Tételes reakció Görbicz Tamás engeszteléssel kapcsolatos kijelentéseire
Nagyon nehéz Görbicz Tamásnak (GT), a Budapesti Autonóm Gyülekezet presbiterének a kijelentéseire egzakt módon reagálni, ugyanis folyamatosan változtatja, toldozza-foltozza az engeszteléssel kapcsolatos, evangéliumi szempontból egyértelműen heterodoxnak számító, enyhén szólva is furcsa nézeteit. Ezért talán hasznos nem általánosan, hanem tételesen, tömören válaszolni egyes konkrét kijelentéseire (így talán kevésbé lehet azzal visszavágni, hogy „nem is arra gondoltam”). Alább erre teszünk kísérletet. Illúzióink nincsenek, nem gondoljuk, hogy GT megváltoztatja a nézeteit, és belátja, hogy a Szentírás tanúságtételével ellentétes teóriát propagál (bár teljes mértékben ezt sem lehet kizárni), ugyanakkor a hazai engesztelés-vitát 2018 óta figyelemmel kísérő, vagy az abba azóta bekapcsolódó keresztyének számára segítségül szolgálhat az alábbi összefoglaló. Az idézetek Görbicz Tamás különféle videós tanításaiból, Facebook bejelentkezéseiből, valamint Facebook hozzászólásaiból származnak.
***
Ebben az idézetben az egyetlen teológiai állítás, hogy „Isten a maga igazságát megbizonyította, az nem igazságos ítéletet jelent, hanem egészen más dolgok által igazult meg az Isten, vagy bizonyult igaznak”. Csak annyit tudunk meg ebből az idézetből, hogy nem osztja a hagyományos protestáns, azaz bibliai tanítást Jézus helyettes engeszteléséről. Annyit mond róla, hogy Isten igazságának megmutatása nem függ össze ítélettel, hanem más dolgok által igazult meg. Viszont nem mondja el, hogy mi által.
***
Miért szolgáltatta volna ki az Atya a Fiát az ördögnek csak úgy, ha nem azért, hogy elszenvedje választottai helyett az ítéletet? Ez így sokkal nagyobb kegyetlenség.
***
Az utóbbi két mondat bibliailag téves. Hol beszél a Biblia Isten hitéről az ember jóságában, mikor végig a bűnéről és a megváltása szükségességéről szól? Az ördögnek nem kell hinnie az ember gonoszságában, mert az tény, már a bűnbeesés óta.
***
A 2Kor 5,14-15 Jézus halálát említi, mint helyettes halált: „egy meghalt mindenkiért”, és célként azt határozza meg, hogy „ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt”. Tehát kétszer is szó van a helyettes halálról és arról, hogy akikért meghalt, azok meghaltak, de élnek ezután, nem maguknak, hanem Jézusnak. Ezt csak az Ef 2,1 fényében lehet értelmezni, vagyis halottak voltak bűneikben és vétkeikben. Jézus halála tehát a bűn-kérdés megoldásáért történt. Ezután következik az Istennel való megbékélésre való felszólítás, ami nyilván bocsánatkeresés és -elnyerés által valósul meg, aminek alapját a 21. vers tisztázza, hiszen „mert” indoklással van bevezetve. A megbékülés alapja, hogy bár Jézus nem vétkezett soha, tökéletes volt, „bűnné tétetett értünk”, nyilván jogi, törvényszéki (forensic) értelemben, azaz úgy szenvedett, mintha Ő vétkezett volna, azaz bűnhődött. Ezután jön az eredmény megfogalmazása, ami nélkül az egész értelmét vesztené: „hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne”, vagyis ugyanúgy törvényszéki értelemben igazak vagyunk Isten előtt, különben sosem lehetne közösségünk Istennel, mert „bűneitek választanak el titeket tőlem” (Ézs 59,2). Nyilván Jézus nem változott bűnné át, ahogyan GT a következő idézetben fogalmaz. Ahogyan a megigazulás tulajdonítás/beszámítás, ugyanúgy az is, hogy Jézust „bűnné tette”, vagyis beszámította, mint második Ádámnak, vagyis a választott nép (az új emberiség) föderális fejének.
***
Először is, hol írja az Ige, hogy Jézus a Sátánnak adatott át? Másodszor, Jézus nem bűnné változott (ahogyan a megigazulásban sem igazsággá változunk – a katolikus felfogás értelmében –, hanem igaznak nyilváníttatunk), hanem bűnné lett nyilvánítva, azaz Isten előtt jogosan vállalhatta a helyettesítést az emberért. Különben az lenne a kérdés, hogyan helyettesíthet Jézus embereket Isten előtt. Az pedig nyilvánvaló, hogy nem darabra mérték neki a szenvedést, hiszen akkor nem egyesszámban írná az Ige, hogy „bűnné lett”. A bűn amúgy is a következménye a bűnösségünknek és bűnös természetünknek. Tehát Jézus a bűnért halt meg összességében. Ezért Keresztelő János is egyesszámban fogalmaz a Jn 1,29-ben: „Íme Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét” és nem bűneit. Jézus pedig a bemerítése után adatott a Sátán kezébe, hogy gyötörje és valójában földi munkássága alatt végig támadta őt Sátán. Újból itt a kérdés: egyébként miért lett volna szükség arra, hogy az Atya átadja a Fiát a Sátán kezébe? Csak úgy?
