30
Júl
2020

Meg tudsz változni I. (Bevezetés) – beszélgetés Tim Chester “You can change” című műve kapcsán a megszentelődésről

Márkus Tamás András református lelkésszel beszélgettünk Tim Chester “Meg tudsz változni” (alcím: “Istennek a bűnös viselkedésünket és negatív érzelmeinket átalakító ereje”) című művéről, illetve e könyv kapcsán a keresztyén ember megszentelődésben való előrehaladásáról. Tim Chester az Észak-Yorkshire-ban (Egyesült Királyság) található Grace Church Boroughbridge vezető pásztora és a gyülekezetplántálók felkészítését célul kitűző Crosslands Seminary tanára, valamint több mint 30 könyv szerzője. 

Parti Benedek: Miért érdekes számunkra ez a könyv, amely a beszélgetésünk témája lesz?
Márkus Tamás András: Tim Keller, hazánkban is jól ismert és kedvelt presbiteriánus-református lelkész mondja, hogy ez a könyv a keresztyén életben való növekedésről szól, de nem kvietista, nem is moralista, hanem roppant gyakorlatias. Valóban nagyon kevés ilyen könyv van, abszolút hiánypótló. A legnagyobb érdeme, hogy biblikus – nem csak az üzenet lényegi részét tekintve, hanem olyan értelemben is, hogy bibliai szókészlettel magyarázza el a keresztyén élet legfontosabb elemeit, tényezőit. Ugyanakkor több mint egy bibliai-teológia, vagy dogmatika – a biblikus igazságokat gyakorlat-orientáltan alkalmazza a hétköznapokra, a keresztyén élet jól ismert nehézségeire és problémáira.

Tim Chester

P. B.: Ritka az ilyen keresztyén irodalom?
M. T. A.: Kevés olyan könyv van, amely egyszerre ragaszkodik a bibliai üzenethez, biblikus szókészlettel operál, ráadásul még a 21. századi ember élethelyzetére is ennyire alkalmazható. Lelkigondozói irányultságú könyv, a keresztyén spiritualitás hétköznapokban megélt oldalával foglalkozik, de mindezt úgy teszi, hogy nem pszichologizál, és nem a szekuláris alapokon nyugvó technikákat adja el keresztyén lelkigondozásként. Azért használom a lelkigondozás szót, mert valamilyen megtorpanásra, elakadásra fókuszál – ha úgy tetszik, krízisre –, és mindezt az Istennel, önmagunkkal és embertársainkkal való kontextusban vizsgálja. További érdeme, hogy a biblikus, konzervatív protestáns hitörökség fundamentumaira épít, és nem a keresztyén hagyományon belüli ilyen-olyan – pl. misztikus – tradícióhoz nyúl vissza. Nem egy „spirituális-kegyességi iskolát” követ, hanem az „egyszerű”, jól bevált bibliai üzenetet aktualizálja a mai ember számára. Tulajdonképpen elmondja az evangéliumot. Egyébként nem is ígér mást, csak ezt, de ez bőven elég. Ennél többet ne is akarjon adni. Tulajdonképpen a „kegyességi irodalomhoz” sorolható műről van szó, de nem áhítatos könyv. Jellegében a nagy puritán elődeink műveihez tudnám hasonlítani, tehát ez a „műfaj” semmiképp sem új. Például Keresztúri Bíró Pál, 17. századi református prédikátor, teológus, hitvitázó és pedagógus, aki a református ortodoxiát a puritanizmus kegyességével ötvözte, hasonló jellegű műveket jelentett meg. Keresztúri szerint roppant fontos a tanítás, vagyis a tan, de a keresztyén embernek a tant mindig személyessé kell tennie – a mindennapi kegyessége során meg kell élnie. Ez mindenkinek a személyes küzdelme. Tehát egyrészt hangsúlyozta a bibliai igazságokat, másrészt azt, hogy ezeknek az Istennel való személyes, folyamatos és bensőséges kapcsolat tartópillérévé kell lenniük. De említhetném még az ugyancsak 17. századi Medgyesi Pált, aki szintén református lelkész-teológus volt, a puritanizmus képviselője. Thomas Watson is kiváló példa, a neves angol puritán lelkész-teológus, akinek „A bűnbánat” című könyve (amit magyarul is kiadtak) abszolút ideillik. Ha pedig a kortárs keresztyén irodalom kategóriáit kellene használnom, azt mondanám, hogy Chester könyve a tanítványságról szóló irodalmakhoz sorolható.

