3
máj
2022

Reflexiók az iszlámról – egy interjú beszélgetés margójára

Judeo-keresztyén megközelítések, kritikai megjegyzések

 

A zsidó-keresztény kultúrkörből fakadó nyugati / európai civilizáció számára viszonylag új tapasztalat a muszlim kultúra megjelenése, térnyerése. Ez persze a 21. század kapcsán új kihívás, történelmi távlatokban vizsgálva nincs szó páratlan jelenségről (gondoljunk csak pl. kora újkori török-magyar csatákra és dél-kelet európai oszmán invázóra).

Idén Ramadan elmúltával egy régi ismerőssel beszélgettem felnőttként néhány éve felvett hitéről, vallásásról. A néhai Nabeel Qureshi-hoz képest fordított utat bejárt fiatalemberrel készített interjú kapcsán fontosnak tartok néhány felmerült témát tisztázni, kibontani. Ez következik az alábbiakban. Lesz szó a nők helyzetéről, az iszlám irányzatairól, Istenről és Allahról, vallási „toleranciáról”, inkarnációról és inlibrációjáról, (szent)háborúról, békéről, Jézus Krisztus személyéről és munkájáról, valamint üdvbizonyos(talan)ságról…

Kezdjük a világon a legnagyobb „kisebbséggel” (inkább: többség), hiszen – mondják – hölgyeké az elsőbbség. Fontos kérdés mit kell tudni az iszlámban a nők helyzetéről. Azért is merül fel, mert míg köztudott, hogy a kereszténység alapítója, Jézus nem élt házasságban és a nők iránt az ókor patriarchális társadalmához képest szokatlanul tiszteletteljes viszonyulást mutatott, Mohamed az iszlám alapítója a Korán szerint is poligámiában élt. (Az említett próféta nőügyei kapcsán 13-nál állt meg a számolás) Összességében tehát hogyan lehetséges, hogy míg egy tisztes muszlim 4 feleséggel rendelkezhet, addig egy próféta korlátlannal? (Gnilka, Joachim: Biblia és Korán – ami összeköti és ami elválasztja őket. Szent István Társulat, Budapest, 2016. 30. o.)

Vallási irányzatokról: ahogy a kereszténység sem egységes (katolikus / protestáns, nem is beszélve a keleti ortodox egyháztestről), az iszlámon belül is van pl. síita vagy szunnita irányzat – akik olykor tettlegesen is támadják egymást. Nyilván nem csak Szaúd-Arábia és Irán közti viszályról van itt szó, sokkal bonyolultabb és szövevényesebb a történet, mégsem túlzás talán azt állítani, hogy a vallási megosztottság, a szunnita-síita konfliktus egyfajta a közel-keleti árnyékháború. Évszázados huzavonák számunkra sem ismeretlenek, s bár Jézus kezdettől aláhúzza tanítványai egységének fontosságát, úgy tűnik az elmúlt 2 évezredből, hogy követőinek sem igazán megy. Erről – és kicsit az iszlám témáról is – írtam korábban.

A zsidóság négy-, a kereszténység több, mint két-évezredes világvallás. Az iszlám nincs még 1500 éves, egyértelműen táplálkozik a másik kettőből. Ez nyilvánvalóan látszik a Koránban található ószövetségi és újszövetségi idézetekből, utalásokból – vagyis allúziókból. Ha az iszlám szent könyve – állítása szerint – az égből/mennyből szállt alá, akkor mennyiben áll a hasonlóság a Mormon könyvével (amely alcímében: „Egy Másik Tanúbizonyság Jézus Krisztusról)? Ugyanis az sem állít magáról kevesebbet! (Eszünkbe juthat itt Joseph Smith, akiről hívei azt tartják, hogy „Isten” által kapta meg – angyal és aranylemezek segítségével – a szent iratokat).

Fontos kérdés, hogy a Biblia Istene és Allah valóban egy és ugyanaz lenne? Egyet értek azokkal, akik szerint nem. Egyáltalán nem (még akkor sem, ha mondjuk VII Gergely papa szerint mintha igen? (U.o. 83.o.) Nagyon más a Szentírásból megismerhető Mindenható, illetve a Korán által bemutatott istenkép. Még akkor is – és annál inkább – ezt kell mondjuk evangelikál protestánsként, ha sajnálatos módon például a II. Vatikáni zsinat máshogy fogalmaz. A római katolikus egyház közelmúltbeli közeledése a címben jelölt ábrahámi(ta) valláshoz komoly aggodalmakra ad okot – evangéliumi szemlélőként. Hiszen az igaz evangélium, Jézus váltságáldozatán alapuló hit által, kegyelemből megkapható üdvösség sehogy sem összeegyeztethető az iszlám tanításával. De sajnos – reformátori szempontból – a Vatikán szotériológiai álláspontjával sem. Tegyen bármilyen gesztust is a pápa, a Biblia nem validálja az ilyen irányú nyitási kísérleteket. Nyilván – jogosan – érezhetünk a dolgok mögött egyházpolitikát, diplomáciát, világbékére való törekvést, de ez nem igazolhat semmiféle dogmatikai gyeplőbedobást. A békére (és háborúra) még visszatérünk.

