6
feb
2021

Házastársi kapcsolat a Biblia fényében

1]

  

A házasság hete[2] kapcsán érdemes megvizsgálni a Szentírásban található leghosszabb részt, ami erről a témáról beszél. Ebben a rövid bibliatanulmányban tehát az Efezusi levél 5. fejezetének végéről lesz szó. Ezt a szakaszt a legtöbb magyar nyelvű Biblia a 21. és 33. versekkel keretezi. Kivételt képez például a Revideált Károli Biblia[3], mely – véleményem szerint is[4] – helyesebben a 22. verssel indít: „Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak.” Miért gondolom, hogy erős érv szól e tagolás mellett? Nos, mint oly sok más esetben a teológia terén: a kontextus. Az előtte álló vers; „Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében” – valójában úgy tűnik, hogy bevezet háromféle típusú emberi kapcsolatot; 1. nő és férfi, 2. gyermek és szülő, 3. munkavállaló és munkáltató[5] közötti relációkat. Egyrészt tehát azt láthatjuk, hogy nem ér véget a gondolati egység az 5. fejezet végén, hanem folytatódik a 6. fejezet első kilenc versében tovább. „Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. … Ti szolgák, engedelmesek legyetek a ti test szerint való uraitoknak…” (6.rész 1., 5. versek). Másrészt, ha a 21. versben levő „egymásnak” kifejezést nem erre a három kategóriára alkalmazzuk egy irányban, hanem pusztán a férfi és nő kapcsolatára nézve oda-vissza, akkor félő, hogy nem leszünk következetesek. Miért tanítaná Pál azt a 21. versben, hogy férfi és nő engedelmeskedjen egymásnak, úgy hogy az „egymás” alatt azt értjük, hogy férfi a nőnek és nő a férfinak, hogyha közvetlenül utána kimondja a tételt: „asszonyok a ti saját férjeteknek”? Továbbá, ha ezt elfogadjuk, akkor vigyük is tovább – gondolatban – a sémát; „egymásnak” ugyebár, tehát gyerek a szülőnek, szülő a gyereknek (!), szolga az urának, úr a szolgának (!!)… így lenne következetes. Azonban – bármennyire kívánatos nézet is lenne ez manapság[6] – a Biblia mérlegén nyilvánvaló, hogy abszurd.

Ha még velem van a kedves olvasó látni fogja mennyire egyensúlyban vannak a felek a komplementarista bibliai modellben[7]. Mondjuk ki: hitünk szerint Isten terve jó! Így és csakis így a legjobb mindkét félnek, a férfinek és a nőnek. A Szentírás kizárólag ezt az elkötelezett kapcsolatot ismeri el házasságnak; „elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté” (5:31). Ez a vers egy ószövetségi idézet az 1 Mózes 2:24-ből, szó szerint. A Szentírás minden szava és mondata fontos, de amikor a Biblia önmagát idézi, az különösen figyelemre méltó főleg, ha többször – a konkrét ige esetében pontosan 5 (!) alkalommal is – megtörténik. Az Isten szerinti házasságnak itt két alkotóeleme van megfogalmazva: 1. elhagyni, 2. ragaszkodni. Figyeljük meg, hogy a sorrend sem véletlen! Sok kapcsolat attól szenved, hogy felcserélődött az Isteni rend az engedetlenség miatt. Ezt a Biblia céltévesztésnek, más szóval bűnnek nevezi. Keresztyén emberként nem opció a házasság előtti szex. Maga a szexuális kapcsolat két „igen” által védett környezetben valósulhat meg. Bármennyire nem ez a kulturális trend, ki kell mondjuk az igazságot; nincs valódi, tartós intimitás, lojalitás nélkül. Ha „receptet” keresünk, e két összetevő kihagyhatatlan: „elhagyja…ragaszkodik[8]. Hosszú távon egyik nélkül sem működhet jól a házastársi szövetség, melyről azt írja Pál apostol, hogy „nagy titok” (32. vers) szó szerint mega misztérium[9].

