Vineyard / a „harmadik hullám”

A hír24 internetes hírportálon 2017. 11. 07-én megjelent, a Felházról szóló háromrészes cikksorozatban John Wimberről és az általa alapított Vinyard missziós mozgalomról a következő megállapítások szerepeltek:

„A harmadik hullám nem sokkal később, a hetvenes évek végén indult. Ez John Wimber nevéhez kötődik, aki Vineyard néven alapított templomot (sic!), onnan elindult egy nagy karizmatikus ébredési mozgalom, ami főleg az USA-ban érezteti hatását.”

„Wimber azt mondta, a Vineyardnak nincs teológiája, leértékelt mindenféle dogmatikát, és munkája folytán a karizmatizmus teret hódított a klasszikus protestáns gyülekezetekben. A lehető legalacsonyabb belépési küszöböt igyekezett felállítani, azt hirdette, Isten mindenkit úgy szeret, ahogy van, a megtérés csak akarat és vágy kérdése, mindössze Jézus Krisztust kell beengednünk a szívünkbe.”

Ezek a kijelentések nem felelnek meg a valóságnak, kivéve azt az egyet, hogy a harmadik hullám valóban a 70-es (bár inkább a 80-as) években indult útjára, és John Wimber munkásságához köthető. Ugyanakkor az semmiképpen sem igaz, hogy Wimber elvetett volna mindenféle dogmatikát, sőt, éppen Wimber volt az, aki a protestáns-evangelikál keresztyénség körében ismertté és elfogadottá tette a karizmatizmust. Mindezt úgy, hogy az evangelikál keresztyénség hitvallásos dogmatikai alapját megtartotta, és a pünkösdi-karizmatizmus dogmatikai ferdítéseit, túlkapásait jelentősen lemetszette. Wimber tehát mintegy hidat képezve közvetített a két mozgalom között, a kettő sajátos fúzióját teremtve meg.

Vineyard

A Vineyard egy karizmatikus megújulási mozgalom a protestáns keresztyénségen belül, melynek fő tevékenysége a misszió és gyülekezetplántálás. Olyan evangelikál keresztyének csoportját jelöli az elnevezés, akik élnek a kegyelmi ajándékokkal, és ezek gyülekezeti életben betöltött szerepét is hangsúlyozzák  (gyógyító erők ajándékai, nyelvekenszólás, stb…). A mozgalmat 1978-ban alapította John Wimber (1934-1997).

Wimber, aki szakmáját tekintve zenész volt (a The Righteous Brothers billentyűse), kvékerként kezdte, és a kaliforniai Yorba Linda Friends kvéker gyülekezetetet látogatta (a mai napig az egyik legnagyobb kvéker gyülekezet). Itt – először laikus szolgálóként, majd később a gyülekezet lelkészeként – személyesen vezetett több száz embert Jézushoz. A Szentlélek ajándékairól vallott nézete azonban a kvékerekkel való szakításhoz vezetett. Mindeközben bibliatanulmányozó csoportja házigyülekezetté fejlődött, és a Chalvary Chapelhez (nálunk Golgota) csatlakozott. Mivel azonban Wimber elutasította az üdvtörténet diszpenzacionalista megközelítését (annak történelmi protestáns, evangelikál nézetét képviselte), és mivel a kegyelmi ajándékok használatát, különösen a gyógyítás szerepét nyilvános istentiszteleti keretek között is fontosnak tartotta, ki kellett válnia közösségével a Chalvary Chapel kötelékéből. Gyülekezete – az első Vineyard gyülekezet – ekkor, 1982-ben vette fel a Vineyard Christian Fellowship of Anaheim nevet. Wimber 1994-ig volt a gyülekezet vezető lelkipásztora.

