Az LCMS (The Lutheran Church – Missouri Synod) nyilatkozata a bibliai hatnapos teremtésről
Tim Keller írja „Hit és kételkedés” című magyarul is megjelent apologetikai tematikájú bestsellerében, hogy a tudomány és a Biblia viszonyát nem csak a tudományos adatok értelmezése befolyásolja, hanem kulcsfontosságú bibliai szakaszoknak – pl. a Gen 1. fejezetének – értelmezése is. Keller azt írja, hogy „a Biblia tekintélyét elfogadó keresztyének megegyeznek abban, hogy a bibliaértelmezés elsődleges célja a szerző eredeti szándékának felfedezése: mit akart mondani egykor az olvasóinak? Ez mindig is azt jelentette, hogy a szöveget annak irodalmi műfaja szerint kell értelmeznünk.” Ugyanakkor Keller szerint nehezebb dolgunk van akkor, amikor az adott bibliai szakasz műfaját nem lehet egyértelműen megállapítani. Ennek értelmében az Evangelikál Csoport Egyesület tagjai között is eltérés lehet abban, ahogy a Gen 1-et értelmezik: történelmi beszámolóként, vagy pedig a teremtés folyamatának igaz, de költői formában előadott leírásaként. Egyetértünk Kellerrel, amikor a következőt írja: „A Gen első fejezetének értelmezése vitatéma a keresztények körében, még azok körében is, akik az ihletett Írást nagyon komolyan veszik.” Mindezeket tekintetbe véve most egy olyan kortárs egyházi nyilatkozatról számolunk be, amely határozottan a hatnapos teremtés mellett foglal állást. Még ha némelyek nem is értenek vele egyet, mindenképp pozitív folyamatnak és bátor lépésnek tekinthető, hogy míg egyes amerikai és európai lutheránus formációk legnagyobb „vívmánya” az, hogy az ażonos neműek „házasságát” teljesen egyenrangúként kezelik a biblikus, férfi és nő közötti monogám házassági szövetséggel, addig egy több mint kétmillió főt számláló (2 millió megkeresztelt, és 1,5 millió konfirmált tag) konzervatív lutheránus felekezet a Gen 1 literális értelmezése mellett kötelezte el magát. Alább az ezzel kapcsolatos hivatalos zsinati határozatuk fordítása olvasható:

Az LCMS (The Lutheran Church – Missouri Synod) nyilatkozata a bibliai hatnapos teremtésről
5–09A számú határozat
- a biblikus hatnapos teremtés megvallásáról
- a lelkipásztori közösségek bátorításáról
- bátorítás arra, hogy tanulmányozzák zsinatunk állásfoglalását a teremtésről és a gyülekezetek közös fellépéséről a hit és tudomány kapcsolódási pontjainak témájában.
MIVEL a Szentírás arról tanít, hogy Isten minden létező teremtője (1Móz 1:1; Zsolt 33:6.9; Zsid 11:3; Kol 1:16; Jn 1:1–4); és
MIVEL a hit és a tudomány kapcsolódási pontjainak témája továbbra is egyházunk fiataljai érdeklődésének középpontjában áll (lásd: Mark Kiessling és Julianna Shults, „The Search for Young People: 2017 Research of Millenials and the LCMS”, Concordia Journal 44, no. 4, [Fall 2018]: 19–32); és
MINTHOGY az új felfedezések (például a genetikában és paleontológiában,) és technológiák száma (például mesterséges intelligencia) egyre gyorsuló ütemben gyarapodik; és
MIVEL sok lelkipásztor és egyházi munkatárs nem ismeri a Zsinat állásfoglalását a teremtés és a teremtésben lévő helyünk szentírási tanítására vonatkozóan;
arról HATÁROZUNK, hogy a Zsinat teljes megegyezéssel vallja, hogy a Szentírás tanítása szerint
- Isten a világot hat természetes nap alatt teremtette. Hisszük, hogy eme természetes napok időtartama Isten Igéjében kinyilatkoztatott: „Így lett este, és lett reggel: első nap.” (1Móz 1:5);
- az első ember, Ádám teremtése, aki Isten képére lett formálva (1Móz 1:27), történelmi esemény volt;
- a halál eljövetele a világba Ádám bűnének következménye volt (Róm 5:12).
