3
febr
2019

Tények és vélemények – válasz Balavány Györgynek

„Tíz tény meleggyógyászoknak” címmel jelent meg Balavány György legújabb véleménycikke a HVG-n, válaszul arra a köztelevízió által leadott, nagy port kavaró műsorra, mely a homoszexualitás gyógyíthatóságának kérdését tárgyalja tabudöntögető módon, a konzervatív álláspontot is bemutatva. Jelen cikkünk célja az, hogy a tíz „tényt”, amelyet az újságíró elénk tárt, tüzetesebben áttekintsük és pontról pontra megvizsgáljuk: valóban tényekről van-e szó?

A következőkben tehát először idézzük dőltbetűvel Balavány állításait – aztán következzék az arra adott reakció.

  1. A szexuális orientáció nem választható. Az ember nem dönt mellette, hanem észreveszi magán. Ez persze vitatható, mint a Föld geoid formája vagy az evolúció – de attól, hogy vitatják, még tény marad.”

Mivel alapvetően ebben a kérdésben hajlamról beszélünk, valahol mégiscsak „választható.” Illetve, minimum a körülményektől függ, hogy előjön-e. Akiknél előjön, azoknál általában volt valami törés gyermekkorban. Ugyanis a hajlam, még ha mégoly mélyen is gyökerezik a genetikában (jegyezzük meg, a homoszexualitás kérdésében továbbra sincs valós bizonyíték arra, hogy genetikai hajlamról lenne szó), nem determinál: a körülmények, az életstílus és hasonló dolgok hozzák azt elő. Vegyük példának a tüdőrákot: genetikai hajlam határozza meg jelentős részt, azonban nem lesz mindenki tüdőrákos, akiben a hajlamosító génszekvenciák jelen vannak. Azok esetében viszont, akik például dohányzással rongálják a szervezetüket, a hajlamból sokkal könnyebben lesz valódi betegség. Ez esetben – a hajlam megjelenésében – számolnunk kell az adott személy felelősségével (valamint bűnének következménye) is. Bónusz: azért, mert valami genetikai hajlam, még nem feltétlenül jó.

  1. A homoszexuális orientáció nem betegség, nem lehet belőle senkit meggyógyítani.”

A második pont kapcsán e cikk irója is ismer olyat, aki élő cáfolat, márpedig, ha egy „tényt” csak egyetlen példa is megcáfol, az többé nem tény. Abból, hogy valakit valamiből nem lehet „meggyógyítani”, még nem következik, hogy ne beszélhetnénk – bizonyos értelemben – betegségről. Számtalan gyógyíthatatlan dolog létezik (és ezek között genetikai eredetű is), ami lehet, hogy nem halálos, lehet, hogy leél vele az adott páciens egy egész életet, de attól még betegség. Ilyen pl. a pólió is, igaz, a pólió nem genetikai eredetű (de mint említettük, a homoszexualitásról sincs bebizonyítva, hogy ténylegesen az lenne).

  1. Bűnnek nevezni egy akaratunktól függetlenül kialakult tulajdonságot: teológiai nonszensz. Ha pedig a homoszexuális orientáció nem bűn, nem lehet megbánni és megtérni belőle.”

A Biblia világosan beszél arról, hogy a meleg orientáció kialakulása a bűnös természetünkkel kapcsolatos (Róm 1,18-32). Ugyanakkor az, hogy valakiben bizonyos hajlamok jelen vannak, és az, hogy ezeket ki is éli, két külön kategóriát képez (a hajlamot például a Magyar Református Egyház „erkölcsileg nem minősíti”, annak kiélését viszont bűnnek tartja és elítéli) – Balavány György ebben az esetben mintha a kettőt összemosná. Ráadásul mindezt annak ellenére teszi, hogy ő maga is evangelikál keresztyénnek vallja magát, s ennek fényében a homoszexualitás megélését – tehát a homoszexuális cselekedetet – bűnnek tartja. Erről azonban valahogy mindig elfelejt említést tenni – valószínűleg azért, mert ha ezt megtenné, akkor a jelenlegi munkaadója nagy „toleranciáját” tanúsítva igen gyorsan elbocsátaná.

