A BPA, az eredendő bűn és az evangelizáció
Kemény fába vágja a fejszéjét, aki próbál lépést tartani a BPA presbitereinek doktrinális ámokfutásával. Nem csak azért, mert a vita terjedelme az utóbbi hónapok alatt már egy tanulmánykötetet is kitenne, hanem azért is, mert a vita során újabb és újabb keresztyén tantételek kerülnek terítékre. Végül megtörtént az, amit előre jeleztünk: ha valaki Krisztus helyettes bűnhődésként értelmezett engesztelő halálát tagadja, úgy idővel a keresztyén hit egyéb igazságait is módosítja. Olyan ez, mint a dominó: ha az első eldől, csak tizedmásodpercek kérdése, hogy a következő mikor borul. Kölcsönhatásról van tehát szó, amivel szembe kell néznünk, ahogyan Pál teszi egy alkalommal: „ha Krisztus nem támadt fel, akkor keresztyénként minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (vö. 1Kor 15,12-18).
Ugyanakkor keresztyén vezetőként (= a gyülekezetért, az egyes tagok lelki üdvéért felelősséget vállaló személyként) – talán ez egyértelmű mindenki számára – rendkívül rizikós és veszélyes „doktrinális dominódöntést” játszani. Szinte hihetetlen, de a BPA presbiterei úgy tekintenek kétezer éves, a Szentírásban gyökerező és általánosan elfogadott keresztyén hitelvekre, mintha egy főzőműsor vetélkedőjében lennének, mondván: „lehet, hogy nem lesz autentikus, de majd csak összedobunk valamit.” A legfurcsább az egészben az, hogy az ilyesféle eljárást szerintük a Szentlélek megáldja, sőt! Holott ez jobb esetben is maximum tudatlanság vagy hanyagság, rosszabb esetben spirituális hazárdjáték.
Az eredendő bűn a BPA értelmezésében
A BPA vezetőinek, presbitereinek legfrisebb beszélgetésében (Tegyük a helyére, 66. rész) a címre rácáfolva (a megigazítás átértelmezése után) az eredendő bűn dogmájának elmozdítására történik kísérlet. A videóban hemzsegnek a félreérthető megfogalmazások és a teológiai bicebócaságok, ugyanakkor mindezek közül is kiemelkedik két kijelentés, amely a Szentírás tanúságtételével és a kétezer éves keresztyénség alapvető meggyőződésével megy homlokegyenest szembe. Ezeket érdemes szó szerint idéznünk.
Görbicz Tamás: „Meg szoktam hallgatni, mi az a két mondat, amit a fiatalok mondanak (utcai evangelizáció alkalmával/szerk.). Rendszerint azt a választ kaptam, hogy ők azzal próbálják hirdetni az evangéliumot az embereknek, hogy a bűneik miatt elveszett emberek, de Isten ad nekik egy esélyt ha hisznek Jézus Krisztusban, és többnyire azt is hozzáteszik, hogy ők a saját példájukat tudják hozni, hogy noha keresztyén családban nőttek fel, nem éltek cégéres bűnökben, de mégis Isten őket halálra ítélte és csak Jézus Krisztusban menekültek meg a haragtól. És amikor ezeket hallgattam, láttam ezeket a kedves fiatal embereket, akiknek nem tudom micsoda szörnyű bűneik lehettek, és arra gondoltam, hogy miért gondolja ő magáról, hogy az Isten őt halálra ítélte? Mikor ha kiderülnének a legsúlyosabb bűnei, akkor is, még egy világi bíróság is maximum egy feddést mondana neki, hogy ejnye-bejnye, irgum-burgum, de halálra nem ítélné, tehát semmi olyat nem követhettek el a dolog természeténél fogva. És úgy voltam vele, hogy biztos, hogy mi jó evangéliumot adunk át a gyermekeinknek? Biztos, hogy mi jó evangéliumot prédikálunk az utókornak? Ők azzal a tudattal nőnek fel, az én gyerekeim, hogy az Isten őket halálra ítélte, de szerencsésen Jézus Krisztusban megmenekülhettek, mert rátaláltak az evangéliumra? Tényleg ez volna az evangélium teljessége? Megmondom őszintén, ez volt, ami hónapokig forgott bennem, és nem értettem és nem értettem, és előre és hátra, és újra és újra végiggondoltam, de hát lehetetlenség, és ez így nem jó, nagyon nem jó. (…) Arra a következtetésre jutottam, hogy mi beleláttunk igékbe olyan dolgokat, amelyek nincsenek bennük.
(…) Felbosszantott az, hogy amikor elolvastam, hogy különböző emberek miből vezetik le azt, hogy Isten halálra ítélt minket már csecsemőkorunkban, vagy kisgyerekkorunkban, amikor még semmit nem tettünk: hogy nem szerettük őt eléggé, márpedig Isten olyan isten, akit méltó módon kell szeretni... (…) És akkor ezek a különböző magyarázatok, hogy miért miért miért, mi volt az a rettenetes bűn az Isten szemében, ami miatt még egy ötéves gyereket is halálra akar ítélni és kárhozatra akar ítélni... és minél többet olvasgattam ezeket, ezeknek a képtelensége és teljes irracionális volta győzőtt meg arról, hogy itt valami egészen nagy baj van.”
Piszter Ervin: „de azzal együtt, hogy ezeket évekig prédikáltuk – ezeket a dolgokat -, csak egyszerűen mindnyájunknak el kellett jutni egy olyan benső megismerésre (…), el kell jutni egy olyan pontra, hogy igenis, felül kell bírálnunk azt, amit gondoltunk, amit belemagyaráztunk a Szentírásba. (…) Tudomásul kell venni, hogy az emberek oda mennek, ahol olyan táplálékot kapnak és azt hallgatják, ahol olyan üzenetet hallanak, ami felszabadítja őket a talán kétezer éves elnyomásból. És ha ez így van, ezzel meg kell barátkozni. Nem kell acsarkodni egymás ellen. Ugye a puding próbája az evés, tessék letenni egy másik pudingot az asztalra, és akkor majd az emberek eldöntik, amelyikre nekik van szükségük.”
Úgy tűnik, Görbicz Tamás az eredendő bűnnel kapcsolatos bibliai tanítást is „átfazonírozta”, Piszter Ervin pedig levonta a konklúziót: a BPA tanítása „felszabadítja” a keresztyén híveket a „talán kétezer éves elnyomásból”. Vajon mire gondol itt Piszter Ervin? Elnyomás az, ha azt tanítjuk, hogy mindenki bűnben fogant, és méltó a halálra, Isten ítéletére?
A Szentírás tanúságtétele
Mondanunk sem kell, hogy a releváns szentírási szakaszok teljes mértékben rácáfolnak ezekre a gondolatokra:
„Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk természetünknél fogva, éppen úgy, mint a többiek. De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek!” (Ef 2,1-5)
„Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett. Mert a törvényig is volt bűn a világban, bár a bűn nem róható fel, ha nincs törvény. Mégis uralkodott a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám bűnéhez hasonlóan vétkeztek. Ő pedig előképe az eljövendőnek. De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a bűne miatt sokan haltak meg, még inkább igaz, hogy Isten kegyelme és ajándéka kiáradt az egy ember, Jézus Krisztus kegyelme által sokakra. És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember bűnbeesése. Az ítélet ugyanis egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából visz megigazulásra. Ha pedig az egynek elbukása miatt uralkodhatott a halál egyetlen ember által, akkor még inkább igaz, hogy azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által. Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá. Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lesznek igazakká.” (Róm 5,12-19)
„Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.” (Róm 3,23)
„Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!” (Jer 17,9)
Világképek ütközése
Az elhangzottakat összegezve elmondhatjuk, hogy GT és PE szerint az evangélium a maga klasszikus formájában a bűn és kegyelem kapcsolatában kibontakozva valójában nem jó hír, hanem életeket megkötöző és tönkre tevő, deformált üzenet. Hiszen az evangélium bűnösnek nyilvánítja azt, aki a Polgári törvénykönyv szerint nem az, lelkiismereti gondokat okoz, nem növeli a komfortérzetet itt és most, illetve nem utolsó sorban ellent mond az ész mindent megismerni képes tételének. Mert az – mondják -, hogy egy ötéves gyerek halált érdemlően bűnös, úgy, hogy közben nincs a Ptk. vagy Btk. által említett egyetlen szankcionálható cselekedeti bűne sem, egyszerűen nem bizonyítható.
