24
júl
2019

Thabiti M. Anyabwile: „Mi az éneklés?” – a gyülekezeti éneklés lényege, célja és természete (I.rész)

/Thabiti Anyabwile a washingtoni Anacostia River Church lelkésze, a The Gospel Coalition vezetőségi tagja./ 

Bevezetés

Michael Raiter egyik cikkében, melynek címe „A gyülekezeti éneklés lassú haldoklása”, a következőket írja:

Legutóbb egy konferencián a terem hátsó részében foglaltam helyet. Elől a dicsőítőcsapat „vezette” a dicsőítést, mi meg énekeltünk (a „vezette” szót elővigyázatosan próbálom haszálni). Legalábbis az volt a terv, hogy mi majd énekelünk. Azt tettem, amit mostanában mindig szoktam: becsuktam a szemem és hallgattam az éneklést. A dicsőítésvezetőt az előtte lévő mikrofon miatt világosan és tisztán lehetett hallani. Az énekeseket kísérő hangszereket hallás útján meg tudtam különböztetni. Amikor a dicsőítőcsapat elhallgatott, csupán egy alig hallható morajlás volt érzékelhető a teremben. Kinyitottam a szememet és körbenéztem. A legtöbb ember csak állt ott csendben, és még csak úgy sem tettek, mintha énekelnének, vagy csak alig vettek részt az egészben. Odafordultam a barátomhoz, aki mellettem állt és megjegyeztem, hogy „senki sem énekel.” Nem igazán értette, mi bajom – ennyi erővel mondhattam volna azt is, hogy „senki sem repül.” Nos, egyértelmű, hogy senki sem énekelt. Évek óta nem éneklünk itt! Ami itt minden délelőtt lejátszódik, egyvalaminek biztos nem nevezhető: gyülekezeti éneklésnek. Nagyon sok gyülekezetben hasonló a helyzet: az őszinte, szívből jövő gyülekezeti éneklés haldoklik…. Ez a mi hibánk, és aggodalommal kell, hogy eltöltsön minket, hiszen mi hagytuk, hogy a gyülekezeti éneklésünkből ez legyen. Tisztában vagyok vele, hogy nem lehet minden gyülekezetet egy kalap alá venni, és lehetséges, hogy éppen a te gyülekezetedre nem illik mindaz, amit elmondtam. Ugyanakkor viszonylag sokat utazom – gyakorlatilag minden vasárnap meglátogatok egy együlekezetet -, és azt kell mondanom, majdnem mindegyik gyülekezet érintett, ahol megfordulok. Nem tudok felidézni egyetlen egy olyan esetet sem, amikor hazaérve a vasárnapi istentiszteletről, azt mondtam volna a feleségemnek: „Kedvesem, végre egy gyülekezet ami igazán tud énekelni!

Mikor jöttél ki utoljára úgy egy istentiszteletről, hogy azt mondtad: „Na ez a gyülekezet valóban tud énekelni!” Nem a szólista, nem a kórus, nem a kórusvezető, nem a dicsőítőcsapat, hanem a gyülekezet, mégpedig az egész gyülekezet, a közösség, Krisztus teste, Isten gyermekei ezen a konkrét helyen.

Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon egyetértesz-e az előbb idézett szerző diagnózisával, nevezetesen hogy a gyülekezeti éneklés lassú haldoklás után teljesen ki fog veszni. Belegondoltál valaha is abba, hogy miért fontos a gyülekezeti éneklés és egyáltalán mit takar ez a fogalom? Belegondoltál abba, hogy miért rossz, hogy amikor a keresztyének összegyülekeznek, maguk nem énekelnek, csak mások előadását hallgatják? Van ezzel egyáltalán valami gond? Most lehet hogy azt mondod: „Miért nem hagyjuk rá a profikra, akik valóban tehetségesek és van hangjuk? Hagyjuk, hadd énekeljenek, ahelyett hogy mi szerencsétlenkednénk.”

Mi a legfontosabb szempont számodra, amikor a keresztyén éneklésről és a nyilvános dicsőítésről beszélünk? Mi az, ami leginkább számít? Mitől válik értékessé a gyülekezeti éneklés? Mi játszódik le Istenben, amikor éneklünk?