A Vineyard és a Chalvary Chapel

Ahhoz, hogy a Vineyard szellemi hátterét megértsük, fontos tisztázni, hogy maga a Chalvary Chapel – amelyből az első Vineyard gyülekezet kivált – kegyességét, írásértelmezését, teológiai látásmódját tekintve a pünkösdizmus és a protestáns evangelikalizmus/fundamentalizmus között félúton helyezkedik el. Miben nyilvánul ez meg? Például abban, hogy a kegyelmi ajándékok mai használatát lényegesnek tartják. Sőt, bíztatják is a híveket, hogy nyugodtan éljenek velük, azonban ez a gyakorlatukban csak házi bibliakörökben, otthoni csoportok szűkebb keretei között nyilvánul meg, mintsem nyilvános gyülekezeti istentiszteleteken.

Megjegyzendő, hogy a Chalvary Chapel eszkatológiája, jövőről alkotott elképzelése eredetileg diszpenzacionalista irányultságú (diszpenzációs premillenista, azaz pretribulációs premillenista). Eszerint Krisztus titokban, a felhőkben, még a 7 éves nagy nyomorúság előtt visszatér és kiragadja az egyházat a nagy nyomorúság borzalmaiból. Ekkor az egyház, a hívők közössége találkozik Krisztussal – egyelőre csak az égi szférában – és a Krisztusban elhunytak elnyerik feltámadt testüket. Látható formában a Messiás pedig csak a 7 éves periódus után tér majd vissza a földre.

Ebből kifolyólag Izrael és az egyház viszonyával kapcsolatos reformátori teológiát elvetik. Azaz: szerintük az egyház nem feleltethető meg Izraellel, a kettő nem azonos, hanem mintegy mellékágon, külön „fut” Istennek népével, Izraellel kapcsolatos terve, amely majd a végidőkben fog nyilvánvalóvá válni. Ezt a teológiai látásmódot vetette el a szárnyát bontogató Vineyard mozgalom, elfogadva a hagyományos hitvallásos protestáns nézőpontot, hogy az egyház a „lelki Izrael”, és hogy az Izraelre vonatkozó ószövetségi ígéretek és áldások az egyházban teljesednek be.

Rohamos növekedés

1982-ben alapította meg John Wimber a VMI-t (Vineyard Ministries International), amelynek vezetői posztját maga töltötte be. 1985-ben már 129 gyülekezet tartozott a Vineyard égisze alá, 1986-ban pedig már 233. 1985-ben megalapították az AVC-t (Association of Vineyard Churches), amelynek élén ugyancsak Wimber állt. Bob Dylan is egy ilyen gyülekezetben tért meg.

1997-ben, John Wimber halálát követően nehéz idők következtek, mígnem aztán 2000-ben Bert Wagoner lett a mozgalom vezetője. Ma a Vineyard Egyházak Egyesületébe az egész világra kiterjedően kereken 2500 gyülekezet tartozik( 45 Németországban, 21 Svájcban, 5 pedig Ausztriban).

A szellemi háttér: evangelikalizmus és a karizmatikus mozgalom

Már utaltunk rá, hogy a Vineyard szellemi hátterének egyrészt az evangelikalizmust, másrészt a karizmatikus mozgalmat tekinthetjük. A Vineyard vezetői és képviselői e hatásokat elismerik és magukénak vallják. Kifejezve ezt a típusú dualizmust empowered evangelicals-nak nevezték magukat, ezzel is érzékeltetve elkülönülésüket a klasszikus pünkösdizmustól.
Úgyis nevezik magukat, mint „radikális közép”, amely az evangelikálok és a klasszikus pünkösdiek közötti elhelyezkedésükre utal újfent.

Power evangelism / erő evangelizáció / jelek és csodák

A Vineyard missziós szemléletű, ezért már a kezdetektől fogva kiemelt tevékenységei közé tartozik   a gyülekezetalapítás / gyülekezetplántálás. Másrészt – az előzőhöz szorosan kapcsolódva – Wimber nemzetközi karizmatikus konferenciák jól ismert előadójaként különösen a „Power evangelism” (erő-evangelizáció) üzenetére koncentrált. Legjelentősebb művének címe éppen ez: „Power evangelism”.