***
A legsúlyosabb probléma itt GT-vel, hogy tévesen érti a Bibliában önmagát kijelentő Istent. Jézus a Sátán haragját rég felfogta helyettünk, ahhoz nem kellett halálba merülnie, csak annyit kellett volna mondania, hogy „íme, veletek vagyok minden nap a világ végéig”, vagyis egyszerűen gondviselést adjon. Másrészt, miért mondta Isten Ádámnak, hogy „amely napon eszel a fának gyümölcséből, meghalsz”? Más szóval, Isten a cselekedetek szövetségében először is Bíróként és ítélete végrehajtójaként jelentette ki magát. Az ember a mennyei Bíró előtt éli életét. Ez pedig Isten igazságával és nem végtelen sértettségével függ össze. Isten nem volt megsértődve, mikor a tiltó parancsot közölte Ádámmal. Az embernek meg kell halnia a bűne miatt! Ez alaptétel Isten erkölcsi világában. Enélkül rég pokollá tette volna az ember és az ördög ezt a földet. Enélkül bárki azt tehet, amit akar minden további felelősség nélkül. Sajnos efelé tart a modern társadalom. Jézus pedig ebben az igazságszolgáltatási rendszerben oldja meg a bűn és halál kérdését számunkra és helyettünk.
***
Ez pusztán szónoki fogás és hangulatkeltés.
Itt Görbicz csak egy részigazságot mond el. Igenis, a megtisztítás azt is jelenti, hogy piszkos volt, hogy a bűn beszennyezte, mert azért mondja az idézett Héberekhez írt levél: „Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletessé (teljessé) tette a megszentelteket.” Vagyis a megszenteléssel együtt tökéletességre is szükség volt, mert a bűn miatt az ember elveszítette tökéletességét – Zsid 10,14.
***
Sajnos GT nem olvassa a Bibliát! A 2Móz 12,12kk világosan írja, hogy nem öldöklő, pusztító angyalok mentek át Egyiptomon, akik meg akarnak ölni-semmisíteni, hanem maga az ÚR (Jáhvé). Borzasztó, mikor valaki összetéveszti az Urat kegyetlen angyalokkal. Ugyanis így szól az Ige: „Mert átmegyek Egyiptom földjén ezen az éjszakán, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén… És a vér jelül lesz nektek a házakon, amelyekben vagytok: meglátom a vért, és elmegyek mellettetek (tehát nem az Úr Isten áll az ajtóban, hogy a kegyetlen angyaloktól megvédjen, hanem Ő maga öldököl Egyiptomban), és nem lesz rajtatok a pusztító csapás, amkor megverem Egyiptom földjét.” Tehát Isten itt alapítja meg a páskát, aminek üzenete, amennyire fontos, olyan egyszerű: „a vérnek köszönhetitek, hogy életben maradtatok!” Így mi is Jézus vérének köszönhetjük, hogy életet kaptunk! – ez az úrvacsora üzenete. Punktum! Másrészt hogyne kerülne elő a bűn és annak ítélete e történetben! Isten az egyiptomiak engedetlensége – az engedetlenség bűne – miatt sújtja őket csapásokkal.
***
János csak útkészítő volt, nem üdvösséget osztó és Isten Bárányára mutatott, aki elveszi a világ bűnét. Tehát ez rossz példa GT részéről.
***
Mióta szól az Úr GT-hez külön csatornákon és nem a Biblián keresztül? Ez most komoly? Vagy ahol elfogynak az érvek, ott kitaláljuk, hogy az Úr nekem ezt külön kijelentette, tehát a többieknek kuss?
***
Sajnos itt is látszik GT hiányos bibliaismerete. Ábrahám nem akkor látta Jézust, mikor éppen Izsákot áldozta volna fel, hanem, amikor a három férfi meglátogatta Ábrahámot Sodoma kapcsán, és ezek közül az egyik az ÚR volt. Nyilván Jézus jelent meg neki látható formában és nem az Atya vagy a Lélek. Egyébként meg Izsák feláldozása nem az engeszteléssel van összefüggésben, csak annyival – ahogyan az Úr mondja, – hogy most már látja, hogy Ábrahám jobban szereti az Urat még saját fiánál is. Ennyi.
