22
febr
2024

Politikai és/vagy teológiai fókuszú egyház?

Az egyház identitásának kettősségét az adja, hogy transzcendens alapítással és üzenettel bír. Mindezt a történelemben képviseli, vagyis szociológiai és politikai megjelenése is van. Láthatatlan a láthatóban.

Itt rögtön szükséges egy közbevetést tennünk, hiszen sokan azt gondolják, hogy a láthatatlan egyháznak csak egy lehetséges megjelenése a látható egyházhoz való tartozás, de nem a szükségszerűsége. A helyzet éppen ennek az ellentéte.

Edward W. Klink teológus a helyi gyülekezetről írt könyvében (The Local Church – What It Is and Why It Matters for Every Christian; Crossway, 2021) rámutat, hogy az egyházról manapság egyre gyakrabban úgy beszélünk, mint egy metaforáról, egy szellemi eszményről, amely misztikus módon létezik. Szerinte ehhez a tényhez, hogy az egyház metafora lett – hogy idáig süllyedtünk vagy emelkedtünk, azt döntse el mindenki maga – két hangsúlyos tényező járult hozzá.

1.) A spirituális nyelv növekvő dominanciája, amely szembeállítja a láthatót és a láthatatlant, vagyis az élet szellemi (elméleti) aspektusait az anyagi (fizikai) megjelenéssel szemben határozza meg. A spiritualitás ma motívumokra, érzelmekre, belső hajlamokra, érzésekre koncentrál, és az olyan lelki életre, amelynek „nem ér le a lába a földre”. Miközben a lelki élet bibliai eredetű, a Szentírásban sohasem a szellemi és a fizikai világ elkülönülését fejezi ki, hanem olyan életet jelöl, amely mind testileg, mind lelkileg Isten igéjével és Szentlelkével van átitatva, és általa van felhatalmazva. Amennyiben a lelki életet a fizikai világgal szemben határozzuk meg, úgy a keresztyén hitet és a keresztyén életgyakorlatot elválasztjuk a való világtól. Így a lelki élet függetleníthető mind a helyi gyülekezettől, mind a társadalmi, adott esetben politikai megjelenéstől. A fizikai világtól elszakított lelki élet nem számol a Bibliában leírt teljes történettel, nem foglalkozik a teljes emberrel, sőt magát Istent is korlátozza a világban való jelenléte tekintetében. A modern spirituális, lelki élet tehát dualista világképet restaurál.

2.) Az egyház és a bibliai keresztyén élet helytelen értelmezésének másik torzító tényezője a láthatatlan egyház téves hangsúlyozása. A láthatatlan egyház hangsúlyozásának soha nem az volt a lényege, hogy leértékeljük vagy nélkülözhetővé tegyük a látható helyi gyülekezetet. Éppen ellenkezőleg. A láthatatlan egyház megnevezéssel arra utalunk, hogy a látható egyház és a helyi gyülekezet, amely adott esetben gyenge, erőtlen, és sok nyomorúsággal küzd, mégis az egy, szent, egyetemes és apostoli egyház része. A láthatatlan méltóságot ad a láthatónak. Teszi mindezt úgy, hogy segít észrevenni és megkülönböztetni a gyülekezeti problémákat, amelyek nem terjeszthetők ki a teljes egyházra, nehogy megtagadjuk gyülekezeti tagságunkat vagy keresztyénségünket. Helyesen értelmezve abban segít, hogy a keresztyén ember ne gondolhassa magát a helyi gyülekezettől független hívőnek, és hozzájárul az egység megteremtéséhez, nem pedig az elhatárolódáshoz. A láthatatlan egyház hangsúlyozása eredeti szándék szerint tehát éppen hogy nem az absztrakciót, a szabadon választhatóságot és a virtualitást erősíti, hanem a helyi gyülekezet és a látható egyház nélkülözhetetlenségét.

A látható és láthatatlan kettőssége egészséges hierarchikus viszonyban áll egymással az egyház küldetésének teljesítése céljából. Az egyház identitását, célját és működését a láthatatlan határozza meg: Isten mozgatja az egyházat. Ennek ellenére folyamatos a kísértés, hogy felülkerekedjen az egészségtelen vagy rendetlen viszony, és a látható identitás határozza meg a működését: például a társadalmi, politikai megfelelés, a társadalmi igazságosság megvalósításának szépen hangzó, de az egyházra nézve végzetes szólamai.

Az egyház politikai, szociológiai megjelenésének és transzcendens vonatkozásának küzdelmére, egészségtelen viszonyára utaló jelek:

  • A teológiai fakultások végső célja már nem a lelkipásztorok képzése a jól működő gyülekezetek céljából, hanem egyfajta akadémiai pozicionálás.
  • A teológiával való foglalkozás a lelkipásztorok helyett az oktatók és a kutatók kedvtelése lesz.
  • A gyülekezeti lelkipásztor fő feladata a bibliai igazságok tanítása és a sákramentumok helyes kiszolgáltatása helyett a szociális és érzelmi segítségnyújtás.
  • A gyülekezeti lelkipásztorok alkalmatlanná válnak egy-egy kérdésben a bibliai, teológiai igazságok tartalmi megválaszolására, helyettük a „tanítóhivatal” ad iránymutatásokat.
  • Az egyház fő reménységét az eszkatológiai távlat helyett a holnap igazságosabb világa határozza meg.
  • A fizikai egység fenntartása fontosabbá válik a lelki, hitvallásos egység megőrzésénél.
  • Az egyház kerüli a társadalommal és a kultúrával való nyílt konfrontációt.
  • A társadalmi népszerűség fontosabb rendezőelv, mint az Isten igazsága iránti engedelmesség.
  • A lelkipásztorok prófétai bátorsága a politikai botrányokkal együtt emelkedik, azok csillapodásával csökken.
  • Az egyházon belül érvényét veszti a bűnbánat–kegyelem–megújulás hármasa, helyette a félretaszítás marad az egyetlen továbblépési lehetőség.
  • A bibliai, teológiai igazságok megélése és képviselete helyett a fizikai infrastruktúra fenntartása és bővítése veszi el az energiát.
  • Az Istennek való teljes alávetettség helyett az embernek való megfelelés válik uralkodóvá az egyházban.
  • Az egyház kérészéletű népszerűségét a teljes kiüresedés és a feleslegessé válás követi.

