5
ápr
2015

A „város” témájának biblikus megközelítése

A Zsid 11,10-ben a következő szerepel: „Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten.” Isten az emberi történelmet egy kertben kezdte el, de egy városban fogja befejezni (Jel 21). Isten azzal bízta meg Ádámot, hogy sokasodjanak és hogy alakítsanak ki egy olyan civilizációt, amely ő dicsőíti (1 Móz 1,27-28). Ádám elbukik, azonban Isten Jézus Krisztuson, a második Ádámon keresztül megkapja azt a társadalmat, amely dicsőíti a nevét. A Zsidókhoz írt levél és a Jelenések könyvének 21. fejezete megmutatja számunkra, hogy Isten városias világot óhajt. A menyasszony, a bárány felesége egy csodálatos város, amelyben olyannyira ott van Isten dicsősége, hogy ragyog (Jel 21,10-11). Ha az új Jeruzsálemre tekintünk, akkor a város közepén felfedezhetünk egy folyót, amely ragyogó, mint a kristály, továbbá az élet fáját, amelynek gyümölcsei és levelei a népek gyógyítására szolgálnak, hogy megszabaduljanak az átoktól. Ez a város nem más, mint a helyreállított Éden. A városban valósulnak meg az Isten által teremtett Édenkert céljai.

Ezt csupán metaforikusan kell értenünk? Isten, akit Atyának hívnak, lelki családot épít. Ezért nekünk, habár a földi család egy bűn által megromlott intézmény, meg kell próbálni az emberi családot meggyógyítani és helyreállítani. Hasonlóképpen Isten is egy városépítő, aki egy lelki várost épít. Ahogy nekünk meg kell gyógyítanunk az emberi családot, azért hogy abban Isten családja növekedjen, úgy kell a földi városokat is megmenteni, azáltal hogy Isten városát építjük benne. Tudjuk, hogy egy házasság az ember egész életére hatással van. Ha egy házasság nem működik, akkor az élet további területei sem fognak működni. Ugyanígy befolyásolják a városok a társadalmat: ha a városok helytelenül fejlődnek, ugyanaz történik a társadalommal is.

1. A város menedékhely lehet a gyengék és a másfélék számára

Isten uralma alatt: a város menedékhelyül szolgált a bűnözők, az állatok és a fosztogatók elől. Természeténél fogva a város olyan hely, ahol a kisebbségek összegyülekezhetnek egy idegen országban támogatásért, ahol a menekülők védelmet találnak, a szegények pedig könnyebben tudnak boldogulni. A város mindig irgalmas helynek bizonyul a legkülönfélébb kisebbségek számára. A domináns többség gyakran ellenszenvet táplál a várossal szemben, de a szegényeknek és a gyengéknek szükségük van rá. A városon kívül és a vidéki kisvárosokban nem biztosított a túlélésük. Ennélfogva a városokat, szemben a falvakkal, sokszínűség jellemzi. A jövendőbeli várost tükrözik vissza, ahol „minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből” (Jel 5,9) származó emberek fognak élni. A bűn uralma alatt: a város az Isten elől menekülő ember menedékévé válik. A városba menekülhetnek olyan emberek, akik deviáns életmódot folytatnak és ott elrejtőzhetnek, mert a város természeténél fogva nagy toleranciát tanúsít mindenki iránt, aki másmilyen. Azonban a bűn uralma alatt a sokszínűség haragot, feszültséget és erőszakot szül a különféle csoportok között.

2. A város a kulturális és személyes fejlődés centruma

Isten uralma alatt: A város előmozdítja és összegyűjti az emberek képességeit és tehetségét, az emberi szív mélyen rejtett potenciálját. Ez történik akkor, amikor a városi élet kapcsolatot teremt köztünk és más emberek között, akik nem olyanok, mint mi – nagyon különbözőek és eltérő nézeteik vannak -, és megint másokkal, akik viszont hozzánk hasonlóak, és abban, amit teszünk, ugyanolyan jók vagy jobbak, mint mi. Az emberi tehetség felhalmozódása – akár verseny, akár együttműködés által – azt eredményezi, hogy a művészet, a gazdaság, a technológia és a kultúra területén valami nagyszerű jön létre. A város teljes erőbedobásra inspirál és a tökéletesség elérésére ösztönöz. A bűn uralma alatt: a város kimerítő és kiégéshez vezet. A város felébreszti az emberekben a becsvágyat, hogy „nevet szerezzenek maguknak” (vö. 1 Móz 11,4). Az önzés, a büszkeség és az arrogancia a városban fokozottabban jelentkeznek. Mivel Isten a „kultúra bányájának” alkotta meg a várost, azt hozza elő, ami az ember szívében van: az ember legjobb, de legrosszabb oldalát is.