  1. Minden fennmaradni képes populáció heteroszexuális, a homoszexualitás eltérés az alapértelmezett beállítástól. De az, hogy embertársaink egy kis része (4–6 százaléka) saját neméhez vonzódik, semmi veszélyt nem jelent a többiekre nézve. Egészséges társadalomnak tűrnie kell a nem destruktív eltéréseket. A homofóbia olyan, mint a szervezetben az autoimmun betegség; ilyenkor az immunrendszer sejtjei az ártalmatlan, sőt szükséges sejteket is veszélyként ismerik fel, és hadba lépnek ellenük.”

A homofóbia egy nemlétező műszó, amit jellemzően a konzervatív-keresztyén álláspont megbélyegzésére használnak. Itt aztán végképp nincs szó tényről – ez nem más, mint olcsó propaganda. Ráadásul a homoszexualitás megélése esetében olyan dologról beszélünk, ami egyértelműen bűn, s mint ilyen, kétséget kizáróan destruktív. Továbbá említsük meg, hogy léteznek olyan kutatások is, amelyek arra mutatnak rá, hogy az aktív homoszexuálisok jóval rövidebb átlagéletkorral rendelkeznek, valamint arányaiban sokkal több közöttük a depressziós, nemibeteg, vagy épp öngyilkos, mint a heteroszexuálisok körében. Ezek a kutatások olyannyira egyértelműek, hogy még a gender-propagandisták sem tagadják, ők csupán a jelenség okát a kirekesztő társadalomban látják, áthárítva a felelősséget. Ugyanakkor véleményünk szerint egészen egyszerűen itt arról van szó, hogy, mint minden bűn, ez is magában hordozza büntetését. Mindezektől függetlenül, szomorú, amikor egy magát hívő keresztyénnek tartó újságíró azt mondja, hogy akkor vagyunk „egészséges társadalom”, ha eltűrjük a bűn jelenlétét.

  1. Ha a nemi irányultság nem választható, akkor nem is terjeszthető. A félelem, hogy a társadalom ’elbuzul’, alaptalan. Ha többen vállalják a másságukat, attól nem a számuk növekszik, csak a jelenlétük lesz felismerhetőbb. Ezért értelmetlen a másság „követendő példaként” való emlegetése is. A melegszervezetek nem azt tekintik követendőnek, ha valaki meleg, hanem azt, ha egy meleg ember vállalja önmagát. Ez nagyon fontos különbség. Remélem, amikor Szőnyi Szilárd idáig ér az olvasásban, a homlokára csap, és azt mondja: ’Á, már értem’.”

Az, hogy a különböző jogvédő szervezetek mit tartanak célkitűzésnek… Nos, a jelen cikk írója nincs arról meggyőződve, hogy csak azt tartanák, amit Balavány állít – különösképpen, ha tekintetbe vesszük azt, amit már említettünk: hajlamról beszélünk, ami nem feltétlenül jelenik meg, de bizonyos körülmények előhozhatják. Ezek mesterséges előidézése (például olyan módon, hogy már kisgyermekkorban igyekeznek a jövő generációját elbizonytalanítani abban, hogy mit is jelent a nemiség) véleményünk szerint igenis szerves része egyes melegszervezetek célkitűzéseinek. De még ha úgy is lenne, ahogy az újságíró állítja: ebben az esetben e szervezetek tulajdonképpen nem csak azt sugallják, hogy a bűn, amiről beszélünk, jó és helyes, sőt, fel kell vállalni és ki kell élni, hanem azt is, hogy a bűn bűnnek nevezése önmagában gonoszság. Ilyen módon pedig számtalan embert biztatnak arra, hogy megállás nélkül rohanjon a kárhozatba, másokat pedig arra, hogy üldözzék és elhallgattassák azokat, akik figyelmeztetnék a kárhozatba rohanókat, hogy rossz felé tartanak. A sátáni megtévesztés egy különösen szomorú formáját szemlélhetjük itt.

  1. Bár a homoszexuális emberek nem jelentenek semmi veszélyt a többségi társadalomra, ez fordítva nem igaz. Evolúciós ösztönei szerint az emberi lény nem jogkiterjesztő vagy toleráns, hanem önző és kirekesztő, mert ezt érzi túlélése és prosperitása zálogának. Minden közösség hasonlóságok alapján szerveződik, a mástól, az eltérőtől pedig ösztönösen elzárkózik. Ezért csúfolják és közösítik ki a gyerekek a kövér, vagy nagyon szeplős, vagy dadogós, vagy kacskalábú társukat – és ezért kell megdicsérni azt a gyereket, aki kiáll mellettük.”

