Beszélgetés Gyurkó Donát Sámuel metodista lelkipásztorral Wesley teológiájáról és a metodizmus mai helyzetéről (III. rész)

/A beszélgetés I. és II. része itt és itt érhető el/

Márkus Tamás András: A jelenlegi világegyház egyik legvitatottabb kérdése a homoszexualitás, pontosabban a homoszexuális életforma, valamint az LMBTQ mozgalom által zászlóra tűzött szexuális identitások megélésének a megítélése. A metodisták hogyan vélekednek ezzel kapcsolatban?

Gyurkó Donát Sámuel: 2019-ben St. Louis-ban volt egy különleges generál konferencia[1], ahol 53-47 arányban a hagyományos, tradicionális házasság-felfogás mellett döntött az egyház. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy január 1-től a szigorítások életbe léptek Amerikában. A centrálkonferenciákban azért nem, mert nekik van egy adaptációs időszaka.

MTA.: Mi az a centrálkonferencia?

GyDS.: A centrálkonferencia egy területi alapon szerveződő nagy törvényhozó szerv az Egyesült Metodista Egyházban. De hogy jobban értsük, elmondom, hogyan néz ki az egyház felépítése: a gyülekezeteknek van egy körzeti konferenciája – ez a gyülekezet döntéshozó szerve. Igazából ezek a valamikori negyedéves konferenciáknak felelnek meg. Ezeknek a küldöttei alkotják egy nemzeti egyháznak, vagy egyháztestnek az évi konferenciáját. Van missziós konferencia, és van évi konferencia. Adott, hogy hány lelkész, illetve körzet kell ahhoz, hogy teljes jogú évi konferenciáról beszéljünk. A magyar évi konferencia missziós konferencia, ugyanis 25 önálló körzet felett lehet évi konferenciáról beszélni. Az évi ill. missziós konferenciák Közép-Európában jellemzően nemzeti alapon szerveződnek

Ugyanahhoz a nagyobb területhez tartozó missziós és évi konferenciák alakítanak egy centrálkonferenciát – ez a kifejezés a német megfelelőjéből van, tulajdonképpen inkább központi konferenciát jelent.

MTA.: Az európai metodista konferenciák találkoznak ilyenkor?

GyDS.: Igen, a centrálkonferenciákon. Európában van 4 centrálkonferencia: az északi, a német, a keleti és a közép-dél európai[2]. Az utóbbihoz Franciaország, Svájc, Ausztria, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Szerbia, Macedónia, Albánia és Tunézia tartozik. Így találkozunk, és mint minden központi konferenciának, ennek is van egy püspöke. Az USA-ban a centrálkonferenciák megfelelőit juriszdikcionális konferenciáknak hívják – azért, mert ezeknek van törvényalkotó joga, juriszdikciója az adott terület metodista konferenciái felett, ahhoz, hogy püspököt nevezzenek ki. A teljes egyházra vonatkozó döntéseket pedig a négyévente ülésező egyetemes – angol nevéből: generál konferencia – hozza.

MTA.: A központi konferenciák milyen gyakran üléseznek?

GyDS.: Ugyanúgy négyévente.  De kétéves csúszásban – két évre a centrálkonferenciára jön a generál konferencia.

MTA.: Ki a Közép-Dél Európai Konferencia jelenlegi elnöke?

GyDS.: Dr. Patrick Streiff. Ő egy svájci lelkész, egyháztörténész.

MTA.: Az európai metodisták teológiailag-etikailag konzervatívnak számítanak?

GyDS.: Ugye volt ezen a már említett különleges konferencián egy törekvés, az ún. „one church plan”, ami azt indítványozta, hogy a homoszexualitásról szóló passzusokat egyszerűen vegyük ki az egyházrendből, és minden egyháztest, tehát gyakorlatilag minden évi konferencia maga döntse el, hogy mit kezd ezzel a kérdéssel: felszentel-e gyakorló homoszexuálisokat, vagy nem, engedélyezi-e azonosnemű párok egyházi esküvő keretében való megáldását, vagy nem. Ez a mi véleményünk szerint – a konzervatív álláspont szerint – az egyház benső egységét rombolja. Ha egy ilyen jelentős teológiai-etikai kérdésben különbségek vannak, akkor nincs más út: külön utakon kell járni, és igazából ki is mondhatjuk: már jó ideje külön utakon jártunk.

