Sam Storms: „A szeretet az szeretet!”, vagy mégsem?

Van egy új szlogen, amelyet rendszeresen látok pólókon és autók lökhárítómatricáin, valamint bizonyos gyűléseken a magasba tartott plakátokon. „A szeretet az szeretet!”

Az első reakcióm, ahogyan azt már sejthetitek, az, hogy felteszek egy kérdést annak, aki ezt a filozófiát hirdeti: „Kérem, definiálja a „szeretet” fogalmát!” A válasz valószínűleg valami ilyesmi lenne: „Épp most tettem meg. Azt mondtam, hogy „a szeretet az szeretet”.” Eltekintve attól, hogy a válasz abszurd módon nyilvánvaló – felesleges ismétlés –, minden értelmes kommunikációs kísérlet egy ilyen megközelítést alkalmazó személlyel szemben valószínűleg eleve kudarcra van ítélve.

Nos, vajon mire gondolnak, amikor azt mondják, hogy „a szeretet az szeretet”? Hacsak nem tévedek hatalmasat, azt hiszem, úgy értik, hogy a szeretet mindent elfogadó, soha nem kritikus, teljesen befogadó és teljes mértékben megerősíti annak erkölcsi legitimitását, amit a másik ember hisz – akármiben is higgyen –, vagy ahogyan viselkedik. Visszavágni és azt állítani, hogy bizonyos meggyőződések hamisak, nem szeretet, hanem gyűlölködés. Azt sugallni, hogy egy bizonyos életmód erkölcsileg perverz, nem szeretetteljes, hanem ellenséges hozzáállás. Bármilyen megfogalmazás, amely egy másik ember hitének vagy cselekedetének igazságát vagy létjogosultságát nem erősíti meg, nem más, mint az intolerancia megnyilvánulása, és ezzel valószínűleg kitesszük magunkat annak, hogy valamilyen módon „eltörölnek” majd minket is.

Fontos észrevennünk, hogy egy döntő jelentőségű kifejezés értelme a mai világunkban megváltozott. Ez a tolerancia. A tolerancia egykor azt jelentette, hogy egy személynek megadjuk a szabadságot arra, hogy azt higgyen, amit akar, és úgy viselkedjen, ahogyan akar, feltételezve, hogy sem a hite, sem a viselkedése nem káros egy másik személyre vagy a társadalom egészére nézve. A toleranciának tehát mindig volt egy határa – egy bizonyos határ, amelyet nem lehetett túllépni. De többé már nincs ilyen.

A tolerancia ma már nemcsak azt jelenti, hogy úgy döntesz, hogy nem akadályozol valakit abban – vagy nem tiltod meg neki –, hogy a sajátodtól eltérő eszmében vagy tanításban higgyen, hanem azt is, hogy határozottan megerősíted, hogy az ő hite ugyanolyan igaz és legitim, mint a te hited. A tolerancia gyakorlatilag betiltotta a „helytelen” vagy „téves”, „hamis” vagy „erkölcstelen” szavakat. Persze az elképesztő irónia ebben az, hogy amikor a tolerancia nevében azt mondják, hogy „rossz” vagy „téves”, ha valaki más hitét vagy viselkedését „rossznak” vagy „tévesnek” bélyegzed, akkor saját definíciójuk szerint mélységesen intoleránsak! De ezen a ponton most nem fogok elidőzni.

A legjobb példa erre a homoszexualitással kapcsolatos heves vita a társadalmunkban. A Róma 12,9-ben például Pál arra buzdít bennünket, hogy „a szeretet ne egyen képmutató”. A Róma 12,10-ben pedig azt parancsolja, hogy „a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek”. De Pál apostol azt is mondja a Róma 1-ben, hogy az emberi szexualitás egyes megnyilvánulásai tisztátalanok, becstelenek, természetellenesek, szégyentelenek és örök ítéletet érdemelnek. Hogyan lehet tehát valaki szeretetteljes úgy, hogy közben ilyeneket mond a homoszexuális viselkedésről?

