11
ápr
2020

Az online/házi úrvacsora kritikája – reakció Szabó László református lelkész írására

Ebben az írásban alapvetően Szabó László református lelkipásztor „Gondolatok az online/házi úrvacsoráról” című írására szeretnék reagálni, amelyben amellett érvel, hogy – ebben a rendkívüli helyzetben – teológiailag legitimnek tekinthető az úrvacsora rendhagyó (televíziós, valamint online) kiszolgálása.

Alapvetően három dolgot hiányolok az online úrvacsoráztatás kapcsán, ami szerintem sérül:

  • A Krisztussal és az egymással való lelki egységünk
  • Az úrvacsora felügyelete a presbiterek által és a gyülekezet tisztasága
  • Az úrvacsorai jegy elkülönítése

Reagálva az említett cikkben szereplő pontjaira megpróbálom bemutatni ezt a hármat. Ezt úgy fogom tenni, hogy először idézem a mondandóját, utána pedig hozzáfűzöm a gondolataimat.

1.) A protestáns teológiai hagyomány egyik közismert és a többség által sosem vitatott megállapítása úgy szól, hogy Isten a hirdetett ige által felébreszti és megerősíti, míg a látható ige, azaz a sákramentumok által “csak” megerősíti a már létező hitünket. Ezzel a ponttal egyetértek.

2.) A sákramentumokkal kapcsolatos gondolkodás jellemzően három fókuszpont, a jel, a jelzett dolog és az ígéret köré csoportosul. Az úrvacsora esetén a jel a kenyér és a bor; a jelzett dolog Jézus Krisztus kereszten bemutatott áldozata; az ígéret pedig a bűnbocsánat és az örök élet, amit az Úr a benne hívőknek szerzett. Az online úrvacsora esetén ezen pontok egyike sem sérül…„.
Innen hiányolom Krisztussal és a testvérekkel való egység gondolatát, ami markánsan jelen van az igében. „Egy a kenyér, egy test vagyunk sokan, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk.A Krisztussal és testvérekkel való egységről van szó. Értem én, hogy Krisztussal való lelki egységhez úgymond nincs szükség senkire, elég az Ige is. De Isten pont úgy döntött, hogy ezt a lelki egységet Krisztussal testvérek által engedi megtapasztalni, egy testi étkezés, ízlelés, látás, hallás által. Amikor „testvéred” adja neked „Krisztus testét”, akkor egy mély lelki közösséget tapasztalunk meg, egymással és Krisztussal. Az, hogy ülünk a tv előtt és apuka ide adja nekünk a kenyeret, valahogy nekem sehogy nem segít elképzelni a gyülekezeti közösségünk egységét. Persze tudom, hogy egy mélyebb vita ez sákramentumi egység, de érdekesnek találom, hogy pont ezt a szempontot felejti ki Szabó László az úrvacsora természetének tárgyalásánál.

3.) A keresztség és az úrvacsora sákramentumának párhuzamára építve született meg az érv, miszerint ha nem keresztelünk online, akkor úrvacsorát sem oszthatunk online. Ez az érvelés korántsem kielégítő, hiszen nem magyarázza meg, mi az összefüggés a két sákramentum kiszolgáltatása között, csak mintegy feltételezi ezt az összefüggést, a teljesség kedvéért mégis érdemes röviden kitérni a keresztség kérdésére. A keresztség sákramentuma bizonyos szempontból más, mint az úrvacsoráé. A keresztség megkülönböztetése az úrvacsorától szerintem kicsit erőltetett. Mi az, amit a technika nem hidalhat át hasonlóképpen. A család összegyűl a gyerekkel. Videó-konferencia indul. A gyülekezet többi tagjai is bekapcsolódnak. A lelkész elmondja a szereztetési igéket a családfő veszi a vizet és ráönti gyerek fejére. Mindaz, amit elvár Szabó László teljesült. A lelkész kihirdetheti a megkeresztelt befogadását az egyházba, a gyülekezet online jelenléte biztosítja a gyülekezeti nyilvánosságot. Tehát igenis érvényesül a befogadás és bemutatás nyilvánossága. Szerintem egy dolog miatt nem tud egyetérteni László, mert igen erősen úgy gondolja, hogy e befogadási szertartást csak a lelkész vezetheti, és egyedül ő keresztelhet. Ebben az esetben látja a tisztségviselő fontosságát és azt, hogy sákramentum az ő keze által legyen kiszolgáltatva. Mivel a református gyakorlat igen erősen az, hogy lelkészi-presbiteri autoritás által történik az egyházba való befogadás.