A nagy titok fokozódik, mikor az apostol behozza a képbe Krisztust és az egyházat. A keresztyén házasság egy olyan kép a Bibliában, mely segít megérteni Isten és az övéi kapcsolatát. Miért? Mert van benne például szeretet, megbocsátás, az igazság kimondása, elfedezés (1 Kor 13:7), tűrés, hit, remény, megtisztítás, megszentelés és végül Isten elé állítás… (26. vers). Az egyik a másikat hivatott mintázni, de míg ez a viszony Krisztus részéről mindig tökéletes az egyház irányába, az egyház részéről sem és a házas felek egymáshoz való viszonyában sem az. Így marad e kép hasonlat; nem válik soha itt a földön azonossággá. Mégis a titok tehát az, hogy a keresztyén házasság – minden tökéletlensége ellenére – kifejezheti és ki is fejezi Krisztus és az Egyház viszonyát. Pusztán létezésében már nagy bizonyságtétel a hívő házastársi kapcsolat. Mi a helyzet a többi – nem keresztény, nem bibliai alapon nyugvó – házassággal? Amennyiben egy férfi és egy nő között köttetett, ugyanolyan érvényes. A házasság alapvetően nem „egyházi intézmény”[10] hanem emberi, a teremtéskor, a kezdetekkor Isten által létrehozott kapcsolati intézmény. Megtalálható minden korban, kultúrában, vallási rendszerben, földünk bármely szegletében. Éppen ezért két nem hívő fél házasságára ugyanolyan legitim módon tekinthetünk, mint keresztyén társaikéra[11]. Fontos itt hangsúlyozni, hogy a mindenkori állami törvényeknek megfelelően köttetett valódi házastársi kapcsolatra mondható ez ki. Az együttélés vagy a „bejegyzett élettársi kapcsolat” esetében nem áll meg a tétel. Két hívő vagy két nem hívő házassága „tisztább ügy”. Mit kezdjünk a bonyolultabbnak látszó „vegyes” kapcsolatokkal? A Szentírásban elsősorban nem erre vonatkozó, de gyakran erre használt „felemás iga”[12] kifejezés is szemlélteti az olyan szituációkat, amikor két fél nem tud lelkileg egy irányba haladni a házasságukban. Nehéz terheket, borítékolható kompromisszumokat vállal az a hívő fél, aki így megy bele egy kapcsolatba. Viszont menet közben is alakulhat ilyen helyzet, ha mondjuk megtér az egyik házasfél. Ilyen esetre látunk példát az Igéből[13], melyre Pál megnyugtató, házasság- és család párti, ésszerű választ ad: maradjatok együtt! Ez nem lehet válóok. Sőt, innentől kezdve a nem hívő férj és gyerek(ek) felé misszió és áldás csatornája tud lenni a megtért fél!

Miután láttuk a nagy képet, nézzük meg a hitben járó férjeknek és feleségeknek szóló konkrét útmutatásokat. A feleségeknek szóló felhívást már részben érintettük az engedelmesség kapcsán. Az önkéntes alárendelődésre híváshoz indoklást is csatol Pál: „Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak,…” (23. vers). Ahogy tehát „az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben” (24. vers). Miközben ezt olvassuk, számtalan példa eszünkbe juthat, ami megkérdőjelezi a „mindenben” kitételt. Hogyan gondolta ezt Pál? Nem túlzás ez a megfogalmazás? Nyilvánvaló, hogy bántalmazó kapcsolatokban, abuzív partner esetén a feleségnek joga – sőt kötelessége a gyermekek védelmében is – segítséget kérni, adott esetben nem „engedelmeskedni”. Mint látni fogjuk a tétel szerető férj esetén áll meg. De mit kezdjünk a kevésbé szélsőséges esetekkel. Az élet legtöbbször nem fekete vagy fehér. Azt kell látnunk, hogy az engedelmesség és önmagunk másiknak való alárendelése éppúgy ellentétes bűnös és lázadó emberi alaptermészetünkkel, mint a másik odaadó, feltétel nélküli, önfeláldozó szeretete. Ez utóbbira hívja Isten a férjeket. A probléma az, hogy önzők vagyunk. Ha azt gondoltuk volna az eddigiek alapján, hogy Pál apostol teljesíthetetlen „terheket” aggat a feleségek nyakába, figyeljük meg mennyire végtelenül magasra teszi a lécet, mikor a férjekhez szól; „Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért;…” (25. vers). Pál elmondja, hogy mit kell tenniük a férjeknek és azt is, hogyan. Ez lenne a minta, a követendő példa – egy tökéletes világban. Azonban romlott, megtört világban élünk. Elképesztően távolinak látjuk és érezzük a realitást, és bár a megszentelődés valóság egy igaz hívő életében, nincs ember aki maradéktalanul így tudna élni. Ettől még viszont áll a bibliai felhívás a férjek számára: „Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket” (28. vers). Pszichiátriai esetektől eltekintve az igazság az, hogy legjobban önmagunkat szeretjük. Próbálhatjuk szépíteni a dolgot, a Szentírás metsző éleslátással állítja fel a diagnózist; „soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálja és ápolja azt, miképen az Úr is az egyházat;…” (29. vers). Egyfelől természetesnek tartja az apostol, hogy az ember a saját testét táplálja – tehát nem pejoratív megállapítást tesz itt, mégis ha ez így van, akkor a tanítás az, hogy bánjunk így másokkal. A férfiak is bánjanak legalább olyan jól feleségeikkel, mint önmagukkal! Teremtőnk jól ismeri az embert; azt is, hogy mi van a szívében[14]. Még önmagunknál is jobban. Egyetlen lehetőség van: új szív kell! Megtérésre, metanoia-ra van szükségünk. A Szentlélek újjászülő munkája nélkül nem fog sikerülni házastársként megcselekedni az Efezus 5-ben leírtakat, sem bejutni a mennyek országába. A nagyobb szövegkörnyezet nyilvánvalóvá teszi ezt, már a 4. részben, illetve az 5. rész elején, szinte előrebocsátva, mint a következő szakasz – textusunk – előfeltételét. „Megtanítottak benneteket arra is, hogy gondolkodásotokat teljesen meg kell újítanotok, és hogy fel kell öltözzétek az „új embert”, akit Isten úgy teremtett, hogy hozzá hasonlítson, igazságosságban és szentségben éljen” (4:23-24 versek – EFO). Röviden, az alkohollal való megrészegedés mindenre kiterjedő hatásával ellentétbe állítva Pál ezt tanítja: „teljesedjetek be Szentlélekkel,…” (5:18b vers). Az újjászületés Isten ajándéka, egyedül az Ő kegyelme! Ezt követi és bizonyítja a megszentelődés folyamata, melyekre a fenti igeversek is bátorítanak. Csakis ezekből következhet a házastársi kapcsolat olyan megélése, melyre a Biblia a fent vizsgált részben tanít.

