5
ápr
2015

Kulturális változás: az „Eszter” modell – Ray Bakke

Fontos kérdés, hogy a keresztyének a kultúrát, amelyben élnek, hogyan képesek tartósan megváltoztatni. Ray Bakke szerint Eszter könyve erre ad számunkra egy „receptet”. Isten Esztert arra hívta el, hogy lehetőségeihez képest éljen a befolyásával, hogy egy pogány politikai rendszerben segítse Isten tervét eljutni annak megvalósulásához. Ezzel kapcsolatosan dolgozott  ki Ray Bakke 4 olyan alapvető pontot, melyeket ma is alkalmazni lehet a hétköznapi életünk és munkánk során.

Miért tartozik Eszter könyve a Bibliához? Miután intenzíven kezdtem foglalkozni ezzel a bibliai könyvvel, tolmácsként saját szakmai tapasztalataim alapján (ez talán ugyanolyan fontos) arra a meggyőződésre jutottam, hogy Eszter könyve négy alapvető teológiai elvet tár elénk és ezeket figyelembe kell vennünk:

1.) Isten a történelem ura

A hitünk egy történelmi hit. Isten újra és újra belenyúlt a világtörténelem folyásába – mind szellemi értelemben, amikor az istenfélő embereket cselekvésükben irányította, mind testileg, hiszen Jézus Krisztusban emberré lett. Keresztyénként a világtörténelem minden nagyobb és kisebb eseményének bizonyos jelentőséget tulajdonítunk. Abból, ami körülöttünk történik, Isten számára semmi sem lényegtelen, még a titkos partik vagy az un. pogány kormányok politikai intrikái sem.

2.) A bűn hosszú karja

Az a konfliktus, amely a protagonista Hámán, Amálek leszármazottja és Mordekáj, Mózesnek, a zsidó népből való leszármazottja között feszült, mutatja, hogy a bűn gyakran nem csak személyesen érint bennünket. A harc egykor személyes ellenségeskedésként indult Mózes és Amálek között (2 Móz 17,8-13; 5 Móz 25,17-19). Az amálekiták Ézsautól származtak (1 Sám 15,2). Ézsau családja ismét kiirtással fenyegette szomszédjait az egyre inkább szaporodó hódításai miatt. Aztán Saul idejében a konfliktus egyes családok és törzsek közötti harcra koncentrálódott (1 Sám 15). Valamikor aztán ez a történelmi ellenségeskedés végül egy teljesen igazságtalan törvényben öltött testet. Megbánni a bűnöket, itt többé már nem volt elég. A törvényt kellett megváltoztatni. A következő példa ezt a dilemmát világosan ábrázolja:

Az egyik kollégám Chicagoban részt vett egy bírósági tárgyaláson, amelyen lakhatási joggal kapcsolatos kérdéseket tárgyaltak. Közben láthatta, hogyan utasítja el a bíró folyamatosan az egyszerű bérlők panaszait, habár siralmas állapotok között kellett élniük. Mindig a gátlástalan tulajdonosok, ingatlanspekulánsok pártját fogta, akik soha nem voltak jelen, amikor szükség lett volna rájuk. A szegényeket nem védte meg. Végül nem bírta tovább a barátom. Magához ragadta a szót, és ezt mondta: tisztelt jelenlévők, ha szabad feltennem egy kérdést: hol marad az igazságosság? Egész nap itt vagyok és az igazságosságnak nyoma sincs!

Gyorsan válaszolt a bíró: „Lelkész úr, itt nem az igazságosságról van szó. Mi arról gondoskodunk, hogy a törvény be legyen tartva. Ha igazságosságot akar, változtasson a törvényen.”

Jobban nem is lehet a problémát leírni. Városainkban a bűn elleni harcot nem lehet egyedül a megtéréssel és a megbocsátással megnyerni. Azért, mert e bűnök közül számos jóval több egyesek személyes problémájánál: ezek a helytelen és igazságtalan törvényekben csapódnak le. Ezért van szükségünk sürgősen szószólókra a törvényhozó hatóságoknál és a bíróságokon –  ügyvédek támogatására, akiknek motivációi mögött szellemi okok állnak, ugyanakkor kompetenciával is rendelkeznek jogi téren.

3.) A hivatás mint elhívás

Eszter példájával Isten egy alapvető bibliai igazságot akar számunkra bemutatni: a hivatásunk egyben egy elhívás is, még akkor is, ha ezért hétköznapi keresztyén életünk teológiailag biztos talaját kell elhagynunk. Az „Isten” szó ebben a bibliai könyvben nem fordul elő soha. Az ókorban számos kegyes zsidó számára elképzelhetetlen volt, hogy Isten miként tud istenfélő hívőket elhívni a perzsa udvarba, hogy ott egy Isten által vezetett missziót teljesítsenek, amely ebben az esetben a következőből állt: gondoskodni kellett arról, hogy egy igazságtalan törvényt felülvizsgáljanak, illetve eltöröljenek.

