Néhány rövid gondolat a biológiai evolúcióról és az evolucionizmusról
Az utóbbi időben rendszeresen követem a Divinity Facebook-oldalt, ahol Szabados Ádám energiát nem kímélve, a tőle megszokott alapossággal többször foglalkozott az evolúcióhoz kapcsolódó kérdésekkel. Nem vagyok teológus, soha nem hallgattam teológiát (köszönöm, hogy ennek ellenére tagja lehetek a Evangelikál csoportnak, nagyon sokat tanulok/tanultam Tőlük). Az orvosbiológiáról viszont van valamennyi elképzelésem, ezért arra jutottam, hogy a fenti témához (amely rendszeresen előjön keresztyén körökben) kapcsolódóan leírok én is néhány rövid gondolatot. Nem a Szabados cikkekre szeretnék reagálni, hanem fel szeretném hívni a figyelmet egy olyan aspektusra, amelyről szerintem keveset beszélünk.
Lényeges megkülönböztetni az evolúciót, amely egy biológiai folyamat, az evolucionizmustól (vagy más néven Darwinizmustól), amely egy szörnyű ideológiai irányzat. A kettőnek lényegében semmi köze egymáshoz. Talán azzal a példával szemléltetném ezt (persze a példák egyértelmű korlátaival), hogy mit gondolhatok, ha elmegyek a Mercedes gyárba Kecskemétre. Megfigyelhetem, amint robotok szerelik össze az autók karosszériáját egy hatalmas csarnokban. A folyamat részleteit figyelve megállapíthatom, hogy mennyire jó munkát végeznek az összeszerelő robotok. Az is feltűnhet, hogy egyetlen emberrel sem találkozunk az összeszerelő üzemben. Mindezekből viszont alapvetően hibás azt a következtetést levonni, hogy az autógyártás egy embertől teljesen független folyamat. Arról nem is beszélve, ha valaki a Mercedes gyárban látottak alapján már azt is állítja, hogy ember egyáltalán nem is létezik. Hasonlónak, és mint ilyen teljesen hibásnak gondolom az evolucionizmus (vagy Darwinizmus) érvelését. A biológiai evolúciónak lényegében semmi köze ehhez a szörnyű ideológiai irányzathoz. Sajnos ezt a két fogamat nagyon gyakran összemossuk, és ebből sok félreértés adódik.
Meg is fordíthatjuk a példát. Nem lehet feltétele annak, hogy elismerjem az ember megkerülhetetlen szerepét az autógyártásban, hogy azt mondjam, hogy minden egyes csavart és hegesztést az ember a saját kezével tesz be vagy csinál. Ellenkezőleg, a mérnökök munkáját dicséri, hogy képesek nagyon hatékony összeszerelő robotokat építeni, programozni és használni. Hasonlóan ehhez, úgy gondolom, hogy a teremtő Isten melletti vallástétel nem vonja maga után a biológiai evolúció elutasítását.
Sajnos sok egyházellenes törekvésnek (vagy nevezzük inkább ideológiának pl.: marxizmus) érdeke a hit és tudomány szembenállását sulykolni. Nem tartom jó iránynak, hogy az általuk mesterségesen kialakított keretezésben beleállunk a vitába, és sok keresztyén arra jut, hogy az evangéliumi hit a megfigyeléseken alapuló természettudományos eredmények elvetésével kell társuljon. Úgy látom, hogy sokak esetében a hit és tudomány mesterségesen fenntartott ellentmondása jelentős akadály a hitben történő elmélyülésben. Pedig csak általában az nem tiszta, hogy pontosan miről beszélünk. Egyházi körökben rendszeresen én is megkapom a kérdést, hogy genetikai megközelítéseseket és preklinikai betegségmodelleket alkalmazó kutatóorvosként hogyan tudom összeegyeztetni a hitemet a munkámmal. Én nagyon határozottan azt gondolom, hogy ez nem probléma. Számomra az emberi élet csodájának az átlagnál talán valamivel részletesebb ismerete még inkább segít abban, hogy leboruljak Isten előtt, aki egy mesterművet teremtett. Hosszan tudnék beszélni arról, hogy mennyire kiválóan alkotta meg az embert. Csak csatlakozni tudok tehát Pasteurhöz: „A tudomány közelebb viszi az embert Istenhez.”
Összességében tehát meg vagyok győződve arról, hogy az evangéliumi hit, amely Isten Bibliában adott kijelentésére épít, teljesen összeegyeztethető a legnaprakészebb orvosbiológiai tudománnyal.
A szerző: Dr. Jakus Zoltán kutatóorvos, kutatócsoport-vezető. Tudományos érdeklődésének középpontjában a nyirokrendszer és az immunológia áll
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
Köszönjük.
Közelebb Istenhez. Ott szeretet, öröm és békesség van.
