Az igazságot nélkülöző béke csak hamis lehet – rövid reakció az Egyházak Világtanácsa nyilatkozatára

Megdöbbenéssel olvastuk az Egyházak Világtanácsa nevű szervezet hirtelenjében kiadott közleményét a mostani tragikus és szörnyű izraeli események kapcsán, amelyben „békére szólítanak fel.” (Az Egyházak Világtanácsában sok-sok, teljesen liberalizálódott, etikai értelemben progresszívvé vált fősodratú egyházi közösség/felekezet „foglal helyet”.)

A nyilatkozat szövege így hangzik (részlet):

„Csatlakozva Jeruzsálem keresztyén vezetőihez, felemeljük szavunkat, és szorgalmazzuk minden olyan erőszakos és katonai tevékenység beszüntetését, amelyek rendkívül súlyos károkat okoznak mind az izraeli, mind a palesztin polgári lakosságnak. (…) Kérjük a politikai vezetőket és hatóságokat, hogy kezdjenek őszinte párbeszédet az igazságosságot, a békét és a megbékélést szolgáló tartós megoldásokat keresve.”

Bár sajnos az Egyházak Világtanácsa az elmúlt évtizedekben egy, az ENSZ-hez hasonló szervezetté változott, és nyilatkozatainak súlya erősen konvergál a nullához, valamint tevékenységét tekintve a teológiai iránymutatásról szinte teljesen lemondva egy ideje csak politikai-aktuálpolitikai, vagy a politikai bal érdekeit képviselő üzenetekkel operál, e mostani megszólalására röviden mégis szeretnénk reagálni, mert indokolatlannak, sőt teljesen igazságtalannak véljük.

A békére való felszólítás nyilvánvalóan pozitív üzenet, ugyanakkor a kontextus erőteljesen befolyásolja, hogy kinek mi a szándéka egy ilyen, eredendően a civilizált világ számára magától értetődően elfogadandó felhívással. Ugyanis szinte még ki sem hűlt a lemészárolt izraeliek (többségében zsidók, de nem kizárólag zsidók) teteme, egyelőre még mindig rakéták tömkelegét lődözik ki Izraelre. (Nem mellesleg civilek lakta területre, nagy népsűrűségű városokra.) Izrael próbál felocsúdni az őt ért szörnyű tragédiából és szükségszerű katonai válaszlépéseket fontolgat, de az EVT épp most „szorgalmazza” a katonai tevékenység beszüntetését mindkét oldalon. Magyarul az EVT az áldozatot szólítaná fel tűzszünetre, a fegyveres válaszlépés megtagadására. A kérdés akkor is aktuális, ha nyilatkozat szövegébe oda van biggyesztve az is, hogy az olyan katonai tevékenységre gondolnak, ami árt a polgári lakosságnak.

Jelen sorok írója nem tudja mire vélni ezt az „egyenlősdit”, értelmezhetetlennek tartja az EVT nyilatkozatában szereplő „politikai vezetők és hatóságok” kitételt, mert nem tud másra gondolni, minthogy ezekkel a szavakkal a nyilatkozat szerzői egyszerre jelölik Izrael államának vezetőit és a Hamász terrorista szervezet tagjait. A Hamász egy terrorista csoportosulás (nem egy állam), amely az utóbbi napokban a genfi egyezményeket teljesen zárójelbe téve civileket lőtt halomra (nem mintha egy terrorista szervezettől mást várhatnánk, épp ezért terroristák, és nem egy politikai párt, állami szerv stb.) – többek között nőket, időseket és kisgyermekeket. Nem beszélve arról, hogy a civilek közül túszokat ejtett, és kivégzésükkel fenyeget, amennyiben Izrael válaszcsapáson gondolkodik. Izraelt, egy szuverén államot tehát megtámadtak, lakosságának egy részét könyörtelenül lemészárolták vagy elhurcolták, de – a nyilatkozat szövege erre enged következtetni – Izrael kösse hátra kezeit, ne reagáljon, katonai válaszlépésekre ne is gondoljon, helyette – és ez nem vicc, – „kezdjen őszinte párbeszédet”.

Az EVT nyilatkozata még véletlenül sem a megtámadott Izrael melletti együttérzésről, a szolidaritásról, a gyászolók lelki támogatásáról és az igazságtalanság elítéléséről szól – amiről szólnia kellene –, hanem az azonnali tűzszünet és béke kieszközöléséről. A nyilatkozat így, ebben a formában tulajdonképpen egy támadás alatt álló, szuverén állam önvédelmét akarja blokkolni a „katonai tevékenység beszüntetését” szorgalmazva. Ez nem minden, mert ez a szöveg egy terrorista csoport által elkövetett diabolikus tettet relativizál, mivel azt sugallja, hogy itt egyenlő felek közötti háborús konfliktusról van szó, amelynek kitörése mindkét fél sara, így a felelősség egyenlő mértékben terheli őket. Az EVT nyilatkozata egyszerűen megfeledkezik arról, hogy mi történt, mikor történt, kik az elkövetők és mit követtek el, illetve, hogy kik ellen követték el, amit elkövettek.

