Beszélgetés Chiciudean Miklóssal, a budapesti Reformált Baptista Gyülekezet lelkipásztorával – bemutatkozó

Márkus Tamás: Először mondd el kérlek, hogy mit kell tudnunk az ún. „reformált baptistákról” – milyen felekezetet jelöl ez a kifejezés, illetve milyen teológia jellemzi őket? Egy rövid történeti-teológia áttekintést, összefoglalót is kérnék tőled.

Chiciudean Miklós: Nos, a reformált baptista kifejezés az angol „reformed baptist” tükörfordítása, és a reformált baptista kifejezéssel valójában a történelmi kálvinista baptistákat jelölik. A baptisták nagyjából az 1600-as évek elején jelentek meg, de már az elejétől kezdve két különböző ágon: az egyik ág a néhai anabaptistákra vezethető vissza, és a mennoniták hatottak rájuk, ezért ez, teológiáját tekintve jellemzően arminiánus volt. A Hollandiába menekült angol puritánok egyike, John Smith, majd Thomas Helwys révén alakul meg ez az első baptista gyülekezet; ezeket általános baptistáknak nevezték. A másik ágon a baptisták az ún. nonkonformistákból eredeztethetők, azaz az anglikán egyházat elhagyó puritánokból, akik közül némelyek presbiteriánusok, vagy kongregacionalisták lettek, mint pl. a John Owen-féle kongregacionalista közösség, illetve ezekből születik meg aztán a kálvinista baptista gyülekezet is: ez lesz az elterjedtebb és az erősebb. Ők aztán magukat partikuláris, vagy „sajátos” baptistáknak nevezték, ugyanis az angol nyelvben az engesztelés tanával kapcsolatos két nagy ütköző tant (1. Jézus Krisztus meghalt mindenkiért, vagy 2. Jézus Krisztus csak a választottakért halt meg) úgy nevezték, hogy „general atonement”, tehát általános engesztelés, illetve „particular redemption”, tehát sajátos, azaz csak egy bizonyos létszámra vonatkozó engesztelés. A „limited atonement” kifejezést megelőzte egyébként a „particular redemption” szóösszetétel, ami nem jelent mást, mint megváltás konkrét címzetteknek, azaz csak egy bizonyos csoportra, vagy bizonyos létszámra vonatkozóan (tehát csak a választottakra vonatkozó megváltás). Az egyik oldalon tehát az általános baptisták, a másikon pedig a sajátos baptisták álltak, úgyhogy a nevükben hordozták lényegében az engesztelés tannal kapcsolatos teológiai álláspontjukat. Ez egészen a 19. századig ment, majd Spurgeon idejében, az 1860-as években egyesül a két mozgalom, a két irányzat egy közös baptista szövetségbe (így nevezték a baptista felekezetet Angliában). Nem sok idővel azután, hogy egyesültek, megjelentek a liberális vonások és a liberális gondolatok a baptista felekezeten belül, ahogy egyébként az összes többi protestáns felekezetben is.

M.T.: Ez az egyesülés hogyan történhetett meg?

C.M.: Az a helyzet, hogy már a kálvinisták is puhultak és felhígultak, nem utolsó sorban a modernizmus hatására, úgyhogy úgy látták, hogy már meg tudnának férni egymás mellett. Persze felerősödött az arminiánus vonal, aztán az egész felekezetben a liberális és racionalista gondolatok ugyanúgy. És ekkor, akik Spurgeon hatására és példájára kilépnek a baptista felekezetből, már nem a „particular baptist” kifejezést használják önmagukra, hanem a „reformed baptist” megjelölést. Már nem csak az engesztelés tanát kellett védeniük, vagy már nem csak azzal kapcsolatban érezték úgy, hogy ostrom alatt állnak, hanem az egész reformátori-kálvini örökséget és teológiát próbálták képviselni és megjeleníteni, ezért – érthető módon – ekkor már egy  általánosabb, vagy átfogóbb kifejezést használtak magukra, kifejezve ezzel az egész kálvinizmust, illetve kálvinista identitásukat. Így született meg a „reformed baptist” kifejezés.

