5
máj
2021

Albert Mohler: Az Egyenlőségi törvény és egy teológiaellenes állam felemelkedése

/Az alábbi írás 2021 március 15-én jelent meg a Public Discourse oldalán. A szerző: Dr. Albert Mohler, az amerikai Déli Baptista Teológiai Szeminárium elnöke és tanára/

Vajon feláldozza-e Amerika a vallásszabadságot az újonnan kieszközölt szexuális és nemi identitást érintő szabadságjogok oltárán? Hamarosan meg fogjuk tudni a választ erre a kérdésre is. Nincsenek túl jó kilátásaink a vallásszabadság megmaradásának tekintetében, mivel a mérleg nyelvét bármikor félrebillentheti a politika. Jelenleg az az Egyenlőségi törvény néven elhíresült jogszabály jelenti az Egyesült Államokban a legnagyobb fenyegetést a vallásszabadsággal szemben, amelyet a Képviselőház kétszer – 2019-ben és ez év februárjában – is elfogadott. Az említett szerv demokratikus többsége továbbította a törvénytervezetet a szenátus felé, amely hamarosan megkezdi róla az eszmecserét. Joe Biden elnök ígéretet tett az aláírására, adminisztrációja teljes erőfeszítéssel dolgozik azon, hogy a szenátus jóváhagyja és letegyék az asztalára a törvényjavaslatot, hogy elláthassa kézjegyével.

Az Egyenlőségi törvény a nemzet egésze számára kihívást jelent. A jogszabály egyúttal módosítaná az állampolgári jogokról szóló törvényt is, mégpedig annyiban, hogy innentől a hatályos polgári jogi védelem alá tartoznának a nemi identitás, a társadalmi nem és a szexuális irányultság különféle kategóriái is. A törvényjavaslat szerint a rendelkezés magában foglalná a lakhatásra, foglalkoztatásra, oktatásra, hitelfelvételre, illetve valamennyi szövetségi finanszírozásban részesülő programra vonatkozó jogokat is. Ez az amerikai közélet összes szegmensére hatással lenne, a törvény a magánszféráig hatolna.

Dr. Albert Mohler

Közvetlen jogalkotási hatáskörén túl erkölcsi tekintetben is egyértelmű üzenetet közvetítene az egész kultúra számára, ezáltal nemzeti és nemzetközi vonatkozású következményei is lennének. Az Egyenlőségi törvény elfogadását szorgalmazó erők egyértelműen számolnak ezekkel a következményekkel – céljuk éppen ezek elérése. A társadalom egésze felé közvetített morális üzenet lesz, gyakorlatilag mindazt normává avatva, amit az LMBTQ egyre bővülő kategóriái jelentenek.

Az Egyenlőségi törvény mégsem pusztán üzenet. A jogi, politikai, pénzügyi és kulturális kényszer drákói fenyegetése és az új erkölcsi rend kényszerítő ereje minden ellenállást fel akar számolni, miként azt a törvény szövege egyértelművé teszi. Ne legyenek illúzióink: ezt a kényszert a vallási iskolák, a keresztyén szolgálatok, a nonprofit szervezetek és az összes vallási intézmény ellen alkalmazni fogják. A törvénytervezet a vallási szervezetek, egyházak és felekezetek sérthetetlen jogait sem ismeri el. A hívőket is arra kényszerítik majd, hogy megfeleljenek az új erkölcsi rendszernek, különben megkeserülik.

 

„Napirendre fog kerülni”

Amikor az Obergefell-ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, és a védelem képviselője, Donald Verrilli ügyvéd az azonos neműek házassága mellett érvelt, Samuel Alito bíró azt a kérdést tette fel, hogy esetleg a vallási főiskolákat és egyetemeket is kényszeríthetik-e majd arra, hogy engedélyezzék az azonos nemű párok elszállásolását kollégiumaikban. Verrilli a legnagyobb lelki nyugalommal kijelentette: „Igen, ez egyszer még napirendre fog kerülni.” Mérget vehetünk rá, hogy így lesz. És a meleg „házaspárok” számára fenntartott diáklakások ügye csak egyetlen dolog azon a végtelennek tűnő listán, amely az LMBTQ-közösség követeléseit tartalmazza. Ne feledjük, mire irányult Alito bíró kérdése: félreérthetetlenül, direkt a vallási főiskolákra és egyetemekre gyakorolt kényszerre kérdezett rá.

