9
dec
2019

„Nagyon fontos, hogy a hit alapjairól beszéljünk” – interjú Gulyás Gáborral, a nyíregyházi Golgota Keresztény Gyülekezet lelkipásztorával az általa indított rendszeres teológiai igehirdetés-sorozatról

Gulyás Gábor élelmiszermérnökkel, teológussal, a nyíregyházi Golgota Keresztény Gyülekezet lelkipásztorával Márkus Tamás református lelkész beszélget. A beszélgetés apropója: Gulyás Gábor egy egyedülálló (sajnálatos módon rendhagyó) dogmatikai, rendszeres teológiai igehirdetés-sorozatba kezdett gyülekezetében. Erről kérdeztük őt.

Márkus Tamás András: Kérlek mutasd be röviden a szolgálatodat! 

Gulyás Gábor: Gulyás Gábor vagyok, 2010 márciusa óta a nyíregyházi Golgota Keresztény Gyülekezet vezető lelkipásztora, illetve ezzel együtt a háromfős gyülekezeti vezetőség tagja. A lelkipásztori szolgálatot nem teljes időben végzem, mellette teljes munkaidejű állásom van egy kereskedelmi vállalatnál. Nős vagyok, feleségem, Anna angol-német tanár, és van egy 2,5 éves kisfiunk, Attila Efraim.

A gyülekezeti munkához kapcsolódó teológusi alapdiplomámat 2018-ban szereztem meg a Golgota Teológiai Főiskolán. Előtte teológusi végzettség nélkül szolgáltam, ugyanis nálunk nem kötelező a végzettség, Isten elhívására helyezzük a hangsúlyt. Ettől függetlenül tanulni kell, és szükségét éreztem annak, hogy ne autodidakta módon, hanem iskolai rendszerben foglalkozzak a teológiával.

M.T.A.: Hogyan jutottál arra, hogy rendszeres teológiáról szeretnél tanítani vasárnaponként?

G.G.: Igazság szerint nem rendszeres teológiában gondolkoztam először, hanem inkább abban, hogy szükségét láttam átvenni a gyülekezettel a keresztény hit alapjait. Természetesen korábban is foglalkoztam rendszeres teológiával, de igazán a főiskolán tudatosult bennem, hogy ez a rendszer lenne legalkalmasabb az alapok tanulására, tanítására.

2017-ben, az 5. szemeszterben dr. Szalai András, az Apológia Kutatóközpont igazgatója tanított minket a saját rendszeres teológia jegyzete alapján. Nagy hatást gyakorolt rám és ezek után döntöttem úgy, hogy rendszeres teológia keretein belül fogunk a hitünk alapjairól beszélni a gyülekezetben.

M.T.A.: Mik a tapasztalataid, a keresztyén, gyülekezetbe járó emberek mennyire látják át és értik a keresztyén hit tantételeit? 

G. G.: Én csupán azokkal az emberekkel kapcsolatban tudok nyilatkozni, akiket ismerek valamilyen mértékben. Véleményem szerint a gyülekezetbe járó emberek tudnak sok dolgot Istenről, Jézusról, a hitről, de tapasztalatom szerint nincs mögötte összegzés, rendszer. Különösen igaz ez akkor, ha belekapunk különböző témákba, de elhanyagoljuk a teljes Írás hirdetését. Ez alatt azt értem, hogy mindenkinek vannak kedvenc témái, amelyekről szeret tanítást hallgatni vagy adni. Ha ezeket forgatjuk, akkor bizonyos témákról sokat, másokról keveset vagy egyáltalán nem fogunk beszélni. Pál apostol az ApCsel 20:27-ben azt mondta az efezusi véneknek, hogy „nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát.”

Ismerek olyan több évtizede keresztény embert, akiről a beszélgetésünk során kiderült, hogy a Szentháromságról teljesen helytelenül gondolkozik, az Istenség egymás utáni megjelenési formáinak gondolta (modalizmus).