Gyanítom, hogy társadalmunkban sokan, sőt talán a legtöbben azt mondanák, hogy lehetetlen mindkét álláspontot következetesen képviselni. Mint említettem, ragaszkodnak ahhoz, hogy azt mondani valakinek, hogy a szexuális viselkedése becstelen és szégyentelen, nem szeretetteljes. Márpedig, ha szeretni akarunk valakit, akkor meg kell erősítenünk a döntéseiben, és soha nem szabad azt sugallanunk, hogy amit tesz, az erkölcsileg tisztátalan, rossz vagy bűnös.

A Finnországban történt közelmúltbeli események miatt hívom fel erre ismét a figyelmünket. Az elmúlt napokban az egész internetet bejárta a hír egy finnországi keresztyén politikusról, akit hivatalosan három rendbeli, homoszexuálisok elleni gyűlöletbeszéddel vádoltak meg, és ha elítélik, két év börtönbüntetés vár rá.

Az egyik hírportál szerint Paivi Rasanen*, „a finn parlament tagja ellen 2019 óta folyik nyomozás, mert a közösségi médiában közzétett bejegyzéseiben megkérdőjelezte az evangélikus-lutheránus egyház hivatalos csatlakozását a helsinki LMBT Pride rendezvényhez. Rasanen a posztjaiban egy fotót tett közzé egy bibliai szakaszról, a Róm 1,24-27-ről, amely bűnként ítéli el a homoszexualitást. Vádat emeltek ellene egy 2004-ben írt, „Férfivá és nővé teremtette őket – A homoszexuális kapcsolatok megkérdőjelezik a keresztyén emberfelfogást” című röpirat miatt is, amelyben azt állította, hogy Isten a házasságot egy férfi és egy nő számára tervezte. Továbbá gyűlöletbeszéddel is vádolják, amiért egy finnországi keresztyén tévéműsorban a homoszexualitásról nyilatkozott”.

Rasanen azt mondta, hogy nem kér bocsánatot sem a saját írásaiért, sem Pál apostol írásaiért: „A főügyész döntése meglepő, sőt sokkoló. A kérdés a Bibliának a házassággal és a szexualitással kapcsolatos tanításáról szól. Az ellenem felhozott három vádpont végső soron arról szól, hogy szabad-e Finnországban kifejezni a Biblia és a keresztyén egyházak hagyományos tanításán alapuló meggyőződésedet. A Biblia tanítása azonban az, hogy a házasság férj és feleség közötti szövetség, és hogy a homoszexuális gyakorlat Isten akarata ellen való”.

Egyértelmű leszek: amit Rasanen mondott és írt, az valójában az igaz szeretet és a mélységes együttérzés megnyilvánulása, és ha nem így beszélt volna, az a gyakorló homoszexuálisok időbeli és örökkévaló boldogulásának teljes semmibevétele és az irántuk érzett gyűlölet kifejeződése lett volna. Hadd mondjam ki világosan: Ha valakinek elmondjuk, aki homoszexuális életmódot folytat, hogy ha azt nem bánja meg, mint szégyenletes és erkölcsileg helytelen dolgot, akkor a lelkét az örök kárhozat veszélye fenyegeti, az a legszeretetreméltóbb dolog, amit csak közölhetünk vele.Tudom, hogy ez ellentétes a mai világunk felfogásával, de én nem tekintem a világot vagy annak véleményét mérvadónak. Csak Isten írott Igéje a mérvadó. Kizárólag a Szentírás mondhatja meg nekem, hogy mi helyes és mi helytelen, és mi ezeknek az örökkévaló következménye.

És ez elvezet ahhoz, amit talán a leginkább érdemes e kérdéssel kapcsolatban elmondanom. A kérdés által generált egész vita és megosztottság a végső erkölcsi tekintély témájára fut ki. Választanunk kell. Ezt a döntést én is meghoztam egyszer, amikor keresztyén lettem. Csak két lehetőségünk van.

Vagy elismerjük és alávetjük magunkat a Biblia hiteles kijelentéseinek, vagy a saját szívünk szenvedélyeinek, érzéseinek és véleményének fogjuk alávetni magunkat, és ezeket ismerjük el végső tekintélyként. Vagy Isten határozza meg az identitásunkat az Ő Igéjében, vagy mi határozzuk meg azt egyéni belátásunk szerint. Vagy Isten dönti el, hogy mi igaz és jó, vagy fordítva, hogy mi hamis és rossz, vagy mi magunk fogjuk eldönteni.