Az ügyvéd nem habozott megerősíteni a vallási iskolákkal szembeni fenyegetést. Abban a pillanatban, ahogy a Legfelsőbb Bíróság elrendelte az azonos neműek házasságának legalizálását, elvben lehetségessé vált, hogy a keresztyéneket és más vallási meggyőződésű polgárokat kényszeríthessenek bizonyos dolgokra.

2015-ben fogadták el az Obergefell-határozatot, de a vallásszabadság korlátozása melletti érveket már széles körben hangoztatják az újonnan deklarált LMBTQ-jogok javára.

Chai Feldblumot, a Yale Egyetem egykori jogászprofesszorát évekkel ezelőtt megkérdezték, hogy el tud-e képzelni olyan esetet, amikor a vallásszabadságból fakadó jogok elsőbbséget élveznek az LMBTQ-mozgalom által kiharcolt szabadságjogokkal szemben. Feldblum [nyíltan leszbikus] professzor asszony azt válaszolta, hogy egyetlen olyan eset sem jut eszébe, amikor a vallásszabadság élvezne prioritást e tekintetben. Egyetlenegy sem!

A többségi döntéssel józanul szembehelyezkedő bírók, ifjabb John G. Roberts, Antonin Scalia, és Clarence Thomas csatlakoztak Alitóhoz, hogy ráirányítsák a közvélemény figyelmét arra, mekkora veszélyt jelent a vallásszabadságra ez a határozat.

Öt évvel később a Legfelsőbb Bíróság olyan határozatot hozott a Bostock kontra Clayton megye ügyben, amely a munkavállalás terén az LMBTQ-identitású állampolgárok javára is elrendelte szövetségi szinten a diszkriminációs tilalom megkülönböztetés nélküli alkalmazását. A döntés főként a szexuális orientációval és a transzneműséggel kapcsolatos kérdésekre vonatkozott, hatása azonban kiterjed az LMBTQ-identitások teljes spektrumára. Sajnálatos módon a többségi véleményt az a Neil Gorsuch bíró fogalmazta meg, aki maga is elismerte, hogy a döntés miatt jogi szempontból hátrányos helyzetbe kerülhetnek a vallásos meggyőződésű emberek, és hogy az ebből fakadó kérdések „alapos megfontolást igényelnek.”

Alito bíró szembehelyezkedett a döntéssel, érvelése szerint a bíróság többségi döntése fenyegetést jelent a vallásos amerikaiak és intézményeik vallásszabadságára nézve. Abszolút igaza volt.

Az Egyenlőségi törvény nemcsak az előbbi döntést tenné szövetségi szintű szabályozássá, hanem a bírósági határozat szövegén messze túlmenően a törvény hatáskörét is kitágítaná. Röviden a jogszabály nem tartalmazza a keresztyén főiskolák és egyéb képzési intézmények azon jogának elismerését, hogy például vallási meggyőződésükkel összhangban alkalmazzanak tanárokat. Mindezt kiterjesztenék valamennyi intézmény, cég és vállalat működésére – így szinte semelyik sem vonhatná ki magát a rendelkezés hatálya alól. A hívőket és azok magánvállalkozásait ugyanúgy érintené, mint minden más intézményt.

Továbbá az Egyenlőségi törvény szövege eleve kizár minden olyan vallásszabadsággal kapcsolatos igényt, amelyet az 1993-ban a kongresszus által elsöprő többséggel, kétpárti támogatással elfogadott Vallásszabadság helyreállításáról szóló törvény alapján fogalmaznának meg.

Ez a mostani törvényjavaslat lényegében olyan helyzetbe hozná a kongresszust, hogy annak már előre el kell utasítania a saját korábbi döntésére hivatkozó fellebbezéseket. Elképesztő arcátlanság, az Amerika elsődleges szabadságjogára leselkedő veszély mindazonáltal ugyancsak reális.