Ebben a tanulmány-sorozatban (a könyv korábbi fejezetiben/ford.) a következőképpen határoztuk meg a gyülekezetben megvalósuló  lelki közösséget: „Isten életének személyesen és közösségileg megtapasztalható valósága az emberi lélekben.” A szellemi-lelki közösségben együtt részesülünk Isten életéből. Ebben a fejezetben azt fogjuk megnézni, hogy az éneklés hogyan teszi ezt a közösséget lehetővé.

Ehhez meg kell néznünk két párhuzamos igehelyet – egyiket az Efézusi levélből, a másikat pedig a Kolossé levélből:

Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.” (Ef 5,18-21)

Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.” (Kol 3,16)

Miközben megvizsgáljuk e két igeszakaszt, öt kérdést fogunk feltenni és megválszolni:

  1. Mi az éneklés?
  2. Mi indít arra egy keresztyént, hogy énekeljen?
  3. Ki énekeljen és kinek szól az ének?
  4. Milyen céllal énekeljünk?
  5. Hogyan énekeljünk?

Mi az ének/éneklés?

Első kérdésünk egyszerű: „Mi az ének?” Próbáltad már meghatározni, hogy mi az „éneklés”, vagy a „zene”? Egy ilyen definíció nehezebb, mint gondolnánk, különösen is a „zene” kapcsán. A precíz meghatározáshoz segítségül kell hívnom egy szótárat: a zene és az éneklés a dolgok azon kategóriájához tartozik, amelyekről akkor bizonyosodsz meg, ha hallod őket. Ízlésed szerint találhatod jónak vagy rossznak. Némi időbe telik ugyanakkor meghatározni, hogy micsoda.

Hadd szabadjon a szótárakban található meghatározást bemutatnom, mielőtt biblikus definíciót adnék. A zene „az a művészet, amelyben a különféle időtartamú hangok és zörejek idői egymásutánisága a ritmus, a melódia, a harmónia és a lendület által gondolatokat és érzéseket fejez ki.” „A zene dallamos vokalizáció”, vagy „elmesélni valamit költői, verses formában vagy dalban, vagy valakinek a magasztalása”, „érzelmes kifejezés”, „gondolatok és érzelmek intonációja.”

Ezek a szótárból vett definíciók igencsak közelítenek a bibliai meghatározáshoz. Az Ef 5,19 szerint az ének egy nyelvi kifejezésforma. Az éneklés beszéd zenei kísérettel. Egy olyan mód, amelyben a gondolatainkat és érzéseinket hangok és szólamok által tudjuk kifejezésre juttatni. Általában lehet, hogy nem így gondolunk rá, de erről van szó.

Talán az 1Kor 14,15-ben előkerülő éneklés ugyanabba a kategóriába tartozik, mint más beszéddel kapcsolatos ajándékok, mint például a nyelveken szólás, vagy a nyelveken szólás magyarázata, a prófétálás stb. Ezenkívül a Bibliában azt az utasítást találjuk, hogy értelemmel, értelmünket használva énekeljünk. De mi a célja ennek a parancsnak? Mivel az ének nyelv és beszéd, illetve kommunikáció, ezért értenünk kell.

Tudod, hogy mit jelent olyan éneket énekelni, amelyet senki sem ért? Van egy ének, amit a gyülekezetünkben szoktunk énekelni, ráadásul elég szépen énekeljük. Ugyanakkor be kell vallanom, hogy fogalmam sincs, miről szól. A következő szavakkal kezdődik: „Most Illés napjait éljük” (Illés napjai – These are days of Elijah). Őszintén megvallom, sejtelmem sincs róla, hogy ez a dal mit akar kifejezni és mit akar üzenni. A lelkészünket, aki a zenei dicsőítésért felelős, már megkérdeztem, és korrekt módon megpróbálta elmagyarázni, de még több olyan emberre lenne szükség, aki segíteni tud ebben! Ha ugyanis az énekelés egyfajta beszéd, akkor muszáj éber elmével énekelnünk – muszáj felfogni, befogadni, magunkévá tenni a szövegét, és ha megértettük, céljának megfelelően muszáj az üzenetét továbbadnunk. Ha nem értjük, mit akar kifejezni, nem is fog minket építeni.

Folytatjuk!

Forrás: The Life of God in the Soul of the Church, IX. fejezet

Hozzászólás írása