Az igazságot nélkülöző béke csak hamis lehet – rövid reakció az Egyházak Világtanácsa nyilatkozatára
Megdöbbenéssel olvastuk az Egyházak Világtanácsa nevű szervezet hirtelenjében kiadott közleményét a mostani tragikus és szörnyű izraeli események kapcsán, amelyben „békére szólítanak fel.” (Az Egyházak Világtanácsában sok-sok, teljesen liberalizálódott, etikai értelemben progresszívvé vált fősodratú egyházi közösség/felekezet „foglal helyet”.)
A nyilatkozat szövege így hangzik (részlet):
„Csatlakozva Jeruzsálem keresztyén vezetőihez, felemeljük szavunkat, és szorgalmazzuk minden olyan erőszakos és katonai tevékenység beszüntetését, amelyek rendkívül súlyos károkat okoznak mind az izraeli, mind a palesztin polgári lakosságnak. (…) Kérjük a politikai vezetőket és hatóságokat, hogy kezdjenek őszinte párbeszédet az igazságosságot, a békét és a megbékélést szolgáló tartós megoldásokat keresve.”
Bár sajnos az Egyházak Világtanácsa az elmúlt évtizedekben egy, az ENSZ-hez hasonló szervezetté változott, és nyilatkozatainak súlya erősen konvergál a nullához, valamint tevékenységét tekintve a teológiai iránymutatásról szinte teljesen lemondva egy ideje csak politikai-aktuálpolitikai, vagy a politikai bal érdekeit képviselő üzenetekkel operál, e mostani megszólalására röviden mégis szeretnénk reagálni, mert indokolatlannak, sőt teljesen igazságtalannak véljük.
A békére való felszólítás nyilvánvalóan pozitív üzenet, ugyanakkor a kontextus erőteljesen befolyásolja, hogy kinek mi a szándéka egy ilyen, eredendően a civilizált világ számára magától értetődően elfogadandó felhívással. Ugyanis szinte még ki sem hűlt a lemészárolt izraeliek (többségében zsidók, de nem kizárólag zsidók) teteme, egyelőre még mindig rakéták tömkelegét lődözik ki Izraelre. (Nem mellesleg civilek lakta területre, nagy népsűrűségű városokra.) Izrael próbál felocsúdni az őt ért szörnyű tragédiából és szükségszerű katonai válaszlépéseket fontolgat, de az EVT épp most „szorgalmazza” a katonai tevékenység beszüntetését mindkét oldalon. Magyarul az EVT az áldozatot szólítaná fel tűzszünetre, a fegyveres válaszlépés megtagadására. A kérdés akkor is aktuális, ha nyilatkozat szövegébe oda van biggyesztve az is, hogy az olyan katonai tevékenységre gondolnak, ami árt a polgári lakosságnak.
Jelen sorok írója nem tudja mire vélni ezt az „egyenlősdit”, értelmezhetetlennek tartja az EVT nyilatkozatában szereplő „politikai vezetők és hatóságok” kitételt, mert nem tud másra gondolni, minthogy ezekkel a szavakkal a nyilatkozat szerzői egyszerre jelölik Izrael államának vezetőit és a Hamász terrorista szervezet tagjait. A Hamász egy terrorista csoportosulás (nem egy állam), amely az utóbbi napokban a genfi egyezményeket teljesen zárójelbe téve civileket lőtt halomra (nem mintha egy terrorista szervezettől mást várhatnánk, épp ezért terroristák, és nem egy politikai párt, állami szerv stb.) – többek között nőket, időseket és kisgyermekeket. Nem beszélve arról, hogy a civilek közül túszokat ejtett, és kivégzésükkel fenyeget, amennyiben Izrael válaszcsapáson gondolkodik. Izraelt, egy szuverén államot tehát megtámadtak, lakosságának egy részét könyörtelenül lemészárolták vagy elhurcolták, de – a nyilatkozat szövege erre enged következtetni – Izrael kösse hátra kezeit, ne reagáljon, katonai válaszlépésekre ne is gondoljon, helyette – és ez nem vicc, – „kezdjen őszinte párbeszédet”.
