3 ok, amiért a kiscsoport, amelyhez tartozunk, nem tekinthető gyülekezetnek

A kiscsoportos szolgálat sok gyülekezet számára létfontosságú. Egy nagyjából tíz fős, hívőkből álló csoport biztosíthatja a legmegfelelőbb környezetet a Szentírás megvitatására, felmerülő nehézségeink megosztására, egymás támogatására és az egymásért való imádságra. Egy nagyobb gyülekezetben a vasárnapi istentisztelet után nem mindig adódik lehetőség arra, hogy a tagok ilyen szintű kapcsolatot ápoljanak egymással. Ilyenkor rengeteg ember vesz minket körül, a beszélgetéseink rövidek és felszínesek, és persze tisztában vagyunk azzal is, hogy ilyenkor az újonnan érkezők fogadására is figyelnünk kell.

Nem könnyű elmélyíteni egymással a kapcsolatainkat – bensőségesebbé és jelentőségteljesebbé tenni őket. Így hát az egymásért végzett szolgálatunknak a nagy része inkább kiscsoportos keretek között valósul meg. Ha hétről hétre ugyanazzal a körrel töltjük az időnket, az sokkal inkább hozzájárul a kapcsolataink gyorsabb kialakulásához és elmélyüléséhez, hiszen a tér és a környezet biztosított ahhoz, hogy a felismeréseinket megosszuk és az életünkben tapasztalható problémákat és nehézségeket nyugodt keretek között megbeszéljük egymással.

Emiatt könnyen válhat a kiscsoport a lelki élet fő fókuszává a csoporttagok számára. Gyakorlatilag a kiscsoport válik gyülekezetté.

Ez persze valahol érthető, de nem kívánatos, hiszen a kiscsoportos találkozásoknak nem szabad a vasárnapi istentisztelet pótlékává válniuk. Ha a kiscsoport lesz a gyülekezetünk, sok mindenről le fogunk maradni.

Természetesen abban az esetben, ha a gyülekezetünk kis lélekszámú, a gyülekezet is működhet éppen úgy, ahogyan egy kiscsoport működik. A Szentírás nem írja elő, hogy pontosan mekkorának kell lennie az ideális gyülekezetnek. Egy egészséges gyülekezet lehet akár kis létszámú is. Erre sok példa van.

Ugyanakkor a kiscsoport mégsem pótolhatja a gyülekezetet, mégpedig három okból kifolyólag.

1. A kiscsoportok nem adnak teljes képet Isten népéről – mindazokról, akiket Isten megbékéltetett önmagával

Kiscsoportjaink általában nem tükrözik azt a sokszínűséget, amely a tágabb gyülekezeti közösséget jellemzi a különféle korosztályokat és a tagok hátterét illetően. Még ha egy csoport különböző korú és hátterű tagokkal indul is, idővel könnyen homogénné válik. Az emberek a hozzájuk hasonló embereket vonzzák. Szívesebben csatlakozunk olyan csoportokhoz, amelyekben hasonló korú és hasonló életszakaszban levők vannak. De még ha a csoportok sokszínűek is, nem valószínű, hogy a vasárnapi összejöveteleink sokszínűségét fogják képviselni.

Ahogyan Pál írja, „hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt Isten sokféle bölcsessége.” (Ef 3,10). És hogy mi ez a bölcsesség? „hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.” (Ef 3,6). Jézus ledöntötte a zsidók és pogányok közötti ledönthetetlennek tűnő válaszfalat.

A világ kategóriákra osztja az embereket, de az Evangélium egyetlen lelki családdá formálja őket. A gyülekezeteinkben tapasztalható sokféleség mind emberi, mind lelki szempontból arról tanúskodik, hogy Isten megcselekedte azt, amire mi képtelenek voltunk. Az evangélium hatalmasabb, mint gazdasági, kulturális, etnikai és életkori különbségeink. A gyülekezetnek ez a vonása sokkal inkább kidomborodik a vasárnapi összejöveteleinken, mint a hétközi csoportos alkalmakon.

2. A kiscsoportok hátránya éppen a kis méretük

A helyi gyülekezet nem csupán emberek sokfélesége, hanem egy sok részből álló test. Minden egyes résznek különálló szerepe van a test életében. (1Kor 12,27) Szükségünk van egymásra, mindannyiunknak szüksége van az egész közösségre.

Egy kiscsoport nem képes felmutatni a tágabb gyülekezeti közösség ajándékainak és szolgálatainak teljes skáláját. Egy kiscsoport tevékenysége ugyan lefedheti a gyülekezeti élet egy részterületét (remélhetőleg), de nem válhat mindazzá – és nem teheti meg mindazt – a tagjai számára, amire a teljes gyülekezet hivatott és amit a teljes gyülekezetnek kell elvégeznie. Ha a vasárnapi istentisztelet során megvalósuló gyülekezeti közösséget felcseréljük egy kiscsoporttal, elvágjuk magunkat azoktól a jelentős eszközöktől, amiket Isten a növekedésünk érdekében adott számunkra. Növekedni fogunk, ha az Úr is úgy akarja, de növekedésünk nem lesz olyan teljes, mint amilyennek lennie kellene.

3. A kiscsoportokban más jellegű vezetés érvényesül, mint egy gyülekezetben

A kiscsoportoknak elszámoltathatónak kell lenniük a helyi gyülekezet vezetősége felé. Csak azoknak szabadna kiscsoportot vezetniük, akik erre a teljes gyülekezettől felhatalmazást és jóváhagyást kaptak. De még egy kiválóan vezetett kiscsoport sem képes formailag helyes módon rendezni azokat a hitéleti vagy erkölcsi kérdéseket, amelyekben a hivatalos gyülekezeti vezetőség az illetékes. Úrvacsorát sem oszthatnak úgy, mint ami kifejezné egész gyülekezet egységét.

A kiscsoportok sokszor remek kiegészítői a gyülekezeti közösség életének, de soha nem helyettesíthetik azt. Kiscsoportokkal rendelkező gyülekezethez szeretnénk tartozni, de nem kiscsoportok gyülekezetéhez. A gyülekezeti élet középpontja maga az egész gyülekezet, és nem a kiscsoportok.

Forrás: https://www.thegospelcoalition.org/article/3-reasons-your-small-group-is-not-the-church/
A szerző: Sam Allberry, lelkipásztor, apologéta és előadó.