4
jún
2021

Beszélgetés Gyurkó Donát Sámuel metodista lelkipásztorral John Wesley teológiájáról és a metodizmus mai helyzetéről (II. rész)

/A beszélgetés I. része itt érhető el/

Márkus Tamás András: Amikor utánanézel dogmatikai jellegű kérdéseknek, te magad is Wesley prédikációit bogarászod – Wesley tan-prédikációit?

Gyurkó Donát Sámuel: Wesley prédikációkat, meg teológiai műveket. Vannak metodista teológiai művek is természetesen.

MTA.: Milyen dogmatikai jellegű műveket használtok?

GyDS.: Vannak amerikai és német művek is. Van az ún. Responsible Grace, azaz „Felelősségteljes kegyelem” című mű. Ezt éppen fordítják magyarra. Magyarul sajnos nincs dogmatikai mű. A legfontosabb dogmatikai forrást számunkra a Wesley-féle tanprédikációk jelentik még mindig. Ezért jelent meg bennem az igény – mint már mondtam –, hogy ezeknek készüljön el egy korszerű magyar fordítása.

MTA.: Nemzetközi szinten Pope, Miley, Wiley, Purkiser, Carter, Oden vagy Corttrell rendszeres teológiai jellegű műveit szokták arminiánus, illetve wesleyánus és metodista dogmatikaként emlegetni. Ezek közül valamelyik ismertebb az itthoni metodista lelkészek között? Te melyiket ajánlanád? Illetve magyarul is megjelent William M. Greathouse és H. Ray Dunning „Bevezetés a wesleyánus teológiába” című műve. Továbbá nem is olyan rég a KIA (Keresztény Ismeretterjesztő Alapítvány) kiadta Richard P. Heitzenrater: „Wesley és az úgynevezett metodisták” című művét. Az utóbbi két műről mi a véleményed, illetve ajánlanád-e őket?

GyDS.: Angolul Thomas Clark Oden: Classic Christianity és Pastoral theology c. könyveit tudom ajánlani, maga Oden ismertnek számít magyar metodista körökben. A wesleyánus teológia rendkívül gazdag és szerteágazó, hiszen maga az egyházszervezet sok szakadáson és formálódáson ment keresztül és a különböző metodista-wesleyánus gyökerű felekezeti formációknak mind megvan a maga teológiai öröksége és önértelmezése. Magyarországon ezt a teológiai örökséget a Wesley Egyházi Szövetség képviseli.[1] A Greathouse-Dunning könyv például Názáreti Egyházhoz tartozó wesleyánus teológiai bevezetés, amely a rendszeres teológiai alapokat fekteti le. A Heitzenrater könyv pedig az eddigi legalaposabb magyarul megjelent metodista egyháztörténeti mű a Wesley fívérek munkásságáról és a metodista ébredésről.

MTA.: Mennyire jellemző az arminiánus teológiai beállítottság a metodistákra? Az általad is már említett George Whitefield kálvinista volt, míg John Wesley inkább arminiánus. Ennek ellenére együtt tudtak dolgozni. Wesley mennyire volt meggyőződéses arminiánus? Illetve vannak-e még ma is kálvinista metodisták?

GyDS.: W. B. Fitzgerald, időben Wesley-t követő metodista teológus, aki elemezte és össze is foglalta a metodista ébredés történetét, teológiáját. Ő fogalmazza meg a metodisták négy, mindenkire érvényes alapelvét. Ez a négy alapelv a következőképpen hangzik: 1.) mindenkinek szüksége van üdvösségre; 2. mindenki megmenekülhet; 3.) mindenki tudhatja biztosan, hogy megmenekült; 4.) a megmenekülés az életünk minden területére a legvégsőkig kihathat. Önmagában ez a négy alapelv is arminianizmust sugall. Kimondjuk, hogy olyan nincs, hogy Isten valakit kárhozatra ítélne. Nincs olyan, hogy aki elkárhozik, az Isten akaratából kárhozik el.

MTA.: Te magad arminiánusnak vallod magad?