P. B.: Van a tanítványság témakörében megjelent egyéb, magyar nyelvű irodalom, amelyet ajánlanál olvasásra?
M. T. A.: Igen. Ha hasonló kortárs művet kellene említenem, akkor az evangéliumi szerző, Jerry Bridges műveihez nyúlnék, lásd a nemrég kiadott „Megtűrt bűneink”, vagy a kegyességi bestsellernek számító „Törekvés a szentségre”című művét. Ez utóbbi is megjelent magyar nyelven, ahogy egy másik kötete is, az “Istenfélő élet.” De megemlíthetjük a hazánkban élő, holland Marco de Leeuw van Weenen “Tanítványság – Út a lelki érettséghez” című művét is, amely 2005-ben jelent meg, és ami ugyancsak az életgyakorlatunk, életszemléletünk átalakításáról szól. Ezek mind azt járják körül, hogy hogyan éld a tant, és mind roppant hasznos. Talán Chester kötete ezek közül is kiemelkedik az egyéni lelkigondozói aspektusával, valamint – Marco kötetéhez hasonlóan – abban, hogy az egyes leckék-fejezetek végén, az adott lecke tartalmát elmélyítendő egyéni és csoportos feldolgozására különféle feladatokat kínál. Egy bibliaórára kiváló anyag lehet.

P. B.: Annyira egyedinek számít manapság, ha egy keresztyén szerző az evangéliumot magyarázza el, mutatja be?
M. T. A.: A keresztyén szerzők elvileg az evangéliumot mondják el, vagy evangéliumi alapokon nyújtanak segítséget, de a legtöbbször ezek a próbálkozások oda vezetnek, hogy az evangélium sarkait és éleit csak tompítják, azaz éppen azt veszik el az evangéliumból, ami miatt megdöbbentő és megbotránkoztató. Ez a könyv épp az „egyszerű” biblikussága miatt radikális.

P. B.: Amennyiben?
M. T A.: Nem óvatoskodik, nem kerülgeti a bűn témát, nem él eufemizmusokkal, nem mentegeti az embert.

P. B.: A bűn ma a keresztyének körében sem túl népszerű téma…
M. T. A.: És akkor még enyhén fogalmaztunk. Egy új frázis, ami ma nagyon elterjedt keresztyének körében, hogy ne bűnközpontú, hanem kegyelem központú evangéliumot hirdessünk. Ez fából vaskarika. A bűn és a kegyelem olyan, mint az árnyék és a fény. Aki nem akar szembesülni a bűneivel – a bűnei súlyával –, nem fogja megtapasztalni a kegyelmet sohasem a maga teljességében. Ez a könyv nem finomkodik ezen a téren: egyszerre bűnközpontú – hiszen végig a bűnökből való szabadulás útjával, és a bűnök elleni küzdelemmel foglalkozik –, de épp ezért kegyelem központú is. A szerző olyan, mint a jó orvos: nem bagatellizálja el a betegséget, nem kozmetikázza a diagnózist, éppen ezért felelősségteljes. Nem árul zsákbamacskát, kendőzetlenül elmondja a valóságot.