Ez a pont nem más, mint a szokásos áldozatpropaganda. A többség veszélyt jelent a kisebbségre, ezért a kisebbségnek a többség ellenszenvét bármilyen eszközzel le kell szerelni. Valahonnan amúgy ez a retorika nagyon ismerős… Ó, igen! Kommunizmus.

  1. „Az erkölcs jórészt tanult dolog, és a civilizált társadalom egyik alapmozzanata, hogy nem éljük ki közvetlenül és nyersen az ösztöneinket. Nem csapjuk agyon egymást a nőstényért vagy a kajáért (szerencsés esetben), és nem rekesztünk ki senkit a tőlünk eltérő bőrszínéért vagy szexuális irányultságáért (szerencsés esetben).”

Az erkölcs nem tanult dolog. Az erkölcsös maszk tanult dolog, de amögött valódi erkölcs nincs. Az ilyen tanult maszk hátterében a büntetéstől való félelem áll. Figyeljük csak meg, hogy mi történik az ilyen személyekkel, ha a büntető rendszer összeomlik – levetkőzve minden gátlást éppen azt kezdik el csinálni, amit Balavány szerint nem tesznek. A valódi erkölcs az ember szívébe van írva és Istentől kapja az, aki az Övé.

  1. Mivel a társadalom eredendően, ösztönösen homofób, a meleg embereket gyógyítandónak beállítani, tehát homofóbnak lenni semmiféle bátorságot nem igényel. Aki ilyen alantas ösztönökre hat, az népszerű lesz, ezért tér vissza mindig a Fidesz a témához, miközben tagadja homofóbiáját. (A ’nem vagyok homofób, de kevesebb meleg kéne’ pont olyan, mint a ’nem vagyok antiszemita, de kevesebb zsidó kéne’.)”

Egy olyan világban, ahol a „homofób” (értsd: keresztény-konzervatív) véleményéért az embert bármikor falhoz állítják, lejáratják, kizsigerelik és Nyugaton akár az utcára is juttatják, a konzervatív álláspont melletti kiállás igenis nagy bátorságot igényel. A jelen cikk írója nem tudja elképzelni, hogy Balavány György milyen világban él, de pont az a támadássorozat, ami napokkal ezelőtt Trombitás Kristófot és két beszélgetőtársát érte (és éri jelenleg is a tabudöntögető műsoruk miatt) világít rá arra, hogy milyen nagy bátorság kell e vélemény nyilvános felvállalásához.

  1. Mivel a nemi orientáció nem döntés kérdése és nem betegség, a meleggyógyászat nem működik, az exgay mozgalom pedig szemfényvesztés. Az exgay beszámolók véleményem szerint arról tanúskodnak, hogy milyen tudati deformációkra képes a csoportnyomás. A melegek el tudják hitetni egy ideig magukkal és a környezetükkel, hogy nem melegek, különösen, ha a környezetük erre presszionálja, majd ezért jutalmazza őket. De a lufi előbb-utóbb kipukkad, és be kell látni, hogy a dolog nem működik. Se szeri, se száma az eseteknek, mikor a mozgalom tanúságtevő tagjai, vagy maguk a vezetők feladják a hiábavaló küzdelmet, visszatérnek eredeti irányultságukhoz. Ezekről Szőnyi Szilárd nem akar tudni.”

Nem csupán a gyógyászatról és a terápiákról szólt a kritizált műsor emlékeink szerint. Balavány itt direkt egyoldalúsít, mert a másik oldallal, ami Hodász atya részéről került elő – vagyis azzal, hogy az Úrnak hatalma van ebből a bűnből, sőt, a bűnt okozó hajlamból is kigyógyítani az embert -, nem akar foglalkozni. Valószínűleg nem véletlen, hiszen ha ennek kapcsán a keresztyén állásponttal egy platformra jutna, az eddigi érveinek nagy része – ezzel a ponttal egyetemben – azonnal dugába dőlne. Viszont ha nyíltan konfrontálódna a keresztyén állásponttal, akkor többé nem nevezhetné magát jogosan keresztyénnek. Ugyanakkor, ez az a pont, ahol a liberális álláspont saját magát cáfolja meg. Hiszen akkor, amikor azt sugallják, hogy a homoszexualitásból való „kigyógyulás” lehetősége minden esetben csakis hazugság lehet (értsd: még akkor is, ha azt az egyházak kínálják fel bibliai-hitvallásos alapokon!), s ezért az ilyen hangokat el kell hallgattatni, valójában azt mondják ki, hogy egy homoszexuális személynek nincs joga és szabadsága ahhoz, hogy megválassza, mit akar. A „liberális álláspont” szerint számára kizárólag egy lehetőség van: felvállalni „önmagát” és kiélni hajlamait. Ha ő maga nem ezt akarja (hanem heteroszeuális kapcsolatot, családot, gyermekeket, Isten szerint való életet), akkor a liberalizmus az ún. „szabadságára” hivatkozva azonnal igyekszik korlátozni szabadságában, mondván, ezt nem teheti meg, sőt, erre lehetősége nincs. De miért ne lehetne? Az 1 Kor 6,9-11 világosan beszél arról, hogy a homoszexualitásból (ἀρσενοκοῖται) is meg lehet mosattatni, meg lehet szabadulni a Szentlélek munkája által.