Az EVT nyilatkozata még véletlenül sem a megtámadott Izrael melletti együttérzésről, a szolidaritásról, a gyászolók lelki támogatásáról és az igazságtalanság elítéléséről szól – amiről szólnia kellene –, hanem az azonnali tűzszünet és béke kieszközöléséről. A nyilatkozat így, ebben a formában tulajdonképpen egy támadás alatt álló, szuverén állam önvédelmét akarja blokkolni a „katonai tevékenység beszüntetését” szorgalmazva. Ez nem minden, mert ez a szöveg egy terrorista csoport által elkövetett diabolikus tettet relativizál, mivel azt sugallja, hogy itt egyenlő felek közötti háborús konfliktusról van szó, amelynek kitörése mindkét fél sara, így a felelősség egyenlő mértékben terheli őket. Az EVT nyilatkozata egyszerűen megfeledkezik arról, hogy mi történt, mikor történt, kik az elkövetők és mit követtek el, illetve, hogy kik ellen követték el, amit elkövettek.
A nyilatkozat a Hamászt – egy terrorista szervezetet, amelynek tagjai egy teljes nép kiirtását és Izrael államának végleges megsemmisítését tűzték ki célul, – kvázi egy Izraellel egyenlő szintű államként kezeli, és ilyen alapon szólítja fel Izraelt is arra, hogy korlátozza a reakcióját. Teszi ezt úgy, hogy Izrael még el sem tudta gyászolni saját legyilkolt polgárait. Pontosan ezt az érzéketlenséget tükrözik az EVT főtitkárának, Prof. Dr. Jerry Pillay tiszteletesnek a szavai is, aki azt mondta: „mélységesen aggódunk Izrael és a palesztin fegyveres csoportok közötti konfliktus kiéleződése (sic!) miatt…”. Nyilvánvalóan ebből azt szűrhetjük le, hogy a főtitkár szerint az izraeli civilek brutális lemészárlása önmagában még nem jelent eszkalációt, hiszen az eszkaláció csak az izraeliek válaszlépésével következne be, ugyebár. Arról sem érdemes megfeledkezni, hogy az EVT nyilatkozatával párhuzamosan Európai nagyvárosok utcáin összesereglett „betelepült” tömegek karneváli hangulatban ünneplik az Izraelt ért bestiális támadást, egyenesen szurkolva a terroristáknak, további sikeres pályafutást kívánva nekik.
Azt kell mondanunk, hogy az EVT nyilatkozata -, ami egyébként helyesen békére hív fel, – így, ebben a formában, és így időzítve már-már kegyeletsértő és cinikus, amellett, hogy a valóságtól teljesen elrugaszkodott.
Egyébként sem értjük, hogy világegyházi szervezetek háborús konfliktusok, vagy politikai ellentétek esetében miért nem tudnak várni a nyilatkozgatással, és miért érzik úgy, hogy nekik fontoskodniuk kell, túlgondolni saját jelentőségüket, szerepüket és szavuk erejét (- elképzeljük, hogy az izraeli civileket ujjongva gyilkoló milicista számára eddig nem, de az EVT állásfoglalását elolvasva valódi alternatíva lesz az Izraellel való békekötés). Ahogy arra több izraeli állami vezető és zsidó rabbi is felhívta a figyelmet, a holokauszt óta nem szenvedett el ekkora veszteséget a zsidó nép. Jelenleg a döbbent csönd, a szolidaritás, a gyász és a szomorúság időszaka van, és nem annak az ideje, hogy nyilatkozatok szintjén dirigáljunk egy éppen önmagát megvédeni igyekvő, több mint ezer honpolgárát elveszítő nemzetnek és népnek.