Pál apostol így summázza mondanivalóját a rész végén: „…ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét” (5:33). Szeretet és tisztelet – ez a kulcs! Ez az az isteni terv mely megtöri az önzés ördögi körét. Urunk személyre szóló és nagyon gyakorlati útmutatást ad a házas feleknek: nem véletlen, hogy a férjnek a szeretetet, a feleségnek pedig a tiszteletet hangsúlyozza, mint fő házi feladat. Érdekes, hogy talán ritkán halljuk panaszként egy nőtől, hogy „a férjem nem tisztel”, de azt, hogy „nem érzem, hogy igazán szeretne” azt annál inkább. Hasonló módon egy férfi is valószínűleg inkább mond olyat, hogy „jól esne ha többször kimutatná felém a feleségem a tiszteletét”, mint hogy szeretet hiánya lenne. Így lett kitalálva, nem fordítva, ebből is látszik mennyire ismer minket Teremtőnk. Fel van tehát adva a lecke mindannyiunknak, akik házasságban élünk vagy arra készülünk. Ezeknek az igazságoknak a tanulása folyamatos, a rendszeres visszajelzés pedig garantált..:) Ezek miatt a házasság az egyik legjobb jellemformáló közeg az életben, amit Isten eszközül használ megszentelődésünk útján – sokak javára és az Ő nagyobb dicsőségére. SDG!

Tóth Krisztián
2021 február

 

[1] Címlapfotó forrása: https://www.focusonthefamily.com/marriage/gods-design-for-marriage/

[2] https://hazassaghete.hu

[3] https://abibliamindenkie.hu/karoli/EPH/5/

[4] Nemzetközi kiadványok pl. a MacArthur Study Bible által használt NASB vagy az R.C. Sproul által szerkesztett Reformation Study Bible (ESV) is így struktúrálja. Az teljes képhez hozzá tartozik, hogy az eredeti görög szövegben nem voltak szakaszhatárok.

[5] Szándékosan használom ezt a napjainkban talán érthetőbb megfogalmazást a „szolga” és „úr” kifejezés mellett.

[6] A gyermekek jogaiért és a társadalmi igazságosságért küzdő progresszív retorika túlkapásai között szerepelnek olyan szintű követelések, melyek a szülői nevelést, bibliai fegyelmezést támadnák, illetve eleve megváltoztathatatlan elnyomó, elnyomott kategóriákba kényszerítenének pl. bőrszín alapján bizonyos társadalmi csoportokat.

[7] A Szentírás felfogása szerint férfi és nő, férj és feleség emberi értékében azonos, de jellemzőiben, szerepeiben különbözőségekkel rendelkező. Ez a teremtésben gyökerező egészséges differencia tudományosan is bizonyított és bármit is mondanak a modern gender-elméletek, a nemek közti egalitarizmus vagy egalitarianizmus a házasságra vonatkozóan bibliai nézőpontból tarthatatlan.

[8] Magában foglalja a szülőktől való érzelmi, anyagi és fizikális leválást (elköltözést!), valamint az „összeragadás” bibliai kifejezés megértését. A csavarmenettel ellentétben a házasságban oldhatatlan kötés alakult ki. Nem választható szét sérülésmentesen.

[9] Görög eredeti újszövetségi szövegben így áll: μυστήριον … μέγα

[10] Bár a római katolikus egyház szentségi rangra emelte (KEK 1601).

[11] Ez a megállapítás igaz, ugyanakkor a nem hívő házasságok, amelyek nem igényelték például a templomi / gyülekezeti esküvőt és nem is tartották fontosnak Isten előtt megkötni házasságukat, nélkülözik Isten – gondviselésen túli, „extra” – áldását a kapcsolatukra nézve.

[12]Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?” (2 Korinthus 6:14). A szövegkörnyezet alapján pusztán ilyen szoros kapcsolatok tiltásáról beszél.

[13] „…ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el! És ha egy asszonynak hitetlen férje van, aki kész vele élni, ne hagyja el a férjét! Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; … gyermekeitek is … szentek” (1 Korinthus 7:12-14).

[14]Nem volt szüksége »Jézusnak« arra, hogy bárki bármit is mondjon neki az emberről, mert tudta, mi van a szívükben.” (János 2:25 – EFO)

Hozzászólás