21
szept
2018

Reakció Görbicz Tamás, a BPA presbiter-tanitójának Krisztus váltsághalálával kapcsolatos kijelentéseire

/A következőkben honlapunk egyik látogatójának (nevezzük „Szólónak”) hozzászólását szeretnék leközölni külön bejegyzésként. Ennek oka, hogy Görbicz Tamás korábbi állításaira biblikus reakciókat ad. A Szentírás kijelentéseinek kontextusába helyezve mutatja be az általa mondottak ellentmondásos és tarthatatlan voltát./ 

Kérdések, amik Görbicz válasz nyomán felvetődnek egy egyszerű keresztényben, mint amilyen én is vagyok. A pontokat Görbicz válaszából vett idézetekkel nyitom:

Görbicz Tamás: “……azt sem állítom, hogy Isten tartozott volna az ördögnek, hanem azt, hogy az ember került szolgaságba (tartozott az ördögnek), és az ember szabadságának az árát fizette meg Jézus……”

Reakció: Ha az ember az ördög adósává vált és ezt az adósságot Isten fizette ki akkor mi volt a fizetőeszköz az ördög felé? Jézus vére?
Ezek szerint az ördög “szentélyébe” bevitetett Jézus vére néhány démon vagy gonosz angyal által, az ördög megvizsgálta a vért és elég szentnek találta ahhoz hogy az ember bűnei miatti tartozást elengedje?
Ezek szerint az ószövetségi áldozatok mint előképek az ördög kiengesztelésére szolgáltak, hogy az ember tatozását kifizessék neki? Más helyen viszont az ige bűnként említi az ördögöknek való áldozást(V.Móz.32.17-19):

“…….Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok. A Kõsziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenrõl, a ki nemzett téged. Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az õ fiait és leányait.Abszurd……”

Ha viszont nem Jézus vére volt a fizetőeszköz az Ördög felé hanem mondjuk a szenvedése akkor ez sem logikus, hiszen Jézus a véráldozat mellett a szenvedésén keresztül nyerte el azt a dicsőséget amelyre minden térd meghajol, amely megerősítette őt az Atya jobbján. Tehát az ördög ezzel öngólt rúgott volna, így biztosan nem volt érdeke hogy Jézus szenvedését „felsrófolja”.

„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”(Fil. 2. 5-11)

Egyébként autentikus bibliatanítók is azt vallják (pl. Arnold Fruchtenbaum) hogy az ördög még a kereszthalált is szerette vona megakadályozni, és más módon elpusztítani Jézust ezzel meghiúsítva a tökéletes áldozatot („….átkozott minden aki fán függ….”) és maga Jézus is mondta hogy neki Jeruzsálemben kell szenvednie és meghalnia mégpedig megfeszítés által. Ezért amikor le akarták lökni a hegyről (Lk.4. 28-30) akkor elment a helyszínről vagy amikor megintették hogy Heródes az életére tör akkor vigyázott magára.

„Ugyanazon napon jövének ő hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni. És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának…….nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.” (Lk.4.)

Görbicz Tamás: “……az árat az ördög szabta, nem úgy értem, hogy diktálhatna Istennek, hanem úgy, hogy jó alaposan felsrófolta a maga gonosz módján, de mind az Atya, mind a Fiú kész volt kifizetni értünk, bármibe is kerül…..” (a cikk első részére adott válaszából)

Reakció: Ha az ördög felsrófolta az ember árát akkor el lehet képzelni olyan árat aminek a fejében szabadon engedi az embert? Lehet alkudozni az ördöggel aminek fejében elengedi hogy üdvösséget nyerjen ő meg marad a tűznek a tavában ha eljön az ítélet? Abszurd. Az ige embergyilkosnak mondja, ordító oroszlánnak. Ez az ordító oroszlán meg tud határozni egy árat ami miatt elengedné az embert? Egyet tudnék csak elképzelni: ha Krisztus leborulva imádja őt. Ezt anno felajánlotta neki az emberekért cserébe, de akkor sem az embert engedte volna el hanem Krisztus is a foglyává vált volna.

Egyébként mi az hogy felsrófolta? Ha pénzről van szó ott meg lehet állapítani egységeket de ha nincs pénz akkor hogy lehet felsrófolni? Jézus vére elfogadható fizetőeszköz lenne az ördög számára? Merthogy Görbicz ezt mondja: azért kellett annyit kínlódni Jézusnak mert az ördög felsrófolta az árat, nem az Atya akarata volt.

Görbicz Tamás: “……..Nem a helyettes elégtétel tanával van bajom, hiszen Jézus nyilván – ártatlan lévén – helyettünk szenvedett. Hanem azzal, hogy erre az elégtételre Istennek szüksége volt ahhoz, hogy megbocsáthasson…….”

Reakció: Eszerint Istennek a megbocsátáshoz nem volt szüksége erre az elégtételre, így Jézus “túltolta” a tervet amikor értünk szenvedett ártatlanul?
Ha Istennek nem volt szüksége Krisztus elégtételére akkor miért nem állítja le a mennyei kórust a Jelenések könyvében, hogy “hé fiúk, tévúton jártok, ti engem egy vérszomjas pogány istennek állítotok be én ezt nem kívántam a megváltáshoz: “…….És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből…..”(Jel.5.9)

Görbicz Tamás: “……A megbocsátásnak éppen az a lényege, hogy nem kell “fizetni”. Jézus példázata a megbocsátásról (adós szolga Mt18) pontosan erről szól: a szolgának hatalmas adósságot engedtek el, amiért senki más sem fizetett. ….”