Ma már ez nem csak Angliára vonatkozik, mert utánuk azután szinte mindenhol Európában végbementek ezek a folyamatok, amik ott jelentkeztek. Az itthoni, hazai baptista felekezet is egy ilyen kevert felekezet lett, ahol arminiánus, liberális, és egyéb irányzat megtalálható volt. Ezért mi is, akik ragaszkodunk a kálvini örökséghez, úgy látjuk helyesnek és megfelelőnek, hogy a reformált baptista név alatt működjünk.

M.T.: Létezik konkrétan ilyen felekezet? Vagy ez az elnevezés csak a teológiai örökséget jelöli? Létezik valamiféle ernyőszervezete a reformált baptistáknak?

C.M.: Nincsen különösebb ernyőszervezete. Amerikában van egy ún. egyesületük, association; ez persze az angol nyelvben nem szűk értelemben vett egyesületet jelent, inkább a magyar föderációhoz áll közelebb, azaz több helyi gyülekezetnek a közös szervezete. De ez sem úgy működik, mint felekezet: nincs különösebb egyházi struktúrája, sem vezetése, sem központi irányítása. Ez valójában gyülekezetek egyesülete, egyesülése, szövetsége. Ez azonban csak az USA-ban létezik, Európában nem, hiszen nincsenek is annyian, hogy egyrészt egy komolyabb szervezetet összehozzanak, másrészt Európában a gyülekezetekre nézve az egyéni önállóság elve jobban érvényesül a teológiában. Bár nem hivatalosan lelki kapcsolatot ápolunk egymással, de nem látjuk fontosnak, hogy ezt a kapcsolatot intézményesítsük.

M.T.: Európában hol van még reformált baptista gyülekezet?

C.M.: Először is Angliában – itt van a többség –, de van Németországban is. Ismerek személyesen gyülekezeteket Csehországban, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában, kevésbé a Balkánon. Találkozunk egyszer-kétszer egy évben, illetve a modern kommunikációs eszközök segítségével baráti alapon próbáljuk ápolni a kapcsolatot.

M.T.: Ezek a gyülekezetek mindannyian ugyanazt a hitvallást fogadják el?

C.M.: Jellemző, hogy a reformált baptisták a 1689-es Londoni Baptista Hitvallást fogadják el világszerte. Egyébként még Ausztráliában és Új-Zélandon is vannak reformált baptista közösségek, és hitvallásukként ugyanezt a hitvallást fogadják el.

M.T.: Milyen kapcsolatban vagytok a Londonban lévő reformált baptistákkal?

C.M.: Jó és szoros kapcsolatot ápolunk elsősorban a londoni Metropolitan Tabernacle-lal. Egyrészt azért, mert rájuk hárult az a történelmi szerep, hogy ezt a kálvini baptista teológiai örökséget tovább vigyék. Ugye ez az a gyülekezet, ahol annak idején Spurgeon szolgált. Ő maga volt az első, aki kilépett az akkori baptista felekezetből, hogy védje és mentse a kálvini baptista örökséget. Ők – a londoniak – ezt folytatják a mai napig.

M.T.: Akkor ők egy független gyülekezet?

C.M.: Igen, független gyülekezet, és a méretüknél, képességüknél fogva amolyan központjává is váltak ennek a reformált baptista missziónak.

M.T.: Spurgeon óta megszakítás nélkül ezt a konzervatív kálvinista baptista vonalat képviselik?