Mit lehet tenni ilyenkor? Csak azt, amit az egyház mindig is tett. Elkezdődhet végre a teológiai munka Isten Szentlelkének jelenlétében.

1 válasz

  1. Bándi Csaba

    Az Istentől származó szellemi valóság kijelentésének legfontosabb szabálya, hogy ragaszkodnunk kell a Bibliában használt igei formákhoz. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen megjelenés által, vagy milyen formák által akarjuk láthatóvá tenni az igazságot.

    Például.: Isten kifejezésének egyik eszköze a házasság, és csakis a házasság, mert egy élettársi kapcsolat – legyen az bármennyire  jól működő is  – nem fejezheti ki ugyanazt a szellemi valóságot, mint amit Isten a házasság által kívánt megmutatni. Egyedül a házasság, ami alkalmas formájú Isten céljaira. Isten, a számára kedves szellemi tartalom kifejezésére a házasságot adta, vagyis házasodnunk kell, ha Isten láthatatlan dolgait láthatóvá akarjuk tenni. Isten előtt az élettársi együttélés utálatos és alkalmatlan edény.

    Vagy például a keresztség. A Biblia a bemerítkezés formális szertartását rendeli, a régi élet elhagyása és az új életbe történő átlépés kiábrázolására. Noha beölözhetnénk koszos ruhába, majd azt levetve és elégetve, tiszta fehér ruhát vehetnénk fel, hogy kiábrázoljuk a megtérés cselekedetét, de ez a forma nem lenne alkalmas eszköz a valósághű szellemi történés kifejezésére.
    Nyilvánvaló az is, hogy Isten Szent Szellemét nem tudjuk káromkodó szavakkal kifejezni, ha szavainkat nem Isten igéjéhez igazítjuk, akkor beszédünk alkalmatlan lesz Isten szellemét hordozni. Az ige szavaihoz kell ragasznunk, ha az Isten szellemét akarjuk megjeleníteni prédikációink által. Nem mindegy, hogy Isten igéjének kimondása által, vagy káromlásokat szólva prédikálunk, hiszen Isten szelleme csak az előbbi módon jelenhet meg. Az Istentől jövő  szellemi tartalom kifejezéséhez, megfelelő igei szavakat kell használnunk.
    Pál, a Korintusi gyülekezetben „elszabadult” szellemi ajándékok kordában tartására, pontosabban az ajándékok működésének rendbetételére, néhány formális rendelés hozott: – a próféták ketten vagy hárman beszéljenek, – ha valaki nyelveken szól legfeljebb kettő vagy három egymás után – ha egy másik ott ülő vesz kijelentést az első hallgasson – a ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetben stb. A Pál által meghatározott Istentiszteleti forma, elősegítette a szellemi ajándékok működését, és vélhatően megszüntette a káoszos és nem a legjobb szellemben folyó alkalmakat. Nem mindegy tehát milyen formában működik a Gyülekezet. A Bibliában megtaláljuk azokat a rendező elveket és formákat, amik által igei módon épülhet fel Isten Egyháza, de jelenleg nem ezek a formák működnek. Még sok példát tudnék írni, de a lényeg csak annyi, hogy ragaszkodnunk kell a megfelelő formákhoz, mert ezek nélkül nem tud kiáradni az Isten szelleme. Látszólag nem sok különbség van a házasság és az élettársi kapcsolat között, de az éppen elég ahhoz, hogy az egyiket paráznaságként nevesítsük, a másikat pedig szent edénynek.
    Az előző bejegyzesben írt hozzászólásomban valami ilyesmire gondoltam, amikor az Egyház kóros állapotát említettem. Nem állt szándékomban a Református Egyház politikai szerepét minősíteni, de látok eltérést a jelenlegi egyházi állapot és a Bibliában kifejtett egyházfelépülés között. Korintusban a szellemi ajándékok működésének korlátokat kellett szabni (amikről Pál azt mondta ezek az Úr rendelései), hogy Isten szelleme jobban kiteljesedhessen a Gyülekezetben és ne legyen megoltva a Szentlélek a káosz által. Nem mondhatjuk tehát, hogy a helyes Istentiszteleti forma kialakulása egy automatikus folyamat. Szerintem nem az, ezért Pál rendeléseket hozott, hogy miképpen (milyen formában) follyon le a Gyülekezeti alkalom. Isten, az Egyház felépülésére is adott igei mintát, amihez ragaszkodni kellene, mert így káosz lesz és megromlik az egyház bizonyságtétele, amint azt előző bejegyzésemben szinén írtam. Nem állt szándékomban sem Balog Zoltánt leszólni, sem az egyházak szervezeti felépülésének jelentőségét tagadni.
    Bocsánat, hogy sokat hivatkozok vissza Márkus Tamásnál írt bejegyzésemre, de ez is ilyen „Hitvallási helyzet”.
    Még annyi, hogy köszönet a sok sok értékes írsésért, ami itt közzé tesztek, nagyon hálás vagyok ezekért. Isten áldását kívánom életetekre.

Hozzászólás írása