Revizionista melegteológia: „Csakugyan azt mondta Isten…?”

A revizionista „melegteológia” megkérdőjelezi ötezer év zsidó-keresztény tanítását. Hogyan magyarázzák el a keresztények, hogy mit mond a Biblia a homoszexualitásról?

Bármerre is forduljunk a mai kultúrában, a homoszexualitással és a „nemi identitással” kapcsolatos kérdések heves viták tárgyát képezik. A „homoszexuálisok jogait” zászlajára tűző ideológia továbbra is a homoszexuális viselkedés legitimálására és jóváhagyására – és nem csupán tolerálására – törekszik, ami gyorsan változó társadalmi erkölcsöket és értékeket eredményez. Ez aktívan kihat a családunkkal, az egyháztagokkal, a szomszédainkkal és a munkatársainkkal való mindennapi kapcsolatainkra.

A homoszexualitás kritikátlan elfogadásának és népszerűsítésének a szélesebb kultúrában való elterjesztésében az egyik legfontosabb stratégia az egyházakat és a zsinagógákat vette célba. A homoszexuális aktivisták és szövetségeseik tisztában vannak vele, hogy a Bibliában található zsidó-keresztény szexuáletika jelenti az utolsó védőbástyát, amely visszatartja a homoszexualitás széles körű elfogadását a kultúrában. Helyesen gondolják, hogy ha sikerül meggyőzniük a bibliahívő keresztényeket és zsidókat arról, hogy a homoszexuális viselkedés Isten szemében többé már nem számít bűnnek, akkor megnyerik a politikai és társadalmi céljaik teljes megvalósításáért folytatott harcot.

Marshall Kirk és Hunter Madsen melegstratégia-alkotók például 1989-ben megjelent és mérföldkőnek számító, homoszexualitással kapcsolatos PR-kézikönyvükben nyíltan bátorították a melegeket, hogy „kavarják fel a hagyományos erkölcs állóvizét, vagyis ássák alá a vallási bigottságot »igazoló« érveket, és vonják kérdőre azok lélektani hasznát”. A továbbiakban konkretizálták, hogy ez azzal jár, hogy „fajsúlyos teológiai kifogásokat kell emelni a konzervatív bibliai tanításokkal szemben”. Továbbá arra szólították fel a melegeket, hogy „ássák alá a homofób egyházak erkölcsi tekintélyét […] azáltal, hogy ezeket az intézményeket elavult, a korral és a pszichológia legújabb eredményeivel lépést nem tartó, visszamaradott intézményeknek állítják be”.[1]

Ebben az összefüggésben indult el az a biblikusan gondolkodó, ortodox hívőkre irányuló propagandakampány, amelynek célja, hogy elvesse a kétkedés magvait Isten homoszexuális viselkedésre vonatkozó parancsaival kapcsolatban.

Teológiai megközelítésben ezt a félretájékoztatási kampányt gyakran „revizionista melegteológiának” nevezik, és jelenleg egyre több felekezetre van hatással, egyre nagyobb széthúzást és békétlenséget szülve. A 20. század közepétől kezdődően az egyházon belül megindult a homoszexuális viselkedésről szóló világos szentírási tanítás szisztematikus megkérdőjelezése – felidézve a Teremtés könyve 3. fejezetéből a kígyó Évának címzett kérdését: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy…?” (1Móz 3,1–7)

Igazából Pál apostol figyelmeztet erre a helyzetre, amikor Timóteusnak írva ezt mondja: „Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.”  (2Tim 4,3–4)

Bár Pál bizonyos akkori hamis tanokra utalt, amelyekkel Timóteus kétségtelenül szembesülhetett szolgálata során, ez a figyelmeztetés ugyanakkor Krisztus testére egyformán érvényes ma is, amikor egyfajta revizionista teológiával állunk szemben, amely – ebben az esetben – megkérdőjelezi Isten egyértelmű parancsát, hogy „ne vegyünk részt” (Ef 5) homoszexuális életvitelben.

Egészen konkrétan a revizionista melegteológia azt szeretné elérni, hogy kivonja az egyházat a homoszexualitásról szóló szélesebb körű kulturális diskurzusból azáltal, hogy azt [a melegéletmódot – a ford.] Isten által rendelt és erkölcsileg elfogadott dologként újradefiniálja. És ahogy a kígyó is megkísértette Évát a kertben, a „melegkeresztény” mozgalom vezetői is most ezzel a kérdéssel kísértenek minket: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy… a homoszexualitás bűn?”