De mi is az az „erő evangelizáció”? Egy olyan evangelizációs forma, amely különösen a Szentlélek természetfeletti erejére és ajándékaira támaszkodik, melyek a vineyard nézete szerint elérhetők és „aktivizálhatók” minden megtért és újjászületett hívő esetében. Ezzel szemben a „hagyományos” protestáns gyülekezetek az evangelizálásban inkább az intellektuális érvekre, a logikára és a rituálékra építenek. Tömören az erő-evangelizáció a lelki-szellemi ajándékok missziós célokra való használatát hivatott kifejezni.

A már említett szervezet, a Vineyard Ministries International a képzésükben résztvevő misszionáriusoknak azt tanítja, hogy a karizmák erejével az örömhír terjesztése hatékonyabb a hagyományos szesszacionista (=a nézet, mely szerint a különleges kegyelmi ajándékok kora végleg lezárult) evangelizációnál, amely kizárólag az igehirdetésre támaszkodik.

Wimber a misszión kívűl is nagy hangsúlyt fektetett a jelek és a csodák jelentőségére. Szerinte minden keresztyén képes prófétálni, vagy adott esetben betegségeket gyógyítani. Ugyanakkor a betegekért való ima szerinte nem helyettesíthető különleges gyógyító összejövetelekkel, viszont az egyházi szolgálat állandó elemévé kell tenni őket. Ebből az elgondolásból kifolyólag a vineyard gyülekezetekben az istentiszteletek állandó elemévé vált az igehirdetés után következő gyógyulásért való imádkozás.

William DeArtega írja a „Szellemet meg ne oltsátok” című művében (1992), hogy a Wimber mellett szóló bizonyítékok több mint meggyőzőek, különösen a fejlődő világban, ahol a csodákat elutasító egyházak viszonylag lassan növekednek, míg a lelki ajándékokkal/karizmákkal élő gyülekezetek robbanásszerűen gyarapodnak.

„Harmadik hullám”: karizmatikus, de nem pünkösdi

A Vineyard mozgalmat sokszor „harmadik hullámként” emlegetik. Vajon mire utal ez az elnevezés? Charles Peter Wagner nevezte először így a „Szentlélek harmadik hullámát” értve alatta.

A harmadik hullám bizonyos értelemben – a közös pontok ellenére is – különbözik mind a pünkösdi, mind az abból továbbfejlődött karizmatikus mozgalomtól. „Első hullám” névvel az 1900-as évek klasszikus pünkösdizmusát jelölték, míg „második hullámként” az 1960-as évek karizmatikus mozgalmaira utaltak.

A harmadik hullám elsősorban a nyelveken szólással kapcsolatos teológiai nézetében különbözött az első két hullámtól. Korábban úgy gondolták, hogy a Szentlélek keresztség definíció-szerűen egy, az újjászületést követő lelki élményt jelöl a hívők életében, amelynek egyedüli és elmaradhatatlan bizonyítéka a nyelvekenszólás. Ezzel szemben Wimber – evangelikál teológiai alapon – azt hangsúlyozta, hogy  a nyelvekenszólás csak egy a Szentírásban említett számos lelki ajándék közül, és a lélekkeresztség kitétel a lelki újjászületéssel tehető egy időre, amikor a Lélek a hívőkbe költözik, akik betagozódnak Krisztus élő testébe, az egyházba. Nem vetette el az újjászületés / lélekkeresztség utáni Szentlélekkel kapcsolatos megtapasztalásokat, de ezeket egy másik bibliai fogalommal jelölte, a „Szentlélekkel való betöltekezéssel”. Wimber ezzel forradalmasította az addigi karizmatikus teológiai gondolkodást.

