John Owen 9 tanácsa a bűn megöldöklésére

A világ leghalálosabb mérgű kígyója az Ausztrália szárazföldjein élő tajpán. Egyetlen harapásának mérge képes száz felnőtt embert is megölni. Képzeljük el, hogy hazaérve ezt a veszedelmes gyilkost találjuk a nappalink közepén összetekeredve. Mit tennénk? Ugye nem biztatnánk arra gyermekeinket, hogy játsszanak vele? Nem tartanánk háziállatként. Nem, sőt fognánk egy ásót, és a fejét megcélozva elpusztítanánk!

Valami sokkal veszedelmesebbet tartunk otthonunkban és szívünkben: a bűnt. Sokan sajnos inkább játszadoznak a bűnnel, mintsem megölnék.

John Owen keresztyéneknek szóló legendás intelme így hangzik: „Öld meg a bűnt, vagy az öl meg téged!” The Mortification of Sin című könyvében szerepel ez a mondat a Róma 8,13-hoz fűzött magyarázataként, amely így hangzik: „Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.”Bár keresztyénként ebben az életben nem tudjuk teljesen felszámolni az életünkben levő a bűnt, Owen arra bátorít bennünket, hogy eltökélten küzdjünk a bűnös vágyak ellen, és öldököljük meg őket.

Nos, milyen „ásóval” támadjunk bűneinkre? Owen kilenc pontot sorol fel gyakorlati útmutatásként számunkra:

1. Diagnosztizáljuk a bűn súlyosságát!

Ha hosszú ideig küzdünk egy bűnnel, nehezebb lesz megölni. Ez különösen igaz akkor, ha hosszú időszakok teltek el úgy, hogy inkább engedtünk a bűnnek, mintsem aktívan megpróbáltuk volna megölni. A kifogások keresése, a bűnös viselkedés igazolása vagy a túl gyorsan elnyert kegyelem és irgalom szintén hozzájárul a bűn súlyosságához, és megkeményedett szívhez és lelkiismerethez vezet. Vegyük figyelembe ezeket a tényezőket, amikor diagnosztizáljuk a bűn súlyosságát, mert a keményebb küzdelem nagyobb összpontosítást, tudatosabb erőfeszítést igényel a bűn megöldöklése során.

2. Értsük meg, hogy a bűn súlyos következményekkel jár!

A bűn még a keresztyén ember számára is veszélyes, akit pedig helyzete alapján igaznak nyilvánítottak. Owen négy veszélyt említ,  hogy mit jelent a bűn a hívő ember számára: a bűn csalárdsága miatti megkeményedést, Isten időleges fegyelmezését, a béke és az erő elvesztését és végül az örök kárhozat veszélyét. Ha valaki megmarad a bűnben, az azt bizonyíthatja, hogy soha nem is tért meg igazán. A keresztyének által elkövetett bűnök megszomorítják a Szentlelket (Ef 4,25–30), meggyalázhatják az Úr Jézust (Zsid 6,6), valamint oda vezethetnek, hogy elveszítjük szolgálatra való alkalmasságunkat.

3. Legyél meggyőződve bűnösségedről!

Azt, hogy bűnösök vagyunk, a törvényen és az evangéliumon keresztül értjük meg. „Építsd be Isten szent törvényét lelkiismeretedbe – írja Owen –, mérd meg rajta romlottságodat, és imádkozz, hogy hatással legyen rád!” Elmélkedj a bűn súlyosságáról szóló bibliai parancsolatokon, majd vizsgáld meg bűnödet a kereszt fényében is! Kérdezd meg magadtól: „Miért vétkeztem tovább, amikor ilyen nagy kegyelmet és irgalmat kaptam? Hogyan mutathatok  ilyen mértékű megvetést eziránt?”

4. Őszintén vágyakozz a szabadulásra!

Bűnösséged tudatában vágyakozhatsz a bűntől való szabadulás után. Miért fontos ez? Mert „a szabadulás utáni vágyakozás, sóvárgás és sóhajtozás önmagában is kegyelem, amelynek hatalmas ereje van arra, hogy a vágyott dolog hasonlatosságára formálja a lelket”. Valóban, Owen szerint, „ha nem vágyakozol a szabadulás után, nem is fogod megkapni”.