MTA.: De ez hogyan történhetett meg?

GyDS.: Úgy, hogy például az egyházrend tiltása ellenére szenteltek fel püspököt. Az egyházrend ugyanis kimondja, hogy a homoszexualitás nem összeegyeztethető a Biblia tanításával. 1972 óta benne van ez a mondat az egyházrendben[3]. Azóta megy ez a vita, ami úgy csapódott le a teológiai pluralizmus kapcsán, hogy egyes püspökök egyszerűen felszenteltek homoszexuális lelkészeket – azért, mert úgymond látták a tálentumaikat és meg voltak győződve arról, hogy az egyház hamarosan változtat majd ezen, és engedélyezi, mint a női lelkészséget. Az esetek többségében a gyülekezeteik sem panaszolták fel őket, és így történhetett, hogy az egyház törvényei ellenére leszbikus püspöknője lett az egyik amerikai juriszdikcionális konferenciának.

MTA.: Európában is meglépték már ezt?

GyDS.: Még nem. Az európaiak konzervatívabbak. Itt a németek, az osztrákok és az északiak a legliberálisabbak. A németeknél nehezen tudnék most konkrét arányokat mondani, hogy a gyülekezeteket tekintve nagyjából egy egyharmados, vagy 40%-os konzervatív arányról beszélhetünk. Ők azért javasolták a one church plan-t, mert szerintük nem jó, ha elkezdünk harcolni, inkább menjünk együtt tovább az úton. Lényegében központilag ők ezt adiafora, tehát semleges dolognak tartják. 2020-ban a Német Centrálkonferencia hivatalosan is elutasította a 2019-es generál konferencia döntését és törölte az egyházrendből a homoszexualitással foglalkozó passzusokat és a gyülekezetek és lelkészek maguk dönthetnek ebben a kérdésben. Az a körülbelül 10-12 gyülekezet, amelyik kiáll a régi egyházrend mellett, egy szövetségbe tömörült, de megmaradt az egyház keretein belül. A közép és dél-európai konferenciával kapcsolatban is van ilyen tervezet, de itt nálunk, a vasfüggöny innenső oldalára eső országok konferenciáinak egyhangú hitvalló véleménye miatt valószínűbb a szakadás.

MTA.: A ti centrálkonferenciátokon is volt erről vita?

GyDS.: Igen, volt erről vita. A püspök indítványozta, hogy a teológiai bizottságban és más bizottságokban is megismerhessék egymást és egymás álláspontját a szembenálló felek. Ebben az évben is indult volna egy olyan bizottság, amely a közös jövő lehetőségeit vizsgálja, de a Magyarországi Metodista Egyház Egyháztanácsa jelezte, hogy nem küld delegáltat ebbe a bizottságba, és hogyha a homoszexualitás kérdésében bármilyen változás áll be az egyház tanításában az 1972-es egyházrendhez képest, akkor a magyar metodisták nem maradnak a püspökség keretein belül.

MTA.: Hogy engedhetik meg azt a metodisták, hogy szembemenjenek a generál konferencia határozataival? Vagy ennek semmiféle kényszerítő ereje nincs?

GyDS.: Nincs, mégpedig véleményem szerint a püspökök miatt. Az Egyesült Metodista Egyház 1968-ban a teológiai pluralizmus gondolatisága mentén jött létre, röviden „mindenki azt teszi, amit jónak lát.” Az az egész probléma háttere, hogy tulajdonképpen az amerikaiak többsége háttérbe szorul, ha Afrika, a Fülöp-szigetek és Kelet-Európa együtt szavaz. Így az amerikaiak kissebséget képeznek. Önmagában nincsenek többen a centrálkonferenciák küldöttei – még mindig amerikai túlsúly van a tagság esetében –, de ha az amerikai evangéliumi/konzervatív kisebbség együtt szavaz a centrálkonferenciákkal, akkor a konzervatívok álláspontja érvényesül, mint St. Louisban. Egyszerűbben fogalmazva: ha az amerikaiak 70%-a azt mondja, hogy piros, 30%-uk azt mondja, hogy kék, akkor az afrikai, fülöp-szigeteki és európai kék szavazatok fognak érvényesülni. Csakhogy az amerikaiak úgy fogják érezni, hogy becsapták őket, mivelhogy ők fizetnek – az amerikaiak 70%-ának a pénze az egész költségvetés majdnem 70%-át teszi ki. Tehát anyagilag jóval nagyobb mértékben hozzájárulnak a világmetodizmus költségeihez. Nyilván zavaró, hogy anyagi túlsúlyuk ellenére nem tudják érvényesíteni az akaratukat.