Reakció: Ez a kifacsart megjegyzés különösen meglepő egy bibliamagyarázótól: Nem létezik olyan az isteni rendben hogy nem kell fizetni a megbocsátásért. Ugyanis az örökkévalóság egy pontján(ha szabad ezt a paradoxont használni) belépett a bűn valósága és egy másik pontján el fog tűnni. Addig a bűn jelenléte óriási diszharmóniát okoz a teremtett világban, mely teljesen idegen az eredeti állapotttól, az örök rendtől. Ez rendkívüli és szokatlan intézkedést vont maga után Isten részéről: bejött az áldozat szükségessége.

Az Ószövetségben állatáldozat, az Újszövetségben Krisztus. A helyes sorrend mindkét esetben: vétkezés – áldozat – megbocsátás. A középső pont nem hagyható el. Csak az áldozat természete változott. A fent említett adós szolga esetében sem marad el az áldozat. Ha ószövetség akkor a nagy engesztelő áldozat amit évenként bemutattak a nép bűneiért, (plusz az egyénileg kötelező bűnért való áldozatok) ha Újszövetség akkor Krisztus. Mert valójában minden elkövetett bűn – még az is amit emberek ellen követünk el – alapjában véve Isten ellen történik, az örök rendbe hoz újabb diszharmóniát. Amiképpen Dávid is azt mondja a Bethsabé-eset után: “…..Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, ami gonosz a te szemeid előtt….” – pedig Úriás ellen is vétkezett. De valójában elsősorban Isten ellen, másodsorban Úriás ellen. Ugyanezt mondja József Potifárnénak amikor hűtlenségre akarja csábítani: “…hogyan vétkeznék az Isten ellen és követném el ezt a nagy gonoszságot?…..” – pedig ha elköveti akkor a férj ellen vétkezett volna, mégis elsősorban Isten ellen volt.

Az adós szolga esete az ember önbíráskodásáról tanít, amikor az ember fönntartja magának a jogot hogy ő bíráskodjon. Arra tanít Jézus, hogy mi bocsássunk meg, mert az elégtétel Isten joga, ahogy Pál is tanít róla: “……Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr….” (Róm. 12.19.) a mértéket Isten állapítja meg.

5 válasz

  1. gt

    Tisztelt Szerkesztő Úr!
    Ha már külön cikként közölte ezt a cinikus és rosszindulatú írást, illet volna mellé tenni a válaszomat is. A biblikusságáról pedig csak annyit, hogy a vér „megvizsgálása”, kb. annyira biblikus, mint a purgatórium. üdv gt

        1. Márkus Tamás András

          Kedves Tamás! Visszaváltok tegeződésre, de nem tiszteletlenségből, hanem mert már korábban tegeződtünk.
          A blogodon megjelent két cikkedet már belinkelte itt az oldalunkon valaki, azt nyilván ott el tudják olvasni egészben.
          Én csak olyat fogok itt közölni, amit konkrétan a megfogalmazott kritikára írsz, de kapcsolódva a megfogalmazott pontjainkhoz. Kicsit unom már, hogy szó szerint beidézünk, elmondjuk, hogy miért problémás, amit megfogalmazol, majd máshol megírod, hogy én „vádaskodom”. Miközben éppen semmiféle vádaskodás nincs benne, hiszen a szavaiddal, a kijelentéseiddel vitatkozom. Én úgy látom, hogy benned van valami, vagy gondolsz valamit, ezt így vagy úgy, de mindenképpen félreérthetően artikulálod, arra jön egy reakció, az neked nem tetszik, és utólag kijelented: „én nem erre gondoltam, vádaskodsz”. Minthogy nem vagyok gondolatolvasó – de más sem az -, ezért csak azzal tudok vitatkozni, amit mondasz.

  2. gt: egy halott ember már nem sértődik meg. Az evangélium arról szól, hogy meg kell utáld a saját lelkedet és mindent kárnak és szemétnek kell ítélj az életedből. Erre való a bűnvallás, és az óemberünk Jézus halálába temetése a vízbe merítés által. Ezt „Isten szerinti megszomorodásnak” nevezi Pál. Amíg nem jutottál el oda, hogy „semmi jó nincs bennem”, addig nem vagy újjászületve, és az önsajnálat és önvédekezés csapdájába estél. Csak ha elveszíted az életedet Jézusért és az evangéliumért, akkor találod meg.

    Azt látom, nálad az a probléma, hogy képtelen vagy beismerni, hogy te vagy a felelős a bűneidért az ellened jogosan haragvó Isten előtt. Az evangélium a legszisztematikusan a Római levél tartalmazza, és a Róma 1:18-ban Isten haragjával kezdődik, nem pedig a szeretetével. Először tehát juss el odáig, hogy gonosz vagy, és zúzódjon össze az egód azon a sarokkövön, amit az építők megvetettek.

Hozzászólás írása