Vagy azt gondoljuk, hogy a személyes identitásunkat mi magunk választjuk és mi építjük fel a személyes preferenciáink és vágyaink alapján, vagy azt, hogy az eleve adott, és annak eredője Isten, aki azt Szentírásban világosan kinyilatkoztatta számunkra. Vagy a Biblia Istene az Istenünk, vagy a saját autonóm énünk.

De ami a világunkban manapság zajló fejlemények szempontjából a leginkább lényeges és amit ezért mindenképpen meg kell jegyeznünk, az az, hogy ha elfogadjuk és alávetjük magunkat Isten tekintélyének, úgy, ahogyan az a Bibliában ki lett nyilatkoztatva, az jogi értelemben veszélybe sodorhat bennünket, legyen szó büntetőjogi felelősségre vonásról, büntetőeljárásról (mint Finnországban), pénzbírságról, vagy az ellehetetlenítés egyéb formáiról.

Tehát, amikor a Biblia azt mondja, hogy két azonos nemű ember közötti szexuális kapcsolat bűn, akkor azt vagy elfogadjuk erkölcsileg végső érvényűnek pusztán azért, mert a Biblia számunkra mérvadó, vagy pedig elutasítjuk, mivel nekünk a saját szívünk értékítélete a meghatározó. Most akkor hogy is van ez? Önmagam vagy a Szentírás? Ki vagy mi a végső tekintélyünk? Ha ezt eldöntöttük, a fennmaradó kérdések nagyon leegyszerűsödnek. Ha ez egyszer eldőlt, az igazi és valódi szeretet jelentése is elég egyértelmű lesz számunkra.

Számos egyéb akadályba ütközünk, amikor ezzel a kérdéssel foglalkozunk. Például, ha elhisszük, amit a Biblia mond ebben a témában, azzal kitesszük magunkat annak, hogy homofóbnak bélyegezzenek. Bár ez a fogalom szó szerint „homoszexualitástól való félelmet” jelent, manapság a megfélemlítés stratégiájának részeként használják, hogy elhallgattassák a keresztyéneket és lekicsinyeljék a fősodratú nézettel szemben hangoztatott ellenvéleményt. Azzal is megvádolnak, hogy intoleránsak és bigottak vagyunk. Mások azzal fognak vádolni, hogy ellenezzük a sokszínűséget és vétkesek vagyunk a diszkrimináció bűnében. Kigúnyolnak és nevetségessé tesznek majd minket, amiért ragaszkodunk ahhoz, ami szerintük az emberi szexualitás elavult, idejétmúlt, primitív felfogása. Mások azt állítják majd, hogy ha kritikusan beszélünk a homoszexuális viselkedésről, azzal erőszakra buzdítunk a saját nemük iránt vonzódó embertársaink ellen.

Mit tegyünk tehát? A válasz, legalábbis számomra, nyilvánvaló. Alázatosan el kell kezdenünk tanulmányozni a Szentírást, hogy megállapítsuk, mit mond az emberi szexuális viselkedésről, majd pedig el kell fogadni és alá kell vetni magunkat neki, függetlenül attól, hogy ez milyen társadalmi vagy személyes áldozatokkal jár majd.

„De Sam – mondják majd egyesek -, miért olyan fontos ezzel a témával foglalkozni? Miért nem ugorhatjuk át egyszerűen a Római levél első fejezetét és más bibliai szövegeket, és miért nem térhetünk át más, jóval lényegesebb dolgokra?”