C.M.: Igen, mondhatnám, hogy megszakítás nélkül. Volt a két világháború között azonban egy amerikai pásztoruk, aki részben kálvinista volt, de nagyon erősen diszpenzacionalista is, és akkor egy kicsit megingott a teológiai helyzet. Végül a gyülekezet megőrizte örökségét és visszakanyarodtak a kálvini örökséghez. A második cezúra a történetükben a második világháborút követte – nyilván az akkori sajátosságok miatt, azaz London lakossága nagyon megcsappant (tudni kell, hogy London lakossága csak manapság érte el a háború előtti létszámot). Ez meglátszott a gyülekezeten is, jóval kisebb létszámban tudták újraindítani a gyülekezeti életet a második világháború után. Ez a csökkentett létszám egyszersmind azzal járt együtt, hogy nem tudták fenntartani egy időben, konkrétan az 50-es években azt a hatalmas épületkomplexumot, úgyhogy visszamentek a baptista felekezetbe. Később, 1970-ben, amikor a jelenlegi pásztor, Peter Masters odakerült, az ő vezetésével kiléptek újra, és mind a mai napig független gyülekezet.

M.T.: Peter Masters személyéről tudnál valamit mondani? Miért ilyen meghatározó személy manapság a reformált baptisták között?

C.M.: Peter Masters a spurgeon-i hagyományokat folytatta abban az értelemben is, hogy nem végzett teológiai főiskolát, vagy egyetemet. Rendkívüli autodidakta képességénél fogva azonban meghatározó teológiai egyéniség lett az evangéliumi, vagy evangelikál körökben – annyira, hogy még fiatalon elindított egy evangelikál folyóiratot, az Evangelical Quarterly-t, ami mind a mai napig egy tekintélyes evangelikál folyóirat Angliában. Persze már rég nem ő a főszerkesztője, ő ezt továbbadta, nem is folytatta, de ő volt az alapítója és az elindítója ennek a lapnak. Másrészt azzal, hogy a Metropolitan Tabernacle-be került (és a gyülekezetnek azért megvolt a hírneve és megvan, mind a mai napig, elsősorban Spurgeon-nek köszönhetően), magára vállalta azt a hivatást, hogy ezt az örökséget tovább vigye, és valójában ma már nem csak Spurgeon miatt híres a gyülekezet, hanem Masters személye és munkássága miatt is. Amikor ugyanis átvette a gyülekezet vezetését, mindössze húsz fő volt a gyülekezet taglétszáma, mára pedig már több, mint ötszáz tagja van, egy vasárnap délelőtti istentiszteleten pedig több, mint ezren vesznek részt. Tehát az ő munkássága és ideje alatt érte el újra a Tabernacle a régi hírnevét, a régi dicsőségét.

M.T.: Ezek után kérlek, mesélj egy kicsit magadról is, illetve a céljaidról!

C.M.: Magam a Baptista Szövetségben nőttem fel, ott végeztem a teológiai tanulmányaimat is – egészen konkrétan a Budapesti Teológiai Akadémián –, aztán baptista lelkipásztor lettem ugyanúgy a Baptista Szövetségben, de Erdélyben.

M.T.: Erdélyben nem volt baptista teológia?

C.M.: Nem volt magyar nyelvű akkor, a régi rendszerben, a rendszerváltás után pedig még eltartott néhány évig, mire lett magyar nyelvű baptista teológiai iskola. Nos, a lelkipásztori szolgálatom egyik fontos céljának tekintettem azt, hogy a gyülekezet lelkileg komolyan vegye evangéliumi szerepét, ami azt jelenti, hogy egyrészt a gyülekezet tagsága valóban hitvalló keresztyénekből álljon, másrészt pedig az elvilágiasodás folyamata ellen harcoljunk, tehát amennyire lehet, egy tiszta, de szolgáló, szerető gyülekezetet építsünk. Elég fiatalon elkezdtem tanítani a különböző teológiai iskolákon Erdélyben, a már megalakult teológiai szemináriumon, illetve különféle bibliaiskolákban, és egyre inkább feltűnt egyfajta hanyatlás, amit én most elvilágiasodásnak neveznék. Egy idő után konfliktusba kerültem ezekkel a híguló irányzatokkal, amelyekkel már nem tudtam közösséget vállalni, mert nem láttam túl nagy akaratot ezek leküzdésére. Így a Baptista Szövetségből kilépve elkezdtünk egy teljesen új missziót. Ez azt jelenti, hogy gyülekezetet plántálunk, de azoknak a bibliai elveknek a mentén, amelyeket elődeink elég világosan kipróbáltak és helyesnek tartottak, és amelyek persze működtek is. Ne gondoljuk azonban, hogy csak Spurgeon-ről és a reformált baptista elődökről van szó. Tudni kell, hogy a magyar baptista mozgalom is kálvini elvekre épült az elején – Magyarországon és Erdélyben is. Az első magyar baptista hitvallás még az 1689-es Londoni Baptista Hitvallás volt. Eredetileg tehát erre épült a baptista misszió. Később kanyarodtak el ettől, csak később hígították és puhították fel a hitvallást a 20. század során. Már az 1905-ös Ócsai Hitvallás is egy puhított változata az 1689-es hitvallásnak. A kommunista rendszerváltást követően, a szocializmus idején egy újabb hitvallás kiadására került sor a baptista felekezetben, ami már vállalhatatlan kijelentéseket is tartalmazott, például feladták a Biblia tévedhetetlenségének (innerancy) hitelvét.