Amíg ilyen hibák, tévedések előfordulnak, addig nagyon fontos, hogy a hit alapjairól beszéljünk, és ennek véleményem szerint a rendszeres teológia a legjobb formája. Akkor is, ha száraznak tűnik, vagy népszerűtlen, szükséges, hiszen jó alapok nélkül nem lesz érettség a keresztény ember életében és könnyen be tudja csapni az ellenség (Ef 4:11-16).

M.T.A.: Milyen forrásanyagokat használsz a felkészüléshez?

G.G.: A felhasznált forrásokat abban az időrendi sorrendben mondom, ahogyan megismerkedtem velük. Keresztény életem egyik első könyve, ami nagy hatást gyakorolt rám, dr. Charles Ryrie Teológiai alapismeretek című műve. Ebben nagyon érthetően és szerintem olvasmányosan beszél olyan témákról, amelyek az alapokat jelentik.

Utána dr. Arnold Fruchtenbaum online bibliaiskolája következik, ami mindenki számára elérhető, és csak ajánlani tudom. Messiáshívő zsidóként sok olyan háttér információt közöl, amiről korábban fogalmam sem volt, de mindenképpen segít értelmezni az Írást.

Végül pedig a korábban már említett jegyzetet használom, dr. Szalai Andrástól.

M.T.A.: Hogyan fogadja a gyülekezet a sorozatot, milyenek a gyümölcsei?

G.G.: A fogadtatás elég vegyes, amin nem csodálkozok. A rendszeres teológia valóban teológia, ami elég száraz lehet, akkor is, ha igyekszik a tanító fogyaszthatóvá tenni. Azért egy 45-60 perces masszív teológiai tanulmány még a legodaadóbb lelket is próbára teszi.

Volt, aki jelezte, hogy ez így túl sok a számára, noha érti, hogy miért csináljuk. Más visszajelzésből tudom, hogy van, aki valamilyen témát most értett meg igazán és így a látszólag egymásnak ellentmondó igeversek értelmet nyertek számára. Ugyanakkor olyan is volt, aki nem értett egyet egy kifejtett témával, vagy inkább a következtetéssel és elment más közösségbe.

Amikor elkezdtük a sorozatot, akkor azt találtam mondani, hogy előfordulhat, hogy meg kell változtatnunk a gondolkozásunkat néhány témában, és ez nehéz lesz. Ha mélyebben akarunk foglalkozni a teológiával, akkor az próbára fogja tenni a hitelveinket és könnyen lehet, hogy kiderül, valamit rosszul hittünk. Minél régebben hiszünk valamit rosszul, annál nehezebb lehet elengedni és elfogadni, hogy tévedtünk.

Golgota Keresztény Gyülekezet, Nyíregyháza

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy pontosan ez a gyakorlati alkalmazása a rendszeres teológiának. Fontos ugyebár, hogy a Biblia tanítása során a mai mindennapokban alkalmazható, gyakorlati tudást is átadjunk a gyülekezetnek. Ha rendszeres teológiával foglalkozunk, ez talán kicsit nehezebb, viszont nem kevésbé fontos!

A hitünk fogja meghatározni az életünket, vagyis, ha rosszul hiszünk, rosszul fogunk élni is. Nem könnyű belátni, hogy például a Szentháromságról alkotott képünk hogyan befolyásolja az életünket, de hogy Szalai Andrást idézzem, amilyen az istenünk, olyan az életünk. Ha rosszul ismerem Istent, akkor nem tudok úgy élni, hogy Őt jól mutassam be, illetve a helytelen ismeret akár tönkre is teheti az életemet.

A kihívás és a gyümölcs egyben a gondolkozásunk megváltozása.

M.T.A.: Milyen tanácsaid vannak egy olyan lelkipásztor számára, aki hasonló sorozat indításán gondolkozik?

G.G.: Először is, hogy nyugodtan vágjon bele. Várható, hogy nem mindenki fogja szeretni, de el kell dönteni, hogy füleket akarunk vakargatni, vagy szükségeket betölteni és az igazságot hirdetni (2Tim 4:3). 