Nem új dologról van itt szó, hanem a felvilágosodás tételének visszamondásáról: bizonyítható tényekre van szükségünk, melyet az emberi logika és a természettudományos vizsgálataink magyarázni, ellenőrizni és kontrollálni képesek. Így mindenki a maga ura lehet, bízva saját eszében. Ez természetesen paradigmaváltást okozott az emberről való gondolkodásban is. Az európai kultúrkörben mindaddig tartotta magát a klasszikus bibliai világkép: az ember az eredendő bűn miatt romlott.
Az eredendő bűn tana bibliai kijelentések alapján azért rendkívül fontos, mert a világban jelen levő rossz problematikájára ad választ. Miért tapasztaljuk azt a sok nyomorúságot és rosszat körülöttünk? Honnan ered mindez és legfőképpen hogyan tudunk rajta változtatni? Az, hogy a kérdésekre milyen választ adunk, meg fogja határozni, hogy honnan várjuk a segítséget, milyen Messiást keresünk.
A Szentírás a kérdésre azt a választ adja, hogy az ember természetében van a hiba, aki nem teremtési rendeltetésének megfelelően él – azaz az Istennel való kapcsolat nélkül. Az Istennel való kapcsolat itt az objektív igazsággal és önismerettel való kapcsolatot is jelenti, azaz az Isten nélküli létben az ember torzult igazság, valóságkép és önismeret alapján él, aminek a következménye a nyomorúság.
Ezzel szemben áll a felvilágosodás tétele: az ember eredendően jó, a nyomorúság a társadalomban fakad. Természetesen erre sokféle válasz született, de az alaptétel általánossá vált, sőt a keresztyénségen belül is tetten érhető, itt és most. Ebből következik az is, hogy elmosódik a határ a bűn, mint teológiai fogalom és a bűn, mint polgárjogi fogalom között.
A bűn, mint teológiai fogalom klasszikus értelmezése pontosan azt jelenti, hogy az ember természetes létállapota, hogy nincs kapcsolata az objektív Létezővel és az Igazsággal. Ez az állapot pedig az ember felelőssége, mert engedetlenségében és lázadásában eltért Isten eredeti teremtési tervétől. Az eredendő bűn ennek értelmében az ember általános létállapotát jelenti, aminek része az is, hogy az embernek nincs ereje és lehetősége sem, hogy ezen változtasson. Ezért olyan Messiásra van szükség, akinek embert meghaladó lehetőségei vannak, aki képes az ember alaptermészetét újjáteremteni.
Az eredendő bűn tagadása ezzel szemben a nyomorúságot a világba teszi, az emberi felelősséget tagadja és beáll a virágvasárnapi tömegbe politikai Messiásokat várva az élet jobbá tételéhez.
Görbicz Tamás és Piszter Ervin kijelentéseit olvasva eszünkbe juthat John Gresham Machen (1881-1937) presbiteriánus teológus meghatározó műve, a „Keresztyénség és liberalizmus”, amelyben oly bölcsen és szenvedélyesen védelmezte a történelmi, hitvallásos keresztyén hitet a modernizmus és a teológiai liberalizmus támadásaival szemben. Machen szinte „prófétaként” leplezte le a bűnnel kapcsolatos modern felfogást:
„A modern liberalizmusnak, mivel egyáltalán nem érzékeli a teremtett lény és a Teremtő között feszülő szakadékot, az emberről való tanítása is természetszerűen Istenről vallott szemléletének megfelelő. Az emberiség korlátok közé szorított voltának tagadása mellett meg kell említenünk egy még sokkal lényegesebb különbséget is. A Biblia szerint az ember bűnös, és ezért alá kell vetnie magát Isten igazságos ítéletének, míg a modern liberalizmusnak megfelelően egyáltalán nem is létezik bűn. A modern liberalizmusnak egyik alapvető vonása a bűntudat hiánya. Valamikor minden prédikáció a bűntudatból indult ki, mára ez teljesen felszámolódott, s a modern kort egy, az ember jóságába vetett mindenek felett álló bizalom jellemzi, s a modern vallásos irodalom is erről a bizalomról tanúskodik.” (John Gresham Machen, Keresztyénség és liberalizmus, 95.)
Az eredendő bűn – a bűn teológiai értékelése
R.C. Sproul (1939-2017) a következőképpen foglalja össze az eredendő bűnről szóló tan lényegét: „Az eredendő bűn elsősorban nem az első vagy eredeti bűnre vonatkozik, amelyet Ádám és Éva követett el, hanem az első bűn következményére utal – az emberi faj megromlására. Az eredendő bűn arra a bukott állapotra vonatkozik, amelyben születünk. A Szentírás világosan kijelenti, hogy a bukás bekövetkezett. A bűnbeesés borzalmas következményekkel járt. (…) Következményei azonban messze túlnyúltak Ádámon és Éván. Nemcsak érintették, hanem meg is tizedelték az egész emberiséget. Ádámban mi is bűnösök vagyunk. Nem kérdezhetjük, hogy az ember mikor lesz bűnös, mert az az igazság, hogy már bűnben születünk. Isten bűnösnek látja az embert Ádámmal való egyetértése miatt. (…) Nem azért vagyunk bűnösök, mert vétkeztünk. Sőt, azért vétkeztünk, mert bűnösök vagyunk...”. (R.C.Sproul, A keresztyén hit alapigazságai, 206-207.)
Ne gondoljuk azonban, hogy az eredendő bűnről szóló tan „evangelikál jellegzetesség”: a történelmi keresztyén hit szerves része, nem véletlen, hogy alaptanítás a nyugati keresztyénségben: a római katolikusok és a protestánsok (evangélikusok, reformátusok, metodisták, baptisták, pünkösdiek) egyaránt vallják és tanítják. Mind a Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, mind a protestáns felekezetek történelmi és jelenkori hitvallásai és nyilatkozatai tartalmaznak e tannal kapcsolatos egyértelmű artikulusokat.
Habár a keleti ortodoxok némileg eltérően gondolkoznak róla (nem „öröklődésként” tekintve rá, inkább csak az ősbűn következményeit értve alatta, például a fizikai halált), de meglepődnénk, ha BPA presbiterei a keleti ortodoxia felé kacsintgatnának.
Mivel a BPA kegyességét és teológiai jellegzetességeit tekintve a pünkösdi-karizmatizmushoz sorolható (vagy egykor az volt), idézzünk egy releváns, kortárs pünkösdi hitvallásból, a Magyar Pünkösdi Egyház hitvallásából: „Hisszük, hogy az Isten az embert úgy és arra teremtette, hogy közösségben éljen vele. Ez a közösség ősszüleink engedetlensége miatt megszakadt, és az ember a bűn és a halál törvénye alá került. Ártatlansága elveszett, az isteni képmás eltorzult, és utódai már ezt a bűnre való hajlammal terhelt természetet öröklik. E hajlam megléte miatt minden ember vétkezik, önmagát megmenteni nem képes, megváltásra szorul.”
Hasonlóképpen fogalmaz Bruce R. Marino is a bűn eredetéről, természetéről és következményeiről szóló írásában, amely az Assemblies of God pünkösdi (hivatalosan: World Assemblies of God Fellowship) ernyőszervezet által kiadott rendszeres teológia bűnnel foglalkozó fejezete is egyben (az Assemblies of God 140 tagegyházával a világ legnagyobb pünkösdi felekezete):
„A bűnnel kapcsolatos vizsgálódás gyakorlati jelentősége rendkívül lényeges: a bűn szembemegy Istennel. Minden teremtményre kihat, beleértve az emberiséget is. Még a legkisebb bűn is örök ítéletet von maga után. A bűn ellenszere nem kisebb dolog, mint Jézus Krisztus kereszthalála. (…) Az emberi természet annyira megsérült a bűnesetben, hogy egyetlen ember sem képes spirituális értelemben vett jóra Isten kegyelmes közbeavatkozása nélkül. Ezt hívjuk a természetünk teljes megromlásának vagy romlottságának. Ez nem azt jelenti, hogy az emberek ne lennének képesek látszólag jót tenni, hanem egyszerűen csak azt, hogy semmit sem tudnak tenni azért, hogy kiérdemeljék az üdvösséget. Ezt nem kizárólag a kálvinizmus tanítja csak. Még Arminius (habár követői közül már nem mind) is úgy beszél „az ember igazi jó felé irányuló szabad akaratáról”, mint ami „bebörtönöztetett, leromboltatott és elveszett…”. (…) A Róm 5,12 szerint „mindenki vétkezett”. A Róm 5,18 szerint egyetlen egy ember vétke által mindenki kárhoztatás alá került, azt sugallva ezzel, hogy mindenki vétkezett. A Róm 5,19 szerint egyetlen ember vétke miatt mindenki vétkessé vált. Ezek a szakaszok univerzális értelemben beszélnek a bűnről, és nem tesznek kivételt a csecsemőkkel. A bűntelen gyermekeknek Krisztus nélkül kellene megmenekülniük, aminek viszont nincsenek bibliai alapjai (Jn 14,6, ApCsel 4,12). A büntetés megkövetelése feltételezi a bűnt. (…) Minden ember, még a csecsemők is ítélet alatt vannak. (…) A bűn nem izolált cselekedeteket jelent, hanem személyen belüli valóság vagy természet (ld. Ef 2,3).(Bruce R. Marino, The Origin, Nature, and Consequences of Sin, in. Systematic Theology, 255-289.)
