ELF 2020 online beszámoló
– magyar nézőpontból –
A napokban ért véget az idei European Leadership Fórum. Ebben az évben egyedülálló módon a világhálón lehetett kapcsolódni, ami lehetővé tette az 5.000 fő körüli részvételt nem csak az öreg kontinensről hanem a világ számos pontjáról, főleg a tengerentúlról (John Piper is ajánlotta az eseményt a kezdés előtt pár nappal). Komoly amerikai támogatást is kapott a rendezvény mely eredetileg a lengyelországi Wisła-ban került volna megrendezésre. Így viszont online & grátisz megnyílt a lehetőség sokaknak, köztük nagyon hálás vagyok, számomra is.
Rögtön mondhatni erős kezdés volt: szombat este egy plenáris előadással indult a konferencia, melyet John Lennox tartott otthonából bejelentkezve, aktuális témában, a “Living Faithfully in a Coronavirus World“ címmel. Szerdáig párhuzamosan sok egyéb értékes anyagból lehetett választani. Schauermann Tamás szavaival élve az eddig offline, most online alkalmon “webinárium hegyek” várhatók. Valóban így is történt.
A teljesség igénye nélkül, tényleg csak említés szerűen felsorolok néhány neves külföldi előadót/teológust a rendezvényről: Peter Mead (ő tartotta a délutáni Zsidókhoz írt levél sorozatot), Leonardo De Chirico, Peter J. Williams, Keith Ogorek, Bobb Biehl, Greg Ogden, Sarah Breuel, Rico Tice, Richard Winter vagy J.D. Gilmore, aki az Acts 29 szolgálatot mutatta be.
Hazai részről: Tapolyai Emőke (kiégés és gyermeknevelés) és Szabados Ádám (Chesterton) tartottak rendkívül színvonalas előadásokat. Minden előadás végén – sőt valahol közben is – lehetett kérdéseket feltenni a Q&A online chat segítségével.
A technikai háttér (WHOVA applikáció) profi volt, amit megspékelt a (percre!) pontosság. E kettő ötvözete igazán üdítően hat a „keresztény rendezvények” palettáján. A gazdag szűk hetes programból akár csak pár előadás erejéig is érdemes volt “benézni”!
Had emeljek ki egyetlen igeverset, mely személyesen is megszólított annak a kontextusában, hogy mennyire nagy szükség van Európában egészséges, biblikus gyülekezetek – százainak, ezreinek – plántálására. Olyan gyülekezeti közösségek mozgalmára van szükség mely újabb gyülekezeteket plántál. Ebben motivál minket a Szentírás ígérete:
| Habakuk próféta könyve 2:14 De a föld tele lesz az ÚR dicsőségének ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja |
A konferencia záró napját követően került sor egy Zoom-os Meet-up-ra amin 16 magyar résztvevővel osztottuk meg a tapasztalatokat. Nagy élmény volt számomra is, hogy megoszthattuk egymással kit, mi inspirált.
Magyar testvéreimen kívül “találkoztam” virtuálisan a konferencia napjai alatt spanyol ajkú (Puerto Rico), afrikai és pakisztáni keresztyénekkel is a hazai és európai részvevőkön kívül. Sokfelől jelentkeztek be keresztyén hívők, érdeklődők.
Összességében elmondható, hogy az igen gazdag programból, mindenki annyit tudott kivenni, amennyit csak akart, pontosabban amennyit – időt, energiát – ő maga beletett, odaszánt. A szervezőkön azt gondolom nem múlott.
https://euroleadership.org/elfonline
https://foclonline.org
https://evangeliumiforum.hu
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: „mi a különbség a kettő között?” És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