Egy másik tapasztalatom elsőre kicsit ellentmondásos. Ne kapkodja el, de ne is aprózza el a témák kifejtését. Időt kell hagyni arra, hogy egy-egy témát jól ki tudjon fejteni. Ha valamit 2-3 tanítás során tud elmondani, akkor ne sajnálja az időt csak azért, mert sietni akar. Ugyanakkor viszont ne legyen annyira részletes és aprólékos a tanítás, hogy abban elvesszenek az emberek. Azt hiszem, hogy ebben talán kicsit hibáztam, ezért is mondom. A tanítónak mindig több információja van, mint amennyit végül átad a gyülekezetnek, jól meg kell válogatni, hogy mit mond el.

Van olyan téma, amelynél szükséges lesz a héber vagy görög szavak értelmének boncolgatása, de ezt sem szabad túlzásba vinni. Ha a tanítás tele van idegen kifejezésekkel, akkor az előbb-utóbb taszítóvá fog válni.

Igyekezni kell, hogy minden esetben legyen valamilyen gyakorlati alkalmazás, amiből látható lesz, hogy miért fontos a témával foglalkozni, ezt fogják leginkább hazavinni az emberek. Például a Szentháromságnál lehet abban gondolkozni, hogy Isten tudja milyen társas lényként létezni, szeretni, gondoskodni. Ezért vagyunk mi is képesek ezekre és ezért bízhatunk a tökéletes szeretetében. Nem feltétlenül lesz azonban mindig valamilyen gyakorlati alkalmazás! Bizonyos esetekben lehet, hogy maga az ismeret lesz az.

M.T.A.: Elárulnád nekünk a sorozatod technikai részleteit, hogyha valaki hasonló sorozaton gondolkozik, fogásokat tudjon ellesni, tanulni: milyen sorrend alapján haladsz a témákban? Egy-egy téma kapcsán egy fő bibliai igét veszel fel textusnak, és abból bontod ki a témát, vagy pedig sok-sok, a témához illő igehelyet citálsz és ezeket magyarázod az igehirdetéseidben? 

G.G.: Véleményem szerint itt inkább témákban kell gondolkozni, és a megfelelő igeverseket bemutatni hozzájuk (természetesen nem az összest, mert az rengeteg lenne). A rendszeres teológiának pont az a lényege, hogy egy-egy témához sok igevers található a Bibliában szétszórva, és ezeket rendszerezi. Ha valakinek szimpatikusabb úgy elindulni, hogy van egy fő igeverse és abból kiindulva mutatja be a témát, illetve a többi verset, csinálja úgy, viszont nekem egyszerűbb volt témák szerint gondolkozni.

A korábbiakhoz képest kicsit más rendszeres teológiát tanítani. Minden esetben, a készülés folyamán ellenőrzi magát az ember a források segítségével, hogy még véletlenül se tanítson téves dolgot. Természetesen beletesszük a saját gondolatainkat, tapasztalatunkat, de sok esetben fogunk olyat mondani, amit mi magunk is másoktól hallottunk vagy tanultunk. Ez természetes szerintem, de nyilván vigyázni kell, hogy ne idegen tollakkal ékeskedjünk.

A rendszeres teológiánál még inkább igaz, hogy a forrásokra támaszkodik az ember, hiszen ha valaki már egyszer csokorba gyűjtötte a megfelelő igeverseket, kifejtette a témát, akkor miért kezdeném elölről az egészet? Ez nem azt jelenti, hogy vasárnap kiállok és felolvasom a megfelelő részt például Charles Ryrie könyvéből, hanem azt, hogy nagyobb mértékben támaszkodok a forrásokra. Ha szó szerint idézek valamit, akkor azt elmondom, hogy honnan van, vagy jelzem a jegyzetben, amit a hanganyaggal együtt feltöltünk a gyülekezet weboldalára.

Éppen ezért, mielőtt hozzákezdtem a sorozathoz, megnéztem, hogy a különböző források milyen sorrendet követnek, igyekeztem a saját logikámat is használni, és így építettem fel a sorrendet. Ezt megbeszéltem a vezetőkkel, mert nem egyedül tanítok. Ők is áment mondtak rá, így elkezdhettük. A Bibliára épül az egész, ezért azzal kellett kezdeni, hogy miért is megbízható. Utána jött Isten, hiszen végül is főként Róla szól az egész. Utána a teremtett világ, emberek, szellemi lények, bukás, Megváltó, üdvösség, Szentlélek, egyház, majd a végső idők. Nekem így tűnik logikusnak. Ezeken a fő pontokon belül pedig ki lehet fejteni a témákat.