MTA.: Jó, de nem muszáj generál konferenciát tartani. Ha viszont van rá igény, miért nem fogadják el annak döntését kényszerítő erejűnek?

GyDS.: Jó kérdés, elvileg a következő év elejétől kötelező érvényre lépnek ezek a határozatok, de mégis ez a helyzet: az püspökök többsége összefogott és ki is jelentették, hogy szembeszegülnek a generál konferencia rendelkezéseivel és senkit nem fognak szankcionálni, és ha valakit megbüntetnének más püspökök, azoknak menedéket nyújtanak. Tehát született egy demokratikus többségi döntés és maguk a püspökök sem fogadják el – hangadó és mértékadó püspökök nyilatkoztak úgy, hogy az ő fennhatósági területük menedékhely mindazok számára, akik ellen a generál konferencia fellépett.

MTA.: Nincs más út, csak a szakadás, nem?

GyDS.: Igen, csak sokan kérdezik a konzervatívok közül, hogy miért mi megyünk, miért nem ők mennek? Keneth R. Feinberg mediátor ajánlotta fel a segítségét ebben, aki a 2001. szeptember 11-i merénylet áldozatai ügyével kapcsolatos perben mediált az áldozatok és az állam között. Ő önként, mindenféle ellenszolgáltatásról lemondva vállalta, hogy közvetíteni fog a metodisták különféle frakciói között, hogy megegyezés születhessen. Összejött 18 személy, akik hangadók a metodizmuson, illetve az általuk képviselt mozgalmakon belül. Arra jutottak, hogy a konzervatívok válnak ki egy külön egyháztestbe. Ezt hívják elszakadási protokollnak. Az a neve ennek, hogy „Megbékélés és továbblépés az elszakadás által.”[4] Ez tulajdonképpen hasonlít a már említett „One church plan”-re. Kialakítottak egy tervezetet arra nézve, hogy a konzervatívok létrehoznak egy új egyháztestet, és minden egyes évi, központi konferencia, valamint gyülekezet szavazhat, hogy melyikhez szeretne tartozni – vagy marad az Egyesült Metodista Egyház tagja, vagy az új konzervatív egyházhoz csatlakozik. Közben létre is jött ez az egyháztest, a Globális Metodista Egyház (GMC), de csak a protokoll hivatalos, generál konferencia általi ratifikációja után kezdődhet el az új egyház működésének kialakítása és a tulajdonképpeni elválás.

MTA.: De az előbbiek alapján ez azt jelenti, hogy a konzervatívok többen lesznek, nem? Mármint világszinten vizsgálva az erőviszonyokat.

GyDS.: Egyáltalán nem biztos. Nem tudjuk megmondani, hogy egy konzervatív rész hogyan szavaz. Pl. a svájciak esetében tudjuk, hogy kb. a tagságuk 40%-a konzervatív, főleg az idősebbek. De ha arról kell szavazni, hogy a testvéreimmel együtt menjek, vagy különváljak tőlük, már nem olyan egyszerű a képlet. Azért nem, mert sokak számára az egység megtartása sokkal fontosabb bizonyos szempontból, mint egy erkölcsi tanításhoz való ragaszkodás. Sokan nem is érzik érintettnek magukat. Sok nagy gyülekezet úgy gondolkodik, hogy maradnak továbbra is szervezeti változás nélkül a UMC-ben, hiszen szabadon eldönthetik majd, hogy esketnek-e és felszentelnek-e homoszexuálisokat, hiszen ez elvileg nem válik kötelezővé. Ezt a logikát követve az egységre való törekvés sok gyülekezetet és egyháztestet visszatarthat majd az új egyházhoz való csatlakozástól.