Hatástörténet

Wimber olyan személyekre hatott teológiai látásmódjával, mint Wayne Grudem, a már említett C. Peter Wagner, Gordon Conwell, vagy Jack Deere. Mérsékelt teológiai látásmódjából fakadóan elvetette a szélsőséges Word of Faith karizmatikus mozgalom (lásd Kenneth Hagin, Kenneth Copeland) sajátos tanait és kegyességi gyakorlatát .

Wimbernek hatalmas szerepe volt abban is, hogy a csodákat hagyományosan tagadó vezető evangelikál Fuller Teológiai Szeminárium (amelyen később tanított is) olyan intézménnyé vált, ahol mára tisztelet övezi a szellemi ajándékokat és elismerik azok szerepét az evangelizációban. Wimber világot behálózó tevékenységének jóvoltából ma már számos evangelikál hívő kontinúacionista (=a különleges kegyelmi ajándékok kora nem járt le, ezek nem vesztek ki az egyházból) módon gondolkododik a lelki ajándékokról.

A tény, hogy a klasszikus reformátori tanításnak megfelelően a Szentlélek keresztséget az újjászületéshez kapcsolta, és annak hangsúlyozása, hogy minden újjászületett keresztyén hívő képes a Szentlélek ajándékaival élni, amennyiben van bennük erre vonatkozó szándék (ugyanis már rendelkezik a forrással, magával a Szentlélekkel), kellő bázist adott a pünkösdizmustól idegenkedő egyéb protestáns felekezetű gyülekezeteknek arra, hogy a karizmatizmus pozitívumait felismerjék.

Komplementarianizmus / visszafogottság

Wimber a férfi / nő családban és a gyülekezetben betöltött szerepét illetően – a mainstream evangelikál látásmódnak megfelelően, és szemben a pünkösdiszmussal – határozottan komplementarista állásponton volt, tehát vallotta, hogy az igehirdetés / tanítás szolgálatát Krisztus egyházában csak férfiak végezhetik. Ennek ellenére különféle tisztségek betöltésére nőket is bíztatott, egyet kívéve, a gyülekezet vezetését.

Mindezeken túl Wimber hangsúlyt helyezett az autentikusságra, ezért gyakran kritizálta az olyan helytelen karizmatikus gyakorlatot, amikor gyógyításért pénzt kérnek, illetve szóvá tette a karizmatikus gyógyítók sokszor elmaradhatatlan ripacskodását is.

Habár Wimber teológiai látásmódja elég markáns volt, a Vineyard kezdeti szakaszában a mozgalomnak nem volt egységes hitvallása, vagy egyéb állásfoglalása. Ma már van.

Kingdom theology

A Vineyard teológiájának lényeges eleme az „Isten országáról” szóló tanítás (Kingdom theology, Reich-Gottes Theologie), bár konkrét bibliai útmutatást nem találunk erre vonatkozóan. A „kingdom theology” esetében egy olyan újfajta gyülekezeti látásmódról beszélhetünk, amely újraértelmezi a keresztyéneknek világhoz fűződő viszonyát, sokkal nagyobb szerepet szánva nekik. Teológiai alapjának az az elképzelés tekinthető, mely szerint Isten királyságában egykor lázadásra került sor: a Sátán megcsalta, megtévesztette Ádámot és Évát, így a világ „istenévé” lett, ahogy arról a 2 Kor 4,4-ban is olvashatunk. A Sátán hódító stratégiájának része a világban megjelenő bűn, halál és a démonok ártó tevékenysége. Isten már az Ószövetségben meghirdette ezt a háborút, és azt az ígéretet fűzte hozzá, hogy elküldi majd Fiát, aki legyőzi a gonoszt és szabadítást hoz népe, illetve az egész világ számára. Fel fogja állítani királyságát és megtöri a sötétség hatalmát. Az ígéret akkor teljesedett be, amikor Jézus a világra jött. Milyen jelei voltak ennek: az Isten Fiának hatalma volt arra, hogy megbocsássa a bűnöket és meggyógyítsa a betegeket, hogy a démonokat kiűzze és a halottakat feltámassza.