Tisztelt Doktor úr!
Köszönöm a remek írást, egyet is értek a leírtakkal. Csupán kiegészítésként, én erről a kérdésről háromrétegű módon gondolkozom:
1. evolúció – a természetben zajló folyamat
2. evolúcióelmélet – …ami ezt a folyamatot természettudományos elméletként magyarázza
3. evolúcionizmus (neodarwinizmus, stb…) – ideológia, ami felhasználja a 2. pontot
Nem mindegy, keresztényként mivel van bajunk. Sokan már az 1. is tagadják, a legtöbben már 2. ponttal vitatkoznak, pedig teológusként főleg a 3. pontnál lehet keresnivalónk. Persze vitatkozhatunk az evolúcióelmélettel is – de akkor nem árt (szak)tudásra szert tenni. Én nemcsak azt tartom rossznak, hogy keverjük az elméletet és az -izmust, hanem hogy úgy akarunk „bekiabálni” az elméletnek, hogy laikusok vagyunk.
Szoktam is mondani azt a kissé cinikus megjegyzést, hogy a kreacionista olyan hozzá nem értő, aki azt mondja a hozzáértőknek, hogy nem értenek hozzá.
Köszönöm szépen a hozzászólást. Ne légy enyhén sem cinikus a kreacionistákkal, hiszen Te is és én is a teremtésben hiszünk.
Kedves Sytka,
Ha nem haragszol, a 2. pontodat egy kicsit tovább cizellálnám.
2a: evolúcióelmélet, mint természettudományos elmélet — ennek kapcsán egyetértek, már ameddig az elmélet a természettudomány hatáskörén belül marad.
De még az ideológia elé felvennék egy 2b pontot: evolúcióelmélet, mint metafizikai elmélet. Ezzel már érdemes foglalkozni — a Buber-Jung vita mintájára is.
A neodawrinizmus is valójában már a metafizikai elméletre épít.
„egyetértek, már ameddig az elmélet a természettudomány hatáskörén belül marad.” Tisztelettel megkérdezem, mi a természettudomány hatásköre? Ez?
„A Magyar Tudományos Akadémia 67 ország tudományos akadémiájához, köztük az egyik elsőként megszólaló Royal Societyhez hasonlóan elhatárolódik azoktól a „tudományon kívüli elképzelésektől”, amelyek a darwinizmus tudományosan megalapozott állításait támadják, eltorzítják, illetve áltudományos érvelésekkel kritizálják. „A darwini evolúciós elmélet – ahogy a tudományokban a fejlődést figyelembe véve ez megszokott – nem teljesen lezárt volta ellenére, tudományosan megalapozottnak tekinthető és kellően leírja a fajok keletkezését és átalakulását.” /MTA Elnöksége. 2008/
Dr. Jakus Zoltán így ír: „Lényeges megkülönböztetni az evolúciót, amely egy biológiai folyamat, az evolucionizmustól (vagy más néven Darwinizmustól), amely egy szörnyű ideológiai irányzat. A kettőnek lényegében semmi köze egymáshoz.”
Most akkor a MTA állásfoglalása hova sorolandó, a biológiai folyamathoz, vagy a szörnyű ideológiai irányzathoz? Egészen közelről nézve, a tudományos megalapozottsággal leírt keletkezése és átalakulása a fajoknak – darwini evolúciós elmélet – címszó alatt, az a biológiai folyamat valósághű visszaadása, vagy egy szörnyű ideológiai irányzat?
Azonkívül az evolúció biológiai folyamata mögött mit ért Dr. Jakus Zoltán? És mit ért szörnyű ideológiai irányzat alatt? De főként, ha valaki bibliai alapon álló keresztény szeretne lenni, akkor a Krisztus-követését alapozhatja olyan biológiai folyamatra, amely a cikkből ki nem derülően nincs azonosítva? Hogyan egyeztethető össze a valós biológiai folyamat és az istenhit?
Én elfogadom, hogy összeegyeztethető, ha azonosítva van, ha meg van határozva, hogy az micsoda? Én ezzel nem nagyon találkoztam a cikkben, valami miatt az író nem nagyon tárgyalja. Talán a biológiai folyamat mögött a fajok keletkezése és átalakulása van? És akkor mi marad a teremtésnek?
Az szép gondolat, hogy „A tudomány közelebb viszi az embert Istenhez.”; meg hogy az Isten Bibliában adott kijelentése teljesen összeegyeztethető a legnaprakészebb orvosbiológiai tudománnyal, de hogy ez konkrétan mit jelent, különösen a szerző értelmezésében mit jelent, számomra nem nagyon érthetően van kifejtve.
Pál írja: 1Kor 14:8 Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra? 2Kor 10:4 Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; 2Kor 10:5 Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak; Most akkor konkrétan, mi az a magaslat és okoskodás, amit illene lerontani?