M.T.: A mai napig ez van érvényben, ez a hivatalos hitvallás a magyar baptistáknál?

C.M.: Igen, a mai napig, és a mai napig nem korrigálták, és nem adtak ki új hitvallást, úgyhogy a szocializmus idején elfogadott hitvallás a Magyarországi Baptista Egyház elfogadott hitvallása. Mi, a magunk részéről egy új utat kezdtünk járni, ami csak a mai generáció számára új, mert valójában csak vissza akarunk térni az elődeink útjához, és azt szeretnénk folytatni. A baptista mozgalomban volt egy elég erős kálvinista vonal, és mi ehhez szeretnénk visszakapcsolódni, ezt szeretnénk tovább vinni.

M.T.: Szigorúbb elvek szerint működik ez a gyülekezet? A gyülekezeti tagságot milyen feltételekhez, kritériumokhoz kötitek, összehasonlítva más pesti gyülekezetekkel?

C.M.: Az, hogy mi szigorúbb, mindig relatív és nézőpont kérdése. Nyilván, ha egy adott gyülekezet – akármilyen neve is legyen – elvilágiasodik, akkor a bibliai elvekhez ragaszkodó gyülekezetre szigorúbb gyülekezetként tekint. Ilyen értelemben biztos, hogy sokan úgy gondolják, hogy mi egy szigorú gyülekezet vagyunk. De ha megnézzük azt, hogy mit gyakoroltak a baptisták az első két generációjukban, akkor egyáltalán nem szigorúbbak az elveink az övékénél, sőt, azt kell hogy mondjam, ma már rettentően nehéz még azt is tartani, amit elődeink tartottak. Csak egy példát hagy mondjak, érzékeltetve a kezdeti szigorúságot: ha valaki három hétig igazolatlanul hiányzott az istentiszteletről, akkor azt a személyt megfenyítették. Igazoltan hiányozni csak ágyban fekvő betegség esetén lehetett – csak ezt fogadták el legitim oknak. Másodszor, igazolt hiányzásnak számított még, ha valakinek feltétlenül dolgozni kellett, tehát olyan munkahelye volt, ahonnan nem hiányozhatott. Harmadszor pedig, ha valakinek el kellett mindenképp utaznia, és nem tartózkodott otthon. Ha e három okon túl valaki hiányzott az istentiszteletről, az igazolatlan hiányzásnak számított. Természetesen kezdetben a gyülekezeti fegyelem sokkal szigorúbb volt, mint manapság, főleg az erkölcsi viselkedés területén. Például ha valaki jegyességet bontott fel, az fegyelmi ügynek számított és nem ritkán kizárással végződött, vagy volt egy ún. hátsó pad (az utolsó pad az imaházban), és akkor oda kellett ülni, tulajdonképpen szégyenpadra. Itt foglaltak helyet a gyülekezet fenyített tagjai. Mi ma távol állunk ezektől a mércéktől. Nyilván az elődeink jót akartak, és egyáltalán nem elítélendő, ami akkor érvényesült köztük. Hozzá kell rögtön tennem, hogy a társadalomban magában is sokkal magasabb erkölcsi normák érvényesültek annak idején, illetve elfogadottak voltak, még akkor is, ha nem is mindig érvényesültek. A paráznaság esete, a válás, illetve a részegség általános probléma volt az akkori társadalomban, ezeket tartották a legsúlyosabb erkölcsi vétkeknek, és ezekért a lehető legnagyobb mértékű fegyelmi következményeket rótták ki, hogy ne mondjam, büntetést.