Derek Ophnew, a Vineyard Bibliai Intézet vezetője szerint amikor Isten országáról beszélünk, akkor egyrészt csodákra és jelekre, másrészt társadalmi igazságosságra is gondolhatunk. Mindezeket átfogja Isten országának a fogalma. A Vineyard mozgalom teológusai szerint erre vezethetpő vissza – később látni fogjuk, miért -, hogy bizonyos imákat siker koronáz, míg mások – úgy tűnik – nem találnak meghallgatásra. A teológus Don Williams szerint maga az ima is arról az Istenhez intézett kérésről szól, hogy eljövendő uralma már most törjön be a jelenvaló világba. Ennek az országának az értékei különböznek a szekuláris világ értékeitől, erről tanúskodik például Jézus hegyi beszéde, amikor az ellenségszeretetről beszél.

Lényeges, hogy „Isten országa” nem statikus, hanem dinamikus fogalmat jelöl. Kevésbé helyet, inkább Isten uralmának jelenlétét, annak hatását (Mt 12,28). Azonban szembesülünk egy ellentmondással: az ördög uralma egyre terjed, az emberek továbbra is követnek el bűnöket, a betegség és a halál mindennapos tapasztalatunk. Wimber szerint Jézus ezt az ellentmondást nevezte „Isten országa titkának”. Isten országa tehát egyszerre távol lévő és jelenvaló, vagy másképp fogalmazva: elkövetkezendő és már köztünk lévő. Eljött ugyan Krisztus első eljövetelekor, de még nem teljesedett be. Mindez csak Krisztus második, dicsőséges eljövetelével és uralmával fog megvalósulni.A Vinyard nézetrendszerében lényeges ez a feszültség a „beteljesült” és az „eljövendő”, a „már igen” és a „még nem” között, Isten uralmának megvalósult és elkövetkezendő formája között.

A kingdom theology azonban nem csak egy steril teológiai okoskodás. Nagyon is gyakorlati következményei vannak.

• ezen az alapon lehet magát a keresztyén gyülekezetet és annak küldetését definiálni – ez határozza meg a keresztyén egyház lényegét. Az egyház két korszak metszéspontjában helyezkedik el. A menny, Isten országa már betört a világba – ez tulajdonképpen egy hadüzenetnek felel meg. Háborút jelent. A jelek és a csodák e háború nélkülözhetetlen elemei! Jézus minden hatalmat megkapott mennyen és földön, és az egyház, Isten országának közössége ugyanezzel a tekintéllyel és felhatalmazással léphet fel. Feladata, hogy Isten országának ügyét a mostani föld elmúlásáig előremozdítsa, hirdesse és terjessze. Ez a felhatalmazás egyrészt előjog, másrészt felelősség.
• az egyháztörténelem, különösen is az ébredések története ennek fényében értelmezendő, úgymint Isten országának „áttörése”, megvalósulása. Isten országa a Szentírásban ugyanis nem csak egy elvont gondolat, hanem „történés”, amelynek látható eredményi vannak – Istennek az emberi történelembe való konkrét beavatkozása (ne felejtsük el, hogy a német teológus, Wolfahrt Pannenberg is hasonló gondolatokat fogalmazott meg). A megújulások és az ébredési mozgalmak Isten országának eszközei. Természetesen ezek kiterjedésükben, erejükben, befolyásukban, vagy céljaikban eltérhetnek egymástól. Isten országának feszültségére emlékeztet a tény is, hogy a gyógyítások néha sikerrel járnak, máskor pedig nem.
• az egyház Isten országának „közössége”, mégpedig  az egész egyház, függetlenül az eltérő struktúráktól, a helyi gyülekezetek között tapasztalható különbségektől. John Wimber ezt a következőképpen szemléltette: „Szeretnünk kell azt, amit Isten is szeret: mégpedig az egész egyházat!”
• mindezekből következik, hogy Isten országa nem az egyház, tehát a kettő nem feleltethető meg teljesen egymással. Isten országa Isten uralma, ezzel szemben az egyház az a közösség, amely Isten uralmát képviseli, megjeleníti és kiterjeszti a földön. A „már igen” és a „még nem” feszültsége miatt az egyház minden arra vonarkozó próbálkozása, hogy Isten országát hirdesse, terjessze és képviselje, csak töredékes lehet.