Marino természetesen nem azt állítja (erről később beszél is), hogy a gyermekek, vagy csecsemők kárhozatra mennének automatikusan. Egyszerűen csak azt mondja – ezért fontos számunkra mindaz, amit ír -, hogy a bűn következményei alól senki sem vonhatja ki magát, és kivétel nélkül mindenki, minden emberi lény méltó Isten ítéletére. Mindezt tekintetbe véve nonszensz GT elmarasztaló ítélete a fiatalok által továbbadott „evangéliummal” kapcsolatban. Mi a magunk részéről gratulálunk azoknak a fiataloknak, akiket GT emleget, akik „saját példájukat tudják hozni, hogy noha keresztyén családban nőttek fel, nem éltek cégéres bűnökben, de mégis Isten őket halálra ítélte és csak Jézus Krisztusban menekültek meg a haragtól”, hiszen megértették az evangéliumot, és ezt bátran hirdetik másoknak is. Az elveszettségünk, a bűn valósága és Isten jogos ítélete nélkül nem beszélhetünk az örömüzenetről sem – arról, hogy az Atya Isten mennyire szeretett minket, amikor is (Fiával egyetértve) saját fiát adta, hogy megszabadítson minket bűneinkből és a bűneink jogos ítéletétől.
Egy tiszta hang
Cseri Kálmán, a közelmúltban Teremtőjéhez költözött református lelkész – akit a magyar evangéliumi körökben felekezetre való tekintet nélkül mély tisztelet övez – a Róm 3,22-26-ról mondott igehirdetésében a következőképpen fogalmaz:
„Mit mond ez az ige arról, hogy kik vagyunk mi Isten előtt? Mindenekelőtt azt, hogy kivétel nélkül mindnyájan halálra méltó bűnösök. Olvastuk (…) az l. fejezet végéről, hogy ők ugyan megismerték Istent, és az Ő elhatározását, hogy akik ilyeneket cselekszenek méltók a halálra, és mégis maguk is ilyeneket cselekszenek, és egyetértenek a többiekkel is.
Méltók a halálra. Isten ítéletében mi jogerősen halálra ítélt bűnösök vagyunk. Pál apostol felteszi a kérdést: a választott nép tagjai is, akik kapták a törvényt? A kérdésre kérdéssel válaszol: és betartják a törvényt? Itt nagy csend lesz. Nem tudják betartani a törvényt. Akkor ők is, mivel törvényszegők, halálra méltó bűnösök.
Valaki egyszer azt mondta, hogy csak az a különbség közöttünk emberek között, hogy az egyiknek az orra két centivel van a vízszint alatt, a másiké fél méterrel, de kivétel nélkül mindenkié a víz szintje alatt van, és előbb-utóbb ebben az állapotban elpusztul. Ez a Biblia világos tanítása.
Amíg valaki Jézus Krisztusban nem hisz, addig az érvényes rá, amit Jézus annak a derék írástudónak mondott: „nem messze vagy az Isten országától.” Az egyik nagyon messze van, a másik kevésbé messze, a harmadik egészen közel, de amíg át nem lépte a küszöböt valaki, mind kívül van rajta. Viszonylagos különbségek vannak köztünk, de az állapotunk ugyanaz, amíg Jézussal valaki nem köti össze az életét.
Mert a bűn a Biblia tanítása szerint nem cselekedetek összessége vagy következménye, hanem állapot. Az az állapot, amibe beleszületünk. Lehet magyarázni, hogy nem tehetek róla, mert nem én szakítottam arról a fáról, de akárhogy magyarázzuk is, kívül vagyunk az Isten országán, és a bűn állapotába születünk. A viszonylagos különbségek mégis fontosak, mert nem mindegy az, hogy milyen szomszédja van valakinek: csendes, megértő, segítőkész, vagy pedig olyan, ahol örökké bömböl valamilyen hangláda, és se éjjel, se nappal nincs nyugalma az embernek, mert kicsinyes is, rosszakaratú és örökké furkálódik. Egyáltalán nem mindegy. De a Biblia azt mondja: az állapota mindkét embernek: a jónak is, meg az ilyen gonosz embernek is ugyanaz, amíg Jézus nélkül van. „Mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.
Az egyik szerencsésebb alkattal születik, mert olyan szelíd, jámbor fajta. Az egyiknek kedvezőbbek a körülményei és több lelki finomsággal éli a mindennapjait, de ettől függetlenül Jézus nélkül az „Isten előtt” mindnyájan halálra méltó bűnösök vagyunk. Mert mindnyájan részesei vagyunk annak a lázadásnak, amivel az első ember elszakította magát Istentől.
Ezért nem stimmel, hogy: ártatlan csecsemő. Az újszülött is ebbe az állapotba születik bele, és ő is attól a pillanattól kezdve, hogy a világra jött, halálra méltó bűnös. Egyszer ezt higgadtan végig kell gondolnia mindenkinek, aki előtt tekintély a Szentírás, hogy mit tanít erről, mert másként tévedések áldozataivá válunk. A jó emberekre is érvényes ez, hogy mindnyájan vétkeztek.
Ennek ellenére nem felesleges a nevelés. Próbáljuk minél inkább enyhíteni azt a sok nyomorúságot, amivel, és amibe születünk, csak ne tévesszük össze az újjászületéssel. Azzal, amiről mai igénk a folytatásban is szól. A nevelés, meg a jobbulásra való törekvés, az önfegyelem, meg sok más hasonló erőfeszítés azt jelenti, hogy a börtönbe is be lehet küldeni a fogolynak bizonyos esetekben különböző ruhákat, de az nem változtat azon, hogy jogerősen elítélték és a büntetését le kell töltenie. Ezek a mi emberi fáradozásaink ilyesmik. Lehet rajta szebb, tiszta ruha, meg cifra ruha is, mint az ószövetségi Józsefen, de a börtönben marad akkor is, mert rab. Attól még nem szabadul ki.
Ez az első, amit megtudhatunk ebből az igeszakaszból. Valamint még az, hogy a saját erejéből nem tudja kiszabadítani magát senki sem.”
Valahogy így képzeljük az ember antropológiai jellemzését a Szentírás kontextusában. Cseri Kálmán mondandója velős, bátor, teológiailag kristálytiszta, mégis könnyen érthető, és minden, csak nem komformista.
A bűnnel kapcsolatos nézetünk és az evangelizáció
Magától értetődő, hogy a bűnnel kapcsolatos felfogásunknak hatása lesz az evangelizáció módjára és tartalmára. GT ilyen alapon – saját teológiai premisszáiból kiindulva – jogosan bírálja az általa említett „fiatal emberek” evangelizációját. Mi viszont – az előbb említett szentírási, teológiai alapvetéseket figyelembe véve – a modern evangelizációt helytelenítjük, és úgy gondoljuk, hogy GT és PE nem pusztán új (és semleges) teológiai felismerésekre jutott, hanem a korszellemhez simulva és a világos szentírási alapokat maguk mögött hagyva elkezdtek hirdetni egy, a mai ember igényeihez igazított üzenetet. Piszter Ervin világosan utal erre: „a puding próbája az evés, tessék más pudingot letenni az asztalra, és akkor majd az emberek eldöntik, melyikre van szükségük.” Tehát – következtessünk – a hirdetett üzenetet a hallgatóság validálja. Ők olyan üzenetet közvetítenek, ami – ez egyértelműen kiderül a beszélgetésből – tetszik a hallgatóságuknak.