3. A város a lelki keresés és az istentiszteleti helyek létesítésének a színtere

Isten uralma alatt: A város az a hely, amelynek központjában Isten lakik – a földi Jeruzsálemben a templom a város központi viszonyítási pontja volt; művészetének, gazdaságának és technológiájának a csúcspontja. A város intenzitása ma is arra vezeti az embereket, hogy vallásos értelemben keresők legyenek. A bűn uralma alatt: az ókorban a városok a cikkuratok köré épültek, melyek a város istene számára „leszállóhelyként” szolgáltak. Ma a felhőkarcolók hívogatják ugyanígy az embereket – maguk és a pénz imádatára. A városok a vallásos szekták, bálványok és hamis istenek melegágyai. A városok tehát spirituális keresésre indítják az embereket. Azonban, ha a keresztyének elhagyják a várost, a keresők a bálványok és eretnekségek áldozatává válnak.

Összefoglalás

Minden földi városban „két város” található, amelyek harcolnak egymással az uralomért: az ember városa és az Isten városa (ld. Augustinus – De Civitate Dei). Habár e két birodalom közötti harc az egész világon jelen van, a nagyvárosok a frontvonalak gyújtópontjain helyezkednek el: azok a helyek, ahol a legintenzívebb a harc és ahol stratégiailag a legfontosabb győzelmeket lehet kivívni. Mivel a városok nagy hatalommal bírnak, ezért a sötétség erői számára a legfontosabb célpontok; mert aki megnyeri magának a várost, az meghatározza az emberi élet, társadalom és a kultúra fejlődésének irányvonalát. Ezért aztán a város általánosan a misszió és a szolgálat legfontosabb helyszínét jelenti.

1.Kit érhetünk el a városban?

Ha a keresztyén gyülekezet az országot és a kultúrát valóban meg szeretné változtatni, akkor muszáj magába a városokba mennie, és nem csak a város környékére, vagy annak környezetébe. A városban ugyanis az emberek azon három csoportja lakik, akik különösen nagy befolyást gyakorolnak a társadalomra és akiket a városon kívül nem tudunk elérni. Ők a 1.) társadalom elitje, akik meghatározzák a kultúránkat és ezek jelentős mértékben szekularizáltak, 2.) az újonnan bevándorlók nagy része, akik 30 éven belül a társadalom középrétegéhez fognak tartozni, és 3.) a szegények, akiknek a problémái rettentő gyorsasággal növekednek és az egész országra kihatással vannak.

2.Miért ott tudjuk őket a legjobban elérni?

Wayne Meeks a Yale egyetemről az „Őskeresztyénség és városi kultúra: a páli gyülekezetek szociális világa” című művében megmutatja, hogy Pál missziója a városokra összpontosult. A társadalom centrumaiba ment Pál és nem vette figyelembe a kisebb városokat vagy a vidéki területeket. A Római Birodalom városaiban jobban terjedt a keresztyénség, mint más területeken. Miért is? 1) a városi emberek kevésbé konzervatívak és nyitottabbak új eszmékre. 2) a tapasztalat szerint az evangélium a városban gyorsabban terjed a befolyással bíró területeken (törvényhozás, politika, művészet stb…). A városban a különböző nemzetiségeket is gyorsabban el lehet érni. Kr.u.300-ig a Római Birodalom városlakóinak körülbelül a fele keresztyén volt, míg a vidéki területek pogányok maradtak (a paganus szó „vidéken lakót” jelent). A korai egyház városias volt. Nincs okunk feltételezni, hogy a városlakók kevésbé vallásosak. Pusztán csak kevésbé tradicionálisak.

Forrás: J. Allen Thompson, Timothy Keller: Redeemer Church Planting Manual – Chapter 2: Getting the know the context; 2.1 Why the city is important