21
márc
2021

10 dolog, amit mindenkinek tudnia kellene a kereszténység homoszexualitásról vallott felfogásáról

Az alábbi cikk eredetileg 2019. július 22-én jelent meg a Focus on the Family internetes oldalán. A szerző: Glenn Stanton

Körülbelül két évtizede verem a tamtamot az úgynevezett kultúrharcban a homoszexualitás és az azonos neműek közötti szex témájában. És mivel elkötelezetten vallom a szexualitásnak a keresztény nézőpontját, ezért részt veszek az ezekről szóló egyházi és világi vitákban is. Viszont ahhoz, hogy a kérdésről komolyan és az igazság talaján beszélgethessünk, valós képet kell alkotnunk arról, mit hisz a szembenálló fél. Mert ha abból indulunk ki, hogy szerintünk mit gondol, az nem a tisztelet jele és nem is hasznos.

Az azonos neműek házasságát ellenzők sokfélét hisznnek, és a meggyőződéseik sem egyformák. Most tíz olyan alapvető igazságról lesz szó, amelyet a hagyományos, ortodox keresztény hit vall.

1.) Minden ember bűnös, ugyanakkor szeretve van.

Isten minden embert mélyen és feltétel nélkül szeret, ez nem függ a történetüktől. Minden ember a teremtésétől értékes és méltósággal bír, senki nem több a másiknál. Ez nem csak valami vallásoskodó jópofizás, hanem ez az igazság, mindegy valaki meleg, heteró vagy éppen „más.” Ugyanakkor minden ember a bűn nevű halálos betegségben szenved. Mindenki. Kivétel nélkül, és egyformán. A bűnünk megköveteli a bűnbánatot és a megbocsátást, és ezeket Isten szeretetében és kegyelmében találjuk meg. Ez alapvető a kereszténységben, és ez tesz minden embert egyenlővé.

2.) Jézus beszélt a homoszexualitásról.

Vannak, akik azt mondják, hogy Jézus sosem beszélt a homoszexualitásról, ezért ez a semleges dolgok közé tartozik. Ez nem igaz. Jézus egyértelműen beszélt arról, hogy a házasság és a szexuális együttlét megértéséhez vissza kell mennünk a kezdetekhez, és ott láthatjuk meg azt, Isten hogyan és milyen célra teremtette meg az embert. Ezekről Máté 19-ben és Márk 10-ben olvasunk. Jézus nem úgy hozza elő az 1. Mózesben leírt teremtéstörténetet mint valami érdekes vasárnapi iskolai leckét, hanem parancsolatként beszél róla, emlékeztetve minket arra, hogy Isten az embereket férfivá és nővé teremtette, egyiket a másikért. És hogy a szexuális együttlétet Isten a férj és a feleség számára alkotta és rendelte el, akik a fizikai egyesüléssel egy testté válnak.

3.) Csak egy lehetőség van.

Sem Jézus, sem a Szentírás nem helyesel egyetlen olyan szexuális együttlétet sem, ami nem férj és feleség között történik. Ez a judaizmusnak és a kereszténységnek is a történelmi tanítása, és nem olyan dolog, amit a kereszténység idővel szabadon megváltoztathat. Igen, a Bibliában ágyasok és többnejűség is van, de ettől még ezek nem „biblikusak.” Sőt, ezek igazából sértik azt a narratívát, amire Jézus 1. Mózesben felhívja a figyelmünket.

4.) A férfiak és a nők egymást kiegészítve képmásai Istennek a földön.

Nem csupán a hagyomány miatt van az, hogy a keresztények számára a különneműek házassága a norma. Ez egy olyan általános kegyelem, amelyet Isten mindenkinek és mindenkor ad, és mélyebb teológiai okokban gyökerezik. A zsidó és keresztény Szentírás első fejezete azt mondja, hogy az emberiséget Isten a maga képmására teremtette, hogy a láthatatlant láthatóvá tegye. Isten nem egy androgün (=hímnős) emberi fajt alkotott, hanem két nagyon hasonló, de mégis különböző típusú emberi lényt hozott létre, a férfit és a nőt. Ők alkotják az emberiséget, és nem csak a kultúra termékei.