P. B.: A mai keresztyén lelkigondozás nem ilyen fókuszú?
M. T. A.: Nem, de nem csak a lelkigondozásról beszélünk, hanem az igehirdetésekről és az általános, elterjedt kegyességről is. Ami ma a keresztyén közbeszédet és a keresztyének önmagukhoz, a másik emberhez és Istenhez fűződő viszonyát jellemzi, az egy kifordult „áldozat-propaganda”. Természetesen bizonyos szempontból mindannyian áldozatok vagyunk, minden ember. Ez az eredendő bűn tantételéből fakad: mivel bűnösök vagyunk, ezért többé-kevésbé csak bűnös módon tudunk bánni a következő nemzedékekkel, gyermekeinkkel – mindenkivel, aki ránk van bízva, vagy akivel kapcsolatba kerülünk. Mindenkinek vannak jogos sérelmei – kinek több, kinek kevesebb. Ilyen értelemben mindenki sérült. Egyik közösség sem tökéletes, legyen szó családról, baráti társaságokról, vallási közösségekről, vagy társadalmakról. Viszont, ha az egyéni felelősség hangsúlyozása nélkül e megközelítés egyeduralkodóvá válik, akkor az egyébként is jelenlévő és a mai társadalmat teljes mértékben átitató szélsőséges egoizmust, exhibicionizmust erősíti. Mivel ebben az új képletben mindenki csak áldozat, nem lehet személyes felelősségről és személyes bűnökről beszélni, mert az sértő. Ebből fakadóan a bűnbánatra való felszólítás tiszteletlenség és szeretetlenség. De ha ezek hiányoznak – az ember nem omlik össze bűnei alatt és nem érzi át személyes felelősségét –, akkor az evangélium alól kihúztuk a sámlit. A kegyelem – már ha beszélhetünk itt kegyelemről, – olcsó kegyelem lesz. Az evangélium fókusza nem a kereszten, az áldozaton, azaz Krisztus helyettes bűnhődésén lesz, ami ugye arról szól, hogy elhordozza a nekünk jogosan járó büntetést, és amivel megteremti a teljes isteni bűnbocsánat alapját, hanem rekreáció; puszta erőforrás, ami segít gyógyulni nekünk – minekünk, akik természetesen nem bűnösök vagyunk, csak „betegek”. Az evangélium erkölcsi aspektusa szinte teljesen eltűnik. Ez a szerencsétlen deformáció jól érzékelhető úgy a mai igehirdetéseken, ahogy az egyre nagyobb teret hódító kegyességi irányokon is. A keresztyének többé nem akarnak szembesülni a bűneikkel, csak gyógyulni, a sebeiket nyalogatni, vagy pihenni szeretnének, békében és nyugalomban. Bizonyos közösségek eleve erre az „igényre” építkeznek, ezt használják ki. Rekreációs klubok, ahol betöltik a „sérült” keresztyének igényeit: bűnökről szinte soha nem beszélnek, csak a „kegyelem evangéliumát” hirdetik. A szentségre törekvés eleve nem cél, hiszen ahol a szentséget, mint a keresztyén hívők számára elérendő célt hangsúlyozzák, ott bűnökről is szót kell ejteni. Ha viszont konkrétan nevesítik egyes gyülekezeti tagok bűneit, akkor rögtön rásütik a pásztorra és a közösségre, hogy ítélkező, törvénykező. Olyan, hogy engedelmesség – Jézus szavainak, vagy az apostoli felszólításoknak való engedelmesség, – nem létezik. Eleve a keresztyén hit középpontjáról, magáról az evangéliumról, a keresztről sem lehet beszélni, ha kivesszük a képletből a bűnt és a bűnös embert. Egyébként ezek az olcsó kegyelmet, átértelmezett evangéliumot kínáló gyülekezetek rövid időn belül eltűnnek: egyes keresztyének telítődnek ezzel a gejl portékával, és csatlakoznak egy olyan közösséghez, ahol nem csak „simogatást” kapnak, hanem kemény eledelt is, vagy – ez a másik lehetőség – más keresztyének sajnos elhagyják hitüket, és többé nem is keresztyénként határozzák meg magukat, vagy azt állítják, hogy sajátosan, egyéni módon élik meg a hitüket, nem az egyház standard tanítása szerint. Nyilvánvalóan itt már a szó eredeti értelmében nem beszélhetünk keresztyénségről és keresztyén hitről.