A válasz nyilvánvaló. Azért kell foglalkoznunk ezzel a témával, (1) mert a Biblia is így tesz! Az elsődleges számunkra az igazság, és ennek minden más megfontolással szemben elsőbbséget kell élveznie. (2) Azért kell foglalkoznunk ezzel a kérdéssel és ezzel a szentírási passzussal, mert nem lehet teljes szívvel követni Krisztust úgy, ha a szexualitásunk nincs összhangban Isten ránk vonatkozó tervével. (3) Nem kerülhetjük meg ezt a témát, mert a számunkra kijelölt sajátos történelmi kor és idő sürgető volta megköveteli, hogy megszólaljunk. (4) És talán a legfontosabb mind közül, hogy biblikus módon és őszintén kell beszélnünk a homoszexualitásról, mert a meg nem bánt homoszexuális viselkedés az ember lelkét az örök kárhozat veszélyével fenyegeti.

Most pedig hadd mondjak még három dolgot zárásként.

Először is, el kell ítélnünk minden olyan megnyilvánulást, amely aláássa a homoszexuálisok valódi embervoltát, vagy azt sugallja, hogy őrájuk nézve a heteroszexuálisokhoz viszonyítva kevésbé volna igaz, hogy Isten képmására teremtettek. Azok, akik a saját nemük iránt érzett vonzalommal küzdenek, méltóságukat tekintve ugyanolyan emberek, mint mi, és nem érdemelnek nálunk rosszabb bánásmódot.

Másodszor, a magukat homoszexuálisnak valló, vagy a saját nemük iránti vonzalmukkal küzdő emberekhez való hozzáállásunkat a szeretetteljes törődésnek, az együttérzésnek és a segíteni akarásnak kell jellemeznie.

Harmadszor, azért imádkozom, hogy mindaz, amit a homoszexualitásról mondok, és annak módja, ahogy kapcsolatba lépünk az ilyen vágyakkal küzdő személyekkel és reagálunk a problémájukra, arra késztesse őket, hogy ne elmenekülni akarjanak a gyülekezeteinkből, hanem ott maradni. Mindnyájunknak azon kell fáradoznunk és azért kell imádkoznunk, hogy beszédünk és cselekvésünk által minden ember, szexuális viselkedésétől függetlenül, szerető, segítőkész és együttérző közösségre leljen köreinkben.

Egyszerűen fogalmazva azt szeretném, hogy Jézus Krisztus egyháza olyan hely legyen, ahol azok, akik a saját nemük iránt éreznek vonzalmat, megismerjék a Szentlélek erejét, hogy legyőzzék bűnös vágyaikat és megváltozzanak, vagy ha ez nem is sikerül nekik, akkor is erőt, bátorságot, segítséget és szeretetet kapjanak tőlünk ahhoz, hogy örömteli és eredményes önmegtartóztatásban tudják leélni az életüket.

Tehát a „szeretet az szeretet”? Mint láttuk, minden attól függ, hogyan definiáljuk a „szeretetet”. Az én definícióm, illetve a Biblia definíciója szerint a „szeretet” az, hogy úgy cselekszünk és úgy beszélünk, hogy a szeretetünk tárgya a legnagyobb áldásban részesüljön mind most, ebben az életben mind az eljövendő korban. Soha nem lehet az olyan beszédet vagy cselekvést szeretetnek nevezni, amivel egy adott személyt – meghagyva téves meggyőződésében – olyan cselekvésre bátorítunk, ami őt a Szentírás szerint az örök kárhozat veszélyével fenyegeti (1Kor 6,9-11; Gal 5,19-21; Ef 5,5-6.) Ha valóban szeretünk valakit, ahhoz az kell, hogy elmondjuk az igazságot és mindent elkövessünk annak érdekében, hogy olyan hitre és magatartásra vezessük, amely biztosítja örök sorsát Isten jelenlétében az új égen és az új földön. Ez valóban szeretet.

 

* A keresztény volt belügyminisztert első fokon homoszexuálisok elleni gyűlöletszítással vádolták meg, majd felmentették, azonban Raija Toiviainen főügyész ígérete szerint fellebbezni fog Päivi Räsänen finn képviselő felmentése ellen a nemzetközi színtéren Biblia-perként elhíresült ügyben.

A szerző: Samuel Storms az Oklahoma Cityben (Oklahoma állam) található Bridgeway gyülekezet lelkipásztora, továbbá a The Gospel Coalition tagja és az Evangelical Theological Society korábbi elnöke

Forrás: https://www.samstorms.org/enjoying-god-blog/post/-love-is-love–or-is-it