M.T.A.: Vannak-e olyan igehirdetők, akik példaképek számodra abban, hogy rendszeres teológiáról – rendszeres teológiai témákról, tematikusan – prédikálsz?

G.G.: Nem is annyira a rendszeres teológiában gondolkoznék, hanem magában a teológiában, a Biblia tanításában. Mindenképpen ki kell emelnem Kyle Eckhartot, aki a szegedi Golgota lelkipásztora. 2004-ben kerültem hozzájuk friss hívőként, és az ott kapott hűséges tanításból rengeteget profitáltam. Kyle tanításain keresztül erős alapot kaptam, amelyre aztán később bátran lehetett építkezni tovább.

Ha a rendszeres teológiában akarok gondolkozni, akkor a forrásként megjelölt Charles Ryriet, Szalai Andrást és Arnold Fruchtenbaumot mondanám példaképnek.

M.T.A.: Tapasztalataid szerint melyik a mi kultúránkban, társadalmunkban az a bibliai téma, amit a legnehezebben értenek meg, vagy ha meg is értenek, a legnehezebben tesznek magukévá, fogadnak el az emberek? 

G.G.: Tapasztalataim szerint gond van azzal, hogy „hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék” (Ef 2:8-9). Az üdvösségünk hatással van a múltunkra, a jelenünkre és a jövőnkre egyaránt. Isten megigazított minket, jelenleg megszentel és a jövőben meg fogunk dicsőülni. Ez együtt jelenti a teljes üdvösséget, és úgy látom, hogy sokan még mindig erőből akarják mindezt megszerezni, megvalósítani. A hit és a cselekedetek kapcsolata nem teljesen tiszta, úgy látom.

Természetesen a megszentelődés útján nekünk is van dolgunk (Fil 2:12 – félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket; Róma 12:1-2 – tudatosan átadni magunkat Istennek, dolgozni a gondolkozásunk megváltoztatásán), azonban mindennek kegyelemben kell végbemennie. Nem csupán az szörnyű tévedés, ha valaki meg akar dolgozni azért, hogy igazságot nyerjen Isten előtt, hanem az is, ha utána törvényből, a saját erejéből akar keresztényi életet élni. Erről beszél Pál apostol a Róma 7-ben, törvényből soha nem fog menni a változás. Kellek hozzá, de még ez is Istennek köszönhető (Fil 2:13, 1Kor 4:7). Nem azért kell küzdeni, hogy a kegyelmet megnyerjük, hanem azért, mert már kegyelmet találtunk.

Ehhez kapcsolódóan ellenállást tapasztalok az örök biztonság kérdésével kapcsolatban. A teológusok között sincs egyetértés ezen a területen, pedig véleményem szerint egyértelmű, hogy aki egyszer megtért, soha nem veszítheti el az üdvösségét. Ez nem azt jelenti, hogy azt csinálhat, amit akar és Isten majd mosolyogva tűri, hogy az evangéliumot lábbal tiporja! Ha valaki így érti a kegyelmet, akkor az tévedésben él. Isten megfenyíti a gyermekeit szükség esetén, de soha nem fenyeget az üdvösség elveszítésével. A megtérés után már a jutalmakról szól a dolog, amit a Krisztus ítélőszéke előtt kap – vagy nem kap – a hívő (1Kor 3), és nem az üdvösségről. Elég rossz lenne, ha olyan bizonytalan lenne az evangélium, hogy csak úgy elveszíthetnénk az igaz állapotunkat. Nem mi szereztük meg magunknak, elveszíteni sem tudjuk, örökre biztonságban van a hívő! (Zsid 9:12, 10:14)

M.T.A.: Golgotás lelkipásztorként milyen “teológiai iskola” követője vagy az evangelikál keresztyénségen belül? Szövetségteológia, vagy diszpenzacionalizmus, és miért? 