A kingdom theology szándéka az egészséges egyensúly fenntartása. Aki viszont a „már igen / még nem” feszültségét már itt a földön fel akarja oldani, hamar az egyoldalúság veszélyének teszi ki magát. A keresztyén ember feladata, hogy Isten erejét a mindennapokban kibontakoztassa, felmutassa. Isten országa így válik láthatóvá, megélhetővé és megragadhatóvá.

Külső megjelenés

A Vineyard kötelékébe tartozó gyülekezetek külső megjelenése talán a „legmodernebb”, hiszen a legkevésbé liturgikusak. A lelkészeik általában farmerben és pulóverben prédikálnak, kórusaik pedig popegyüttesekből állnak. Ebből kifolyólag a modern keresztyén zenét leginkább ők alakítják. Mindez akkor válik érdekessé, amikor egy vineyard pásztor egy anglikán „high church” templomban tart előadást, vagy igehirdetést. Ez utóbbi  gyakran megtörténik, ugyanis az anglikán ébredés is abból a kapcsolatból fakadt, ami Wimber, illetve a Vineyard vezetősége és néhány befolyásos anglikán vezető között állt fent.

Kritika

Dave Hunt (1926-2013), aki a Plymouth Tesvérek között nőtt fel, és akire a Testvérek teológiája jelentősen hatott (bár érdekes módon egy időben kritizálta az orthodox protestantizmus merev és száraz szesszacionizmusát, sőt, saját karizmatikus élményeiről, többek között Szentlélekkel való betöltekezésről, nyelvekenszólásról számolt be. Később ezért a Testvérek közössége ki is rekesztette soraiból) a 20. század egyik legmeghatározóbb kortárs antikarizmatikus-fundamentalista apologétája lett. Masszív szesszacionistaként érthető John Wimber elleni támadása. Hunt erőteljesen bírálta Wimber erő-evangelizálással kapcsolatos nézetét, és – véleménye szerint – vissza kell térni az evangelizálás hagyományos, szellemi-lelki ajándékokat/karizmákat mellőző módjához. A csábításon túl (beyond seduction) című művében egyértelműen visszatér a csodák elutasításának gondolatához. Kiijelenti, hogy Isten kizárólag bibliaolvasás által szól az egyházhoz; a szellemi-lelki ajándékok, például prófétálás, vagy nyelvek magyarázata által erre nem kerülhet sor”: Az az elgondolás, miszerint az erő-evangelizáció csodákat követel, a múltban idegen volt az egyháztól, illetve ezt nem hangsúlyozta. Pál szerint az „erő” a kereszt hirdetésében állt. Még az Apostolok cselekedeteiben is van rá példa, hogy bármiféle csodatett nélkül erőteljesen hirdették az evangéliumot, és sok pogány megtért (Csel 14,1)”

Hunt véleménye mögött egyértelműen felfedezhető John Nelson Darby és Plymouth-i Testvérek diszpenzacionalista szesszacionizmusa és pünkösdellenes, antikarizmatikus öröksége. Csakhogy Hunt érve, ahogy azt DeArtega a már említett A szellemet meg ne oltsátok című művében írja, „bibliamagyarázatnak annyira gyenge, hogy az már a becstelenség határát súrolja„. Hunt ugyanis a Csel 14,1 tekintélyével akarja saját, „csak az Igét” hangsúlyozó álláspontját alátámasztani, holott az adott helyen nem sokkal később ezt olvassuk:  „Azért sok időt töltöttek ott, bátran prédikáltak az Úrban (ti. Pál és Barnabás Ikóniumban), ki bizonyságot tesz vala az ő kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által. ”

