Keresztyén bemerítés melletti szempontok gyűjteménye – reformált baptista nézőpontból
/ bemerítés témakör – hitvalló keresztség melletti érvek /
„A »bemerítés« (eredeti kifejezés: βαπτίσματος) által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk” (Pál levele a rómaiakhoz 6:4)
Immár több. mint 1 éve, hogy lezajlott nagyobb nyilvánosság előtt a Vita a keresztségről nevet viselő egész estés esemény.
Azóta sor került a témában még egy online beszélgetésre református lelkész testvéreink részéről, valamint kapcsolódó cikkek is napvilágot láttak. (pl.: ez) Személyes beszámolóm, visszatekintésem – mint az első, tavaly szeptemberi vitaest egyik résztvevője – ITT található.
Elöljáróban, vélhetően egyik tábor hitrendszerét sem ingatták meg az elhangzottak, illetve valószínűleg nem is tudtunk nagyon újat mondani, hiszen évszázados (ha nem évezredes!) vitáról van szó ebben a témában a keresztyén egyházon belül. Fontos hangsúlyozni, hogy a keresztség kérdés legfeljebb másodlagos fontosságú témakört érint, tehát nem nevezhető az evangélium szívét befolyásoló topic-nak, mint mondjuk a szintén tavalyi engesztelés-vita.
Ezzel az írással sem célunk bármilyen elválasztás, éles megkülönböztetés munkálása, inkább azt szeretnénk világosabbá tenni mit hiszünk és miért hiszünk – mi, reformált baptista szemléletű keresztyének. Ha ezáltal magunk hitvallását jobban megismerjük, felelevenítjük, hogy mit és milyen alapon hiszünk és végül de nem utolsó sorban minket is jobban értenek mások – még ha nem is értenek egyet velünk – nos, akkor úgy hisszük nem volt hiábavaló a cikk.
A következőkben röviden átnézhet az olvasó néhány hitvalló keresztség (továbbiakban az eredeti megnevezésnél maradva csak: bemerítés) melletti, azt alátámasztó álláspontot. Dióhéjban tehát néhány – szerintünk – bemerítés melletti érv következik az alábbi videó beszélgetésekben.
TÉMAKÖRÖK (sorrendben):
Szövetségteológia, Hitvalló bemerítés, Különbségek a kettő közt, Jánosi keresztség, Apostoli hagyomány, Páli tanítás
IGEVERSEK (sorrendben):
Jn 3,5 / Jn 7,23 / ApCsel 2,38-41 / ApCsel 19,1-7 / ApCsel 18:24-26a / 1Kor 7,12-16 / Ef 2:11-22 / Rom 3:1-2 / Jn 1:12-13 / Kol 2,11-13 / Róm 6:4 / ApCsel 8:9-12 + ApCsel 5:14, 9:2 / 1 Pét 3:21 / Ef 4:3-6
A hitvalló bemerítés és csecsemő keresztség témában beszélgettünk / Kazár András, Kenessey Béla, Tóth Krisztián © 2020 / 1. & 2. rész
+ ITT olvashatók Kenessey Béla korábban ezen az oldalon megjelent cikkei (3 írás) hasonló témában.
Összefoglalva mindössze néhány szempontot vetettünk föl a teljesség igénye nélkül, bibliai textusok, egyháztörténeti kitekintés és gyakorlati példák vizsgálatának segítségével. Az alábbi záró idézetekre pedig Floch Gábor Barnabás baptista lelkipásztor testvérem hívta fel újfent figyelmünket, egyébként megtalálhatók Szeverényi János evangélikus lelkész honlapján is:
„A keresztség senkinek sem segít, nem is részesülhet benne más, csak aki saját magáért hisz, és saját hite nélkül senkit sem szabad megkeresztelni. Ha pedig nem tudjuk bebizonyítani, hogy a gyermekek képesek maguk is hinni, és hogy van saját hitük, akkor az én hűséges tanácsom és ítéletem az, hogy egyenesen álljunk el a csecsemő-keresztségtől, minél előbb, annál jobb, s ne merészeljünk többé egy gyermeket sem megkeresztelni, hogy ilyen balgasággal és szemfényvesztéssel, melynek nincsen semmi sem mögötte, Istennek felmagasztalt méltóságát gúnyoljuk és káromoljuk.” (D. M. Luthers Samtliche I Schriften, Kirchenpostille, 1521, Magyarázat a Mt 8,1–13-hoz)
„Semmi sem aggaszt annyira, mint az, hogy gyermekeket kell keresztelnem, mert tudom, hogy ezt nem lenne szabad megtennem.” (Zwingli. Quelle IV, 184.o)
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
