5
márc
2021

Kevin DeYoung: Miért nem tekinthet az egyház a homoszexualitásra közömbös kérdésként? 

Nehéz eltúlozni, milyen komolyan kezeli a Biblia a szexuális erkölcstelenséget. A szexuális bűnöket a bibliai szerzők soha nem tekintik adiaforának, azaz közömbös kérdésnek (amivel kapcsolatban a keresztyének eltérő véleményt képviselhetnek/szerk.), szemben az étkezési törvényekkel vagy bizonyos elkülönített napokkal (Róm 14,1-15.7). Épp ellenkezőleg, a szexuális erkölcstelenség az a típusú bűn, ami azokat jellemzi, akik nem léphetnek be a mennyek országába. Az Újszövetségben legalább nyolc bűnlista szerepel (Mk 7,21-22; Rom 1,24-31; 13,13; 1Kor 6,9-10; Gál 5,19-21; Kol 3,5-9; 1Tim 1,9-10; Jel 21,8), és ezek mindegyikében szerepel a szexuális erkölcstelenség. Sőt, valójában e nyolc listából hétben több utalás is található különféle szexuális erkölcstelenségre (pl. tisztátalanság, érzékiség, orgiák, homoszexuális aktusban résztvevő férfiak stb.). Mindig valamilyen szexuális erkölcstelenség áll e listák élén. Nincs még egy olyan bűn az Újszövetségben, amit ilyen egyöntetűen, ennyire gyakran és komolyan ítélnének el, mint a szexuális bűn.

Amikor a Szentírás többször is, egységesen és egyértelműen súlyos bűnnek ítél valamit, akkor nem tűnik bölcs megoldásnak egy olyan harmadik utat találni, ami lehetővé teszi egyesek (egy egyházban, felekezetben, vagy egyházi szervezetben lévők) számára, hogy eldöntsék: támogatják vagy ellenzik az adott bűnt. A történelem tanúsága szerint az ilyen “félutas” egyházak elbuknak. A hitünk szempontjából központinak számító, számunkra különösen becses doktrínákról heves viták és tanácskozások folytak egykor. Ha a feltámadásról, a Szentháromságról, vagy Krisztus kettős természetéről addig “beszélgettek” volna, amíg nincs teljes egyetértés az eltérő véleményt képviselő “okos emberek” között, már rég elbúcsúzhattunk volna a bibliai ortodoxiától. 

A homoszexualitással kapcsolatos harmadik út – bármilyen formában jelenjen is meg – mindig ugyanazzal végződik: elfogadhatónak tekintenek egy olyan viselkedést, amit a Biblia nem fogad el. A “megállapodhatunk abban, hogy nincs köztünk egyetértés” elv először úgy tűnik, mint alázatos kompromisszum-keresés, mondván “majd valahol középen találkozunk”, de valójában ez csak szofisztikált módja annak, hogy meggyőzzük a konzervatív keresztyéneket: a homoszexualitás nem döntő jelentőségű kérdés, és téved, aki azzá teszi. Senkinek nem jutna eszébe elfogadni a “harmadik út” alternatíváját a rasszizmus vagy az emberkereskedelem esetében. Ha ezt az opciót elfogadnánk, az erkölcsi csődről tanúskodna. Ha hűségesen kitartunk Isten igéje mellett, arra kényszerülünk, hogy a szexuális erkölcstelenséget ugyanilyen súlyos kérdésnek tekintsük. Az istentelen élet ellentétes azzal a tiszta tanítással, ami a keresztyén ember jellemezője (1Tim 1,8-11; Tit 1,16). A világosság nem fér meg a sötétséggel. A kegyelem nem tévesztendő össze a szabadossággal. Az, hogy a törvény cselekedeteitől függetlenül megigazultunk, még nem jelenti azt, hogy nyugodtan vétkezhetünk. Abszolút nem igaz, hogy az Újszövetség mellékes kérdésként kezelné a szexuális devianciákat. Olyannyira nem, hogy kiközösítést és elkülönülést von maga után (1Kor 5;1Kor 6,12-20), és annak kísértését, hogy perverz kompromisszumokat kössünk (Júd 3-16)

Az azonos neműek közötti szexuális érintkezést – a homoszexuális vagy leszbikus életvitelt – nem sorolhatjuk a közömbös dolgok közé. Természetesen a homoszexualitás nem az egyetlen bűn a világon, és sok gyülekezet kontextusában nem is ez a legfontosabb, amivel foglalkozni kell. De ha az 1Kor 6 kijelentései igazak, akkor nem túlzás azt állítani, hogy a homoszexuális vagy leszbikus életvitel jóváhagyása – akárcsak a szexuális erkölcstelenség bármilyen formájának támogatása –, azzal a veszéllyel jár, hogy pokolba taszítjuk az embereket. A Szentírás gyakran figyelmeztet bennünket arra –, sokszor a lehető legnagyobb szigorúsággal –, hogy ne Krisztuson kívül találjunk rá szexuális identitásunkra, és hogy ne úgy éljük meg a szexualitásunkat, mint ami ellentmond Krisztusban való helyzetünknek (legyen szó homoszexuális vagy heteroszexuális bűnről). Ugyanez nem igaz más véleménykülönbségekre is: pl. hogy mit gondolunk az ezer éves királyság természetéről, vagy arról, hogy milyen hangszereket lehet használni a dicsőítés során. Ha megtűrjük ezt a tant, ami jóváhagyja a homoszexuális viselkedést, akkor egy olyan tant tolerálunk, ami eltávolítja az embereket Istentől. Ez minden, csak nem missziói szemlélet, vagy az Isten országát hirdető keresztyénség. Jézus szerint a paráznaságból való megtérés, és nem annak tolerálása vezet az emberi élet kiteljesedéséhez (Jel 2,20-23). Azok a keresztyének, akik nem értik ezt az igazságot, nem egy felszabadító harmadik út, hanem egy halálba vezető, nemtelen és hitvány út képviselői.

 

A szerző: Kevin DeYoung, amerikai evangéliumi református lelkész-teológus, a The Gospel Coalition vezetőségi tagjai, a Reformed Theological Seminary (Charlotte) rendszeres teológia tanszékének adjunktusa

Forrás: https://www.thegospelcoalition.org/blogs/kevin-deyoung/why-cant-the-church-just-agree-to-disagree-on-homosexuality/

Fordított: M.T.A.

1 válasz

Hozzászólás írása