Kritika a Toronto-áldással kapcsolatban

1993-ban a karizmatikus ébredésnek új „hulláma” jelent meg egy amerikai vineyard gyülekezetben, amelynek legnyilvánvalóbb gyümölcsei közé az állítólagos érzelmi/szellemi gyógyulás és az öröm megtapasztalása tartozott. Az „ébredés”, amelyet először maga Wimber is az egyház „felfrissülésének” nevezett és amely szélsőséges eksztatikus jelenségiről, például görcsös nevetőrohamokról vált ismertté, 1994-re széles körben elterjedt. A „Toronto-áldásnak” legmarkánsabb hatása a vineyard gyülekezetekre volt. Wimber véleménye szerint ez az áldás elsősorban nem a kívülállókat, hanem a már megtért hívőket érintette.

De miért nevezték „toronto-áldásnak? Azért, mert kiindulási pontja a Toronto Airport Christian Fellowship gyülekezete lett, melyet John Arnott pásztorolt, bár maga az ébredés egy másik vineyard pásztor, Randy Clark szolgálata révén indult útjára.

A Toronto-áldást „nevető ébredésnek” is nevezték, különös megnyilvánulásai közé tartozott ugyanis a sokszor tömegekre kiterjedő hosszas nevetés. Egy-egy ilyen alkalom rendkívül hosszúra nyúlt és a nevetésen kívűl egyéb szokatlan megnyilvánulások is kísérték, péládul sírás, sírógörcsök, rázkódások, hanyattvágódások és időnként még ordibálások is.

Ezekre a furcsa megnyilvánulásokra reakcióul azonnal megjelent a kritika, elsősorban Hank Hanegraaff tollából (Érdekesség, hogy korábban Hanegraaff  is karizmatikusnak vallotta magát). Hanegraaff az evangelikál-fundamentalista apologetikai intézet, a Christian Research Institute vezetőjeként metsző kritikával illette a Toronto-áldást és az azt kísérő ébredési mozgalmat. Kijelentette, hogy a „nevető ébredés” nem lehet Isten munkája, hanem pusztán valamiféle pszichológiai manipuláció gerjesztette csalás, vagy valami annál is rosszabb, és egyszerűen „hamis ébredés”-nek bélyegezte. Mindezt azzal indokolta, hogy a Toronto-áldás nem tesz eleget bibliai követelményeknek – péládul Pálnak az „illő rendre” vonatkozó elvárásainak (Tegyük hozzá, hogy Pál az általános gyülekezeti-istentiszteleti kereteket szabályozta, nem az ébredések idején előálló különleges körülményeket). Tény, hogy Hanegraaff kritikája sok szempontból jogos volt. Végül a heves – a Vinyard sorain belül is jelentkező – kritikai hangok oda vezettek, hogy a Vineyard kizárta soraiból a Toronto Airport gyülekezetet.

Wimber mindvégig következetesen hangsúlyozta, hogy a tiszta, szilárd és egészséges bibliai tanításnak minden vineyard gyülekezet számára alapvető fontosságúnak kell lennie, ahogy azt is, hogy minden kérdésben a legfelsőbb és a legvégső tekintély egyedül csak a Szentírás lehet. Ez az elv később bekerült a Vineyard „hitvallási” iratába is, az un. Vineyard Genetic Code-ba. Ez utóbbi egy 10 pontos, rövid „hitvallás”, amelyet maga Wimber fogalmazott meg és tett közzé kötelező érvényű iránymutatásként minden Vineyard gyülekezet részére.

Az alábbi linken elérhető az említett irat: http://www.therootsvineyard.com/uploads/3/4/3/5/3435885/the_vineyard_genetic-code.pdf