4.) A tartalom és a forma egyaránt fontos, az előbbi mégis elsőbbséget élvez az utóbbival szemben. Egyháztörténeti példák bizonyítják, hogy nehéz időkben, amikor nem álltak rendelkezésre az úrvacsora gyakorlásához szükséges jelek, azaz a kenyér és a bor, a hívők mással helyettesítették azokat. Azért változtattak a formán, hogy megmaradjon és gazdagítsa őket a tartalom. Egyetértek, hogy bizonyos formai kereteken van szabadságunk változtatni. Ahogy a régiek tárgyalták, hogy ha nincs bor, akkor szabad mást használni.

5.) Az egyházi szolga – általában a lelkész – jelenlétének kérdése is felvetődik. Legitim gyakorlat úrvacsorai közösséget tartani a lelkész fizikai vagy akár teljes jelenléte nélkül? Egyházi törvényeink előírják a lelkész közreműködését, az évszázados hagyomány pedig az esetleges kérdőjeleket is kiradírozta lelkünkből. De mit látunk, ha kicsit messzebbre tekintünk a múltban? És mit látunk a bibliai kijelentésben? (…) Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy az Újszövetség hallgat az egyházi szolgák szerepéről az úrvacsorai közösség gyakorlását illetően, kevésbé direkt kijelentések vizsgálata viszont kifejezetten arra mutat, hogy ez a szerep – ha nem is elhanyagolható – egyáltalán nem központi.
Ez az az a pont, amivel leginkább vitám van. Ha ugyanis elmaszatoljuk a presbiteri/lelkészi tekintélyt az úrvacsora osztás esetén, valójában az egyházfegyelmet tettük kérdésessé. Az az érv, hogy házanként volt kiszolgáltatva az Úrvacsora a ház feje által (Apcsel 2) szerintem egyáltalán nem meggyőző. Kérdés, hogy hol lehetett volna máshol? (a jeruzsálemi templomban egy ideig még összegyűltek, de nyílván egy idő után onnan menniük kellett) Nem voltak tehát templomok, a keresztyének házaknál gyűltek össze. Nem tudjuk pontosan hány háznál. De a háznál való gyülekezés istentisztelet végett történt. Az ige a 42. versben az istentisztelet minden elemét említi, és arra utal, hogy istentiszteletek zajlottak a házaknál. (Amúgy eleinte a 12 apostol szerintem le tudta fedni ezt) „Mindenük közös volt” kijelentés is arra utal, hogy együtt voltak jelen házaknál, amikor megtörték a kenyeret, amikor általános értelemben megfogalmazza az a 46. versben, hogy úrvacsoráztak. Pont a köztük levő egység kifejezése volt ez és nem valami külön-külön családi istentisztelet. Nem akarok túl dogmatikus lenni ebben, de a kontextus szerintem jobban alátámasztja a közös istentiszteleteket házaknál.
Az 1Kor 11-ben 5 alkalommal olvassuk azt a gyülekezetről, hogy összegyűlnek az úrvacsora végett: „nem haszonnal, hanem kárral gyűltök egybe” (17 v.), “mikor egybegyűltök a gyülekezetben” (18 v.), „Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre” (20 v.), „Azért atyámfiai, mikor egybegyűltök az evésre” (33 v.), „Ha pedig valaki éhezik, otthon egyék, hogy ítéletre ne gyűljetek egybe” (34 v.) Ezek mind egy nyilvános alkalomra utalnak.
Tehát a bizonyítás terhe azokon van (világos igék által), akik családfők ilyen irányú tevékenységét (úrvacsoraosztás) fenntartják.
Sokkal világosabb az igéből, hogy az úrvacsorától való eltiltás az egyház fegyelmező eszközének része. Sok ige beszél a fegyelmezés szükségességéről, tehát ezt nem részletezem. A nagyobb kérdés az, hogy ki gyakorolja a fegyelmet. Az independensek azt mondják, hogy az egész gyülekezet, de református álláspont mindig is az volt, hogy ez a tisztségviselők feladata. Egyedül abban volt vita, hogy exkommunikáció döntését a gyülekezettel jóvá kell hagyatni vagy elég a helyi presbitérium döntése. Tehát amennyiben az egyházba való befogadás a gyülekezet tisztségviselői (képviselői) által történik, világos, hogy úrvacsorától való eltiltás, kizárás is általuk. Ha úgy érezzük, hogy helyes a gyülekezet tisztasága, a tagság átláthatósága miatt, hogy ne kereszteljen más csak lelkész, miért gondolnánk mást az úrvacsoráról. Ha independens baptisták így gondolkodnak, az ellen nem szólok semmit. Elfogadom, hogy sokkal „demokratikusabb” a gyülekezeti látásuk. Nem tartom azonban igeileg megalapozottnak. A református hitvallások írói nem véletlen kínlódtak, hogy megfogalmazzák a tagság, fegyelmezés alapelveit.