Amikor Isten azt mondta, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni” (1. Mózes 2:18), nem csak úgy azon lamentált, hogy Ádámnak nincs haverja, és milyen magányos. Azt mondta, hogy egy férfi nem ismerheti meg igazán a férfi mivoltát egy olyan másik emberi lény nélkül, aki ugyanannyira ember, mint ő, mégis teljesen eltér tőle a DNS-ében. Ugyanez igaz Ádámban minden nőre. A tao érti ezt, a Yin nem lehet Yin a hozzá tartozó, vele ellentétes Yang nélkül. A zsidó és keresztény hitben a férfi és a nő az egymással való összhangban és ellentétben válik teljesen emberré. Ez nem kizárólag a házasságban történik meg, de a házasság az, ahol a legmélyebb és legmisztikusabb a dolog.

5.) A szex valóban a kisbabákról szól.

Az egy új és kulturálisan egyedi elképzelés, hogy a szexuális együttlét nem feltétlenül a kisbabákról, hanem a meghittségről és az örömről szól. A kisbabák és a szaporodás számítanak. És igen, az igaz, hogy nem minden férfi-női együttlét célja a gyermeknemzés, és az intimitás és a gyönyör is számítanak, mégis az idők során ez volt az uralkodó norma és vágy majd minden házasságban.  Az, hogy vannak olyan házaspárok, akiknek akár az életkoruk, akár nemzőképtelenség miatt nem lehet gyermekük, nem csökkenti vagy cáfolja meg ezt a dolgot. Nagyon kivételes volt az, hogy egy házaspár meddő. Viszont az azonos neműek kapcsolatában a szaporodásra való képtelenség tény, és ez egy emberi zsákutca. A heteroszexuális együttlét túl nyúlik önmagán és létrehozza a következő nemzedéket. Szexuális kapcsolatba lépni a kisbabák iránti érdeklődés és nyitottság nélkül ellentétes Istennek az ilyen kapcsolatokra irányuló szándékával.

6.) A gyermekeknek joguk van édesanyára és édesapára.

Minden valaha született ember egy apától és anyától származik. Nincsenek kivételek, még a mesterséges megtermékenyítés sem az. Ez volt az első parancsolat, amit isten az ősszülőknek adott: hogy egyesüljenek és sokasodjanak, hogy létrehozzák az istenképűek következő generációját. Szinte a világ minden részén, minden történelmi időszakban minden társadalom alapvetően fontosnak tartja azt, hogy minden gyermeket egy szerető apának és anyának kell felnevelnie. Az Egyesült Nemzeteknek a Gyermekek Jogairól szóló egyezménye a gyermekek alapvető jogaként elismeri az apához és anyához való jogot.

7.) Az azonos neműek felé való vonzódás nem bűn.

Az, hogy emberi lény vagy, azt jelenti, hogy rendellenes a szexualitásod. Rendellenes. Az enyém is. Mindenkié az. Mindenkinek van valami olyan szexuális ösztöne, amelyik arra készteti, hogy ne engedelmeskedjen annak, amire Isten a szexualitást tervezte.  Mindemellett, bár ez a kísértés általános, mégsem egyenlő a bűnnel. A Szentírás szerint Jézus mindenekben megkísértetett, de nem vétkezett. (Zsidó 4:15). Szexuális bűn az, amikor akár az elmét akár a testet átengedjük a vágynak. A hűséges keresztény tanítványság nem tudja elkerülni a kísértést, de küzd ellene, és Isten segítségével ellenáll neki. Amikor így teszünk, az nem bűn, hanem Krisztustól való függés és engedelmesség.

Vannak sokan, akik saját nemükhöz vonzódnak, de a keresztény szexuális erkölcsnek engedelmeskedve élnek. Ez nehéz lehet, ugyanúgy, ahogyan heteroszexuálisként cölibátusban élni. A kereszténység megköveteli, hogy mindannyian alárendeljük a szexuális és egyéb vágyainkat a hitbeli elkötelezettségünknek, ahogyan sok saját neme iránt vonzódó hívő ezt készségesen és örömmel teszi is.

8.) A szexuális meghittség nem egy jog.

Minden keresztény korlátozott a szexualitását illetően. A házas keresztény egyedül a házastársával lehet együtt. Az egyedülállóknak, a jegyeseknek és az elvált keresztényeknek az önmegtartóztatás nem kivételes dolog. Az igazságtalanság, hogy sokan kénytelenek úgy élni, hogy nem ismerik a szépségét és csodáját a fizikai együttlétnek, csak mert nem házasodhatnak meg? Az igazságtalanság, hogy egy keresztény egy szeretetlen házasságban ragad? A keresztények régen megértették, hogy nem az az igazi kérdés, valami fair-e vagy sem. A szex nem egy jog, hanem ajándék, és az ajándékozó tudja azt, mi a legjobb nekünk.