A nyilatkozat a Hamászt – egy terrorista szervezetet, amelynek tagjai egy teljes nép kiirtását és Izrael államának végleges megsemmisítését tűzték ki célul, – kvázi egy Izraellel egyenlő szintű államként kezeli, és ilyen alapon szólítja fel Izraelt is arra, hogy korlátozza a reakcióját. Teszi ezt úgy, hogy Izrael még el sem tudta gyászolni saját legyilkolt polgárait. Pontosan ezt az érzéketlenséget tükrözik az EVT főtitkárának, Prof. Dr. Jerry Pillay tiszteletesnek a szavai is, aki azt mondta: „mélységesen aggódunk Izrael és a palesztin fegyveres csoportok közötti konfliktus kiéleződése (sic!) miatt…”. Nyilvánvalóan ebből azt szűrhetjük le, hogy a főtitkár szerint az izraeli civilek brutális lemészárlása önmagában még nem jelent eszkalációt, hiszen az eszkaláció csak az izraeliek válaszlépésével következne be, ugyebár. Arról sem érdemes megfeledkezni, hogy az EVT nyilatkozatával párhuzamosan Európai nagyvárosok utcáin összesereglett „betelepült” tömegek karneváli hangulatban ünneplik az Izraelt ért bestiális támadást, egyenesen szurkolva a terroristáknak, további sikeres pályafutást kívánva nekik.

Azt kell mondanunk, hogy az EVT nyilatkozata -, ami egyébként helyesen békére hív fel, – így, ebben a formában, és így időzítve már-már kegyeletsértő és cinikus, amellett, hogy a valóságtól teljesen elrugaszkodott.

Egyébként sem értjük, hogy világegyházi szervezetek háborús konfliktusok, vagy politikai ellentétek esetében miért nem tudnak várni a nyilatkozgatással, és miért érzik úgy, hogy nekik fontoskodniuk kell, túlgondolni saját jelentőségüket, szerepüket és szavuk erejét (- elképzeljük, hogy az izraeli civileket ujjongva gyilkoló milicista számára eddig nem, de az EVT állásfoglalását elolvasva valódi alternatíva lesz az Izraellel való békekötés). Ahogy arra több izraeli állami vezető és zsidó rabbi is felhívta a figyelmet, a holokauszt óta nem szenvedett el ekkora veszteséget a zsidó nép. Jelenleg a döbbent csönd, a szolidaritás, a gyász és a szomorúság időszaka van, és nem annak az ideje, hogy nyilatkozatok szintjén dirigáljunk egy éppen önmagát megvédeni igyekvő, több mint ezer honpolgárát elveszítő nemzetnek és népnek.

Mondhatnánk, hogy érthetetlen az EVT irányultsága, ha nem ismernénk az előzményeket, de sajnos ismerjük. Köztudott, hogy az Egyházak Világtanácsa ellenséges érzülettel viseltetik Izrael állama irányában. Erről tanúskodik, hogy különösen szeret Izraelt bíráló nyilatkozatokat megjelentetni. Az EVT 2009-ben például – ismét teljes mértékben félreértelmezve saját szerepét és átlépve hatáskörét, – nemzetközi bojkottra szólított fel az izraeli településeken előállított áruk ellen, „illegálisnak” és a „békével összeegyeztethetetlennek” nevezve őket. 2013-ban az EVT akkori főtitkára egy kairói találkozón kijelentette, hogy „támogatjuk a palesztinokat. Az EVT a palesztinokat támogatja, mert nekik van igazuk.” Továbbá az EVT főtitkára részt vett az ún. „Kairos Palestine” nevezetű dokumentum előkészítésében és segített annak terjesztésében, amely kijelenti, hogy „a palesztin föld izraeli megszállása Isten és az emberiség elleni bűn, mert megfosztja a palesztinokat alapvető emberi jogaiktól.” De megemlíthetjük azt is, hogy az EVT kifejezetten elítéli az egyes történelmi protestáns egyházak és neoprotestáns közösségek által képviselt keresztyén cionizmust is (azt a nézetet, miszerint a zsidók visszatérése a Szentföldre és Izrael államának 1948-as megalakulása összhangban volt a bibliai próféciákkal), mondván az „elferdíti Isten igéjének az értelmezését, és károsítja a keresztyénségen belüli kapcsolatokat.”

Mi, a magunk részéről az izraeli és palesztin nép boldogulását és békéjét kívánjuk – legfőképp e nép tagjainak örök életét és békéjét, úgy, hogy elfogadják a Názáreti Jézust személyes megváltójuknak és Uruknak, hitüket belé és szabadító tettébe vetve –, imádkozunk is ezért, de ez nem valósulhat meg úgy, hogy egy nemzet, egy állam önvédelemhez való jogát épp a békére való sürgető felszólítással eltagadjuk és úgy, hogy ártatlanok szenvedését és az embertelen öldöklést relativizáljuk, valamint a jelenlegi helyzetet két egyenlő fél közötti „konfliktusként” tüntetjük fel. Az igazságot nélkülöző béke ugyanis csak hamis lehet.