Mondhatnánk, hogy érthetetlen az EVT irányultsága, ha nem ismernénk az előzményeket, de sajnos ismerjük. Köztudott, hogy az Egyházak Világtanácsa ellenséges érzülettel viseltetik Izrael állama irányában. Erről tanúskodik, hogy különösen szeret Izraelt bíráló nyilatkozatokat megjelentetni. Az EVT 2009-ben például – ismét teljes mértékben félreértelmezve saját szerepét és átlépve hatáskörét, – nemzetközi bojkottra szólított fel az izraeli településeken előállított áruk ellen, „illegálisnak” és a „békével összeegyeztethetetlennek” nevezve őket. 2013-ban az EVT akkori főtitkára egy kairói találkozón kijelentette, hogy „támogatjuk a palesztinokat. Az EVT a palesztinokat támogatja, mert nekik van igazuk.” Továbbá az EVT főtitkára részt vett az ún. „Kairos Palestine” nevezetű dokumentum előkészítésében és segített annak terjesztésében, amely kijelenti, hogy „a palesztin föld izraeli megszállása Isten és az emberiség elleni bűn, mert megfosztja a palesztinokat alapvető emberi jogaiktól.” De megemlíthetjük azt is, hogy az EVT kifejezetten elítéli az egyes történelmi protestáns egyházak és neoprotestáns közösségek által képviselt keresztyén cionizmust is (azt a nézetet, miszerint a zsidók visszatérése a Szentföldre és Izrael államának 1948-as megalakulása összhangban volt a bibliai próféciákkal), mondván az „elferdíti Isten igéjének az értelmezését, és károsítja a keresztyénségen belüli kapcsolatokat.”
Mi, a magunk részéről az izraeli és palesztin nép boldogulását és békéjét kívánjuk – legfőképp e nép tagjainak örök életét és békéjét, úgy, hogy elfogadják a Názáreti Jézust személyes megváltójuknak és Uruknak, hitüket belé és szabadító tettébe vetve –, imádkozunk is ezért, de ez nem valósulhat meg úgy, hogy egy nemzet, egy állam önvédelemhez való jogát épp a békére való sürgető felszólítással eltagadjuk és úgy, hogy ártatlanok szenvedését és az embertelen öldöklést relativizáljuk, valamint a jelenlegi helyzetet két egyenlő fél közötti „konfliktusként” tüntetjük fel. Az igazságot nélkülöző béke ugyanis csak hamis lehet.

Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
Sajnos köztudott, ha egy közösségnek,egyháznak, vagy akár az egyénnek nincs célja, akkor azt mások fogják megmutatni neki. Ezért Jelenleg a politika mutatja meg az egyház mozgásának, fejlődésének irányát. Mert célt tévesztésben élnek! Az Újszövetség egyetlen szót használ a „bűn”-re, a hamartiá-t. Ennek a szónak nincs morális jelentése. Eredete a nyíllövészetből származik, és „cél tévesztés”-t, „mellé lövés”-t jelent. Más szóval „tévedés”-t fejez ki. Ha egy mondtaban kellene összefoglalnom: a lélekmentést felváltotta, az intézményszerzés.
„Ma már világosan látszik, hogy az MDF-kormány a társadalommal szemben keres politikai szövetséget az egyházakban . Szomorúan tapasztaljuk nap mint nap, hogy nem minden egyházi vezető ismerő fel a veszélyt, hogy az MDF ölelése halálos lehet az egyházakra. Az egyházak ugyanis csak akkor fogják betölteni azt a pozíciót, amely a modern társadalomban megilleti őket, ha megőrzik és visszanyerik autonómiájukat. Amennyiben a politikai élet szereplői közül egyeseket ellenségnek, másokat szövetségesnek minősítenek, maguk is politikai szereplővé válnak.”
(Orbán V. 1992. február 14-én Fidesz pécsi kongresszuson elmondott beszédéből)
„A tényleges kereszténység legjobb helyzete az államtól független státus.
