Az evangelikalizmus történelmi és hitbeli megkülönböztető jegyei
Az Evangelikál Csoport Egyesület első kiadványában (“Evangelikál Alapvetések és Nyilatkozatok I.”), és itt, az evangelikalcsoport.hu-n is különféle interjúk és cikkek formájában többször és többféleképpen bemutattuk már az evangelikál mozgalom történetét és az evangelikalizmus hitelvi alapjait. Most egy rövid, de annál hasznosabb összefoglalást szeretnénk nyújtani egyrészt azokról a történelmi előzményekről, amelyek jelentős hatást gyakoroltak az evangelikalizmusra, másrészt az ezekből fakadó meggyőződésekről, amelyeket ma az „evangelikál” jelző lefed.
Alister McGrath “Evangelikalizmus és a keresztyénség jövője” (Evangelicalism and the Future of Christianity) című művében hat olyan központi meggyőződést sorol fel, amelyek az evangelikalizmus hitelvi alapjainak tekinthetők:
- a Szentírás mint legfőbb tekintély és forrás az Istenről való ismeret és a keresztyén életvezetés tekintetében
- Jézus Krisztusnak, mint testté lett Istennek és Úrnak, és mint a bűnös emberiség megváltójának fenséges személye
- a Szentlélek uralma
- a személyes megtérés szükségessége
- az evangelizáció elsődlegessége mind a keresztyén egyén, mind az egyház egésze számára
- a keresztyén közösség fontossága a lelki táplálkozás, az egység és a növekedés folyamatában (36.)
Ehhez hasonló, de még részletesebb meghatározást nyújt számunkra Garth Rosell műve (“Surprising Work of God”) is, amely kiválóan ábrázolja a 20. századi amerikai evangelikalizmus újjáéledésének részletes történetét.
Rosell szerint az evangelikál hit középpontjában mindig is Krisztus keresztje állt. A keresztből, illetve a kereszthez kapcsolódó történelmi tanításokból további négy olyan alapvető meggyőződés fakad, amely a leginkább jellemezte az evangelikalizmust végig annak története során:
- a közös tekintély (a Szentírás)
- a közös tapasztalat (a megtérés)
- a közös küldetés (a világméretű evangelizáció)
- a közös vízió (az egyház és a társadalom lelki megújulása)
Ez az öt megkülönböztető jel olyan teológiai és gyakorlati “ragasztóként” szolgált, amely az elmúlt közel három évszázad során, változó társadalmi, szociális és földrajzi határokon átívelően egyben tudta tartani azt az állandóan változó és nagyon is sokrétű mozgalmat, amit evangelikalizmusnak nevezünk.
De Rosell mélyebbre ás, és felsorolja azokat a kulcsfontosságú mozgalmakat is, amelyek befolyással voltak az amerikai evangelikalizmus önértelmezésére:
Habár Rosell szerint az amerikai evangelikalizmus, mint azonosítható történelmi mozgalom a Nagy Ébredés során született meg, alapvető értékei mégis megegyeznek a sokévszázados keresztyén történelem szellemi hagyatékával.
Az európai pietizmus – a Philip Jacob Spener és August Francke által vezetett, hatalmas 17-18. századi megújulási mozgalom – a következő pontokban hatott az evangelikalizmusra:
- szenvedélyes elkötelezettség a misszióban
- a szent élet újbóli hangsúlyozása
- a felebaráttal való aktív törődés
Zinzendorf gróftól és a cseh-morva tesvérektől megtanulták
- a keresztyén közösség köponti szerepét,
- a misszió fontosságát,
- a keresztyén egység iránti szenvedélyt.
A protestáns reformátoroktól, beleértve Luther Mártont, Ulrich Zwinglit, Kálvin Jánost és Menno Simonst, a következőket örökölték:
- a Biblia szeretetét
- a kegyelemből, hit által való megigazulás doktrinájának újra felfedezett igazságát
- az egyház megreformálásához és az igazság hirdetéséhez szükséges új bátorságot
- Isten fenségének és szuverén hatalmának újbóli megértését
A keresztyén egyház nagy mártír hagyományából átvették
- annak megértését, hogy milyen elképesztően drága a keresztyén tanítványság,
- azt a bizalmat, amely Isten kegyelméből lehetővé teszi elviselni a szenvedéseket.
A Brit szigeteken munkálkodó kortársaiktól, mint John és Charles Wesley, George Whitefield és Howel Harris, a 19. századi amerikai evangelikálok megörökölték…
- a szenvedélyes igazságkeresést,
- a társadalmi igazságosság szeretetét,
- a tanítványozás néhány gyakorlati alapelvét és
- a valódi lelki ébredés iránti vágyakozást.
Amerika afro-amerikai gyülekezeteitől – amit gyakran “láthatatlan egyháznak” neveztek – megtanulták…
- a Szentírás iránti szeretetet,
- az igehirdetésben jelentkező új erőt,
- az istentiszteletek friss spontaneitását,
- a közösség gyakorlati igényeivel való törődést, és
- a hajlandóságot, hogy szembeszálljanak az igazságtalansággal.
Mindezek a mozgalmak (és azok is, amelyeket még fel lehetne sorolni) segítséget jelentettek az amerikai (és nemzetközi) evangelikalizmus identitásának és önértelmezésének kialakulásában és elmélyülésében. Ugyanakkor összes elődje közül egyik sem volt nagyobb hatással rá, mint az angol és amerikai puritánok öröksége.
Forrás: Garth M. Rosell, The Surprising Work of God: Harold John Ockenga, Billy Graham, and the Rebirth of Evangelicalism (Grand Rapids: Baker Academic, 2008), 26-27, 28