G.G.: Én a diszpenzacionalizmus követője vagyok, leginkább azért, mert szerintem ahol csak lehet, a Bibliát szó szerint kell értelmezni.

M.T.A.: Kérlek foglald össze röviden, pár mondatban a diszpenzacionalizmus lényegét, főbb jellemzőit!

G.G.: A diszpenzacionalizmusnak vagy korszakos teológiának, talán két fő jellemzőjét lehetne elmondani, és ezekből fakad a többi. Az egyik, hogy a Bibliát, beleértve a jövőre vonatkozó próféciákat is, szó szerint értelmezi. Ennek következtében a diszpenzáció hívei szó szerint hisznek az ezeréves királyságban, amelyet megelőz a szó szerinti hét éves nyomorúság, és még korábban az egyház elragadtatása (ez a nézet általában a nyomorúság előtti elragadtatásban hisz). Ezek mind a jövőben fognak beteljesedni, ahogyan a Jelenések 4. fejezetétől bemutatja az Írás.

A másik, hogy különbséget tesz Izrael, mint Isten kiválasztott nemzete és az egyház között. Az egyház nem vette át, nem helyettesíti Izraelt a szövetségekben és ígéretekben, amiket Isten nekik adott az Ószövetségben. Izrael a kiválasztott nemzet, mondhatni örökre, míg az egyház sok nemzetből származó embereket foglal magába. Isten egy időre félretette a zsidóságot, ami nyilván nem azt jelenti, hogy zsidók nem térhetnek meg az egyház korszakában. Az utolsó időkben (nyomorúság, királyság) újra velük fog elsősorban foglalkozni. Pál apostol erről egyértelműen beszél a Róma 9-11 fejezetekben. Amit Isten nekik ígért, azt nekik is fogja valóra váltani.

Ezek alapján a diszpenzacionalisták hét korszakra osztják a Bibliát: ártatlanság (1 Mózes 1:1–3:7), lelkiismeret (1 Mózes 3:8–8:22), emberi kormányzás (1 Mózes 9:1–11:32), ígéret (1 Mózes 12:1–2 Mózes 19:25), törvény (2 Mózes 20:1–Cselekedetek 2:4), kegyelem (Cselekedetek 2:4–Jelenések 20:3), és az ezeréves királyság (Jelenések 20:4–6).

M.T.A.: A szövetségteológia és a diszpenzacionalizmus írásértelmezésében – bár mindkettő a konzervatív, hitvallásos keresztyénség hermeneutikáját képviseli – vannak különbségek, ahogy arra már utaltál: a diszpenzacionalizmus szó szerint értelmez bizonyos próféciákat, amelyeket a a szövetségteológia tipológikusan vagy allegorikusan, ebből fakadóan egy-egy témáról máshogy gondolkodnak, pl. Krisztus ezeréves királyságáról, a törvény és a kegyelem viszonyáról, a tízparancsolat újszövetségi relevanciájáról, a hívők elragadtatásáról, a nagy nyomorúságról stb. Mennyire képviseled konzekvensen a diszpenzacionalista olvasatot, amikor ezekről a témákról prédikálsz?

G.G.: Teljes mértékben ezt az olvasatot képviselem. Az Írás leginkább célravezető értelmezése, ha szó szerint értjük. Vannak olyan jelképek, amelyeket valóban szimbólumként kell értelmezni (például senki sem gondolja, hogy az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét valóban egy bárány – Jn 1:29), azonban ezeket a jelképeket megmagyarázza az Írás más helyen. Vitathatatlan, hogy a Jézusról szóló ószövetségi próféciák eddig szó szerint teljesedtek be, ezért nem látom értelmét, hogy a jövőre vonatkozó próféciákat szimbólumként kezeljük, és az eddigi történelmi eseményeket tekintsük valamiféle beteljesülésnek.

Ha pedig szimbólumként akarjuk kezelni, akkor mi alapján mondjuk, hogy mit jelent, ha az Írás nem magyarázza meg máshol? A bizonyítás terhe mindig annak a vállán nyugszik, aki a legegyszerűbb, szó szerinti értelmezés helyett az allegorikus értelmezést választja. Könnyen belátható, hogy ebben az esetben viszont mindenki azt mond, amit akar, úgy értelmezi a Bibliát és a próféciákat, ahogyan akarja. Vagyis, elveszik az eredeti, isteni kinyilatkoztatási szándék, és átveszi a helyét egy rendkívül szubjektív emberi vélemény.

