2022-es felmérés: Az amerikai keresztények liberálisabbak, mint valaha
Az amerikai evangelikál keresztények rohamos ütemben fordítanak hátat olyan bibliai alapigazságoknak, amelyek kezdettől fogva központi elemei a keresztény hitnek – derül ki a Ligonier Ministries és a LifeWay Research „A teológia állapota” nevű közös kutatásából.
A néhai R.C. Sproul által alapított reformált, teológia oktatással és evangelizációval foglalkozó szervezet, a Ligonier Ministries 2014 óta méri az amerikai evangelikál (vagy evangéliumi) keresztények teológiai és világnézeti állapotát (többek között a LifeWay Research-el együttműködésben), hogy ezzel feltérképezze az egyházban jelenlévő világnézeti jellegű kihívásokat és egyben iránymutatást nyújtson a lelkipásztoroknak. A felmérés az amerikai felnőtt lakosság véleményét is vizsgálja, amely sok esetben kontextust biztosít a keresztények nézeteinek a változásaihoz. A kutatás elkészítésekor azokat a keresztényeket számították az evangelikálok közé, akik a következő négy szempontnak megfeleltek: 1) A Biblia számára a legfelsőbb tekintély, 2) személyes életében kiemelkedően fontos az evangelizáció, 3) vallja, hogy Jézus Krisztus kereszthalála az egyetlen olyan áldozat, amely megóvja a bűneiért járó büntetéstől, és 4) hiszi, hogy csak azok részesülnek megváltásban – ami Isten kegyelmi ajándéka –, akik egyedül Jézus Krisztust vallják megváltójuknak.
A kutatás egyfelől teológiai nézetekre kérdezett rá, mint például Isten tulajdonságai, az eredendő bűn vagy Jézus istensége, másrészt pedig olyan társadalmi kérdésekre, mint az abortusz, a „melegházasság” vagy éppen a nemi identitás.
A kutatás során 35 db kérdést tettek fel, én ezek közül a legmeglepőbbeket emeltem ki. (A teljes kérdéssor egyébként itt érhető el, a Ligonier Ministries összefoglalója pedig itt.)
Az amerikai evangelikál keresztények válaszai
Teológia:
- Állítás: Isten tanul és alkalmazkodik a körülményekhez.
Válasz: 48% egyetért – 43% nem
- Állítás: Mindenki ártatlannak születik Isten szemében.
Válasz: 65% egyetért – 32% nem
- Állítás: Minden kereszténynek kötelessége csatlakoznia egy helyi gyülekezethez.
Válasz: 68% egyetért – 26% nem
- Állítás: Isten bármilyen vallású személy imádatát elfogadja, ideértve a kereszténység, a judaizmus és az iszlám követőit is.
Válasz: 56% egyetért – 38% nem
- Állítás: Jézus kitűnő tanító volt, de ő maga nem volt Isten.
Válasz: 43% egyetért – 54% nem
- Állítás: A Biblia – más szakrális szövegekhez hasonlóan – hasznos mítoszokat tartalmaz, de szó szerint nem igaz.
Válasz: 26% egyetért – 71% nem
- Állítás: A vallási meggyőződés egyéni vélekedés kérdése, nem jelent objektív igazságot.
Válasz: 37% egyetért – 56% nem
- Állítás: Jézus az első és legkiválóbb lény, akit Isten teremtett.
Válasz: 73% egyetért – 22% nem
- Állítás: A Szentlélek egy erő, de nem személy.
Válasz: 60% egyetért – 33% nem
- Isten a megigazításunkat nem a cselekedeteink alapján, hanem a Jézus Krisztusba vetett hitünk miatt végzi el.
Válasz: 93% egyetért – 5% nem
Szexuáletikai és társadalmi kérdések:
- Állítás: A házasságon kívüli szex bűn.
Válasz: 94% egyetért – 4% nem
- Állítás: A nemi identitás döntés kérdése.
Válasz: 37% egyetért – 59% nem
- Állítás: A Biblia elítélő tanítása a homoszexualitásról ma már nem alkalmazandó.
Válasz: 28% egyetért – 67% nem
- Állítás: Az abortusz bűn.
Válasz: 92% egyetért – 4% nem
- Állítás: A keresztényeknek nem kellene megszólalniuk politikai kérdésekben.
Válasz: 30% egyetért – 63% nem
[A válaszokat az első linken elérhető data sheet-ből nyertem ki. Szűrők: Belief -> evangelical]
A felmérés szerint tehát az evangelikál keresztények csaknem fele úgy gondolja, hogy Isten idővel változik, kétharmada nem hisz az eredendő bűnben, megint majdnem fele nem hisz Jézus Istenségében, háromnegyede szerint Jézust Isten teremtette és háromötöde szerint a Szentlélek nem személy. Azaz olyan teológiai alapvetéseket kérdőjeleznek meg, amelyek nélkül a kereszténység nem lenne kereszténység. Nem is beszélve arról, hogy ezek az álláspontok egyértelműen szembemennek a Szentírás kijelentésével, hiszen a Biblia egyértelműen tanítja, hogy Isten nem változik (Jakab 1:17), hogy minden ember eredendően bűnös (Róma 5:12), hogy Jézus Isten (Róma 9:5), valamint, hogy a Szentlélek személy (János 15:26).