Westminsteri nagykáté 169. K: „Hogyan kell kiszolgáltatni és venni a kenyeret és a bort az úrvacsora sákramentumában Krisztus rendelése szerint? V: Krisztus az Igéjének szolgáit nevezte ki arra, hogy az úrvacsora sákramentumát kiszolgáltassák: hogy a kenyeret és a bort elkülönítsék a közönséges használattól, a szereztetési ige, hálaadás és imádság által. Azzal is megbízta őket, hogy vegyék és törjék meg a kenyeret, és adják mind a kenyeret, mind a bort az úrvacsorázóknak, akiknek ugyanazon megbízatás szerint kell venniük és enniük a kenyeret, és inniuk a bort, hálásan megemlékezve arról, hogy érettük töretett meg és adatott Krisztus teste és ontatott ki a vére.”
A Westminteri hitvallás még ennél is hangsúlyosabb, amikor így fejeződik be a 29.3 „nem oszthatják ki a jegyeket senkinek, aki nincs jelen a gyülekezetben.” Nyílván nem katolikus értelemben, de a Westmintsteri hitvallás írói fontosnak tartották a jegyek elválasztását a szent célra a lelkész által: „E sákramentum látható jegyei, amikor őket megfelelően elválasztjuk a Krisztus által elrendelt használatara, olyan kapcsolatban vannak a megfeszített Krisztussal….” Szóval mindez hiányzik az online úrvacsora kapcsán.

6.) A gyülekezet fizikai jelenlétének hiánya talán a legerősebb az online úrvacsorával szemben megfogalmazott érvek közül, mindazonáltal erre is lehet választ adni. Egyrészt az úrvacsora a Krisztussal való titokzatos egyesülés eszköze, ezért – habár ez különösen hangzik – az egyéni kegyesség terén is van létjogosultsága. Tehát ha valaki magányosan él a sákramentummal, a hite akkor is erősödik, és ez már önmagában nyereség. Másrészt amiként Krisztussal sem fizikailag egyesülünk az úrvacsorában, úgy a testvérekkel sem fizikailag, hanem lelkileg kerülünk közelebb egymáshoz.
Részben egyetértek, de magányos sákramentummal való élés soha nem volt egy elfogadott gyakorlat. Sőt a puritánok harcoltak még a házhoz való kivitelével is az úrvacsorának, mivel az katolikus irányba mutatott. Ha egy betegnek úrvacsorát adunk, akkor is jó ha több testvér is jelen van, hogy ez egy közösségi „élmény” legyen. Tehát közösségi jelenlét mindképp indokolt az úrvacsorában.