MTA.: Ez rettentő szomorú, hiszen az egységet nem az töri meg, aki kiválik egy szervezetből, hanem az, aki heterodox hitvallást képvisel.

GyDS.: Ez így van, egyetértek. Viszont ez a realitás. Egyáltalán nem biztos, hogy az elkülönült konzervatív blokk lesz világszinten többségben, sőt a UMC teljes hivatali gépezete azon dolgozik, hogy egyre kevesebben váljanak el. Mi, magyar metodisták evangéliumiak és tradicionalisták vagyunk, tehát ha megtörténik a szakadás, nagy a valószínűsége, hogy mi megyünk. Mint már említettem van egy nyilatkozata a magyar metodista egyház Egyháztanácsának és Évi Konferenciájának. Megfogalmaztuk a püspök úrnak, hogy ha a centrálkonferencia bármiben is változtat az 1972-es homoszexualitással kapcsolatos passzuson, vagy a gyakorlatban, akkor onnantól kezdve nem tekintjük a centrálkonferencia részének magunkat.

MTA.: Ez a 72-es szöveg micsoda tulajdonképpen – dogmatikai, liturgia iránymutatás?

GyDS.: Ez a már említett Egyházrend. Ez a globális egyház missziós kézikönyve, amiben le vannak írva az irányelvek a misszióról, a tanításról.

MTA.: Akkor ez normatív, és köt titeket is?

GyDS.: Igen. Ettől leszünk mi egy egyház.

MTA.: Akkor ez olyan, mint egy normatív hitvallás?

GyDS.: Igen, de ez moduláris, tehát folyamatosan változik, mivel az egyház folyamatosan reagál a körülötte zajló folyamatokra. Ezt tartom a legnagyobb hibának: mivel ennek köszönhetően óriási társadalmi nyomás helyeződött erre a négyes paragrafusra. Képzeljük el: a négyes paragrafus tárgyalására az összes amerikai melegszervezet felvonult, és síppal, dobbal, nádihegedűvel, sírva, térden állva, imádkozva – amit el tudsz képzelni – üvöltötték, hogy szavazzák meg a négyes paragrafus módosítását. Ezért mondom azt, hogyha a liberális, pluralista egyházfelfogás lelkészi szintre kerül, és beleszólhat a tanításba, akkor onnantól kezdve elveszett az egyház. A metodista egyházban ugyanis a lelkészi kör felelős a teológiai tisztaság megtartásáért. A lelkészek egymással való szövetsége a felszenteltek közössége. És ez kiemelt fontosságú.

MTA.: Milyen a jelenlegi a helyzet?

GyDS.: Most már a harmadik, újabb halasztás után 2022-ben várható a generál konferencia, szintén St.Louisban és azt követően 2023-ban lesz a püspökválasztó centrálkonferenciánk, amelyen a lényeges döntések meg fognak születni ebben a kérdésben.

MTA.: Úgy tűnik, hogy nagyon nagy a bürokrácia nálatok. Nem így látod?

GyDS.: Ez így van. Amit a metodizmus szervezetileg tulajdonképpen képvisel, az nem más, mint az amerikai demokrácia-felfogás idealizálása, és az amerikai szabadság és szociális igazságosság eszményének a nem feltétlenül békés terjesztése. Ez az egyik oldal. A másik oldal az evangéliumi mozgalom, amely még mindig meghatározza a metodizmus arculatát. Egy világkonferencián, amelyen részt vehettem, például nem az evangélium terjedése volt a hangsúlyos, vagy a közös imádság, vagy a dicsőítés, hanem a társadalmi igazságosság képviselete. A delegáltak kétharmada amerikai, és ők a társadalmi igazságosság bajnokai. Persze úgy képviselik a társadalmi igazságosságot, hogy – mivel természetesen repülővel utaznak – rengeteg kerozint elégetnek, és Afrikában egy ötcsillagos szállodában laknak a konferencia ideje alatt. És persze ki se lépnek az utcára óvatosságból, mert félnek hogy a szegény afrikaiak kirabolják és bántani fogják őket.

MTA.: Te voltál már generál konferencián?

GyDS.: Korábban négy éven át az Világifjúsági Tanácsnak voltam a tagja, jelenleg pótjelölt vagyok a Generál konferenciára. Ha a jelölt nem tud elutazni, akkor én veszek részt.

