Lelkigondozói és biblikus válaszok a homoszexualitásra (Evangelical Alliance)
/A homoszexualitás továbbra is nagyon megosztó és ellentmondásos kérdésnek számít a társadalomban és a keresztyén egyházban egyaránt. A következő megállapítások az Evangelical Alliance (Evangéliumi Szövetség) által 1998-ban megjelentetett „Hit, Remény, Homoszexualitás” című rövid, de annál tartalmasabb könyvből származnak, melynek frissített és bővített kiadása 2012-ben jelent meg. A benne szereplő tíz világos megállapítás hűen tükrözi a nemzetközi Evangéliumi Aliansz álláspontját a témában./
Tisztában vagyunk azzal, hogy az evangelikálok különböző csoportjai ezeket a pontokat eltérőképpen alkalmazhatják, de úgy véljük, hogy ezek együttesen tükrözik az alapvető és autentikus evangelikál választ általánosan a homoszexualitással, konkrétabban pedig az azonos neműek közötti, szexuálisan aktív párkapcsolatokkkal kapcsolatban.
1.) Elismerjük, hogy mindnyájan bűnösök vagyunk, és hogy a bűnös embernek az egyetlen valódi reménye – akármilyen is a szexualitása – Jézus Krisztusban van. Őszintén imádkozunk azért, hogy most és a jövőben is Jézus szeretete, igazsága és kegyelme jellemezze a homoszexualitással kapcsolatos vitákra adott evangelikál választ.
2.) Megvalljuk, hogy Isten szexuális orientációtól függetlenül mindenkit szeret és minden emberi lénnyel törődik. Így elutasítunk minden olyan hozzáállást és cselekvést, amely lenézéssel és megvetéssel viszonyul azokhoz, akik a saját nemük képviselői iránt éreznek vonzalmat. Bátorítást jelenthet számunkra sok olyan keresztyén ember példája, akik már felismerték és mélyen megbánták egykori és mostani mulasztásaikat mindabban, ahogy a saját nemük iránt vonzódó emberekhez viszonyultak, és azt is, hogy mindezzel mekkora fájdalmat okoztak nekik.
3.) Megerősítjük, hogy a házasság olyan intézmény, amelyet Isten hozott létre, és amelyben egy férfi és egy nő kizárólagos, életreszóló kapcsolatra lép egymással. A házasság a patnerkapcsolatok egyetlen olyan formája, amelyben Isten jóváhagyja a szexuális érintkezést. Ezért a homoerotikus szexuális gyakorlat összeegyeztethetetlen Istennek a Szentírásban kijelentett akaratával. Nem fogadjuk el, hogy homofób volna önmagában az, hogy bibliai alapon ragaszkodunk ehhez a teológiai és etikai nézethez.
4.) Bátorítjuk az evangelikál gyülekezeteket, hogy olyan kegyelmi közösségekké váljanak, amelyekben elfogadják és üdvözlik azokat is, akik ugyan megtapasztalták a saját nemük iránt érzett vonzalmat, de a bibliai tanítással összhangban szeretnének élni. Az ilyen keresztyéneknek olyan gyülekezetekre van szükségük, amelyek biztonságos helyet jelentenek számukra ahhoz, hogy megosszák és feltárják hívő testvéreikkel a történetüket, kölcsönös bátorítást és támogatást nyújtva ezzel egymásnak, egyszersmind segítséget ahhoz, hogy a Krisztusban való érettségben közösen növekedjünk.
5.) Ellenezzük azokat az egyházakon belüli mozgalmakat, amelyek elfogadják és/vagy támogatják az azonos neműek közötti, szexuálisan aktív kapcsolatokat, úgy, mint a keresztyén kapcsolatok törvényes formáját, és amelyek lehetővé teszik az ilyen szexuális kapcsolatban élők szolgálatra történő kirendelését/ordinációját. Imádságos lelkülettel kiállunk azok mellett, akik ezekben az egyházakban bibliai alapon próbálnak ellenállni az ilyen irányú lépéseknek.