GyDS.: Igen. De azt hozzátenném, hogy elsősorban nem ezek a teológiai címkék határoznak meg. Olyan arminiánus vagyok, aki hisz Isten eleve elrendelésében. Ez lehet, hogy így elsőre furcsán hangzik. Az eleve elrendelés az én értelmezésemben a kegyelem kinyilatkoztatása. De az, hogy mi megragadjuk-e azt a kegyelmet, az tőlünk függ. Egyébként Wesley részben kálvinista teológiai alapokon állt.

MTA.: De akkor miben gondolkodott másképp, mint Whitefield? Miben ragadható meg a kettejük közötti különbség?

GyDS.: A gyakorlatban. Whitefield úgy volt vele, hogy hirdeti az igét, prédikál, és Isten majd elintézi a többit. Az, akit Isten indít, akiben ennek eredményeképp feléled az akarat és a vágy, újjászületik, az hívő is lesz, tanítvány marad stb. Wesley azt mondta, hogy nem, nekünk tennünk kell azért, hogy az emberek tanítványokká váljanak, megtérjenek, és hogy megmaradjanak a hitben. Tanítanunk kell őket.

MTA.: Ezt a kálvinisták sem tagadják…

GyDS.: Erre mondja Don Thorsen[2], hogy aki gyakorlatban megéli a kálvinizmust, az wesleyánus. Ő mondja, hogy az alapok nem igazán térnek el a kálvinizmus és a wesleyánus teológia között. Abban van eltérés, ami az alapra felépül. Ugye a metodistáknál a módszer nagyon hangsúlyos. De nem mondjuk, hogy a módszer üdvözít. Ha tehát valaki végtelenségig ki akarja élezni ezt az ellentétet, akkor mi sem mondanánk, hogy arminiánusok vagyunk. Mi alapvetően keresztyének vagyunk – olyan keresztyének, akik fontosnak tartjuk a gyakorlati hívő életet, a megszentelődést, a tanítványságot. Mi úgy gondoljuk tehát, hogy az üdvösséget mindenkinek fel kell ajánlani – mindenkit arra hívunk, hogy legyen Krisztus tanítványa –, és aki akarja, az meg is ragadja azt.

MTA.: És aki nem fogadja el? Vele mi lesz?

GyDS.: Annak is felajánljuk. De innentől kezdve a labda az ő térfelén pattog. Ha nem tér, és még a halálos ágyán is ellenáll a felkínált kegyelemnek, akkor sem mondjuk azt – mivel a titkok az Úréi –, hogy elkárhozott.

MTA.: Wesley és Withefield között már az életükben is volt vita?

GyDS.: Persze. A kálvinisták azzal támadták egyébként Wesley-éket, hogy olyan embereket is behívnak a társaságaikba, akik még nem születtek újjá, illetve nem tértek meg. Wesley maga is átélte ugye ezt a harcot. A herrnhutiak egészen szélsőséges álláspontot képviseltek ebben a kérdésben. Ők azt mondták, hogy amíg valaki nem születik újjá, addig semmit nem tud tenni az üdvösségéért. De Wesley szerint ez így nem igaz. Valamit tehet érte: például olvashatja az igét, eljárhat hívők közé – ezt tegye mindaddig, amíg Isten meg nem ajándékozza őt az újjászületés kegyelmével. Tehát nem az ember sajtolja ki magából az üdvösséget, de igenis megragadhatja.

Nem olyan egyértelmű, hogy mi történik a szívünkben, és mi történik a fejünkben. Sőt, hát lehetnek olyan helyzetek, amikor szív szerint kapunk egy abszolút bizonyosságot, és utána szembesülve azzal, hogy mit is kér tőlünk az Úr, azt mondjuk, hogy „nem ezt éreztem.” Ez meg a másik oldal, a rajongás. Wesley egyrészt a herrnhutiakkal is összekülönbözött, másrészt a rajongókkal is. Az utóbbiak erőltették azt például, hogy akinek nem volt egy bizonyos élményben része, addig értéktelen. Azt mondta, hogy ezzel bizonytalanságba taszítják a hívőket.

Whitefieldről például azt mondta, hogy „a halálba szüli a gyermekeket.” Ezt azért mondta, mert Whitefield prédikációinak a hatására rengetegen újjászülettek, de elengedte a kezüket, mondván, majd egyfajta „természetes kiválasztódás” útján eldől úgyis, ki marad az úton.

MTA.: De Whitefield nem teológiai alapon járt el így, nem? Ő egyszerűen csak egy tehetséges, karizmatikus igehirdető volt, aki utazott egyik helyről a másikra.