Ez persze önmagában nem baj, sőt! De az igehirdetés hitelességének és minőségének végső mércéje nem a hallgatóság ovációja, hanem a hirdetett üzenet biblikussága, tehát igazságtartalma. Az igazság viszont sokszor fáj, meg kell vele birkózni, forgatni kell magunkban. Tükröt tart elénk, és amit a tükörben látunk, az sokszor nem tetszik. Ebből fakadóan nem beszélhetünk úgy az evangelizációról, az evangélium hirdetéséről, mint valami svédasztalról, amiről mindenki az igényeinek megfelelően kiválaszthatja a neki tetsző üzenetet. És mivel nem svédasztalról, és nem pudingról van szó, hanem az evangéliumról (amit mint ránk bízott drága kincset kell megőríznünk az apostoli felszólítás értelmében, ld. 2Tim 1,14), az, hogy mit hirdetnek a gyülekezetek pulpitusairól vasárnaponként, élet-halál kérdés. Ezért az, ahogy PE feloldja a jelenlegi feszült helyzetet („valaki ide jár, valaki oda, mi ezt adjuk, más azt, kinek mi tetszik…”), biztosan nem jelenthet valódi megoldást, ha az evangélium szívéről, középpontjáról, és nem egyéb másodlagos kérdésről van szó (pl. a keresztség módja/ideje, a csodás karizmákkal kapcsolatos teológiai álláspont, egyházkormányzati modellek, eltérő eszkatológiai elképzelések), amelyekkel kapcsolatban nyilvánvalóan lehetnek köztünk különbségek szerintünk is.
Zárásaként idézzük Paul Washert, akinek gondolatai kiválóan összefoglalják a GT és PE által javasolt felfogás (lásd „modern evangelizáció”) lényegét és veszélyes következményeit. Fontoljuk meg!
„Na, nézzük csak ezt a meghívást: Isten szeret, és van egy csodálatos terve az életeddel. Ezt sokszor olyan magyarázatok kísérik, hogy mi mindent tehet Jézus az emberért. Helyrehozza az életét, a házasságát és az önbecsülését…
Így odamész egy bűnöshöz, akiről tudjuk, hogy önközpontú, bűnhődő, a saját feje után akar menni, megvannak a saját álmai és szerelmes saját magába. Szóval odasétálsz ehhez az emberhez, és azt mondod neki, hogy Isten szeret és van egy csodálatos terve az életedre.
Erre ő: – Micsoda? Isten szeret engem? Ez fantasztikus! Én is szeretem magamat! Ez csodálatos! És még azt is mondod, hogy Ő jobban szeret engem, mint én magamat? Na, ez lehetetlennek tűnik. Hogyan lehetne valakinek akkora szeretete? És Istennek van egy remek terve az életemmel? Ó! Nekem is van egy remek tervem az életemmel! És azt mondod, hogyha befogadom ezt a Jézust, akkor segít nekem az összes csodás tervemben és megszerezhetem a legjobb életem most? Persze! Nos, egy ilyen Isten kell nekem! Van belőle kettő is nálad? (…) És amikor elhiszik ezt a hamis vallásos hazugságot, amit egy vallási hatóság adott be nekik, akkor, amikor jön valaki később és próbálja hirdetni nekik az evangéliumot, nem fognak hallgatni rá, mivel a világban élnek. Mert egy vallásos hazugságnak ekkora ereje van.”
Molnár Ambrus és Márkus Tamás
Kedves Márkus Tamás!
Nemrég értesültem csak a megváltás/engesztelésről szóló vitáról és olvasta utána többek közt ezen a blogon is. Értem, hogy valamiért Ön licensz tulajdonosnak érzi magát az evangéliumi/vagy evangelikál jelző használata fölött és mivel nem jártam utána hogy valóban rendelkezik-e ilyen jogosítványokkal, amennyiben igen akkor kérem valamilyen formában mutassa fel, hogy láthassuk, hogy mégis milyen jogalappal kritizálja a gyülekezetünben elhangzó tanításokat. A BPA tagság lelki üdvéért való aggódását pedig, – többek nevében is – nagyon köszönöm rögtön fel is írtuk az értünk naponta aggódók listájára, ami Német Sándorral kezdődik és ki tudja hol áll meg. Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy meghatottak vagyunk, hogy ismeretlenül is ilyen sokan időt és energiát nem sajnálva dolgoznak a mi javunkért. És ide szeretnék idézni a XII. Lurdy káté 4. bekezdése alapján egy nagyi de vágó idézetet: ” Ha valamikor, akkor most nem lennék a Sátán helyébe”. Üdv:
Kedves BPA tag! Köszönjük, hogy írt!
Nos, ha megkérdezi majd a gyülekezete presbitereit arról (elsősorban Lakatos Bélára és Görbicz Tamásra gondolunk), hogy milyen alapon nevezték a történelmi keresztyénség, a reformáció, illetve a hitvallásos protestáns keresztyénség Krisztus helyettes engesztelésével kapcsolatos nézetét nagy nyilvánosság előtt az „Isten démonizálásának” és „Baal-hitnek”, és milyen alapon szólítja fel a BPA pásztora teljes nyilvánosság előtt a gyülekezete tagjait, hogy „küldjék el melegebb éghajlatra azokat, akik szerint Krisztusnak az Atya bűn feletti haragját kellett elhordoznia”, akkor majd részletesebben válaszolunk erre a kérdésre. Addig is: milyen jogosítványt tudnak felmutatni azzal kapcsolatban, hogy Önök illetékesek a hazai protestantizmus 90%-nak a hitét megbélyegezni? Remélem erre majd érkezik adekvát válasz.
Egyébként megtisztelő az érdeklődése, de jó lenne a kérdések előtt továbbhorgolni azt a bizonyos terítőt, és nem felcserélni az okokat az okozatokkal. Önök „belegyalogoltak” a magyar protestánsok hitébe, és a visszajelzéseinkre további gúnyolódással válaszoltak (ide értendő az is, hogy csak a BPA üzenete „szabadítja majd fel a keresztyéneket a majd 2000 éves elnyomás alól”). Mindezt tekintetbe véve nem kellene eljátsszani az áldozatot. Üdv:
Köszönöm a nem titkoltan gúnyosnak szánt kommentemre a hidegvérű választ. Ha lehet egy kicsit szétszedném a válaszában felsorolt sérelmeket.
1. Kit kell elküldeni a melegebb éghajlatra: Szó szerint nem idézném de újra meghallgatva a szövegből és kontextusból is az jön, ki, hogy azokat akik a megváltás aspektusában Isten szerepére egy kényszert (nincs más választása) helyeznek. Röviden, aki azt mondja, hogy a mindenható Istennek nem volt más választása, csak az, hogy ilyen formában menjenek végbe az események. Szeretnénk azt kikutatni, hogy Isten miért pont ezt a módját VÁLASZTOTTA?
2. Lakatos Béla: Lakatos Béla „démonizált Isten” sorozata a saját facebook oldalán jelent meg és ez bár nem volt oda írva, de nem 100%-osan fedi a gyülekezet véleményét (ezért is nem a gyülekezet hivatalos csatornáin jelent meg). Személy szerint én sem értek egyett azzal, hogy bárki aki mást állít ha most nagyon tovább gondoljuk a Baál hasonlatot, akkor elkárhozna. Erről szó sincs és egyetlen hivatalos csatornán történő kommunikációban nyomát sem lehet ennek felfedezni.
Az, hogy mi máshogy gondolkozunk a megváltás és engesztelés ok-okozati viszonyairól, nem értem, hogy miben kérdőjelezné meg a hazai protestánsok hitét, hiszen nem azt mondtuk, hogy aki abban hisz hogy Jézuson Isten kitöltötte a bűneinknek szánt haragját az nem lenne keresztény, vagy eretnek lenne sőt még a lelki üdvükért sem aggódunk. A másik oldalról egyenlőre ezt a szabadságot nem tapasztaljuk, ahogy azt sem, hogy a katolikus ereklyék imádása, esetleg jobboldali politikai rekatolizációs megnyilvánulások, amelyek remélhetőleg a protestánsok 100%-nak a hitébe belegyalogolnak, ekkora felháborodást váltanának ki ezekben a körökben.