M.T.: Nálatok van igazolatlan hiányzás?

C.M.: Nálunk nincs, azonban ha valaki többször is hiányzik az istentiszteletekről, vagy huzamosabb ideig nincs jelen a gyülekezetben, akkor nyilván megkérdezzük, van-e valami gondja. Tehát nem fegyelmi céllal, hanem először is lelki és közösségi megfontolásból (az összetartozás céljából) annak nézünk utána, mi az oka a távolmaradásnak, és ennek fényében keressük a megoldást: lehet, hogy valaki beteg, lehet, hogy valaki lelki elhidegülés miatt marad távol, lehet, hogy valaki megbotránkozott valamin, vagy egyéb okai vannak. Megnézzük először az okot, majd pedig megpróbáljuk ezt a problémát – először is lelkigondozás formájában – kezelni.

M.T.: Van a társadalomnak egy konkrét szegmense, rétege, akit/akiket különösen is el szeretnétek érni?

C.M.: A gyakorlatban ez nem szempont, mert úgy gondoljuk – és hisszük a teológiánkból eredően –, hogy a gyülekezet, mint olyan, az egész társadalomra nézve rendelkezik hivatással. Az Úr Jézus is azt mondta, hogy ti vagytok a föld sója és a világ világossága. Tehát nem próbáljuk a szolgálatunkat, vagy az evangélium-hirdetésünket konkrétan valamelyik réteg felé kiélezni, hanem igazából bárki felé irányul a szolgálatunk.

M.T.: Mi a tapasztalat, kik jönnek be hozzátok az utcáról?

C.M.: Persze a szándék egy dolog, a gyakorlat pedig egy másik. A tapasztalataink alapján azt látjuk, hogy azért többnyire a fiatal és közép generáció tagjai jönnek és csatlakoznak hozzánk – őket érdekli leginkább az a szolgálat, amit mi végzünk. Ez nem azt jelenti, hogy mások ne jönnének, vagy ne lenne nyitott számukra az ajtó – jönnek is, és igyekszünk arra, hogy az evangélium mindenki számára hozzáférhető legyen, mégis azt látjuk, hogy azok jönnek, és azok ragaszkodnak inkább, akik a Bibliával többet foglalkoznak, akiknek nagyobb a lelki szomjúságuk, tehát van egy lelki igényességük is. Ez a jellemzőbb, de megfordulnak közöttünk teljesen hitetlen háttérrel rendelkezők is, és örülünk, hogy minél szélesebb az a kör, amelyből csatlakoznak hozzánk.

M.T.: És maradnak?

C.M.: Van fluktuáció, ezt el kell ismernem. Ez azt jelenti, hogy vannak olyanok, akik eljárogatnak egy fél éven/egy éven keresztül, és utána mégis elhagyják a gyülekezetet. Ők nem gyülekezeti tagok. A gyülekezeti tagokban nem volt eddig fluktuáció. Olyan nem fordult elő, hogy valaki tag létére elhagyta volna a gyülekezetet. Itt inkább olyan személyekről van szó, akik látogató-hallgatóként itt vannak, ismerkednek velünk, aztán valamilyen oknál fogva úgy gondolják, hogy inkább máshol keresik a lelki táplálékukat.

M.T.: Köszönöm szépen a beszélgetést!

( A Reformált Baptista Gyülekezet internetes elérhetősége: http://www.reformaltbaptista.hu/ )