Általánosságban elmondható, hogy a melegrevizionisták többféle általános érvcsoporttal próbálják kétségbe vonni Isten homoszexuális viselkedésre vonatkozó szavait:

• A homoszexuálisokkal szembeni előítéleteik arra késztetik a keresztényeket, hogy félreértelmezzék a homoszexualitásról szóló bibliai passzusokat.
• A homoszexuális viselkedést állítólagosan elítélő szentírási szövegeket valójában rosszul fordították le.
• A homoszexuális viselkedést állítólagosan elítélő szentírási szövegeket kiragadták a szövegkörnyezetből, és azok nem vonatkoztathatók a mai társadalomra.[2]

Bár e cikk keretein belül nem lehet minden egyes érvcsoportra részletes cáfolatot adni, néhány általános megállapítást azért tehetünk a revizionista teológiával kapcsolatban:

• A Biblia teljes mértékben megbízható, hiteles és igaz mindenben, amit állít. Világosan tanítja a két nem – az Isten képmására teremtett férfi és női nem – tiszteletét, méltóságát és értékét, azok egyediek, és egymást kiegészítő tulajdonságokkal rendelkeznek a szexualitásban és a párkapcsolatok terén.
• A szexualitás Isten csodálatos ajándéka, amely arra hivatott, hogy felajánljuk neki akár a házasságban a nemzés, a szexuális egyesülés és a másikban való kölcsönös gyönyörködés által, akár a cölibátusban a Krisztusnak való teljes odaadás által.
• A revizionista melegteológia meggyalázza Istennek a nemekre és a szexualitásra vonatkozó célkitűzéseit, amikor azt állítja, hogy a nőknek nincs szükségük férfiakra és a férfiaknak nincs szükségük nőkre.
• A revizionista teológia a bibliai igazság fölé helyezi az emberi érzéseket és vágyakat, és hazugságokkal hitegeti az embereket. Gyakran azok forgatják ki a szentírás egyszerű tanítását, alátámasztva és igazolva vele a saját életmódjukat, akiknek személyes érdekük fűződik a melegrevizionista teológia népszerűsítéséhez.
• A Szentírás azzal a képpel kezdődik és végződik, hogy a házasság Isten által rendelt intézmény, mely rendeltetésénél fogva egy férfi és egy nő élethosszig tartó, kölcsönös hűséget feltételező szövetségi kapcsolata és uniója. Ezt a nézetet Mózes, Krisztus és Pál is megerősíti, és a zsidó-keresztény történelem és hagyomány évezredeken át fenntartotta. A melegrevizionisták rendszerint meg sem próbálják feltérképezni Istennek az emberi szexualitással kapcsolatos teremtői szándékát, ehelyett kiforgatják a Szentírást, és vitába szállnak az azonosneműek viselkedését elítélő szövegekkel.
• Továbbra is nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy a bibliafordítók félrefordítottak volna a Szentírás két különböző testamentumában szereplő öt darab, szexuáletikára vonatkozó utalást. Még kevésbé valószínű, hogy csak a homoszexuális viselkedésre vonatkozó szentírási részeket fordították rosszul.
• A homoszexuális viselkedés ellen tanúskodó szentírási helyek – többek között a 3Mózes 18,22; 20,13, a Róma 1,26–27, az 1Korinthus 6,9–10 és az 1Timóteus 1,9–10 – olyan egyértelműek és konkrétak, hogy ellehetetlenítenek mindenféle újraértelmezési kísérletet. Intellektuálisan tisztességtelen eljárás azt állítani, hogy a konzervatív hívők és vezetők az olyan egyértelmű verseket, mint a „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak” a homoszexuálisokkal szembeni előítéleteiktől vezérelve „értelmezik” úgy, ahogy.
• A homoszexualitás Mózes harmadik könyvében, a Római levélben, illetve Pálnak a Korinthusiakhoz írt első és Timóteushoz írt ugyancsak első levelében a nemi jellegű erkölcstelenség és tiltott viselkedések tágabb kontextusában szerepel, amelyek mind a „Ne paráználkodj!” parancsolatot részletezik. E parancsolat tilt minden olyan szexuális jellegű cselekményt, amely a férfi és nő házasságán kívül esik (2Móz 20,14). Ez cáfolat arra az érvre, hogy a homoszexualitást elítélő szentírási részeket kiragadták a kontextusukból.
• A homoszexuális viselkedést elítélő utalásokat különféle, egymástól sokszor nagyban eltérő ókori közel-keleti kultúrák képviselőinek címezték (a zsidó kultúrától egészen a görög-római kultúráig bezárólag) – tekintetbe véve e tényt semmissé válik az az érv is, hogy a homoszexualitás elleni szentírási szakaszok kulturálisan kötöttek és így nem vonatkoztathatók a mai társadalomra.
• Az az érv, hogy Jézus az evangéliumokban semmit sem mondott a homoszexualitásról, legalább öt okból félrevezető és logikátlan:

1. Az evangéliumok nem rendelkeznek nagyobb tekintéllyel, mint a Biblia azon könyvei, amelyek elítélik a homoszexuális viselkedést. A Szentírás minden szerzőjét Isten Szentlelke ihlette (2Tim 3,16).
2. Az evangéliumokban szereplő tanítások nem terjednek ki mindenre. A Biblia legfontosabb tanításai közül néhány – a lelki ajándékok magyarázata, Krisztus főpapsága, a megújult és az óemberi természetről szóló tanítás – a Biblia egyéb könyveiben szerepel.
3. Az evangéliumok nem állítják, hogy Jézus életének és tanításának minden egyes részletét tartalmaznák. Jézus életének egyes szakaszait nem tárgyalják az evangéliumok, és nem lehetünk biztosak abban, hogy Jézus soha nem beszélt a homoszexuális viselkedésről.
4. A Szentírás tanítása szerint Jézus megtartotta az egész törvényt, és megerősítette mindazt, amit a törvény és a próféták tanítottak (lásd Mt 5,17–19). Kétségtelen, hogy ez magában foglalja a férfi és nő kölcsönös elköteleződésre épülő monogám házasságának megerősítését és a homoszexuális viselkedés határozott elítélését. Tekintettel arra, hogy az 1. századi ortodox zsidók mindegyike tartotta magát ehhez a normához, a homoszexualitás kérdése Jézus korában nem képezte vita tárgyát.
5. Jézus egyértelműen úgy hivatkozott a heteroszexualitásra, mint mércére. Konkrétan megnevezte Istennek az emberi szexualitással kapcsolatos teremtői szándékát: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket? És ezt mondta Isten: »Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.«Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza!” (Mt 19,1–8; Mk 10,6–9)

Összefoglalva a fentieket, a melegrevizionista teológia azzal fenyeget, hogy lényegesen megváltoztatja a keresztény egyházat és a bibliai tanítást. Azzal, hogy kijelenti, hogy Isten jóváhagyja azt, amit igazából egyértelműen tilt, súlyos eretnekség bontakozik ki előttünk, éspedig egészen szemérmetlen módon. Ezzel a hamis tanítással szeretettel, de határozottan szembe kell szállnunk, mert azt követeli tőlünk, hogy benne hagyjunk magukat keresztényeknek valló személyeket a bűneikben, miközben a bibliai parancs szerint éppen az ellenkezőjét kellene tennünk.

Hivatkozások a téma további tanulmányozásához:

• What Does the Bible Say about Homosexuality? Focus on the Family, május 11.
• Joe Dallas: The Gay Gospel? How Pro-Gay Advocates Misread the Bible. Harvest House, Eugene, OR,
• James B. DeYoung:  Contemporary Claims Examined in Light of the Bible and other Ancient Literature and Law. Kregel Publications, Grand Rapids, MI, 2000.
• Robert A. J. Gagnon: The Bible and Homosexual Practice. Texts and Hermeneutics. Abingdon Press, Nashville.

[1] Marshall Kirk – Hunter Madsen: After the Ball. How America Will Conquer Its Fear & Hatred of Gays in the 90’s. Penguin Books USA, New York, 1989. 179. o.

[2] Joe Dallas: The Gay Gospel? How Pro-Gay Advocates Misread the Bible. Harvest House Publishers, Eugene, OR, 2007. 105. o.

Az alábbi írás eredetije 2019. július 29-én jelent meg a James Dobson által alapított Focus on the Family online platformján.