Talán az egyetlen pozitív fejleményként elkönyvelhető teológiai jellegű eredmény az az a tény, hogy a kérdezett keresztények 93%-a továbbra is vallja azt a reformátori alapvetést, miszerint nem a cselekedeteink alapján üdvözülünk, hanem egyedül kegyelemből, hit által (Efezus 2:8).
Problémás ugyanakkor, hogy a gyülekezetbe járásra sokan nem tekintenek a keresztény hit megélésének elválaszthatatlan részeként, annak ellenére, hogy a Bibliában az apostolok ezt a keresztény élet alapvető szegmensének tekintik (1Kors 5,12-13). Ebben feltehetően nagy szerepet játszott a Covid-járvány, amely miatt számos keresztény átállt az online istentiszteletre.
A társadalmi kérdésekben továbbra is hódít a liberalizmus. Ezt abban látjuk, hogy a korábbi évek növekvő trendjeinek megfelelően egyre többen fogadják el a homoszexualitást, a nemi identitás megválaszthatóságának létjogosultságát, és azt az anabaptista eredetű, pietista jellegű nézetet, miszerint a keresztényeknek nem szabad megnyilvánulnia politikai kérdésekben. Csekély, mégis bátorító trendnek tűnik ezen a téren, hogy az abortuszt egyre többen ítélik el (hiszen az életpárti lobbi erőteljesen keresztény színezetű Amerikában) és a házasságon kívüli szexet is egyre többen tartják bűnnek. Ezektől eltekintve ugyanannak a liberalizmusnak a teológiai és társadalmi térnyerését látjuk, amelynek az amerikai történelmi egyházak már rég áldozatául estek. Sőt, nemrég szemtanúi lehettünk annak is, hogy az amerikai metodista egyházban szakadás ment végbe a „melegházasság” kérdése miatt, a kritikai fajelmélet pedig betört a déli baptistákhoz – ez utóbbi a legnagyobb és egyik legkonzervatívabb amerikai protestáns felekezet.
Noha Pál apostol egyértelműen felszólította a híveket a Rómaiakhoz írt levelében, hogy ne az értékrendjüket alakítsák a világhoz, hanem fordítva (Róma 12:2), az amerikai evangéliumi egyház látszólag mégis ezt teszi: egyszerűen leköveti azt, amit a lakosság általánosan gondol.
Az amerikai felnőtt lakosság válaszai
- Állítás: Isten tanul és alkalmazkodik a körülményekhez.
Válasz: 52% egyetért – 31% nem
- Állítás: Mindenki ártatlannak születik Isten szemében.
Válasz: 70% egyetért – 21% nem
- Állítás: Minden kereszténynek kötelessége csatlakoznia egy helyi gyülekezethez.
Válasz: 37% egyetért – 55% nem
- Állítás: A Biblia – más szakrális szövegekhez hasonlóan – hasznos mítoszokat tartalmaz, de szó szerint nem igaz.
Válasz: 53% egyetért – 41% nem
- Állítás: A nemi identitás döntés kérdése.
Válasz: 42% egyetért – 51% nem
- Állítás: A Biblia elítélő tanítása a homoszexualitásról ma már nem alkalmazandó.
Válasz: 46% egyetért – 42% nem
- Állítás: A keresztényeknek nem kellene megszólalniuk politikai kérdésekben.
Válasz: 30% egyetért – 61% nem
Érdekesség, hogy a felnőtt lakosság 62%-a továbbra is azt állítja, hogy számára a Biblia a legfelsőbb tekintély és 66%-uk szerint a Biblia beszámolója Jézus fizikai feltámadásáról hiteles.
Összességében viszont elmondható, és ezt a Lignoier munkatársai is megjegyzik, hogy az eredmények az apologetika és a tanítványozás fontosságára hívják fel a figyelmet. Kulcsfontosságú a hívők felkészítse arra, hogy jól átgondolt érvekkel alá tudják támasztani hitbéli meggyőződéseiket és hatékonyan alkalmazzák a kereszténység igazságát az őket körülvevő kulturális jelenségekre, legyen szó a gender-mozgalomról, az abortusz kapcsán a feminizmusról, vagy a kritikai fajelméletről. E mellett a teológia oktatás sem elhanyagolható, hiszen Isten tulajdonságainak a puszta ismerete is már gátat szabhat a fent kifejtett unortodox nézetek kialakulásának. J. Gresham Machen, neves kálvinista amerikai teológus 1923-ban papírra vetett szavai változatlanul aktuálisak korunkra: „A modern liberális prédikátor tiszteli Jézust; neve örökké az ajkán van; Jézusról mint Isten legfőbb kinyilatkoztatásáról beszél (…) de nincs kapcsolata Jézussal. Jézus számára a hit példaképe, nem pedig a hit tárgya.” Ezt mindenképpen el kell kerülnünk.
A trendek sajnálatos velejárója, hogy terjednek. Így Magyarországon is ajánlatos figyelnünk és megfelelően felkészülnünk arra az időre, amikor nem csak elérnek hazánkba (hiszen már itt vannak), de többségi állásponttá is válnak az egyházban. Ezt megakadályozni csak Isten képes, de ez nem mentesít minket a felelősség alól.
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: „mi a különbség a kettő között?” És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