5. Gondold át a bűneid és vérmérsékleted közötti kapcsolatot!

Mindenki egyedi vérmérséklettel és alkattal rendelkezik, emiatt aztán nehezebben küzd meg bizonyos bűnökkel. Owen emlékeztet bennünket: „Annak oka, hogy egyes bűnök elkövetésére hajlamosabbak vagyunk, kétségtelenül az ember öröklött vérmérsékletében és alkatában rejlik.” Nem vagyunk kevésbé vétkesek, ha olyan bűnöket követünk el, amelyekre hajlamosak vagyunk, de ha ismerjük magunkat, akkor tudjuk, életünk mely területein van szükség nagyobb önfegyelemre (1Kor 9,27).

6. Kerüljük a bűnökre ösztönző alkalmakat!

Gondoljuk át, milyen körülmények között esünk rendszerint bűnbe, és kerüljük ezeket: „Jusson eszedbe, hogy aki bűnre csábító alkalmakkal kacérkodik, az vétkezni sem rest” – mondja Owen. Ha nem akarunk vétkezni, el kell kerülnünk azokat a veszélyes helyzeteket, amelyek alkalmat teremtenek a bukásra.

7. Foglalkozzunk a bűn első jeleivel!

Akkor leszünk a leghatékonyabbak a bűnök megöldöklésében, ha „erőteljesen fellépünk bűnös vágyaink első megnyilvánulásai ellen”. Nehéz megállítani a vizet, ha már árvízzé duzzadt. Ugyanígy nehéz feltartóztatni a bűnt is, ha hagyjuk, hogy egyre csak növekedjen iránta érzett vágyunk.

8. Elmélkedjünk Isten dicsőségén!

Nem szabad hagynunk, hogy a bűn eluralkodjon rajtunk. Helyette bűneinkről „Isten fenségének dicsőségére” kell irányítanunk tekintetünket. Ha szemünk elé tárul Isten dicsősége, szembetűnőbb lesz bűnünk csúfsága is. Owen szerint különösen hasznos elgondolkodni azon, mennyi mindent nem ismerünk Isten nagyságából, sőt „csak egy kis részét ismerjük”. Nehéz a bűnnek olyan szívben kivirágoznia, amelyet Isten fenségének érzése tölt el.

9. Ne hamarkodd el a megvigasztalódást!

Owen utolsó útmutatása figyelmeztetés formájában hangzik el. Még ha bűntudatot és lelkiismeret-furdalást tapasztalunk is a bűn miatt, nem szabad azt gondolnunk, hogy máris győzelmet arattunk a bűn felett. A bűn csalóka, és képes becsapni az embert, hogy azt higgye, elbánt vele, holott nem így van. Owen figyelmeztet, hogy ne mondogassuk magunknak: „békesség, békesség”, mielőtt Isten szólna (Jer 6,14), inkább „tegyük próbára magunkat, hogy hitben járunk-e” (2Kor 13,5). Arra is rámutat, hogy hamis módon vigasztalhatjuk magunkat, ha félvállról vesszük a bűnbánat folyamatát, ha nem aggódunk egyéb bűneink miatt, vagy vigasztalódásunk „nem jár együtt azzal, hogy a lehető legjobban megutáljuk a szóban forgó bűnt”.

A bűn olyan, mint a támadásra kész kígyó. Ha nem mi cselekszünk hamarabb, és nem mi támadjuk meg őt, halálos támadást indít. Szerencsére nem vagyunk egyedül a harcban. A bűn megöldökléséhez szükséges erőt Krisztustól kapjuk a Szentlélek által. Miközben a bűn elpusztítására összpontosítunk, közel kell mennünk a kegyelem trónjához is, hogy „kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid 4,16). Ez erőfeszítést kíván részünkről, de – ahogyan Owen mondja – „a bűnök megöldöklése kegyelemből kell táplálkozzon. A magunk erejéből nem tudjuk megtenni.”

Forrás: https://www.thegospelcoalition.org/article/john-owen-killing-sin/