***
Tévedés. Egy bűnöst a bíró kezéből, és nem a vádló kezéből kell kiváltani.
***
Ez a szöveg liberális maszlag. Isten vagy Jézus győzött a vádló felett már azzal, hogy testet öltött és megalázkodott értünk. Most köszön vissza az 1Móz 2-3 félreértése, vagyis a történelem elején erkölcsi keretbe helyezte Isten az életet a cselekedetek szövetségében. Jézus nem azért halt meg elsősorban, hogy példát mutasson szeretetből, hanem azért, mert „a bűn zsoldja halál.” Mindenki halált érdemel a Bírótól (nem a vádlótól) és így semmi reményünk az örök életre. GT is dagasztaná a pokolban levők sorait, éppúgy, mint mindenki más. Isten igazsága ítéletet követel a Törvény alapján. Megszegtük a Törvényt (benne minden paranccsal) és halált érdemlünk. A büntetés jogos. Ha valaki helyettünk magára vállalja a letöltését, akkor menekülhetünk meg. Erről szól a Galata levél – pl. Gal 2,17-21, főleg a 3,13.
***
Bűnei miatt nem keresztre, hanem örök pokolba küldi Isten a bűnösöket! Ez az igazi „kegyetlenség evangéliuma”!
***
Kár, hogy GT-nek az ördög lett a bírája, és nem Jáhvé. Ugyanis ítéletet – ismétlem – a bíró és nem a vádló szánt nekünk. Bizony félhet az ördögtől, mert az nem ismer kegyelmet és áldozatot, hanem csak pusztítást – lásd 1Pt 5,8.
***
Isten nem a dühét, hanem igazságát „élte ki” a kereszten. Egy igaz bíró nem nézheti el csak úgy a bűnöket. Ha ezt tenné, nem volna igazságos. Amint írtam fentebb is, ha nem így volna, nem létezhetne semmilyen igazságszolgáltatás és akkor tényleg mindenki pusztíthat mindenkit.
***
Nem a harag kiengeszteléséről van szó, hanem Isten igazságáról. Ezt fel kellene végre fogni. A harag csak következmény, azaz Isten reakciója az ember lázadására.
Egy szövetség annak ratifikálása által lép életbe. Az emberi szerződések megkötésénél nem folyik vér. Az újszövetségnél, ill. ószövetségnél folyt a vér, mert a szerződés lényege, hogy Isten életet ad az embernek – mégpedig bűnei miatt, amelyek ítéletet érdemelnek – másnak az élete árán, tehát ez a megváltás és engesztelés értelme. És ez a cáfolata a borzasztó eretnekségnek. Különben miért kellett a vér a hatálybaléptetéshez? Csak azért, mert szép a színe?
És mi lenne az?
Főleg azért gyűlöli, mert Isten szent és a bűn a Törvényének, tehát akaratának megszegése, azaz a bűn „hadüzenet” Istennek, hiszen azt jelzi, hogy az ember Isten életére tör, le akarja taszítani őt a trónjáról az ördöggel együtt, hogy saját maga uralkodjon helyette. Ez nem világos?
Megszólalt GT-ben az igazságérzet! Tényleg nem büntet ártatlant. Csakhogy egyikünk sem ártatlan. Jézus pedig azért öltött testet és halt meg helyettünk, hogy képviselőnkként valójában ártatlanul, de törvényszéki értelemben bűnné legyen értünk. De nehéz elfogadni az igazi kegyelmet!
Sajnos ez a lelki vakság netovábbja!
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: „mi a különbség a kettő között?” És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
A megváltás szellemi valóság, amit nem lehet emberi ésszel felfogni. Az ember megtapasztalja a saját életében és megpróbálja felfogni, de soha nem fogja tudni tökéletesen megmagyarázni – persze ettől még lehet teológiát építeni belőle. Aki a saját életében átélte a megváltást az nem fog fennakadni mások megváltás tapasztalatán, inkább együtt örül a testvérével.
Nincs írott kijelentés nélküli „szellemi megtapasztalás.” Ha az írott kijelentés a sínpálya, a szellemi-lelki megtapasztalás a rajta guruló csille. Nincs itt semmiféle „teológia gyártás.” Az írott kijelentéshez való ragaszkodás van, vagy az azzal szembeni önkényes fellépés, szelektálás és tévtanítások fabrikálása. A teológia szó etimológiája szerint „Istenről való beszéd.” A jó teológia ragaszkodik Isten önmagáról szóló kijelentéséhez, a rossz teológia nem. Nem akarunk „fennakadni” semmin, bárki bármit megtapasztalhat, de ne állítsa róla, hogy ez a Biblia üzenete. Nem, nem az. Ilyen alapon a pásztori leveleket is ki lehet szedni az Újszövetségből, mert Pál állandóan „fennakad” valami tévtanításon.