  1. A társadalomnak elemi szüksége van ismeretterjesztésre, aminek kitűnő eszköze lehetne a közszolgálati média. Nem pajzsra emelni egy tudománytalan és káros elméletet, az nem rosszindulatú kirekesztés vagy a szólásszabadság korlátozása, hanem jogos önvédelem. Az evolúciós ösztönnek, ami elkülöníti az eltérőt, igenis megvan a helye olyankor, ha az eltérés káros és rossz. A bűnözőket nem kezeljük úgy, mintha nem volnának bűnözők, üldöztetéses téveszmék rabjainak nem emelünk közpénzből szószéket (szerencsés esetben). A köztévében legfeljebb úgy kéne bemutatni a meleggyógyászokat, mint a lapos-Föld-hívőket: érdekességként.”

„A társadalomnak elemi szüksége van ismeretterjesztésre, aminek kitűnő eszköze lehetne a közszolgálati média.” Idáig egyetértünk. Ugyanakkor a továbbiakban ennek ellentmond Balavány, amikor azt állítja, hogy ez az ismeretterjesztés csak annyiban valósulhat meg, amennyiben az egyik oldal álláspontját kizárólagosan igazként és elfogadandóként mutatja be, a másik oldal álláspontját pedig nevetségessé teszi és elbagatellizálja – annak ellenére, hogy (ellentétben a Föld geoid formájával) semmilyen valós tudományos bizonyíték nincs arra, hogy az első álláspontnak kizárólagos igazsága lenne, míg a másodiknak nem. Sőt, az utóbbi, keresztyén-konzervatív álláspontot is számos tudományos kutatás támasztja alá (még annak ellenére is, hogy eljutottunk arra a szintre, amikor az ideológiailag vezérelt „tudomány” ma már minden olyan eredményt, amely a liberális ágendának ellentmond, igyekszik elhallgattani – ld. James Watson esete). Vagyis az, amit Balavány javasol, valójában nem ismeretterjesztés, hanem közönséges indoktrináció: az, amikor mindenfajta valós tudományos alap nélkül kimondjuk valamiről, hogy az jó, minden másra meg azt, hogy rossz. Ez olyan, mint amikor az „átkosban” az evolúcióelmélet osztályharcra való adaptációját megcáfolhatatlan tudományos tényként hirdették, hogy aztán kiderüljön róla, hogy olcsó ideológiai átverés volt az egész (és még annak is harmatgyenge).

Megjegyzés: a föld formájáról és univerzumbeli helyzetéről szóló tudományos diskurzus majdnem kétezer éven át tartott, míg a homoszexualitás kérdése kapcsán a legrégebbi kutatások is csupán pár évtizedesek, és perdöntő bizonyítékok (a Föld formájával és helyzetével ellentétben) még nem kerültek elő az eredetére, illetve okára vonatkozóan. Ennek fényében a keresztyén-konzervatív álláspontot vallókat a laposföldesekkel összehasonlítani valójában totális elferdítése a valóságnak.

Összegzés

Ez a cikk, s az írója, Balavány György a jelen bejegyzés szerzője szerint maga sincs tisztában azzal, hogy mit akar. A cikk címében ugyanis az áll, hogy tények, a fejlécben az, hogy vélemény, az azután hozott 10 pont pedig szintén vélemény. Ugyanakkor ténynek tényszerű bizonyítékok felmutatása híján a tíz pontból egy sem nevezhető. Összességében viszont érdekes megfigyelni a manipuláció alig takargatott, de „haladó” körökben oly népszerű kulcsát: amikor tudományos alapokkal alá nem támasztott véleményt tényként tálalnak és mindenkit, aki ennek a véleménynek a tényszerűségét megkérdőjelezi, megbélyegeznek (ahogy a cikk is rejtve teszi ezt rendesen).