7.) Vannak, akiket a felelősség kérdése nyugtalanít. Ha a lelkész nem látja azokat, akik részt vesznek az úrvacsorán, hogyan tudja érvényesíteni az egyházfegyelem szempontjait? A felelősség tekintetében a Heidelbergi Káté elsősorban magát az úrvacsorázni kívánó egyént nevezi meg, akinek kötelessége igaz bűnbánattal és hittel menni az Úr elé. A felelősség csak másodsorban a gyülekezet vezetőié, akiknek abban az esetben kell fellépniük, ha valakiről köztudott, hogy szavai és tettei által nyíltan tagadja az evangéliumotOnline úrvacsora esetén evidens, hogy a felelősség kizárólag az egyéneket terheli.
Azt írja László, hogy „evidens hogy a felelősség kizárólag az egyéneket terheli” az online úrvacsora esetében. Miért is evidens ez? Ha azt mondja, hogy azért mert már amúgy is lemondtunk a lelkészi őrállói felelősségről az úrvacsoraosztásban, akkor elfogadom. De ha az igét és a hitvallásokat nézzük, akkor ez eléggé problémás. Pont a mostani helyzet nagyon jó lehetőséget kínált volna, hogy hitetlenek tömegei ne úrvacsorázzanak. Ne vegyék a bátorságot, hogy Krisztus testét olyanok vegyék, akik képmutató hitükben megnyugtatták magukat eddig is az évenkénti két úrvacsorával (Szerintem tudjuk, miről beszélek). Tehát a hívő lelkészeknek inkább önvizsgálatra kellett volna hívni mindenkit és nem ezt a kiskaput kihasználni egy korábbi rossz gyakorlat fenntartásához.

Tudom, hogy ez keménynek hangzik, de szeretettel mondom és azért imádkozom, hogy ezt a helyzetet Isten használja egy belső reformáció elindításában.

5 válasz

  1. Kulcsár R. Levnte

    Testvéri buzdítás

    Alulírott református lelkipásztorok úgy véljük, hogy egyházunkban a szent sákramentumaink – a keresztség és úrvacsora – kiszolgáltatása tekintetében is igaz: „Istennek kell inkább engedni, mint embereknek!” (Ap.csel. 5,29)

    Éppen ezért kiállunk egyházközségeinkben az úri szent vacsora eddigiekben is gyakorolt, helyes, azaz ige- és hitvallásszerű felfogása és kiszolgáltatási rendje mellett, abban a tudatban, hogy „Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hűnek találtassék.” (1Kor. 4,2)

    Hisszük, hogy ha a Jézus Krisztus által, formailag is meghatározott úrvacsorai szertartásba bármilyen módon beépítjük a virtualitást – ami alapvetően idegen az úrvacsorától – akkor ezzel megrontjuk az úrvacsora Megváltó Urunk által szabott formai rendjét, ezzel pedig megrontjuk helyes kiszolgáltatását.

    Álláspontunk szerint az Úr Jézus Krisztus most elvette népétől az igeközpontú összejövetel és az úrvacsorával való helyes élés lehetőségét – de hisszük, hogy ezzel szent céljai vannak! Így például megújulás az Ige tanulmányozásában, hallgatásában, alázatos önvizsgálat, mély bűnbánat, a drága kegyelem megragadása, őszinte megtérés, megújulás a szent életre való törekvésben, és az istentiszteleti és úrvacsorai közösségünk megbecsülésében.

    Arra bátorítunk, hogy ezekben erősödve várjunk arra az időre, amikor Istenünktől visszaadatik nekünk a gyülekezeti istentisztelet és az annak közösségében gyakorolt, Jézus Krisztus akaratának megfelelően gyakorolt sakramentális közösség!