A Korán szerint sem ebben az életben sem a túlvilágon nem létezik személyes kapcsolat az Istennel (Allahhal). (U.o. 95.o.) Érdekes kérdés, hogyan tekint erre egy muzulmán hívő, hiszen még ha az „igazak” érzéki örömökben nem is szűkölködnek odaát, nem hiányzik maga a Mindenható? Ne áltassuk magunkat; semmilyen anonim keresztény gondolat vagy az igaz krisztusi egyházon kívül kiterjesztett bármilyen univerzalizmusba hajló kezdeményezés nem fogja behozni a mennybe azokat, akik nem hisznek Jézusban! „Nincs értelme romantikus fényben feltüntetni más vallásokat, amelyek elvetik Krisztus Isten voltát és megváltó munkáját. Nem ismerik Istent. És ezeknek a vallásoknak a követői tragikus módon eltékozolják életüket.” (John Piper: Ne pazarold az életed! Koinonia, Kolozsvár, 2022. 48. o.)

A triteizmus iszlám koncepciója – vagyis látásmódja, ahogy tekint a ránk – a szentháromság félreértése. (U.o. 95 u.o.) Nem csak azért, mert annak tagjait Isten, Jézus és Mária (!) személyében azonosítja, hanem mivel félreértelmezi és politeizmussal vádolja a kereszténységet. Egy másik, már-már kissé tragikomikus eset (hiba), hogy az iszlám szent könyve Ábrahám apját nem Táré-ként, hanem Azar-ként aposztrofálja. Valójában Eliézerrel, Ábrahám szolgájával keverte össze. A Korán kicseréli Izsákot is Izmaelre – persze számukra érthető módon – a feláldozás próbatétel történetnél. A helyszín Jeruzsálem helyett Mekka (ahol később Ibrahim megépíti a kába követ!).

Bár igaz, hogy mindkettő eddig szóban forgó nagy monoteista vallás, sőt három – a júdaizmussal együtt könyvvallás, további lényeges különbségek mutatkoznak. Az Örökkévaló közelsége, személyessége kapcsán, míg a Korán az Isten (Allah) inlibrációjáról („könyvvé válásáról”), addig a Biblia Isten Fia, Jézus inkarnációjáról (testet öltéséről) számol be. A bibliai kenosis koncepciója (Jézus továbbra is Isten, de nem olyan formában (gr.) végtelenül többet mond. Így az iszlám „ajánlata” minőségileg is jóval kevesebb.

Hogy van e üdvössége valakinek, aki iszlám hívő – nos, nem lehet erre egyértelmű választ adni. Talán. Majd kiderül. De ne csak mi állítsunk valamit, hanem nézzük meg beszélgetőpartnerem válaszát, idézem: „…nem tudom, hogy üdvözlök-e, ez halálom után fog kiderülni, addig is halálomig kell keresnem a tudást, hogy mindig az igaz utat járhassam és kell keresnem Isten megbocsátását, miközben meg igyekszem kellőképp praktizálni a vallásom…” (Sz.Sz.) Megdöbbentő, súlyos és szomorú szavak. Nekem biztosan nem adna nyugalmat, de legyünk korrektek és söprögessünk a saját házunk táján is: az arminianizmus szótériológiai rendszeréből fakadó üdvösség elveszíthetősége szintúgy sem nem kielégítő, sem nem biblikus. Kardinális kérdés ennek a témának helyesen értése, tanítása!

A Korán Jézus-képe részben apokrif hagyományból merít (tehát nem tekinthető hitelesnek) – lásd pl. ún. madárcsoda (U.o. 125. u.o.) De nemcsak a Korán istenképe, hanem antropológiája is eltérő a keresztyéntől, nyilván a muszlimok nem vallják az ember istenképűségét! (U.o. 153. u.o.) A Korán nem ismeri (el) az eredendő bűnt sem, így természetesen rendszerében a keresztyén értelemben vett megváltásra nincs szükség. Nem értelmezhető. Így érkezünk el a Megváltó személyéhez! Talán a legfontosabb téma mind közül, Jézus Krisztus személye és munkája. Azt láthatjuk, hogy a Korán ebben is félrevezető.