Képzeljük el, hogy Eszter háreme volna a szimbólum mindazon politikai vagy gazdasági intézmény és rendszer számáa, amelyet tisztátalannak tartunk és amelyekben a gonosz kormányoz, illetve amely ellen harcolnunk kell. Éppen ezeken a helyeken van szükség keresztyénekre – Isten itt használja őket. Isten, az Ő szava, a Biblia által megmutatja számunkra, hogy mit várna el tőlünk, ezért muszáj ezzel komolyan foglalkozunk. Megtartjuk a parancsolatokat és bibliai példaképeket követünk. De mi van akkor, ha nincs példakép? Ebben az esetben azt a tanácsot kell követnünk, amit Mordekáj adott Eszternek (Eszt 4,14):

„Ha ugyanis most hallgatsz, más úton-módon szabadulnak meg a zsidók, te pedig és atyád háza el fogtok pusztulni; ki tudja, nem azért jutottál-e királynéi méltóságra, hogy ilyen időkre készen állj?”

Megpróbálunk tehát mély teológiai értelmet látni az események mögött. Eszter könyve olyan, mint egy nyitott ablak, amelyen keresztül Isten perspektívájából egy pillantást vethetünk a helyzetünkre. Hasonlóképpen értékeli Pál a Filemon 15-ben egy szabadon bocsátott szolga sorsát. Tisztában volt vele, hogy Istennek Onézimusszal, ezzel a hontalan szökevénnyel, „valami nagyobb terve lehet”.

Városaink egy az egyben a bűn mocsarai. A mai kultúránkkal lényegében egy postkeresztyén és szekuláris korszakban találjuk magunkat, amely ellenáll a bibliai értékeknek és erényeknek, és ezekkel többnyire gyűlölettel áll szemben. Úgy tűnik, hogy a gonosz elhatalmasodott és mindenekelőtt a szegények azok, akiknek többszörösen is szenvedniük kell emiatt. És még egyszer Raymond Fung, egy Honkongból származó pásztor szavaival szólva: „nem csak a szegények vétkesek, gyakran ők azok, akik ellen vétkeznek.”

Gondolkodásra kell, hogy ösztönözzön minket Eszter könyve, hiszen éppen azt mutatja meg nekünk, hogyan kell Istent szolgálnunk, ha egy modern, szekularizált, velünk ellenséges rendszer kellős közepén kell élnünk. Isten éppen oda hívott el minket, hogy harcoljunk a gonosszal szemben és hogy kiálljunk az igazság mellett. Azok az igazhitű zsidók, akik visszahúzódtak Qumránba, azért hogy elzárják magukat a világtól, biztosan nehezen tudnának azonosulni mindezzel. A mostani idők puritánjai is inkább szkeptikusok lennének. Hogyan hívhatta el Esztert Isten arra, hogy egy poligám, pogány perzsiai uralkodó külföldi pótfelesége legyen? Ha belegondolunk, hogy mit jelentett ez az akkori időben, nem csodálkozhatunk azon, hogy számos evangelikálnak problémái vannak ezzel a könyvvel. Azonban nekünk, városlakóknak sokkal jobban szükségünk van Eszter könyvére, mint valaha. Nem szabad hagynunk, hogy annak tartalmát elbagatellizálják, vagy csak átértelmezve, „lelki módon” interpretálják, ahogy a generációmban oly gyakran megtörténik ez.

4.) Ünneplés

Eszter könyve megtanít ünnepelni, még akkor is, ha egyelőre nem is vagyunk szabadok minden elnyomástól. A páskával ünnepli Izrael népe az Egyiptomból való szabadulást. Évszázadokon keresztül kellett az izraelitáknak az elnyomás és a rabszolgaság alatt szenvedni Egyiptomban. Egy esemény, amelyre ezért  józanul és lelkiismeretesen gondolnak. Eszter ünnepe, a purim, amely a perzsa fogság ideje alatt született meg, valami egészen más. Isten megőrizte a népét, még akkor is, amikor az izraeliták nem tudtak valamiért arról a helyről elmenekülni, ahol az elnyomást elszenvedték. Egy valódi ok az ünneplésre, amelyet étellel, itallal és boldogsággal kell végiggondolni.
Mindkét ünnep – akármilyen különbözőek is – jogosan a zsidó kultúra identitásképző és reményhordozó elemei és jelentős módon hozzájárultak ahhoz, hogy a zsidók túlélték a nehéz időszakokat a gettókban. Ezennel hivatalosan is engedélyt adok arra, hogy a városokban szabad nagy ünnepet csapni. Hiszen igaz az: „a városokban soha nem fog egy élő lelki élet kifejlődni, ha azt gondoljuk, hogy a boldog partikról lemondhatunk.”

Forrás: Ray Bakke: A Theology as Big as the City 1997