15
nov
2020

Missziós stílus-vált(oz)ás!?

– Új formák, örök tartalom –

Kényszerűségből vagy más okból az egyház története során különféle, időszakonként újabb és újabb módokon jutott el az örömhír az emberekhez. 

Napjainkban az online tér jelent új felületet, mely ugyan már létezik néhány éve, évtizede, mégis a járvány helyzet nyomán bevezetett intézkedések szinte teljesen „száműzték” a gyülekezeteket a virtuális térbe. 

A történelem bizonyítja, hogy személyes életünkben olykor, újfajta missziós stílust, formát szükséges elfogadnunk és megtöltenünk a változatlan és örök tartalommal; Jézus Krisztus örömhírével!

Nem kevés alázat és rugalmasság kell mindehhez. Hasonlóan volt ezzel John Wesley is, akinek életrajzi naplójából kiderül, hogy nem is könnyen szánta rá magát egyes stílusbeli változtatásokra, formai újításokra: 

Bristoli igehirdetői működése evangélista szolgálatának új szakaszát vezeti be. Ennek a szakasznak jellemzői a szabad ég alatti Igehirdetés, ezres, sőt tízezres tömegek részvétele és a Szentléleknek feltűnő kísérő tünetek között jelentkező szabadító munkája.

1729.március 29. csütörtök. – Elhagytam Londont és este egy kis társaság előtt Basingstoke-ban magyaráztam az igét. Szombat, 31. Este megérkeztem Bristolba és ott találkoztam Whitefield-del. Kezdetben nehezen tudtam megbékélni a mezőn való prédikálásnak ezzel a különös módjával, amelyre vasárnap Whitefield példát adott nekem. Egész eddigi életemben oly görcsösen ragaszkodtam a külső csínhez és rendhez, hogy s lélekmentést is, ha az nem templomban folyik, szinte bűnnek tartottam… Április 2., hétfő. – Délután négy órakor vállaltam, hogy az eddiginél közönségesebb leszek és az utak mentén hirdetem az üdvösség örömhírét; egy városszéli telken egy kisebb dombról beszéltem körülbelül háromezer ember előtt.”

(Forrás: Parókiám az egész világ. Wesley János naplója, Pécs, 1991. 49-50. o.)

Vajon mi vállaljuk, hogy alázatosan alkalmazkodunk az új helyzet által kialakult körülményekhez? Ez nem feltétlen jelenti értékeink kompromittálását. Szükségünk van természetesen bölcsességre – amit kérhetünk is az Ige alapján – hogy tisztán lássuk hol a határ. De ne feledjük a forma és a tartalom közti különbséget! Az előbbi rugalmas, az utóbbi változ(hat)atlan. 

Már most látszik két dolog; újra bizonyos szempontból a tavaszihoz hasonló „karantén-helyzetben” találjuk magunkat, illetve a második hullám erősebbnek bizonyul mint az első. Kérdés, mindez elsodor minket vagy jó „szörfösként” meg tudjuk e lovagolni a veszélyes hullámokat. Adja Isten, hogy Vele és Benne bízva ez utóbbira legyen sok példa az egyházban. 

Hozzászólás