Továbbá
BÁTORÍTJUK a lelkipásztorokat és más egyházi munkatársakat, hogy vallják meg ezen hittételeket, tanúskodjanak és támogassák tanításukban a Zsinat nyilvános állásfoglalását, ami megerősíti „A Brief Statement of the Doctrinal Position of the Missouri Synod, Article 5” (A Missouri Synod tanbéli álláspontját összefoglaló rövid nyilatkozat 5. cikkelye, amelyet 1932-ben fogadtak el) nyilatkozatot:
„Azt tanítjuk, hogy Isten alkotta a mennyet és a földet, és hogy ezt oly módon és annyi idő alatt tette, ahogy arról a Szentírás tudósít, különösen az 1Móz 1–2-ben, azaz mindenható, teremtő szavával hat nap alatt. Elutasítunk minden olyan elméletet, ami a Szentírás tanítása szerinti teremtést tagadja vagy korlátozza. Napjainkban ezt azok tagadják vagy korlátozzák, akik – látszólag a tudomány iránti tiszteletből – azt bizonygatják, hogy a világ az evolúció által jött létre, amihez így – ahhoz, hogy önmagát létrehozza és felépítse – mérhetetlen időre volt szükség. Mivel nem volt jelen az ember, amikor Isten megteremtette a világot, ezért a teremtés Isten által lejegyzett, megbízható beszámolóját kell segítségül hívnunk, amit meg is találunk Isten saját könyvében, a Bibliában. Teljes bizalommal fogadjuk el Isten saját kijelentését és Luther Katekizmusával együtt valljuk meg: „Hiszem, hogy Isten teremtett engem és minden teremtményt.”
Továbbá „A Statement of Scriptural and Confessional Principles, Article V” (az 1973-ban elfogadott Hitvallási és szentírási elvekkel kapcsolatos nyilatkozat, V. cikkely) nyilatkozata szerint:
„Hisszük, tanítjuk és valljuk, hogy Isten, az Ő Igéjének mindenható ereje által alkotott meg mindeneket. Ugyanígy hisszük, hogy az ember, mint Isten legfontosabb teremtménye kifejezetten Isten képére lett formálva az igazság, ártatlanság és áldás állapotában.
Megerősítjük, hogy Ádám és Éva valódi történelmi emberi lények voltak, az első emberpár a világon, bukásuk pedig olyan történelmi esemény volt, ami elhozta a bűnt a világba, így „Ádám bűnbeesése után a származás természetes rendjében minden ember bűnnel születik” (Ágostai Hitvallás II/1). Megvalljuk, hogy az ember bűnesete szükségessé tette Jézus Krisztus kegyelmes megváltói munkáját, és hogy a bukott ember egyetlen reménye a bűneitől való üdvözülésre Jézus Krisztusban, az ő Megváltójában és Urában rejlik.”
Ezért elutasítjuk
-
- az olyan világi nézeteket, filozófiai elméleteket és exegetikai magyarázatokat, amelyek megrontják ezeket a biblikus tanításokat, és így elhomályosítják az Evangéliumot,
- azt az elképzelést, miszerint az ember nem Isten közvetlen teremtői cselekedete által jött létre, hanem az evolúció folyamatán keresztül alacsonyabb rendű életformákból, amik felváltva fejlődtek valamiféle örök, független vagy önmagát létrehozó anyagból,
- azt a véleményt, hogy az Isten képmására megalkotott Ádám és Éva nem igazsággal együtt teremtetett, és így nem voltak tökéletes kapcsolatban Istennel,
- azt az elképzelést, miszerint Ádám és Éva nem valós történelmi személyek voltak, valamint bukásuk ne lenne olyan valós történelmi esemény, amely bűnt és halált hozott a világba,
- azt a véleményt, hogy az eredendő bűn nem fosztja meg az összes embert lelki erejétől, és nem teszi képtelenné arra, hogy helyes kapcsolatba kerüljön Istennel a Jézus Krisztusban való hiten kívül.”