MTA.: Hogy élnéd meg, ha azzal szembesülnél, hogy szivárványos stólát viselő progresszív püspökök szónokolnak a társadalmi igazságosságról?

GyDS.: Az egyház, Krisztus teste töredezett. Egyrészt gondolhatunk a búza és konkoly példázatára, másrészt arra is, hogy a „menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük!” felszólítás mit jelent. Nincs tökéletes egyházszervezet egyébként, de már olyan szintekre ért ez a dolog, hogy már a saját missziónkban akadályoz bennünket, és direkt regresszióban tart.

MTA.: Mit értesz konkrétan regresszió alatt?

GyDS.: Ahonnan a pénz jön – a gazdag országokban – van egyfajta regresszió, visszaesés a keresztény egyházakban. Főleg a millennials (értsd: y generáció) korosztály fordul el szülei, nagyszülei hitétől és lesz hitehagyó, vagy aposztata. Ez nem általános persze, mert az evangéliumi gyülekezetek ott is növekednek, és tudnak menni előre. De egy átlagos gyülekezetvisszaesés mellett is félre tudnak annyi pénzt tenni, hogy vígan tudnak támogatni egy kelet-európai gyülekezetet, ha akarnak.

MTA.: És akkor ez úgymond zsarolási alap?

GyDS.: Nem az, inkább hatás. Gondolj bele, ha az ő pénzükből élünk, az ő gondolataikat, céljaikat vesszük át. A sorsunkat is összeköti egy ilyen anyagi természetű kapcsolat. Ha nem evangéliumi irányba halad az egyház, hanem a pénz irányába – és ugye a pénzzel nem jön ébredés –, akkor nem fogjuk tudni megőrizni, mint egyház az integritásunkat. A „hordozzátok egymás terheit” meg a „gazdagok támogassák a szegényeket” elv nagyon jó – ez megvolt az apostoli korban is. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az újonnan létrejövő gyülekezetek gazdagabbak voltak, mint pl. az első, a jeruzsálemi gyülekezet. Nem az volt, hogy a jeruzsálemiek pénzelték a filippieket. Ahol volt átütő erő a misszióban, ott volt anyagi erőforrás is. De most a metodista egyházban mégsem az van, hogy ott a pénz, ahol az átütő erő.

De a jelenlegi helyzetről még annyit, hogy egyelőre nem tudunk semmi biztosat. Azért nem tudunk egyelőre harcosan protestálni, mert nincsen egyelőre semmiféle konkrétum. Várunk és építkezünk, végezzük a dolgunkat. Még mindig az 1972-es egyházirend van érvényben, ráadásul szigorítva. Ha ez marad életben, akkor nekünk az tökéletes.

MTA.: Mit értesz szigorítás alatt?

GyDS.: Benne van a szövegben, hogy aki azonosnemű „házaspárokat” ad össze lelkészként, az egyszeri pénzbeli büntetésre számíthat, majd pedig arra – ha újra megteszi –, hogy megvonják tőle a lelkészi felszentelését.

MTA.: Apropó, lelkészi felszentelés. Kicsit elkanyarodva a témától, nálatok hogyan működik a felszentelés? Korábban említetted, hogy az evangélikus teológián folytatjátok teológiai tanulmányaitokat. Leszigorlatoztok, majd pedig felszentelnek titeket?

GyDS.: Leszigorlatozunk, elvégezzük a teológiai képzést, amelyhez a gyakorlati hatodév teljesítése is hozzátartozik. A képzés befejezése után próbaidőre kell jelentkeznie a lelkészjelöltnek. Ha már megvan a lelkészi-teológiai képesítésed, akkor próbaidőre, szolgálatra jelentkezel. A teológiai tanulmányok elvégzése alatt a lelkészjelöltek metodista gyülekezetben vannak gyakorlaton.

A lelkészi próbaidő alatt – a diploma megszerzése után – egyrészt megvizsgálnak, másrészt akkor már egy gyülekezetet vezet a lelkészjelölt. Kiderül, hogy mennyire alkalmas valaki a gyülekezetvezetésre, a tanítása is kiformálódik és a lelkészi közösség is megismeri az illetőt, illetve a tanítását. A felszentelésre való jelentkezés kapcsán szükséges tudni, hogy három év próbaidő után lehet jelentkezni lelkésznek. Ilyen értelemben mire teljesjogú lelkész lesz valaki, addig 1+6+3 évnek kell eltelnie, mert ideszámoljuk még azt az 1 évet is, amikor gyakorlatot teljesít a tanulmányok megkezdése előtt. Ez összesen 10 év.

