Eretnekségnek minősül-e a rossz etika?
Tony Reinke: Van egy kérdés, ami egy ideje különféle blogoldalakon kering, és ami alkalomadtán konkrétabban is megfogalmazódik: „Tudjuk, hogy eretnekség az olyan értékes ortodox tanok tagadása es elutasítása, mint a szűzi születés, a Szentháromság, vagy Krisztus istensége. Ezek hamis tanítások. Pont. De vajon egy hamis etikai állítás, mint például a homoszexuális gyakorlat ünneplése, szintén eretnekségnek minősül-e?”
John Piper: Nos, használjuk most az eretnekség általad javasolt definícióját – legalábbis azt, amit kihallottam a szavaidból –, és tegyük fel a kérdést így. Az eretnekség olyan tanítás vagy meggyőződés, amely ellentmond a keresztyén hit valamely központi és lényeges elemének, és ami az ezzel szimpatizálókat kirekeszti az egyház közösségéből, illetve ami miatt ezekre nem tekinthetünk üdvösséget nyert, Krisztusban lévő személyekként. Ezzel a definícióval fogok élni a következőkben.
Súlyos torzulás
Azért mondom, hogy „kizárja, hogy annak tekintsük”, mert nem mi, emberek hozzuk meg a végső döntést arról, hogy ki üdvözül és ki nem – ez Isten dolga. De mi kaptunk elhívást arra, hogy megvédjük az egyházat, és hogy az egyház tisztaságára törekedjünk, mégpedig azáltal, hogy ítéletet hozunk arról, hogy xy az általa vallott nézetei alapján keresztyénnek tekinthető-e, vagy sem. Az egyház mindig abban a reményben hozza meg ezeket az ítéleteket, hogy az adott személy megtér és végül visszakerül az egyház közösségébe.
Íme tehát az eretnekség e felfogásának bibliai illusztrációja: A Galata 1, 8–ban azt mondja Pál, hogy:
„De ha még mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amelyet mi hirdettünk, átkozott legyen! Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!”
Úgy tűnik tehát, hogy vannak az evangéliumnak olyan súlyos torzulásai, amelyek inkább átkot érdemelnek, semmint áldást. Ez azt jelenti, hogy akik ezeket terjesztik, átkot terjesztenek, nem pedig áldást. És így az ilyen nézetek néven nevezése és kizárása egy, az Isten nyája iránti óvó szeretetből fakadó cselekedet, amely megvédi az egyházat az átoktól.
A pusztítás felkarolása
A kérdés tehát a következő: Mivel a keresztyén doktrínáktól, vagy tanítástól való eltérések nyilvánvaló eretnekségek, vajon a keresztyén gyakorlattól és etikától való elhajlások ugyanúgy eretnekségnek tekinthetők-e? Vagy hogy pontosabban fogalmazzak: Azokat a tanításokat, amelyek olyan magatartásformákat támogatnak, ünnepelnek vagy olyan életvitelre buzdítanak, amelyek hamisak vagy destruktívak, eretnekségnek kell-e nevezni? Az eretnekség előbbi meghatározása szerint a válaszom egy egyértelmű igen. E definíció szerint eretnekségnek tekinthető az a tanítás, amely annyira ellentmond a hit, vagy a hitgyakorlat valamely lényeges elemének, hogy inkább átkosnak, mint áldásosnak tekinthető.
Más szóval az eretnekségek a pusztítást, a rombolást, és nem az emberek üdvözülését segítik elő. Pál apostol pedig világosan fogalmaz, hogy vannak olyan bűnök, viselkedésformák, attitűdök, amelyek, ha azokat helyeslik, elfogadják és követik, átkot hoznak, ha pedig megbánják azokat és a Lélek erejével, a Krisztusba vetett hit által harcolnak ellenük, akkor életre vezetnek.
Az 1Kor 6,9-10 az a példa, amire feltételezhetően ezen ponton mindenki gondol. És nem ez az egyetlen. A Gal 5,19-21 ugyanezt mondja. De maradjunk az 1Kor 6-nál. Itt ezt olvassuk:
„Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.”
Más szóval, vannak olyan viselkedésformák, amelyek következményüket tekintve átkosak. Mivel mindezek a bűnök az Isten országából való kizárás átkához vezetnek, az ezeket helyeslő vagy ünneplő tanítások eretnek tanítások; vagyis olyan tanítások, amelyek inkább átkot hoznak, semmint áldást. Ha tehát azt tanítod, hogy kapzsinak lenni jó, akkor eretnek vagy. Ha azt tanítod, hogy a házasságtörő élet pozitív dolog, akkor eretnek vagy. És így tovább. A bűn elfogadása rombol, és az a tanítás, amely a bűnök elfogadására ösztönöz, szintén romboló erejű. Ez eretnekség, sőt, duplán is az.
Kettős eretnekség
Ha lenne időnk, megtehetnénk azt, amit J. I. Packer tett még 2003-ban, amikor Vancouverben elhagyta felekezetét, mert azt várták tőle, hogy részt vegyen homoszexuálisok felszentelésének megáldásában. Egy részletes írásban indokolta döntését, amely a Christianity Today online kiadásában olvasható. A címe: „Miért álltam tovább”. Ebben kifejti, hogy milyen megfontolások állnak az azzal kapcsolatos figyelmeztetés mögött, hogy a bűnös viselkedés ünneplése elképesztő pusztítással jár, és megmutatja, hogyan torzítják el a homoszexuális viselkedést jóváhagyó tanítások a teremtésről, a bűnről, az újjászületésről és a megszentelődésről szóló doktrínákat.
Muszáj erre kitérni, mert itt van a kutya elásva: Az eretnek tan és az eretnek etika ugyanabból a szövetből van kimetszve. Nem különülnek el egymástól. És azoknak, akik még most is (…) a homoszexuális gyakorlat elfogadását és normalizálását fontolgatják, érdemes lenne J. I. Packerrel együtt mérlegre tenni ennek a jóváhagyásnak és ennek a bűnnek mind a tanbeli, mind az etikai dimenzióit. Ez egyfajta kettős eretnekség, amely átokhoz vezet – mind a cselekedetek, mind az azok mögött álló tanbéli tévedések.
***
Forrás: https://www.desiringgod.org/interviews/do-bad-ethics-qualify-as-heresy
Köszönet a fordításért! Sajnos idehaza is egyre időszerűbb…
Gazdag áldást az új évben!