9.) Soha nem lehet Isten szabályait átírni.

A keresztények egyik jellemzője a Krisztus tanításainak való engedelmesség iránti vágy. Az biztos, hogy sokan közülünk a Szentírás átírásával szeretnék az életet könnyebbé tenni. Én azt változtatnám meg, ahol Krisztus azt mondja, hogy a vágy ugyanaz, mint a cselekedet. A Kereszténység egy nagy igényeket támasztó hit. De a Szentírás az, ami meghatároz és megváltoztat minket, nem pedig fordítva. A biblikus szexuális erkölcs az idővel nem változik és nem is változhat.

10.) Az emberek többek a puszta szexualitásuknál.

Amikor az embereket azonosítjuk a szexualitásukkal, ezzel lealacsonyítjuk őket a puszta szexualitásukra. Ennél minden egyes ember sokkal több. Egy embernek a belső, lényegi és tagadhatatlan értéke abban van, hogy az emberiség része, nem pedig valamilyen szexuális vagy egyéb különbözőségében. Annak támogatása, hogy külön jogok járjanak bizonyos alkalmilag változó vágyak, kapcsolatok és viselkedések alapján – bármennyire is fontos legyen ez egyéni szinten – valójában az egyetemes emberi jogoknak a megsértése.

4 válasz

  1. Szilágyi József

    A 7. pontban megfogalmazottakkal kapcsolatban más véleményen vagyok.
    A rendellenes „vonzódás nem bűn”, írja Glenn Stanton.
    Hitem szerint az Úr szabadítása, megtisztítása az érzelmeinkre is vonatkozik.
    Hiszem és vallom, hogy Ő meg akar és meg tud szabadítani a helytelen érzésektől, rendellenes vonzalmaktól is.
    (János ev. 8:36)

  2. Lázár Attila

    A 7. ponttal kapcsolatban nekem is aggályaim vannak. A szerző a kétféle szexuális orientációt (hetero ill. homo) a morál síkján tárgyalja, mintha azok a bűnösség keretein belül lennének összehasonlíthatók. Ez egy helytelen megközelítési mód.

    A keresztény embernek ill. teológiának a kétféle orientációt mindenekelőtt nem morális, hanem ontologikus (lételméleti, okszerűség) ill. teleologikus (célszerűségi elv) összevetésben kell értékelnie: Mi a Teremtő Isten akarata? Milyen okból lett az egyik, és van-e teremtésből levezethető oka a másiknak? Milyen célt szolgál az egyik, és van-e célja a másiknak a teremtés rendjében? A kérdés csak így válaszolható meg relevánsan.

    A heteroszexualítás: Isten ajándéka, amely azt a köteléket hivatott erősíteni a házasság keretében, amire Jézus ezt mondta: „Amit az Isten egybeszerkesztett, azt ember szét ne válassza”(Mt 19,3-6).

    Egy másik Teremtői akarat: az életet továbbadása. Az Isten által akart kapcsolatban az egyik fél, a (nő) a Havváh /Éva/ nevet kapta (1Móz 3,20), „mivel ő lett az anyja minden élőnek”. Ez a küldetése a bűnbeesés után is megmaradt (1Móz 4,1).

    Mind két Isteni akarat csak a heteroszexuális orientációban valósul meg. Ez nem azt jelenti, hogy heteroszexualitással nem lehet visszaélni („házasságtörés”). Ő ugyan elfogadja, de visszaél vele,
    a homoszexuális ember viszont elutasítja az Isten ajándékát!

    Megjegyzések:

    1) Tudományosan bizonyított, hogy a homoszexualitás szociokulturális hatások következményeként alakulhat ki, azaz nem genetikai adottság.
    2) A „barátság”, mint érték sajnos napjainkra teljesen devalválódott. Ezt mutatja a szóhasználat. Amint a „meleg” szó ma már a homoszexualitást jelenti, úgy a „barát”, „barátnő” pedig szexuális „partnert”. Rendben van ez így? Ideje lenne visszaadni a szavak, fogalmak eredeti tartalmát!
    3) Egyetértve Szilágyi József hozzászólásával, én is küldök egy sokat mondó Ige szakaszt:

    „Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. () Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1,7.9).

Hozzászólás írása