Innen inkább úgy tűnik, hogy könnyű prédának tűntünk, arra, hogy a „az egyház felvigyázói” most végre fitogtathassák tudásukat és egyfajta lar pour l’ar megmutathassák, hogy az a sok tanulás és vitázás mégsem fingdarálás volt. Ha ez utóbbi a helyzet, azt sajnálattal látjuk, mivel nagyon sok értékes dolgot és tudást hordozz az evangéliumi mozgalom ezen szárnya, amire nekünk is nagy szükségünk lenne bizonyos területeken. Szerencsére a megfelelő nyilvánosság mellett ezekhez, úgy is hozzá juthatunk, mint eretnekek, ahogy mások is elérhetik a mi általunk képviselt látást és szerencsére a legutóbb nyilvánosságra hozott adatokból láthatóan ők sincsenek kevesen. Ami ennek ez egésznek a vége lehet, az maximum a kooperáció ellehetetlenítése.
Kedves BPA tag!
Köszönjük a választ. Egyrészt értem a magyarázatát, másrészt szeretném újra és újra hangsúlyozni, hogy GT szavai sértők voltak – nem csak számunkra, mások számára is (ld. Szabados Ádám cikkeit). Egyébként amikor a „felvigyázói” szerepkörünket firtatja, illetve a illetékességünket abban, hogy Önökről cikkezünk, ugyanígy visszakérdezhetnénk, hogy milyen alapon „szapulják” az általunk vallott nézetet? Egyébiránt az itt megjelenő cikkek és az Önök facebook oldalán és youtube csatornáján megjelenő videók között nincs semmi különbség. A BPA presbiterei is szóba hoznak minket, korrigálják a nézetünket, megjegyzéseket tesznek rá, mi meg erre reagálva megírjuk, amit gondolunk. Erre azt válaszolják, hogy a saját pulpitusukról a saját közösségüknek azt tanítanak, amit akarnak. Erre viszont azt válaszolhatjuk, hogy a mi saját közösségünk blogján a saját olvasótabárunknak azt írunk le, amit szeretnénk.
De visszakanyarodva a témához: többen is zokon vették, amit GT mondott az igehirdetéseiben/tanításaiban, illetve amit leírt a cikkeiben. Egyébként GT közszereplő (a facebook alapján is), és a blogján írtakat mindenki elolvashatja, tehát magától értetődő, hogy a gyülekezetn kívűlről is érkezhetnek az írásaira reakciók.
Lakatos Béla szereplése kapcsán elfogadjuk, amit mond, de így utólag nem igazán tudunk vele mit kezdeni. Legalább 4-5 posztban támadta agresszíven a hitünket: ezek a posztok propagandisztikus kijelentéseket és sértegetéseket tartalmaztak. Ezzel többen is szembesültünk, ugyanis ismerősnek jelölt be többünket facebook-on. Örülünk annak, hogy Ön személy szerint nem ért egyet Béla kijelentéseivel. Gondolom arra utal, hogy Béla álláspontja nem „hivatalos BPA álláspont.” Ezzel viszont az a gond, hogy ez az egyik „tegyük helyére” videóból sem derült ki. Sőt, a beszélgetőpartnerek egymásra ráerősítettek, teljesen egységes véleményt képviselve.
Őszintén kijelentjük, hogy a vita lezárult volna már rég, ha az egyik „bejelentkezésükben” egyszerűen elnézést kérnek az agresszív fogalmazásért, és Béla elmondja, hogy picit „túltolta a biciklit.” De hát nem ez történik. Senki sem határolódott el a vezetők közül a szavaitól, sőt! Újabb és újabb bejelentkezésekben magyarázták el, hogy valójában az, amit mi képviselünk, 2000 éves elnyomásban tartja az embereket, agresszív, a Fiát szétverő Isten hirdetünk (Szabados Ádám cikkei ezt cáfolják), illetve hogy olyanok vagyunk, mint a Jézussal szembenálló farizeusok, akik szembementek a „kegyelem evangéliumával.” Ha nem az a gyülekezet véleménye, amit Béla artikulált a bejelentkezéseiben, akkor PE vagy GT miért nem javította ki? Vagy miért nem mondtak annyit, hogy „mi nem egészen ezt gondoljuk”?
A BPA által hirdetett üzenettel kapcsolatban: a presbiterek kijelentései alapján 1.) átértelmezik a 2000 éves keresztéynség üzenetének a tengelyét, tehát az engesztelést, 2.) a megigazítást, 3.) legutóbb pedig az eredendő bűnnel kapcsolatos keresztyén doktrinát. Ezek nem mellékes dolgok. Az aggódás (nem is annyira a mi részünkről) teljesen érthető, hiszen a BPA közössége és programjai viszonylagos átfedésben vannak pl. a Magyar Pünkösdi Egyház bizonyos közösségeivel és programjaival, illetve egyéb, felekezeten kívüli kisebb karizmatikus közösségekkel. Ha tehát a BPA elkezd egy új tant képviselni, propagálni, akkor ez hatással lesz más közösségek tagjainak teológiai látásmódjára, és mindjárt nem „belügy”, amit képviselnek. Nézze meg pl. a Magyar Pünkösdi Egyház hivatalos hitvallását (neten elérhető), hogy beszél Krisztus váltságművéről. Egészen máshogy, mint az Önök presbiterei, tanítói. A kérdés: még mindig úgy gondolja, hogy ezek a dolgok mellékesek?
Őszintén mondjuk: semmiféle „fitogtatásról”, és „…darálásról” nincs szó. De fordítsunk egyet a nézőponton, és próbáljon belehelyezkedni a mi szerepünkbe. Mi van akkor, ha tényleg a jószándék vezérel bennüket, és egyszerűen csak zokon vettük a „sértegetést”, és megpróbáltuk korrigálni a szerintünk tévedeseket tartalmazó tanítást, és közzé tenni, hogy mások is legyenek óvatosak akkor, amikor ezeket hallják. Javaslom, olvasson apostoli atyákat vagy egyházatyákat: nézze meg, hogy milyen szenvedélyesen védelemezték akkor az igazságot, és nem véletlenül, és nem is hasztalanul. Ha az igazságról van szó – márpedig arról van szó -, akkor igenis küzdeni kell érte.
Kedves Márkus Tamás!
Abban egyetértünk, hogy Bélának (mivel mások nem felelősek a saját facebookon közé tett mondanivalójához) valóban meg kell követnie azokat akikkel a vitát folytatta, a STÍLUS és nem a MONDANIVALÓ miatt. Remélem ebben ő lesz a nagyobb és valóban eleget tesz ennek. Még mindig nem értem azt, hogy mi megsértődni való van, a melegebb éghajlaton kívül azon, hogy valaki másképp lát, vagy vall valami ( ahogy minket sem sért a karizmákhoz való hozzáállásuk, bár látom, hogy ebben a nyitottságot képviselik).
Azt értem, hogy a kegyelem mozgalom általunk sem támogatott szárnya előszeretettel ostorozza a farizeus törvénytanítókat, akik csak uralkodni akarnak az embereken, és látni vélem, hogy ezt a szerepet nem szívesen vállalnák fel, ahogy azt szerintem senki sem akarta a nyakukba varrni.
Megvizsgálni mindent meg lehet, ahogy azt mi is meg szoktuk tenni és biztosan volt olyan is aki ezt sérelmezte, megsértődött rajta, DE eretneknek senkit sem kiálltottunk ki, ami azért itt nem csak egy blogbejegyzésben meg van lebegtetve. Szóval nem a vizsgálgatást sérelmezzük, hanem a hangnemet illetve a fennhatóság hiányát ahhoz, hogy mondjuk felszólítsanak minket, hogy határolódjunk el a vezetőinktől. Ha jól tudom Pál is ezt csak azokban a gyülekezetekben tette meg, amiket ő alapított.
Az, hogy hatással vagyunk másokra is az természetes, mivel a tanításainkra nem kevés ember kiváncsi a youtube számai szerint, de itt ugyan az a fennhatósági kérdés merül fel, miszerint felkérte-e valaki önöket, hogy őrködjenek a nézőink lelki üdve fölött (ha csak nem alakítottak titokban egy BPATUBE fan csoportot).
A nyílvánosság előtt kifejtették a véleményüket, ahogy mi is és mi rá merjük bízni az emberekre azt, hogy tegyék mérlegre az érveket, és ők döntsenek, nem semmi képen sem törekszünk a minket bírálók jó hírének a megsértésére, pedig igény az volna rá.