Továbbá arról is
HATÁROZUNK, hogy a lelkipásztorokat bátorítani kell arra, hogy tanulmányozzák és vitassák meg a Teológiai és Egyházi kapcsolatok Bizottságának alábbi jelentéseit a lelkészi közösségeikben (kerületi és körzeti): „Creation in Biblical Perspective” (1970), „Together with All Creatures: Caring for God’s Living Earth” (2010), és az „All Things Hold Together in Christ: The Intersection of Science and Christian Theology” (2015).
FELSZÓLÍTJUK őket arra is, hogy a lelkipásztorok gondoskodjanak az övéikről és tájékoztassák őket – különösen a közösségeikhez tartozó fiatalokat, – úgy, hogy hit és tudomány kapcsolatáról szóló témákat vetnek fel, valamint olyan gondolatébresztő vitákat vezetnek, amelyeknek célja, hogy
- segítsék őket hitelesen megélni a Szentírás tartalmához hű, hitvallásaink tanítását – melyet a Zsinat nyilvános állásfoglalásaiban megerősítünk – tükröző hitüket; valamint
- pontosan és őszintén mutassák be a tudományos alapvetéseket, elméleteket és felfedezéseket, azokkal a kihívásokkal együtt, amik a keresztyén gondolkodással szemben merülnek fel.
Végül arról is
HATÁROZUNK, hogy a lelkipásztorok kötelessége, hogy bátorítsák és vértezzék fel az övéiket arra, hogy olyan – egyrészt tiszteletteljes, másrészt elgondolkodtató – beszélgetéseket keressenek, amik a keresztyén tanúságtételt elősegítik, s ezekbe kapcsolódjanak is be.
Javított határozat – 2019 Today’s business, 2. kiadás
Fordította: Nagy Dávid református lelkipásztor

Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: »mi a különbség a kettő között?« És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
Kedves Dávid!
„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté ŐKET.” (1Mózes1:27)
Amennyiben a Határozat szövegében szereplő „Ádám” kifejezést „ember”-ként, (tehát férfiúként és asszonyként- vagy nőként- EGYÜTTESEN) kell értelmezni, akkor biblikus a megfogalmazás, amennyiben a Határozat szövegében szereplő „Ádám” kifejezést, az első emberpár hímnemű tagjaként kell értelmezni, akkor nem biblikus a megfogalmazás. Ezt érdemes lenne tisztázni, hiszen így folytatódik a genezis:
„Amely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt. Férfiúvá és asszonynyá teremté ŐKET, és megáldá ŐKET és nevezé az ő NEVÖKET Ádámnak, amely napon teremtetének.” (1Mózes5:1)
Mindenesetre érdekes, hogy Séth (Szét) már nem Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, hanem Ádám (vagyis a férfi és a nő) hasonlatosságára lett nemzve. Valószínűleg azért csak Ádám (a férfi és a nő) hasonlatosságára, mert vagy férfinek (hímneműnek), vagy nőnek (nőneműnek) született, így nem képviselte már mindkét jegyet egyszerre.
Nem tudom, hogy az Önök álláspontja ezeket figyelembe véve alakult-e…
Kedves Balázs!
Az hogy Ádám (a férfi és nó) reprezentálta Istent magát, nem a nemiségől szól, mintha Isten mindkét jegyet képviselné! Ő ezek felett áll! Vagy mintha Ádám és Éva mindkét jegyet birtokolta volna! Sokkal inkább a két személyiség, a két nem csodálatos egysége, harmóniája az, ami Isten képe. A két indivídum egybeolvadásával már nem kettő, hanem egy. Amint a Szentháromságban egy Istenről beszél az Írás. Jézus mondja a házasságról, Isten képéről: „Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember szét ne válassza!”