Így az illegalitás, üldözés közepette is – mint ahogy ez a történelem során többször is beigazolódott – hatékonyan képes Isten Igéjét hirdetni és terjeszkedni.
Az egyház és az állam összefonódása során viszont – különösen, ha egyházi célok szolgálatára állami szerveket, pénzeket használnak fel – a keresztény hit kirekesztő jellege szükségképpen politikai rangot nyer, ami negatívan határozza meg az adott politikai rendszert, eltorzítja a jogállamiságot, tömegeknek okoz valós jog- és érdeksérelmet, mert az egyházi, klerikális érdekérvényesítést számos esetben a nemzeti érdekek kárára helyezi előtérbe.
A kereszténység áldás a társadalomra, ha az államtól független. De a kettő szimbiózisa átkot jelent a nemzet számára.
Ezt Európa több mint másfél évezredes történelme eléggé nyilvánvalóan bizonyította, így még akkor is tény marad, ha a mai magyar társadalom jelentős része, számos politikusa és vezetője ezt nem hajlandó tudomásul venni, és olyan kísérletbe fogtak, amely fölött a történelem már többször is ítéletet mondott.”
(Németh S. Új Exodus – 2001. július – Csalók és becsapottak)
Itt a cikkből nem világlik ki, de köztudott, hogy az EVT azon is hisztériát rendezett, hogy Trump akkori amerikai elnök elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának és a nagykövetséget áthelyezte Jeruzsálembe. Igy tett pl. szűkebb egyházam az evangélikus egyház világszervezete a Lutheránus Világszövetség, aki aggodalmának adott hangot, hogy a konfliktus eszkalálódik Jeruzsálem körül az elnök úr döntése miatt. Az evangélikus.hu-n hozzá is szóltam és emlékeztettem őket, hogy Bibliánkban és közös kincsünkben a zsidókkal a Héber Bibliában hányszor fordul elő Jeruzsálem neve és hányszor a Koránban kiviláglik, hogy Trump elnök csak a realitásokat ismerte el.
A jelenlegi helyzet is ez a pápa a legnagyobb egyház feje is hamis békére szólít fel, holott Izraelt megtámadták és ő csak védekezik és érthető, hogy a terroristákkal le akar számolni, mert ha csak félig győzi le őket idővel újra gyilkolni fognak és szerintem az ilyen önvédelmi háborút bibliai alapokon sem lehet elítélni. Az EVT pedig teljesen a liberálisok uszályába került, vicc kategória, az sem véletlen, hogy az ortodox egyházak közül jó pár az erkölcsi viták miatt is kilépett a szervezetből és a biblikus keresztyének sem vállalnak közösséget, ezzel a szinkretista szervezettel. Nem véletlen az EVT is ott tolongott az Assisi-ben 1986-ban megkezdett pogányokkal való együtt imádkozáson. Pál írja: Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?
És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?
Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.
Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,
És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.
Kedves Árpád, köszönjük a lényeges kiegészítést! A kérdés az lehet, hogy jelenleg milyen előnyökkel jár az EVT-hez való tartozás (már ha jár egyáltalán valamilyennel).
Valójában csak a politikai ökumenizmust szolgálja a szervezet, hitbeli kérdésekkel nem is nagyon foglalkozik, hanem a nagygyűlések is általában evilági problémák témájában ülnek össze, de konkrét javaslatok nélkül. Ha jól tudom hitvallási minimum van a szervezetben, de az olyan alacsony szinten van, hogy gyakorlatilag, ha egy adott egyház Szentháromság-hívő bármi másban azt vall, amit akar. Nekem nagyon hajadzik taizei ökumenikus szerzetesi közösségre, annyi különbséggel, hogy a tragikus merénylet áldozatává lett Roger Schütz a katolikus egyház-felé húzott, amit mutatott az is, hogy Ratzinger bíboros meg is áldoztatta II. János Pál temetésén, holott Schütz eredetileg francia református volt, bár ha jól tudom kilépett onnan.