GyDS.: Szerintem a vitáikból egyértelműen kiderül, hogy ennek teológiai alapjai is voltak. Whitefield, visszatekintve a szolgálatukra nagyon is elismerte, hogy Wesley egyházszervezői munkásságára feltétlenül szükség volt.

MTA.: Heitzenrater szerint Wesley határozottan elutasította a kálvinizmus 5 pontja közül a legtöbbet: nem fogadta el feltétel nélküli kiválasztás, az ellenállhatatlan kegyelem, a korlátozott engesztelés, a szentek állhatatossága tanát, és a kárhozatra történő rendelést sem. Ez alapján úgy tűnik, hogy Wesley minden lényeges ponton szembenállt az evangélium kálvinista értelmezésével. Ugyancsak Heitzenrater írja, hogy Whitefield és Wesley kiáltványokat, igehirdetéseket jelentettek meg egymásra reagálva Mit gondolsz erről, illetve te magad a kálvinizmus 5 pontjából melyik tételt vallod, és melyiket utasítod el, és miért?

GyDS.: A kálvinizmusban John Wesley azt látta, hogy korlátozza és leszűkíti az evangélium munkáját és kétségbe ejt embereket, mert folyamatos nyomás alatt tartja őket az, hogy vajon ők kiválasztottak-e. A személyes meggyőződésem is erre épül. Sokszor szembesülök a kálvinista oldalról egyrészt egy rettegésen és félelmen alapuló kegyességgel, másrészt egy „öntelt”, a nem kiválasztottakat lenéző, az elveszetteket és hitben gyengéket közönnyel kezelő magatartással. Meggyőződésem, hogy Istenhez a hála és az öröm kapcsol leginkább. Az a kétely, amely azzal bizonytalanítja el az Istent keresőket, hogy Isten nem választotta ki, nem szereti, sőt kárhozatra rendelte őket, mert visszaesnek, vagy hitben gyengék, véleményem szerint nem más, mint Isten Igéjével ellentétes kárhoztatás. A kiválasztottság-tudatban való öntelt megnyugvás, amely rezignáltan szemléli az elveszetteket, sőt kiválasztottsága tudatában a megszentelődést és a gyakorlati életszentséget sem veszi komolyan, szintén Isten Igéjével ellentétes hamis bizonyosság. Gyümölcseiről lehet megismerni a fát. Arminiánus és kálvinista meggyőződéssel is lehet rossz bizonyságokra, Isten Igéjével és Szentlelke szándékával ellentétes életgyakorlatra jutni. A helyes tanítás iránti lelkesedésünk elfordíthat az isteni szeretettől és adhat egy hamis biztonságot, vakká tehet saját életgyakorlatunk hiányosságaira. Az élő közösség a Szentlélekkel egy alázatos alapállást ad, amellyel mindent megvizsgálunk és ráépülünk az alapokra.

MTA.: Mennyire van jelen manapság a Whitefield-i, azaz a kálvinista vonal a metodizmusban?

GyDS.: Ez a vonal nem lehet jelen, mert tudomásom szerint Whitefield követői vagy eltűntek, vagy kálvinistaként presbiteriánusok lettek. Egyetlen egy ilyen felekezet létezik, éspedig Walesben, akik nevükben egyébként presbiteriánusok, de közben metodisták: Walesi Presbiteriánus Egyházak néven futnak. Ez a szervezet a Walesi metodista ébredésből nőtt ki. Azt azonban fontos megjegyeznünk, hogy a kálvinista hatások érvényesülnek a metodista gyülekezetekben.

MTA.: Wesley eleve episzkopális, tehát püspöki rendszerben gondolkodott?

GyDS.: Mivel anglikán volt, igen. Sőt, volt olyan időszak, amikor úgy csúfolták, hogy János pápa. Ennek oka, hogy kissé nehezére esett neki a vezetői feladatokat delegálni az alatta lévőknek. Ugyan volt, akire rábízta volna a vezetői feladatokat, de az az ember, név szerint John Fletcher, időközben meghalt. Szóval igen, az egyszemélyes vezetői stílus eléggé rányomta a bélyegét a metodizmusra.

MTA.: Wesley mikor vált ki az anglikán egyházból?

