távolmaradásunk ezt remekül alá is támasztja. Szerintem itt a dokumentum megállapításai teljesen érvényesek. Üdv, KT
Kedves Tamás,
ahogy én látom, maga a 7-9 oldalak eric berne-i rejtett tranzakcióval, ami eleve elfogultan egyik álláspont elfogult meggyomrozásával indítanak, hangsúlyozom, a párbeszéd kereteinek kijelölésénél. Itt a korridott, ha nem is egyenes módon, de a gyakorlatban a dokumentum szerzői előre leszűkítették, ráadásul a dokumentum alcíme alapján megelőlegezve a GEKE Tanácsa nevében.
A magam részéről a játszmából való kilépést bölcsnek tudom tartani, persze az is ismert, hogy a játszmát folytatókatt ez tudja a legjobban feldühíteni.
Nem vagyok általában a párbeszéd és az álláspontok kifejtése ellen, de azoknak, akik szerint ez így nem feltétlen a megfelelő fúrum, egyet tudok érteni.
Kedves Dzsaszper!
Elnézést kérek, keresem, de egyszerűen nem találom az első mondatában az állítmányt, pedig olyan, mintha a szövegértésemet értelmezné (ami ugye még mindig nem a szöveg, amiről beszélhetnénk). Többen is jelezték a GEKE-ben, hogy kifogásuk van a dokumentummal kapcsolatban, akik hiányolják is a magyar reformátusokat. Sokkal jobb lett volna megfelelő módon tiltakozni, ellentétes (külön)véleményt megfogalmazni. Üdv, KT
Abban teljes mértékig egyetértek, hogy az ellentétes véleményt érdemes megfogalmazni. A távolmaradással vagy anélkül is, ez egy független kérdés.
Remélem készül megfogalmazás, és ha igen, ott érdemes megfogalmazni azt is, hogy már a párbeszéd előre kijelölt kereteiben és fókuszában sincs egyetértés, és itt meghivatkozni a 7-9 oldalakat is. Egész más helyzet, amikor tudjuk, hogy nem értünk egyet, de egyetértünk abban, hogy milyen keretek közt vitassuk meg; meg az amikor már a vita kereteiről sincs egyetértés. Nekem ez sajnos most az utóbbi helyzetnek tűnik.