Mindemellett pedig külön érdemes kiemelni azt, amit írása bevezetésében Balavány maga vall be:  nemrég még ő is úgy gondolkodott, mint akiket most homofóbnak bélyegez, csak éppen azóta megváltozott a véleménye. Itt jogos kérdésként vetődik fel, hogy vajon, ha itt egy olyan álláspontról van szó keresztyén-konzervatív oldalon, amit az újságíró nemrég maga is vallott, miért nem lehet azt tiszteletben tartani? Hiszen valójában semmiféle garancia nincs arra, hogy a korábbi álláspontja a helytelen, és a jelenlegi helyes. Sőt, ha a Szentírás szavaiból indulunk ki, mint az Igazság egyetlen legitim és tévedhetetlen forrásából, akkor egyértelműen ki kell jelentenünk: Balavány György téved. A homoszexualitás megélése Isten előtt bűn, méghozzá olyan bűn, amely kizárja a bűnöst az üdvösségből – de ami még fontosabb, a mi Urunknak van hatalma arra, hogy ebből a bűnből is megmentsen bárkit, erőt adva az önmegtartóztatáshoz, vagy akár megadva a teljes gyógyulást is. Isten igéje örömhír a homoszexuálisok számára is: van lehetőség a szabadulásra és a gyógyulásra.

Ugyanakkor, ha már a tudomány is szóba került: felvetődik a kérdés, hogy miért nem lehet vajon legitim vitákat folytatni ebben a kérdésben? Miért van az, hogy a liberalizmus képviselői elvárják, sőt követelik a keresztyénektől és konzervatívoktól, hogy feladják saját álláspontjukat és fenntartás nélkül elfogadják, mintegy dogmaként az övéket? Miért van az, hogy a vita már réges-rég nem tudományos talajon folyik, hanem ideológiai alapon, ahol vannak olyan állítólagos tudományos „tények”, melyeknek a cáfolatát még akkor sem lehet bemutatni, ha azok mellett konkrét bizonyítékok szólnak? Miért van az, hogy ha valaki tudósként mégis megteszi ezt és például a homoszexualitás vagy az evolúció kapcsán felmutat egy olyan, a mainstream ideológiával szembemenő álláspontot, amelyet tudományos eszközökkel bizonyítani is képes, akkor rögtön elhallgattatják, lejáratják és végső soron kitagadják a „tudományos” körökből?

Érdemes talán ezeken a kérdéseken is elgondolkodni – és levonni a következtetéseket.

Ez is érdekelhet

A nyugati egyház alkonya: vajon minket is beborít a sötétség?
Wayne Grudem: házasság és homoszexualitás a Biblia tükrében
John Piper: mi a baj a homoszexualitással?
Volt egyszer egy skót református egyház…

1 válasz

  1. Dicsofi Balazs teologus

    Köszönjük Istvánnak, hogy felvállalta a reflexiót. Magam is tollat akartam ragadni, mert Balavány valóban és ténylegesen súlyos tévelygésben leledzik. (Aki egyébként ismeri az írásait, az látja: régről felismerhető az elő hit és az újjászületés hiánya nála, és ezzel együtt az is megfigyelhető, hogy a teológiai látásának torzulásai az idő haladtával egyre inkább és élesebben előjönnek. Elgondolkodtam azon, vajon nem kellene-e feleje egy elő hitűnek szeretettel nyitni, evangelizalni őt, hirdetvén neki a megtérés és újjászületés tiszta igéjét!? Hiszen szókimondó írásai – tévelygéseivel együtt – egyébként értékes, kereső ember sziluettjét rajzolják ki a figyelmes olvasó előtt. (Azt gyanítom, hogy a szerző valamikor, valamilyen komoly egyházi-vallásos csalódást élhetett át, amely nem került nála feldolgozásra. Jó lenne neki megmutatni Krisztust, mert valószínűleg csak az egyház bemutatásáig jutott/juttatták el)

Hozzászólás írása neki: Dicsofi Balazs teologus Hozzászólás visszavonása