GyDS.: Igazából ő nem akart kiválni. Ő úgy képzelte el ezeket a társaságokat, hogy megmaradnak az anglikán egyházon belül, és belülről megreformálják azt. 1763-ban véget ért a Franciaországgal vívott hétéves háború, és Nagy-Britannia elkezdte az amerikai gyarmatokon behajtani a felgyülemlett államadósságát. Ebből fakadóan kerül sor később az amerikai függetlenségi háborúra is. Ebben a kontextusban indult meg a metodista misszió Amerika felé. Wesley nem talált olyan anglikán püspököt, aki felszentelte volna Amerikában a metodista prédikátorokat. Így végül ő maga szentelte fel Francis Asbury-t és Thomas Coke-ot püspökké.

Ilyen értelemben a metodista egyházban birtokoljuk is az apostoli szukcessziót, meg nem is. Wesley-nek az anglikánokon keresztül volt apostoli felhatalmazása, és ő ezt továbbadta. De elvileg csak püspök adhatja tovább, ő viszont nem volt az. Viszont felszentelt és kiküldött prédikátorokat – egyébként nőket is –, és ezzel püspöki szintre emelte magát is. De az apostoli felhatalmazást véleményem szerint nem emberi szervezetek folytonosságában, hanem a Szentlélek kijelentésének folytonosságában kell keresnünk.

MTA.: Wesley elfogadta a női lelkészséget?

GyDS.: Nem, csak azt fogadta el, hogy hirdethetik az igét. Női prédikátorokat küldött ki. Kérdés persze, hogy az akkori prédikátor és a mostani lelkész szerep, mint amihez gyülekezetvezetői felelősségi kör is tartozik, mennyire feleltethető meg egymásnak.

MTA.: Tegyünk akkor egy kis kitérőt itt. A magyar metodisták szentelnek fel nőket?

GyDS.: Azt hiszem, 1956-ban az első női lelkész Magyarországon éppen egy metodista hölgy volt, név szerint Wladár Antónia. Egyébként ő a Debreceni Református Teológiai Akadémián végzett, de ott csak diakónusi oklevelet kaphatott. Egyébként ő volt az európai metodizmus történetének első felszentelt női lelkésze.

A női lelkészségről annyit, hogy szerintem ez egy bonyolult kérdés. Eleve a lelkészi elhívást én egy fából vaskarika dolognak tartom, nem tartom így – ebben a formában, mint „lelkészség” – igazán biblikusnak. Hanem gyülekezetvezető pásztori, tanítói, apostoli stb. elhívás létezik, persze nem feltétlenül külön, hanem akár egy személyben is. Az én elhívásom egy gyülekezet vezetői-szolgálói hivatásra vonatkozik például.

MTA.: Úgy érted, hogy a mai „lelkészség”, lelkészi poszt sok bibliai tisztséget egyesít önmagában, és ilyen értelemben nem is beszélhetünk egységes lelkészi elhívásról?

GyDS.: Igen-igen. Ha női lelkészségről beszélünk, akkor például felmerül, hogy prófétálhat-e nő? A Biblia szerint igen. Taníthat-e nő? Na ez már biblikus szempontból nehezebb kérdés. A tanítás és a vezetés Pál szerint a férfiak számára fenntartott dolgok – a nőről pedig azt olvassuk nála, hogy nem taníthat, mert a férfi hatalom-vezetés alá kell berendeződnie. Ugyanakkor az Ószövetségben azt is látjuk, hogy Debóra vezető volt. Szerintem létezik olyan, hogy különleges vezetői elhívás a nők számára. De a lelkészséggel bajban vagyunk, mert egyfajta segítő foglalkozást csináltunk belőle – egy olyan segítői foglalkozást, ami nagyon fontos a nők számára. Közben meg elfelejtjük, hogy itt nem pusztán segítői tevékenységről van szó – bocsánat a kifejezésért, de nem pusztán mások tutujgatásáról –, hanem arról, hogy itt Isten népéért felelősséget kell vállalnia a vezetőnek: vezetnie kell Isten népét, felelősséget vállalni egy közösségért. Ez elsőrenden a férfiaknak van tehát fenntartva az Újszövetségben, de létezhet ebben is a nők számára adott esetben különleges elhívás. Ennek a különleges elhívásnak viszont jelei vannak, és ezeket fel kell ismerni, meg kell állapítani. A „gyümölcseiről ismerjük meg a fát” elv itt is alkalmazható. Ha Isten ad egy ilyen benső elhívást egy nőnek, akkor az meg fogja tudni állni a helyét bizonyos vezetői tisztségben, és ki fog tudni bontakozni. Csak ugye itt jön a képbe az, hogy mit várunk el tőle: hacsak azt várjuk el, hogy csak egy segítő legyen, vagy lelkigondozó, akkor azt teszi, de ha azt várjuk el, hogy olyan vezető legyen, aki az egész életét odaszánja a szolgálatra (odaköltözik például, ahová a püspök küldi), akkor odaszánja. Ez azonban kétségtelenül nehezebb egy nő számára. Wladár Antóniának például ilyen külön elhívása volt, ez jól látszott az életén. Úgy gondolom, hogy van női elhívás, csak az némileg más – inkább különleges elhívás.