Miért fontos a Korán szerint, hogy Jézus nem halt meg (hanem Isten magához vette)? (U.o. 130. u.o.) Ugye, aki nem hal meg az nem is tud feltámadni! Két következtetést is fontos levonnunk; 1, a kereszthalál & feltámadás Jézus életének legbizonyítottabb eseménye, 2, a látszat-passió / tetszhalál-elmélet eretnek hagyomány, nem több mint tőről metszett – egyébként nem is túl eredeti – feltételezés. Mindegy, hogy Isten „vette volna fel” Jézust, vagy Cirénei Simont feszítették volna meg helyette (akarva, akaratlanul, összekeverve vagy direkt) a lényeg, hogyha nem a bibliai narratíva a helytálló, akkor megbukik a keresztyén megváltástan. Pontosan ez a célja a Korán interpretációjának.

Mindez persze nem gátolja meg az élő Jézust, hogy számos muszlim álmában megjelenjen, szóljon hozzájuk és Magához hívja őket. Hiteles és tömeges beszámolók találhatók sokfelé a fehér ruhában, álomba megjelenő Íszá-ról. Ha már globális kitekintés, akkor következzék a vége felé pár fontos adat. Talán meglepő, de tény, hogy világ legnépesebb muszlim országa nem az iszlám bölcsőjében; Közel-Keleten található, hanem Indonéziáról van szó. Egy másik megdöbbentő látvány az alábbi világtérképen, ami a Biblia vagy Korán térségi preferenciáit mutatja az, hogy az egykor erős keresztény oszlop, Franciaország és Svédország szemlátomást „elesett”.

További demográfiai adatok tanulsága szerint, az iszlám szunnita ága megelőzte a római katolikusokat a 2000-es évek legelején. Mégis, ha a teljes kereszténységet nézzük, akkor azt prognosztizálják, hogy a 21. század 70-es éveiben átveszi a vezetést a muszlim (mindkét irányzat összeadva) vallás a vezetést! Könnyen lehet, hogy ez az évszám a harmadik világ-beli népességnövekedések miatt (jóval) korábban is bekövetkezhet, bár ne felejtsük el, hogy a kereszténység csak az európai és az észak-amerikai kontinenseken csökken, a többin nem, sőt, sok helyen robbanás-szerű növekedés zajlik, legyen szó Latin-Amerikáról, a fekete Afrikáról vagy a kínai „földalatti” egyházról!

Sokmindenről volt szó, végül még egy fontos témakör, ami érintheti a migrációs nyomás alatt levő öreg kontinensünket. Békés vallás Mohamed vallása? Lehet-e békében élni az iszlámmal? Még ha fel is tételezzük jószándékúan, hogy igen, a Korán erre irányuló passzusai nem megnyugtatóak. A saría törvényrendszere komoly igénnyel lép fel nem csak muszlim országokban, hanem egyes európai régiókban. Szétválasztanám a társadalmi / biztonságpolitikai, illetve teológiai / missziós irányú válaszokat, de ebbe most nem tudunk részletesen belemenni.

Az őszinte és bármennyire lehet, hogy sokaknak „furcsa” következtetés mindebből – ami fent elhangzott, pl. Jézus személye kapcsán – evangéliumi hívőként nem más, mint ahogy a zsidók, úgy a muszlimok (és persze a katolikusok) is missziós terep! Szükségük van a cselekedetek üdvözítő szerepét hirdető vallási rendszerek követőinek Jézusra, a hit által kegyelemből való üdvösség felszabaditó és jó hírére! Mivel nincs más út, mely életre vezet.

 

Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. (János 14,6)

 

Forrás:

Joachim Gnilka: Biblia és Korán – ami összeköti és ami elválasztja őket. Szent István Társulat, Budapest, 2016.

John Piper: Ne pazarold az életed! Koinonia, Kolozsvár, 2022.

Nabeel Qureshi: Allahot kerestem, Jézusra találtam – Egy elkötelezett muszlim találkozása a kereszténységgel, KOINÓNIA, Kolozsvár, 2022 (újra). Olvasható egy könyvajánló ITT!

Serdián Miklós György: ISZLÁM KISLEXIKON, Editio Plurilingua, Budapest, 2021.

Ez is érdekelhet

Gondolatok az iszlámról – egy „betérő” szempontjából

Hozzászólás írása