És ha már a sérelmeknél tartunk, tudomásom szerint kizárólag Szabados Ádám volt az egyetlen aki közvetlenül is megkereste Görbicz Tamás és csak utána hozta nyilvánosságra a cikkét.
Kedves BPA tag!
Bennem megvolt a szándék a személyes találkozóra, elvileg – egy harmadik félen keresztül – Takács Ferenccel találkoztam is volna. Az utolsó pillanatban lemondta a találkozót.
Kedves Tamás!
Mivel a blogbejegyzések készítését is újságírásnak lehet értelmezni, és mivel én is valamiféle ilyesmivel foglalkozom, ezért tapasztalatból mondhatom, hogy egy megkeresés kicsit alibinek hangzik, ráadásul miért Takács Ferencet kereste meg ha közben Görbicz Tamásról írt? Görbicznek van hivatalos facebook oldala illetve saját emailcíme is.
Gorbiczet nem kerestem, Takács Ferenccel viszont megvolt beszélve. Hogy miért így, miért úgy… azért mert a harmadik fél Takáccsal beszélt. A lényeg: nem én zárkóztam el. Másrészt meg Görbicz is megkereshetett volna minket, ha már jobban tudja, hogy mi mit hirdetünk.
Szabados Ádám megkereste GT-t, de amint látja, GT felrója neki, hogy nem korrekt módon járt el, mert – állítólag – csak más cikkekhez irt kommentjeiből idéz, kiforgatja a szavait stb. Holott – ahogy Szabados Ádám meg is írta válaszában – a cikkeit is vegigolvasta és a feltöltött videóit, tanításait is végignézte és reflektál is ezekre. Gyakorlatilag a dolog szempontjából semmit nem jelent Ádám korrekt eljárása, mert GT mindig azzal jön, hogy nem értették meg vagy pedig kiforgatták a szavait. Ez viszont egyszerűen nem igaz, két okból sem: 1.) mi is konkrétan idézünk tőle, mindig. Hosszabb szakaszokat idéztunk be a mondandójából. Ezek teljesen egyertemuek. 2.) ő maga mondja el a többi presbiterrel együtt, hogy az evangéliummal kapcsolatban új felismerésükre jutottak, amiket korábban nem vallottak, szépen lassan. Nem értem, hogy ha maguk mondják, hogy felismerésekre jutottak, akkor miért kell egyfolytában hárítani azzal, hogy „de mi mem is azt mondtuk”. Egy harmadik okot is említek: GT a vita előrehaladtával folyamatosan módosítja az álláspontját, csiszolja, szóval nehéz így.
Kedves BPA tag,
amennyire értem a vita éppen azon folyik, hogy van-e gond a mondanivalóval.
Bocsánat, de a kereszténység talán kétezer éves elnyomásból való
felszabadításának mondanivalójával szerény véleményem szerint komoly bajok vannak. Persze voltak, akik már az első évszázadokban nekifutottak ennek a felszabadításnak, de ellenük már az apostolok, Jézus tanítványai hiteles források szerint felléptek. Nem feltétlenül kellene az apostolok tanúságtétele alól felszabadítani a kereszténységet, mert az már óhatatlanul más evangélium lesz!
Kedves BPA-tag,
Fogalmam sincs arról, hogy Istennek lett volna-e más választása, és amíg Görbicz Tamás nem hozta szóba a dolgot, ilyenről nem igazán hallottam.
„Mert úgy tetszett az Atyának, hogy benne [Krisztusban] lakjon az egész teljesség, és hogy általa [Krisztus által] engeszteljen ki magával mindent,
ami a földön és a mennyben van, azáltal, hogy békességet szerzett
[Krisztus] keresztjének vérével.”
„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából, amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. ”
Lehetett volna Istennek más választása? Isten tudja…
De így tetszett neki, ez volt tetszése szerint. Akkor is ha ez valakinek nem tetszik.
Már elnézést, de Ön volt az aki egy nem is a témában történt beszélgetéből kiragadott mondatra hivatkozva írt bejegyzést azzal a fennhanggal, mintha valami eretnek tant melegítenénk újra, ahelyett, hogy tényleg utána járt volna. Most, hogy újabb teológiai frontot nyit, Kezdem azt hinni, hogy ebben a nagy buzgalomban nagyobb szerepe van a sértettségnek, mint az igazság keresésének. Ha esetleg arra megy ki a játék, hogy ha elég kellemetlennek érezük a megszólalásait, akkor majd bocsánatot kérnek Öntől és végre mindenki megtudja, hogy Márkus Tamással senki sem szórakozhat, akkor sajnos még sokáig elleszünk, mivel a hiteseken edződtünk és ez ahhoz képest olyan kevés, mint mackósajtban a brummogás.
Ráadásul azt a látszatot próbálja kelteni, miszerint Ön képviseli a protestánsok 90%-nak a véleményét, holott a református egyház hierachikus modelljéből kiindulva (ahogy a baptista, pünkösdi….) erre azért egy magasabb státuszt betöltő lenne hivatott.
Kedves BPA tag! Egy szó mint száz, valóban hamis dolgot hirdetnek. A „Sátánnak fizetett váltságdíj” elmélet pedig NEM elszólás volt, hanem utána érvelt mellette a Tamás, csak a vita során belátta, hogy egy kissé kínos, és elkezdte a korábbi „éleket” lekerekíteni. Itt megint konkrét idézetekről, tanításokról van szó, amelyeknek utána lehet járni. Konkrétan „túszcseréről” beszél a tanításában, és percekig fejtegeti, amit én is és mások is kifogásoltak. Az újabb fronttal kapcsolatban Molnár Ambrusnál tessék érdeklődni elsősorban, aki feltette a posztot. Nem kell ez a „hiteseken edződtünk”, meg „mackósajt és brummogás” szöveg. Mi nem látszatot keltünk, hanem tényeket közlünk – a protestánsok 95% ezt képviseli, mert EZ a történelmi protestáns nézet. Nézze, magyarázhatja, ameddig csak tudja, de valahol Ön is látja, hogy engedni kellene. Protestánsként mi a Szentíráshoz és arra hivatkozó hitvallásokhoz vagyunk hűek elsősorban, és nem státuszt betöltő emberekhez. Tudom, hogy Önöknek ezt nehéz megszokni, mert nincsen semmiféle külső normakontroll Önöknél, semmiféle hitvallás, csak a négy vezető meg az egyéni bibliaértelmezése. Ja és persze a tekintélyük, amit követnek – ha kell, ha nem -, akármilyen dolgot is hirdessenek.
Kedves névtelen Bpa tag. Bár Ön nem fedi fel magát, és rejtőzködik ezért felvetéseire nehéz konkrét választ adni.Hozzáteszem névtelen levelekre nem is biztos, hogy kell. Most kivételt teszek, mert én is jártam a Bpa ba. És talán ismerjük egymást. Én ott igen sok értékes, és hívő emberrel találkoztam. De mi pont ezek miatt az eretnek tanítások miatt jöttünk el a gyülekezetből. Amit a presbiterek is tudnak igazolni, mert én is többször- ettől a cikksorozattól függetlenül- szóvá tettem Nekik. Két dolog miatt írok most mégis Önnek:
1. A válaszaiból úgy tűnik, hogy ismeri, és talán részese is volt a Hit gyülekezete vs Autónom gyülekezet szakadásának, kiválásának. És talán emiatt Ön is valláskárosult lett. Kérem fogadja el, hogy ez nem személyes ügy. Sem Márkus Tamás sem más hozzászóló részéről. Pusztán arról van szó, hogy a BPA presbiterek eretnekséget tanítanak.Olvasson utána , mert nincs új a nap alatt. A korábbi posztokban a hozzászólások között van erre vonatkozóan információ. Ezt be kellene látni.
2. Sok gyülekezeti tag úgy nyeli/fogadja a presbiterek szavait, min kacsa a nokedlit.Még akkor is ha nem teljesen érti is azt!!Most hívő, újjászületett Szentlélekkel keresztelt emberekről beszélek. Akik őszintén megrökönyödtek rajtam, amikor néhány kérdést feltettem Nekik a prédikációkkal kapcsolatban. Teljesen meg voltak rökönyödve, hogy én értem miről szól az Istentisztelet??Felfedezek kapcsolatokat, íveket prédikációk között. Mert Ők nem!! És nem is nagyon érdekli Őket ez a téma(Krisztológia/ Krisztus engesztelő áldozat).Nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Rábízzák a presbiterekre.