Személyes tapasztalatom ugyanakkor, hogy tanításban nem tud olyan szilárd és adekvát lenni egy női lelkész, és ez nem véletlen, mert a nők természetüknél fogva gondoskodóbbak, elfogadóbbak, megértőbbek. De olyan lelkésznővel is találkoztam, aki volt, hogy ítélkezőbb és dogmatikusabb volt, mint egy férfi, talán épp azért, mert tisztában volt a női sajátosságokkal és kompenzálni szerette volna az ebből adódó hiányosságait.

MTA.: Van külön teológiai fakultásotok?

GyDS.: Mi, metodista teológusok az evangélikus teológián tanulunk, tehát nincs saját teológiai főiskolánk. Az öt évfolyamon jelenleg összesen 4 metodista teológus van. A következő két évben várható még kettő és ezen kívül még 3-an tanulnak hittanár-szakon. Ez kevésnek tűnik, de ennyi még sosem volt. Azzal, hogy most én is PhD hallgató vagyok, volt olyan, hogy öten összetalálkoztunk az egyetemen. Most van igazából egy generáció váltás. A régi lelkészgeneráció éppen most megy nyugdíjba, jönnek a fiatalabbak, az eddigi fiatal generáció pedig „hordozó” generációvá válik.

MTA.: Hány metodista lelkész van Magyarországon aktív szolgálatban?

GyDS.: 11 körzet van. Egy lelkésztalálkozón körülbelül 20-an vagyunk. Nehéz ezt összeszámolni pontosan, mert van olyan, aki ugyan már gyülekezetet vezet, de még teológus. Most egyébként viszonylag kevesen vagyunk aktív korú felszenteltek – 9 fő. Egy roma helyi lelkészünk is van. Egy helyi lelkész van, aki még teológiai tanulmányait végzi. Teológus hallgatónk van 3 jelenleg, teológus gyakornokunk pedig 1.

MTA.: Ez a körülbelül 20 szolgáló hány darab metodista egyháztagra jut?

GyDS.: Az én körzetemben körülbelül 100 ember az, akit éves szinten látunk és aki felé szolgálunk. Az én körzetem Kaposvár-Hetes-Kürtöspuszta. Itt mintegy 50 egyháztag van. Országosan a 11 körzetben a hasonló arányokkal számolunk, akkor olyan 500-550 egyháztag van. De az országban 2000 fő felett vallották magukat metodistának. Ha valaki metodista templomba-közösségbe jár, akkor metodistaként fogja magát feltüntetni egy népszámláláson, de attól még nem feltétlenül hitvalló tagja a magyarországi metodista közösségnek.

MTA.: Beszéltünk már a metodizmus sajátosságairól, a megszentelődés hangsúlyozásáról. Más hitbéli kérdésekben ti ugyanazt valljátok tulajdonképpen, mint más protestáns egyházak, például az anglikánok, reformátusok stb.? 

GyDS.: Mi egy különleges helyzetben vagyunk: a legnépegyházibb szabadegyház vagyunk és a legszabadegyházibb népegyház. Egyszer az egyik kollégám egy olyan hídhoz hasonlította a metodista egyházat, aminek már nincs igazából funkciója. A metodista egyház teológiailag kicsit ilyesmi szerepben van. Mexikóban tényleg van egy híd, ami alatt már rég elapadt a folyó, de még mindig áll. Kicsit így vagyunk a saját identitásunkkal is.