6.) Mint bibliátlan gyakorlatot elutasítjuk a meleg élettársi kapcsolatok, illetve a meleg és leszbikus párkapcsolatok egyéb formájának egyházi megáldását, továbbá elutasítjuk a házasságnak minden újraértelmezését, amely a házasság definícióját ki akarja terjeszteni az azonos neműek kapcsolatára.
7.) Elismerjük és bátorítjuk azokat, akik ugyan a saját nemük iránt éreznek vonzalmat, mégis, elkötelezték magukat az önmegtartóztató életre, tartózkodván a homoerotikus szexuális gyakorlattól. Hisszük, hogy az ilyen személyek alkalmasak arra, hogy felszenteljék őket és hogy vezetők legyenek az egyházban, felismerve, hogy tapasztalataikkal és ismereteikkel gazdagíthatják a keresztyén lelkigondozást.
8.) Üdvözöljük és támogatjuk mindazon egyének és szervezetek munkáját, akik felelősségteljesen próbálnak segítséget nyújtani keresztyének számára, akik – jóllehet elköteleződtek a bibliai tanításra épülő élet mellett – saját nemük iránt éreznek vonzalmat. Ez a segítségnyújtás magában foglalja a tanácsadást és a lelkigondozói támogatást az önmegtartóztató életre vonatkozóan, illetve ennek részeként arra is, hogy a saját nemük iránt érzett vonzalmuk intenzitásában, vagy akár annak irányában némelyek változást tapasztaljanak meg.
9.) Hisszük, hogy mind a megbánást nélkülöző, életvitelszerű homoszexuális gyakorlat, mind ennek az életformának nyilvános támogatása ellentétes a hívő egyháztagsággal. Habár az egyháztagság és az egyházfegyelem feltételei különbőzőek minden egyházi közösségben, mégis, úgy gondoljuk, hogy mindkét magatartás indokolja az egyházfegyelmi intézkedéseket.
10.) Bátorítjuk az evangelikál gyülekezeteket, hogy szeretettel fogadják a szexuális téren aktív meleg és leszbikus embereket, és fogadják el őket. Mindazonáltal ezt annak az elvárásnak a hangsúlyozásával tegyék, hogy mindenkinek – és ez mindannyiunkra igaz -, aki Isten céljaival ellentétes módon él, meg kell értenie idővel, hogy szükséges a bibliai kinyilatkoztatás és az ortodox tanítás szerint megváltozni és ezek fényében élni. Hangsúlyozzuk ebben a folyamatban a gyengédséget, a türelmet és a folyamatos pásztori törődést, ahogy azután is, hogy valaki feladja a saját neméhez tartozó személlyel folytatott szexiális kapcsolatát.
A szerzőről
Az Evangelikál Csoport sokféle felekezeti hátterű (református, evangélikus, baptista, pünkösdi stb.) protestáns teológusok közössége, akik az evangelikalizmus és a protestáns ortodoxia közös alapjára építve tanulmányozzák és hirdetik a biblikus keresztyén tanításokat. Felekezettől és tanításbeli különbségektől függetlenül teológiai „identitásunkat” a következő hitvallások és nyilatkozatok elfogadása határozza meg: az első négy egyetemes zsinat hitvallásai (Niceai, Nicea-Konstantinápolyi, Efézusi és Kalcedoni hitvallások), az Amerikai Egyesült Államokbeli Presbiteriánus Egyház (PCUSA) által 1910-ben deklarált öt fundamentum (1. A Szentírás ihletettsége és tévedhetetlensége, 2. Krisztus istensége és szűztől való születése, 3. Krisztus halála által szerzett helyettes engesztelés, 4. Krisztus halálból történő testi feltámadása, 5. Krisztus csodáinak történelmi valósága), a Biblia tévedhetetlenségéről szóló 1979-es Chicagói Nyilatkozat tizenkilenc pontja, és az Egyesületünk által megfogalmazott nyilatkozat a házasság és homoszexualitás kérdésében (lásd: Evangelikál Nyilatkozatok). Minden, e teológiai irányultságot képviselő protestáns testvérünket várjuk 