Ez szerintem nagy hiba. És igen is van felelősségük a tanítóknak. Nem véletlenül írja az ige, hogy ne legyenek sokan azok. Mert óriási súlya, ereje van a szónak. Nem csak építeni, rombolni, ölni lehet vele. Hanem embereket összezavarni is. Itt most szerintem ez van. A gyülekezeti tagok mindenféle megvizsgálás, utánajárás nélkül hagyják magukat befolyásolni/félrevezetni egy nagyon fontos témában. A Krisztológia a Biblia központi eleme, fundamentuma. Aki itt mást tanít, és elkezdi ezt feszegetni, az magával fogja rántani az egész épületet. Olyan ez mint a kabát ami félre lett gombolva!! Ezekben a cikkekben teológusok időt pénzt nem sajnálva utánajártak azoknak a hamis állításoknak amik nem igeszerűek. Azokat tételesen leírták.Megkérem Önt, hogy a lényegi dolgokra koncentrálva szóljon hozzá a beszélgetéshez, és ne személyeskedjen senkivel. Mert ez elsősorban teológiai kérdés, és nem egy közösség megbélyegzésének a kérdése. De, ha gyülekezeti tagok nem akarnak biblikusan viselkedni, akkor ezért ne azokat okolják akik ezt megteszik, hanem járjanak a dolgok után. Mint egy érett hívőhöz illik. És szeretetben igazítsák ki azokat akik igével válaszolnak.És ne keverjék össze a lelkigondozást a dogmatikával.Szeretettel: Rózsahegyi Barnabás
Kedves Rózsahegyi Barnabás!
1. Nem voltam olyan része a Szakadásnak, ami indokolná valláskárosodásomat, ahogy azt már többször is leírtam, nem az evangelikál csoport és HGY között húzok párhuzamot, csupán megpróbálom megérteni a motivációját az eretnekezésnek (ami látom már nem is kérdés a blog hozzászólásai között) és szeretném felfedni azt a tényt, hogy azok akik jobban is árthattak volna a gyülekezet jó hírnevének sem voltak képesek rá, így ha ezzel nem lennének tisztában a blog írói, akkor reméltem szolgáltam némi belsős információval.
2. Az minden gyülekezetben és felekezetben igaz, hogy vannak tagok akik emésztetlenül „benyelik a tanítást, mint kacsa a nokedlit”, ez nem meglepő, viszont elég arrogáns hozzáállás azt mondani, hogy aki egyet ért a tanításokkal, az biztos nem is érti, hogy miről van szó. Ajánlom figyelmébe a legújabb cikket GT oldalán, ami egy igazi atombomba erre a vitára.
3. Abban egyet értek, hogy a Krisztológia a hitünk középpontja és az ebben rejlő hibás értelmezések nagy károkat tudnak okozni. (Most nem sorolnám fel a híres 2000 éves hagyományokat és ezek károkozásait)
4. Ismerhetjük is egymást, bár szerintem csak én tudhatok Önről, a személyemet azért nem fedem fel mivel olyan csoportokat is képviselek akik kifejezetten kértek, hogy ne keverjem őket bele ebbe a vitába (az eretnekezés miatt), ugyanakkor mondani való van az ügyben, így sajnos csak az utóbbival tudnak foglalkozni.
5. Tudtommal az idő amit eltöltött a BPA-ban azért nem volt olyan hosszú, hogy teljes képet kapjon a tagság teológiai és „hiszékenységi” állapotáról.
6. Nem személyeskedek, csak megpróbálom kideríteni a kitűntetett figyelem okát, mivel rengeteg más tévtanítás, sértés és megannyi sertés veszi körbe az egyházat és a protestánsok 95%-át (amely szám inkább a körülbelül 400 teológushoz konvergál) mégis ilyen mértékű figyelem és grafománia egyenlőre csak nekünk jutott osztály részül. Ennek az okát és motivációját keresem, mert egyenlőre csak két választ kaptam, miszerint a BPA tagok lelki üdve és a youtube csatornánk nézőinek lelki üdve (amit hálásan is köszönünk) előrébbre való a hinduk, katolikusok, pogányok, nácik (bár lehet, hogy oda is beletartozunk lassan), liberálisok, melegek örök sorsánál.
Senki sem akar ártani a „gyülekezet jóhírének”… A lényeg, hogy azok, akik még nem kerültek kapcsolatba ezzel a fura, teológiai bukfencektől, bibiaismereti és teológia hiányosságoktól hemzsegő „üzenettel”, tudják, mivel állnak szemben. Másrészt a BPA bizonyos programjaival (pl. KIT light) eléggé „beleszövődik” más egyházak (a Magyar Pünkösdi Egyház és egyéb, önálló karizmatikus gyülekezetek) életébe, és nekik viszont tudniuk kell, hogy 1.) a hivatalosan elfogadott hitvallásukkal ellentétes üzenetet hirdetnek teljes gázzal a BPA-ban, 2.) 2000 éves keresztyén dogmákat söpörnek le lazán az asztalról, egyik napról a másikra, az egyéni tekintelyukre meg a „Lelek vezetésére” hivatkozva. Ha ezzel tisztában vannak, talán óvatosabbak lesznek. Ha ezt elérjük, az már elég – legalábbis egyelőre.
„Kedves” Bpa tag.(azért az idézőjel mert igazából nem annyira kedves 🙂 )
Szerintem valamit nagyon félreértett, mert itt nem egy ember sértettségéről van. Ez nem a Hit Gyülekezete, kár ezzel példálózni. Kb 400 protestán, evangelikál meggyőződésű ember alkotja a csoportunkat, akik szinte mind teológusok és emellett szeretik az Urat. Amikor ez az egész vita kipattant Lakatos Béla osztja kapcsán, egységesen ítélte el ezt a hamis tant felekezettől függetlenül mindenki. Tehát itt nem egy ember sértettségéről van szó. Kérem, ha ön elvárja az alaposságot Tamástól, akkor ön is legyen alapos. Ja és nyugodtan vállalhatja a nevét is, ha már ilyen bátor és személyeskedő hangenemet kezd megünti. Egyébként pedig aki á-t mond, mondjon b-t is. Tessék megcáfolni a blogban leírtakat.