Ez történik például most a homoszexualitás kérdésében is. A metodista világegyház keresi az identitását. A népegyházi szárny azt mondja, hogy mi egy fősodrú protestáns közösség vagyunk – fősodorba tartozó felekezet –, ahol nincs igazából helye az evangéliumiaknak, illetve az evangelikáloknak. Az USA ideológiai dualizmusában szitokszóvá vált az „evangelikál”. A másik oldalról pedig, a gyorsan növekedő közösségek evangéliumiaknak tartják magukat.

MTA.: Több metodista egyház is létezik. Léteznek népegyházi és evangéliumi egyháztestek is?

GyDS.: A legnagyobb felekezet az UMC, tehát az Egyesült Metodista Egyház. A UMC 1968-ban jött létre, egy nagy egyesülés következtében. A lényeg az, hogy volt egy ún. Evangéliumi Testvériség nevezetű egyház, a United Brethren, meg volt a The Methodist Church – ez utóbbi is már két másik metodista frakció egyesülése során jött létre. Az 1968as konferencián arról tanácskoztak a résztvevők, hogy végső soron a wesleyánus teológiai tradíciót képviselő protestáns tömb a legnagyobb mind közül az Egyesült Államokban. Eldöntötték, hogy egyesülnek, és így tényleg létrejött a legnagyobb protestáns egyház. Még most is a második vagy harmadik legnagyobb protestáns egyháztest az Egyesült Államokban, többek között a Déli Baptista Szövetség után.

A metodista jellegű-teológiájú egyházak egyébként mind a pietizmusból és a metodizmusból táplálkoznak. Tulajdonképpen, ha az a kérdés, hogy kicsoda wesleyánus, vagy kicsoda metodista, akkor a fél világot fel lehet sorolni, az Üdvhadseregtől kezdve. Amikor az UMC úgy hivatkozik magára, hogy mi vagyunk a metodisták, akkor tulajdonképpen nem mond igazat, mert mi is csak egy metodista formáció vagyunk a sok közül.

MTA.: Az UMC-ön belül vannak liberálisok és evangelikálok is?

GyDS.: Igen, de szakadás közeli állapot van jelenleg. Vannak, akik már kiváltak, de még sokan bent vannak, akik lehet, hogy előbb-utóbb távoznak az UMC kötelékéből. Vannak egyrészt gyülekezetek, amik kiváltak. Ők megtartották a metodista nevet is. Van olyan is például, hogy presbyterian-methodist (presbiteriánus-metodista). Ez utóbbinál az egyházszervezet presbiteriánus, de a teológiájuk metodista. Viszont nincs püspökük.

Van olyan, hogy free methodist (független metodista). Itt ugyanúgy nincs püspök – a felépítését tekintve ez kissé baptista jellegű, szabad evangéliumi közösség.

Sokféle metodista közösség létezik, kezdve a szélsőségesen fundamentalistától egészen a szélsőségesen liberálisig.

A következő években a 2019-es különleges Generálkonferencia után megkötött úgynevezett Megbékélés és kegyelem elválás által protokoll [3] megvalósulása várható. Ennek a keretében létrejön egy új globális hitvalló metodista egyháztest. Ennek a folyamatnak a gyakorlati fázisába lépünk a következő években.

Folytatjuk!

 

 

[1] A Wesley Szövetség tagjai: a World Gospel Mission, a Felebarát Alapítvány (OMS International) a Názáreti Egyház, az Üdvhadsereg, a Szabad Metodista Egyház, a Magyarországi Metodista Egyház. A Wesley Szövetség teológiai képzést is szervez, amely nemzetközileg is elismert BA teológiai oklevelet ad.  Az Iványi Gábor által vezetett, a Wesley János Lelkészképző Főiskolát működtető Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség nem tagja ennek a szövetségnek, de ők is a metodista teológiai gondolkodás képviselőinek tekinthetőek.

[2]  Két fontos művét ajánlom: The Wesleyan qudrilateral; Calvin vs. Wesley. Ez utóbbi művében jut a fenti következtetésre.

[3] Reconciliation and Grace trough Separation Protocoll

Hozzászólás írása