„… ez a tábor létezik, csak nem teszi magát láthatóvá. Ezért van sok belső viszálykodás az egyházban. Most is vannak hívei a „melegházasságnak”, azonos neműek kapcsolatának, azok megáldásának, csak ezt nem nyílt sisakkal képviselik, hanem belső párbeszéd kezdeményezésével, hittételek finom megkérdőjelezésével, a tisztázás akadályozásával, lebegtetéssel, a hitbizonyosság szűnni nem akaró hámozgatásával. Sokkal tisztább és egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel. Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy régóta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van.” (Szabados Ádám)
„…vannak olyan szempontok, amelyek szükségessé teszik újra gondolni az evangelikalizmussal kapcsolatos nézetünket. Sokan azok közül, akik az elmúlt években nagy változáson mentek keresztül, és ezt nyíltan el is ismerik, még mindig azt állítják, hogy valójában evangelikálok. Ezért a probléma a következő: meg kell határoznunk egészen pontosan, hogy mit jelent az, hogy evangelikál, és ki tekinthető evangelikálnak (…) Nos, ha használják az evangelikál megjelölést, akkor nyilvánvalóan van valami jelentése is. Olyan kifejezés, amely leszűkít. Bizonyos szempontból kizárólagos (…). Remélem teljesen világos számunkra: nem azt próbáljuk megfogalmazni általános értelemben, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, hanem azt, hogy ki az evangelikál keresztyén, és erre természetesen azért vállalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogy végső soron az evangelikál hit magának a keresztyén hitnek az egyetlen valódi kifejtése. (…) Tehát hogyan határozzuk meg, hogy mit jelent evangelikálnak lenni, elkülönítve “a keresztyén” általános definíciójától? Ez ma egy nagy kérdés, és úgy gondolom, hogy ez lesz az a kérdés, amivel egyre inkább szembe kell néznünk az elkövetkezendő években.” (Martyn Lloyd-Jones: What is an Evangelival, 11-13.o.)
„… a teológia magában foglalja a lelkiséget is, abban az értelemben, hogy befolyásolja befogadóinak az Istenhez való jó vagy rossz, pozitív vagy negatív viszonyát, illetve viszonyának hiányát. Ha teológiánk nem ébreszti föl a lelkiismeretet és puhítja meg a szívet, akkor valójában mindkettőt megkeményíti; ha nem bátorítja a hitbeli elkötelezettséget, a hitetlenség távolságtartását erősíti meg; ha nem az alázatot szorgalmazza, elkerülhetetlenül a büszkeséget táplálja. Ha tehát valaki nyilvánosan teologizál, akár formálisan a szószéken, a katedrán vagy nyomtatásban, akár informálisan karszékében ülve, komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy eszméi miként hatnak az emberekre – Isten népére vagy más népekre. A teológusok elhívásuk szerint az egyház vízügyi mérnökeinek és csatorna felügyelőinek tisztét töltik be: feladatuk, hogy biztosítsák, Isten tiszta igazsága bőségben eljusson oda, ahol szükség van rá, és hogy kiszűrjenek minden egészségre ártalmas szennyeződést.” (J.I.Packer: A megújulás teológiája)
„Semmiféle problémát nem okoz számomra tévedhetetlenségről beszélni. Viszont ha lelkészként azt mondom akármelyik laikus hívőnek, hogy elfogadom a Szentírás tekintélyét, de nem hiszek a tévedhetetlenségében, egyből megkérdezi majd: „mi a különbség a kettő között?” És ahogy ezt elkezdem magyarázni, egyből forgatni kezdi majd a szemét, és azt gondolja magában, hogy ez a különbségtétel fából vaskarika. Ha azt mondom, hogy csak részben fogadom el a tekintélyét, és nem tévedhetetlen, azt megértik. Ha azt mondom, hogy a tekintélyét minden egyes részére vonatkozóan elfogadom és tévedhetetlen, azt is érteni fogják. De 35 éves pályafutásom során egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki értené, ha azt mondom, hogy elfogadom ugyan a Szentírás tekintélyét, de nem tartom tévedhetetlennek.” (Tim Keller)