    „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr: békességet és nem romlást tervezek és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak titeket” (Jeremiás 29, 11-12)

    2020. április 1.

    Sipos Ete Zoltán (Szeged-Újszegedi RE) dr.Cs.Nagy János, Vásárhelyi Bálint Márk (Péceli RE) Sipos Ajtony Levente (Soltvadkerti RE) Sipos Aba Álmos (Bp.-Békásmegyeri RE) dr.Hotorán Gábor (Érsekcsanádi RE) Horváth Géza, Földvári Tibor, Szepesy László (Bp.-Pasaréti RE) Kovács-Hajdu Albert, Kovács-Hajdu Anita (Bp.-Nagytétényi RE) Bodnár-Enyedi Zsolt, Bodnár-Enyedi Éva (Ópályi RE) Molnár Sándor (Biai RE) Bodnár Péter, Bodnár Péterné Bíró Mária (Demecseri RE) Alföldy-Boruss Dezső (ny.lp) Varga Róbert (Nagykovácsi RE) Varga György (Szeremlei RE) Harkai Ferenc Csaba (Bp.-Kispest-Központi RE) Péterffy György (Bp.-Soroksár-Újtelepi RE) Barabási Endre (Küküllővári RE) Kulcsár-Rabocskai Levente (Gyulakutai RE) Wisinger Dániel (Pilisi RE) Vízi János (Felsőpakonyi RE) Sipos Előd Zoltán (Dombóvári RE) Tamás Balázs (Szokolyai RE) Zila Péter (Bp.-Nagyvárad téri RE) Loránt Gábor (Bp.-Újpest-belsővárosi RE) Jakab Viktor (Nagykendi RE) Fekete László (Dabas-Gyóni RE) Hegedűs Loránt (Bp.-Szabadság téri RE) Mészárosné Hegedűs Zsuzsanna (Bp.-Cimbalom utcai RE) Sipos-Vízaknai Gergely (Felsőgöd-Alsógöd-Sződligeti RTE) Kovács Dávid Emil (Bp.-Külső-Józsefvárosi RE) Barta Károly (Bp.-Soroksári RE) Papp Tibor (Gyomai RE) Molnár Lóránt (Nagyszőlősi RE)

    1. dzsaszper

      „Álláspontunk szerint az Úr Jézus Krisztus most elvette népétől az igeközpontú összejövetel és az úrvacsorával való helyes élés lehetőségét – de hisszük, hogy ezzel szent céljai vannak!”

      Őszintén, ezt a magam részéről méltatlanul sovány érvelésnek látom.
      Mi ennek az álláspontnak az alapja a Szentírásban?

  2. laikus

    csak az a kerdesem azokhoz a lelkeszekhez,akik nem helyeseltek az online urvacsorat, hogy az online adakozassal is igy vannak,hogy legyen illetmenyuk?

  3. dzsaszper

    A 2, ponthoz: „Az, hogy ülünk a tv előtt és apuka ide adja nekünk a kenyeret, valahogy nekem sehogy nem segít elképzelni a gyülekezeti közösségünk egységét.”
    Ezt mint szubjektív véleményt elfogadom, de ez közel sem jelenti azt, hogy ez senkinek nem segít. Nyilván nem az ideális állapot, és legalábbis analóg a „ha nincs borm akkor szabad mást is használni”-ra (ld. 4. pont)

    A 3. pont az 5. és 7. ponttal kapcsolódik össze. Nem egészen értem, hogy mi a különbség a között, hogy nem volt templom, vagy ugyan fizikailag van csak törvénytelen használni. Miért más a templom, mint a bor meg egy esetleges teljes alkoholtilalom?

    Ezzel együtt magam is nagyon örülök annak, hogy a járványveszély csökkentével vissza lehet térni a virtuális szőlőlevéről a fizikai együttlét borára.

Hozzászólás írása neki: dzsaszper Hozzászólás visszavonása