Maradok tisztelettel Kiss Máté
Az eredendő bűnösség tanításához szeretnék hozzászólni. A görög hamartia (bűn) szó eredeti jelentése: céltévesztés. Az eredendő bűnösség tanítását nem lehet az idő dimenziójából szemlélve megérteni. Isten az embert az örökkévalóság és mindentudás szempontjából látja, amely az Ő létezési módja. Az örökkévalóság nem végtelen idő, hanem idő fölötti létmód, hiszen az idő teremtett valóság. Isten számára nincs múlt, jelen és jövő, így amikor egy kisgyermekre néz, nemcsak a jelent látja, hanem egész múlt- és jövőbeli sorsát egyszerre, valóságként, megfoganásától örök üdvösségéig vagy kárhozatig. Teljes, kész valóságként észleli ezt egyszerre, nem múltként, jelenként és jövőként. Így sohasem néz egy emberre pusztán annak jelenbeli – még gyermeki – állapotában, hanem világosan látja, mit fog tenni 40, 50, 80 éves korában. Márpedig nemcsak a bibliai kinyilatkoztatás, hanem a hétköznapi emberi tapasztalat is igazolja, hogy az ártatlan gyermekből bűnös felnőtt lesz minden esetben. E bűnösség még a keresztényként született gyermekekre is igaz, hiszen még a legjobb keresztények is belecsúsznak időnként igazságtalanságokba, törvénykezésekbe, hazugságokba, csúsztatásokba, mismásolásokba, elkenésekbe, vagy éppen akár a kegyelem igazságtalan túlhangsúlyozásának hibáiba, és a gyülekezeti élet is terhelt különböző tévedésekkel vagy akár egoizmus táplálta igazságtalanságokkal, amikor nem tökéletesen járunk el a tökéletes szeretetben Isten vagy az emberek felé, mint az ebben a vitában magában is jól szemlélhető. Ezek a botlások, bukások azt eredményezik, hogy Jézus Krisztus kivételével soha egyetlen ember élete sem úgy valósult vagy valósul meg egészében, ahogyan az Isten tökéletes akaratának megfelelne. Nem találja el sorsunk a céltábla kellős közepét. Általában pedig inkább elég jelentősen eltér attól. Ez az emberi földi életet, sorsot kisiklottá teszi, hiszen valójában minden embernek úgy kellene élnie, ahogy Jézus Krisztus élt: hibátlanul és teljes bátorsággal felvállalva a teljes őszinteséget és tökéletes cselekedetet minden pillanatában. Ezt így egyikünk sem teszi meg, jóllehet megtehetnénk, ha elég bátrak lennénk. Kivéve persze a kedves BPA tagot, aki minden útjában tökéletes nyilván. Mindenki, akinek sorsa nem csapódik be a céltábla közepébe, hiába született meg a szent és hibátlan Isten szemében, azaz méltó a halálra. Ez az oka annak, hogy a fiatal keresztények helyesen mondják, hogy a halálra születtek – teljes összhangban Pál tanításával -, és egyedül Jézus Krisztus irgalmában és kegyelmében bízhatnak egész életükben szüntelenül. Ez helyes önismeretre, és a mindenkiben jelen lévő öncsalás elleni küzdelmükre vall részükről, ami az egyetlen biztosítéka annak, hogy az ember megjavulhasson élete során legalább valamennyire. Isten „nem tehet róla”, hogy világosan látja a most született gyermekben is, hogyan fog hazudni tinédzserként szüleinek, aztán másoknak is, hogyan telik meg hamissággal és álságossággal későbbi kapcsolataiban, hogyan fog sunyítani a munkahelyén az egzisztenciáját féltve, a közösségében a kapcsolatait féltve, hogyan fogja becsapni önmagát is, igyekezve felmenteni lelkiismeretét már elkövetett bűnei kimagyarázásával, milyen súlyos károkat fog okozni a maga és mások sorsában, életében, hogyan fog aztán titokban szexuális bűnöket elkövetni, megkárosítani másokat anyagiakban és más területeken, hogyan fog nem megbocsátani másoknak, neheztelésével gyilkolni, tekintetével házasságtöréseket elkövetni, és akkor még nem is beszéltünk semmi cégéres bűnről, csak a kispolgári lét (kis)Polgári Törvénykönyv által nem kárhoztatott hétköznapi álságosságairól. Pál szerint „akik önmagukhoz mérik önmagukat” nem bölcsen cselekszenek. Abban a pillanatban, ha Jézus kompromisszumok nélküli tökéletes, minden érdeket megvető őszinteségéhez mérjük magunkat, bűnösnek találhatjuk magunkat. A mérce: az Ő tökéletes szentsége. Hála Neki, hogy bűntelenségét nem arra használta fel – „zsákmánynak tekintve” -, hogy erkölcsi felsőbbrendűségében egyedül Ő üdvözüljön, hanem látva katasztrofális helyzetünket, feláldozta életét helyettünk a kereszt teljes céltévesztettségében – hiszen Ő az egész emberiség fölött Messiás Királyként uralkodni született erre a földre, nem nyomorultul, véres roncsként elpusztulni élete felén, számára a kereszt sorsa céltévesztése volt, a mi bűneink miatt, amelyek „kiütötték” Őt saját rendeltetéséből és sorsából, mi kisiklattuk az Ő életét, és csak Istenen múlik, visszakerülhet-e valaha is saját elhívásába, amit Istenre bízott teljesen -, hogy vérével (egész földi életével) bűnbocsánatot eszközölhessen ki az Atya előtt értünk, akik megöltük őt. Mindannyian halálosan bűnösök vagyunk, még a kis léthazugságokban élők is az Ő földi sorsának tönkretételében, és csak Istenen múlott, hogy Ő nem veszett el miattunk örökre. Aki ezt nem ismeri el magára nézve, az még nincs megtérve, és nem ismeri önmagát: öncsalásának rabszolgaságában, a halálban alszik. Ébresztő. Senki nem volt, aki a Pilátus előtti ordítozó tömegben akár csak felkiáltott volna is, hogy „hagyjátok már békén ezt az embert, hiszen ártatlan!”, még a tanítványok is csak hallgattak, mint sz… a fűben, még János is, nem beszélve az árulóról, a megtagadóról, a meztelenül elmenekülőről, a némákról, vagy éppen az ordítozókról, akik közben nagyon is igaz hívőknek gondolták magukat. Szétszaladtunk, egyedül hagytuk, féltünk a tömegtől, nem mertünk szembe menni a tömegpszichózissal, mert féltettük a koszos, hiábavaló kis életünket, egzisztenciánkat, és jól megmagyaráztuk magunknak, hogy miért tettük ezt jól. Aki azt hiszi, hogy ő nem így cselekedett volna, vagy ma nem így cselekedne hasonló helyzetben, az becsapja önmagát. Ez maga az eredendő bűnösségünk. Nincs olyan kisgyermek közöttünk, aki ne ugyanilyen felnőtté válna. Elárultuk, cserbenhagytuk, teljesen egyedül hagytuk a legnagyobb bajában az egyetlent, aki igazán szeretett minket. Aki a a saját életét nem a Krisztussal való „egyidejűségben” látja, még nem hisz valóságosan (Kierkegaard: A keresztény hit iskolája). „A Krisztus úgy íratott le előttünk, mintha közöttünk feszíttetett volna meg” – ezt tudva lehet csak teljes mélységben megtérni. Ha szembenézünk azzal, hogy mindannyian ott voltunk a tömegben, és a legjobb teljesítmény a mélységes hallgatás volt, amit produkáltunk. Isten látja ezt a gagyiságot minden később felnőtté váló kisgyermekben eleve. Ilyenek vagyunk, mi emberek mindannyian. Nagy senkik. Ő mégis megmentett minket. Jelentkezzen, legyen szíves, itt, most, aki mindig minden helyzetben tökéletesen őszinte volt mindenkivel, mert nem félt soha semmilyen következménytől, és vállalja, hogy egész életében mindig így is fog tenni ezután. Ha van ilyen, ő se fog sokáig élni. Az emberiség nem tűri az ilyesmit azóta se. Még az egyház sem igazán. Bőven van megtérni, fejlődni valónk. Még a munkahelyeden is hallgatsz, mikor igazságtalanul leszedi a főnök a fejét a kollégádnak, mert félsz, hogy elveszíted az állásodat, és nem lesz mit enni adnod a gyerekeidnek. Ez a gáz. Ez az eredendő bűnösségünk, a gonosz ösztön (jecer há-rá). Mik vagyunk mi a szent Isten szemében, Aki „mindenek felett való egyenességben jelentette ki beszédeit”, aki soha nem törődött az emberek róla alkotott véleményével, akik azóta is „vérszomjas” szörnyetegnek látják, csak mert igazságos? Használhatatlan kis férgek. Csoda, hogy szeretni tud bennünket, mindezt jól látva. Ez a legnagyobb csoda az egészben. Nincs más menekülési útvonalunk önmagunk gagyiságából, mint Ő – hogy hálából legalább egy kicsikét javuljunk, ha már tökéletesnek lennünk sehogy sem sikerül -, aki az életét adta értünk, töretlen szeretettel, miközben mi megöltük Őt, mert nem tűrtük el, hogy valaki mindig mindenkinek megmondja az igazságot, nekünk is. GT, PE, LB talán most éppen eltűrik? Nem menekülnek mindenféle tili-toli „tétovázó beszédek koholásába”, csúsztatásokba, kidumálásokba a szemünk előtt, ahelyett, hogy kimondanák: jól van na, hülyeséget mondtunk, mással is előfordult már, bocs, igyekezni fogunk megfontoltabban fogalmazni. Merthogy „az emberek számot adnak az ítélet napján minden kidolgozatlan (így mondja a görög) szóért, ami kijött a szájukon”. Ha mindez nem így lenne velünk emberekkel, nem is kellene kegyelem. Lenne saját igazságunk. Így vezet a kegyelem hamis túlhangsúlyozása a kegyelem lényegének tagadásához. Aki az eredendő bűnt nem érti, az nem érti a kegyelmet sem. A megigazulás nem önigazultság. Ébresztő. Bocsánat, megint elragadott a Hév.
Kedves Rav Tverya Sylvester!
Nekem úgy tűnik önmagaddal vitatkozol. A BPA-ban is ugyan erről a kegyelemről prédikálnak. Titusz 2:11-15