 

„Határozatot kell hozni”

Az Egyenlőségi törvény legfőbb képviselőházi támogatója, David Cicilline nyíltan meleg kongresszusi képviselő bízik abban, hogy a jelenlegi kongresszusban sikerül ezt az ügyet végső győzelemre vinni: „Ez egy olyan szavazás lesz, amely bekerül majd a történelemkönyvekbe, és szerintem az emberek a történelem jó oldalán akarnak állni.” Amikor arról kérdezték, hogy milyen fenyegetést jelent a törvény a vallási intézmények szempontjából és azon jogukat tekintve, hogy saját vallási meggyőződésük alapján működjenek, Cicilline a következő megdöbbentő választ adta: „Határozatot kell hozni arról, hogy az általuk hozott döntések a vallási tanításaik és a vallási szervezetként betöltött alapvető funkcióik részét képezik-e, vagy pedig csak ürügyként szolgálnak a diszkriminációra, tehát csak a kirekesztő mentalitásukat takarja.”

„Határozatot kell hozni” – ezzel a megfogalmazással üzenik a gyülekezeteknek, vallásos csoportosulásoknak, felekezeteknek és intézményeknek, hogy a kormány fogja meghatározni, hogy e közösségek és intézmények felvételi eljárása, kollégiumi lakhatással kapcsolatos irányvonala, a diákok életvitelére vonatkozó elvárásai és az alkalmazottaikkal szemben támasztott követelményei ténylegesen „kapcsolódnak-e” a tanításukhoz, avagy vallásos meggyőződéseikből fakadó követelményeiket csupán „a diszkrimináció ürügyeként” használják.

E szavak egyértelműen a vallásszabadság halálát jelentik, hiszen ettől fogva a vallási intézmények a kormány megelégedésére bizonyítani kötelesek, hogy vallási meggyőződéseik hitelesnek tekinthetők-e. Ezenkívül a kormány antiteológiai állammá alakítaná az Amerikai Egyesült Államokat. Gondoljuk csak végig: az Egyenlőségi törvény által érintett vallásformák mindegyike jelentékeny teológiai sajátossággal bír. A maga módján valamennyi igényt tart az írásbeli kinyilatkoztatásra. E vallási szövegek mindegyike adott teológiai fogalmakkal határozza meg, hogy mi a szexualitás, a házasság és a nemiség. Az amerikai polgárok és vallási közösségeik teológiai meggyőződésük szerint isteni ihletettségű szövegként tekintenek a Tórára, a Bibliára, a Koránra, A Mormon könyvére és más vallási szövegekre, kezdve az ortodox judaizmustól a római katolicizmuson, az evangelikál protestantizmuson, az iszlámon, a mormon valláson és a hetednapi adventistákon át még sok-sok további vallási közösségig.

Az evangelikálok és a katolikusok, az ortodox zsidók és a muszlimok, a hetednapi adventisták és a mormonok mind tisztában vannak azokkal a radikális teológiai különbségekkel, amelyek elválasztanak minket egymástól. De mindannyian ragaszkodnak ahhoz, hogy a Szentírás állításai mérvadók. Valójában ez az a központi tény, amely megmagyarázza az erkölcsi forradalmárok ellenszenvét és arra irányuló szándékát, hogy az állam kényszerítő erejét alkalmazzák a hitvallókkal szemben. E vallási szövegek összeegyeztethetetlenek az LMBTQ-identitások, ‑viselkedésformák, kapcsolati formák és nemi zavarok normává emelésével.

Ennélfogva az Egyenlőségi törvény nem más, mint a teológia, a tan és az erkölcs sajátos struktúrája ellen fellépő kormányzati kényszerrel való fenyegetés. Minden olyan követeléssel szemben állami fenyegetést jelent, amely a Szentírásra hivatkozva mond ellent az új erkölcsnek, a házasság újonnan kieszelt meghatározásának és az LMBTQ-forradalom kieszközölt „jogainak.”

Szemünk láttára valósul meg egy teológiaellenes állam fenyegetése és az autentikus amerikai vallásszabadság megsemmisülése. Ne azért higgyék el, mert én mondom – nézzenek utána, hogy mit mondott a kongresszusi képviselő.

Hozzászólás írása