M.T.A.: Lehet azt mondani, hogy a Calvary Chapel alakulása óta a diszpenzacionalizmus teológiáját képviseli a felekezet? Ugye a Golgota a nemzetközi Calvary Chapel kötelékébe tartozik, tehát a kérdés indokolt. A magyar Golgota egyház számára – illetve a teológusok, lelkészek számára, akik benne tevékenykednek – van valamilyen egységes rendszeres teológiai sorvezető, például egy angolszász rendszeres teológiai mű, vagy legalább egy magyarra fordított jegyzet, ami lefedi valamennyire a meggyőződéseiteket? 

G. G.: Nyugodt szívvel lehet mondani, hogy a Golgota a diszpenzacionalizmus teológiáját képviseli, egészen a kezdetektől. Mindig az volt a törekvés, hogy az Írást egyszerűen és érthetően adjuk át az embereknek és ezért konzekvensen a szó szerinti értelmezést követi a közösség. Hiszünk a nyomorúság előtti elragadtatásban, a szó szerinti hét éves nyomorúságban, és a szó szerinti ezeréves királyságban.

Ennek ellenére viszont vannak, akik a Golgotán belül másként gondolkoznak, és ezzel nincs semmi gond. Nem fogunk senkire ujjal mutogatni csak azért, mert például a nyomorúság utáni elragadtatásban hisz. Ez a fajta egészséges tolerancia szükséges ahhoz, hogy ne apróságokon vitatkozzunk egyfolytában közösségen belül, vagy felekezetek között.

A teológiai sorvezetővel kapcsolatban pedig nincs olyan meghatározott mű, ami összefoglalná vagy meghatározná a meggyőződéseinket. Van hitvallásunk, vannak meggyőződéseink, amelyeket általában a gyülekezeteink honlapjain el lehet olvasni, de sorvezető nincs. A Golgota a bibliai példa alapján igyekszik a közösséget szervezni, ezért minden helyi gyülekezet önállóan működik, laza szövetségben a többi Golgotával. Van országos vezetőségünk, figyelünk arra, hogy eretnek tanítások ne hangozzanak el, de nem lehet egy központosított szervezetről beszélni.

M.T.A.: Mely egykori vagy kortárs teológusokra tekintesz példaképként, akiket gyakran olvasol, akiknek az írásaiból sokat merítesz? 

G.G.: Az egykoriak közül Dietrich Bonhoeffert emelném ki. Az írásai rendkívüli mély és fontos gondolatokról tesznek bizonyságot, sok esetben többször elolvasok egy-egy mondatot tőle, hogy jól megértsem, amit írt. Számomra az egyik legnagyobb hatású műve a Közösségben.

A kortársak közül dr. Arnold Fruchtenbaumot emelném ki. Vele először A Messiás élete – Központi események zsidó szemszögből című művében találkoztam, és lenyűgözött, hogy milyen egyszerűséggel magyaráz meg sokszor félreértett igerészeket a zsidó gondolkozás segítségével. Ezek után ismerkedtem meg az online rendszeres teológiájával, majd igyekeztem a könyveit beszerezni.

Ezek jó része egyelőre sajnos csak angolul elérhető, de remélem, hogy valamikor a magyar olvasók is részesedhetnek a műveiből. Az egyik legfontosabb könyve véleményem szerint a The Footsteps of the Messiah, amiben részletesen végigveszi az utolsó idők eljövendő eseményeit, mert a fő csapásirányon kívül sok egyéb információt is ad.

Egy másik nagy ívű munkája a négykötetes, Yeshua – The Life of the Messiah from a Messianic Jewish Perspective. Ebben Jézus életét dolgozza fel az evangéliumok alapján messiáshívő-zsidó szemszögből, elképesztő mennyiségű információval ellátva az olvasót.

M.T.A.: Köszönjük a válaszokat!

Hozzászólás írása