Három kétharmados szavazás kell ahhoz, hogy lelkész lehess. Először is a küldő gyülekezeted kétharmados szavazással szavaz arra, hogy te alkalmas vagy-e lelkésznek. E nélkül szóba sem állnak velünk. Aztán a lelkészi közösség kétharmada szavaz arról a teológiai tanulmányok után, hogy szerintük alkalmas-e a jelölt lelkésznek, felvehető-e próbaidőre. Ha felvesznek egy jelöltet próbaidőre, akkor a felszentelés kapcsán ugyancsak kétharmados szavazásra van szükség, hogy befogadják-e a felszenteltek közösségébe. Ha igennel szavaznak, akkor válik valaki teljes jogú lelkésszé.

MTA.: Kicsit elkanyarodva az eddigiektől: a metodisták keresztelnek csecsemőket, gyermekeket. Nálunk, reformátusoknál ez a gyakorlat szövetségteológia alapon áll – a hívő szülők és az ő gyermekeik is Istennek az Ő népével kötött szövetségéhez tartoznak. Nálatok milyen teológiai indokai vannak a csecsemők megkeresztelésének?

GyDS.: Részben ugyanez, amit említesz.

MTA.: De a lutheri, sakramentalista értelmezése nem jellemző, ugye?

GyDS.: Igazából valamennyire sakramentalistábbak vagyunk, mint a reformátusok.

MTA.: De nem állítjátok, hogy a keresztség újjászülő erővel bír?

GyDS.: Természetesen nem. Az újjászületés-megtérés – a gyülekezeti tagfelvétel ezt ábrázolja ki – a keresztségre utal vissza. A tagfelvétel egy keresztségre emlékeztetés tulajdonképpen. A megelőző kegyelem a kulcsszó itt. A tagfelvétel kiábrázolja, hogy az illető életében Isten megelőző kegyelme hatásos volt.

Egyébként létezik nálunk felnőttkeresztség/bemerítés is, ha a jelölt még nem volt megkeresztelve, vagy ha a gyülekezeti tagok úgy döntenek, hogy nem akarják megkeresztelni csecsemő korban a gyermeküket, mert a felnőtt keresztséget/bemerítést pártolják. Tanítjuk a gyermeket, és ha látjuk benne a szándékot, akkor felnőtt korában megkereszteljük. Egyébként a felnőtt keresztség formáját tekintve az egyházrend nem csak leöntést tesz lehetővé, hanem konkrétan bemerítést is, bemerítő medencében.

MTA.: Pár hetes hír, hogy az evangélikusok egyházi vezetése engedélyt adott a gyermek úrvacsorára – tehát a konfirmációt, a nyilvános hitvallást megelőző úrvacsorára. Nálatok mi a gyakorlat ebben a tekintetben?

GyDS.: Nálunk ez gyakorlat, míg korábban az evangélikusok sem engedélyezték. Azért szolgáltatjuk ki a gyermekeknek is, mert azt mondjuk, hogy az úrvacsora Isten kegyelmének az eszköze, akkor is, ha a gyermek még nem érti a lényegét úgy, ahogy egy felnőtt. Úgy véljük, a gyermek a saját szintjén igenis érti. A négyéves kisfiam is felfogja valamilyen szinten, hogy mi történik az úrvacsorában.

MTA.: Köszönöm a beszélgetést!

 

 

 

Hivatkozások:

[1] A Generál konferencia (GC) Egyesült Metodista Egyház (UMC) legfőbb törvényhozó szerve, amely 4 évente ülésezik. Ez az ún. Különleges Generálkonferencia kimondottan az egyház szexualitással kapcsolatos tanításával foglalkozott.

[2] Hivatalos angol rövidítések szerint CCNE, CCG, CCEE és CCCSE.

[3] Book of Discipline

[4] https://www.umnews.org/en/news/protocol-of-reconciliation-and-grace-through-separation-faq