P. B.: A könyv címe az, hogy „Képes vagy változni”, vagy „Meg tudsz változni.” Mire utal pontosan ez a cím?
M. T. A.: Arra, amit olvasunk: a változásra. Chester végig gyakorlatorientált. Sok-sok konkrét, valódi élethelyzetet sorol, amelyekre minden keresztyén rezonálhat. Ezek hétköznapi helyzetek, olyanok, amiket mi is átélünk. Érdemes megnézni ezeket, mert akkor megértjük, hogy miért aktuális a könyv címe.

P. B.: Nézzük!
M. T. A.: Ezek napi szintű problémák keresztyén körökben is. Például vegyünk egy fiatal srácot, akinek a hétköznapjait csak a szexről való gondolkodás kötötte le. Nem egyszerűen az erre a korra jellemző teljesen normális szexuális ösztönről beszélünk, hanem arról, amikor a szex – a szexuális fantázia – tölti ki kis túlzással a nap 24 óráját. Azt hitte, ha megházasodik, ez megváltozik. Nem változott meg. Sok mindent megtett azért, hogy megszűnjenek a vágyai, de az internet megjelenésével egyre inkább rászokott az internetes pornóra, teljesen függővé vált.

Vagy vegyünk egy hölgyet. Kívülről nézve „jó keresztyén”. Nem iszik, nem drogozik, nem tör házasságot, és nem követ el olyan bűnöket, amiket általában a társadalom bűnnek nevez. Ugyanakkor a keresztyén szolgálatban nem talál örömöt. Sokszor sértően viselkedik, kedvetlen, életunt.

Vagy vegyünk egy fiút, akinek az élete valóban megváltozott, amikor megtért. Befejezte házasságtörő viszonyát, és letette az italt. De pár évre rá a megszentelődésben való előrehaladásban valamiért megtorpant. Kívülről nézve ő is egy tiszteletre méltó ember. De azok, akik közel vannak hozzá, azt látják, hogy sokszor ok nélkül haragos. Olyan ember, akivel nem szívesen barátkoznál.

Chester másik példája egy fiatal hölgy, aki imád vásárolni. Ha a vásárlás olimpiai sport volna, akkor aranyérmes lenne belőle. Nem volt könnyű élete, és egyedül a vásárlás az, ami feldobja, jó kedvre deríti. Új ruhák, bútorok, kacatok, ékszerek – mindegy mi, csak új legyen. Nyilvánvalóan kompenzál ezzel valamit. Mivel szórja a pénzt, alig van pénze, amiből nyilván már nem szívesen ad másoknak.

Vegyünk megint egy fiatal srácot, akiről mindenki azt mondaná, hogy jó természete van – hívő, szorgalmas, jó gondolatai vannak. De annak, aki ismeri személyesen, hamar kiderül, hogy szorgalma, iparkodása mind bizonyítási vágyból fakadnak; maga előtt próbál bizonyítani. A gyülekezetben szeretett volna valamilyen szolgálatot vállalni, de a kudarctól való félelme miatt nem mert belekezdeni. Félt, hogy felsül. Kedvetlenné és visszahúzódóvá vált.

Chester említ még egy hölgyet, akinek a megkeresztelkedése az év szenzációja volt számára. De minek a kezdete ez? Mit fog kezdeni a rasszizmusával, az alkoholizálásával, a rosszindulatú megjegyzéseivel, a másokat rágalmazó kijelentéseivel? Könnyen mondana igent arra, hogy meghaljon Krisztusért, de hogyan reagálna arra, ha valaki józanságra intené? Hogyan lehetne ez számára jó hír?

P. B.: Ezek a problémák külső szemlélőként vagy fel sem tűnnek, vagy nem tekintünk rájuk komoly dologként.
M. T. A.: Lehetséges, hogy először nem, de ha valaki nem tud megszabadulni egy jelentéktelennek tűnő dologtól, egy idő után roppant zavaróvá válik, sőt pokollá teheti az életét. Valójában ezek nem jelentéktelen dolgok, nagyon is fajsúlyosak. A könyv által feltett kérdésre – reménykedhetnek-e ezek az emberek abban, hogy meg tudnak változni? – nyilván igen a válasz. A Chester által felsorolt személyek közül mindegyik pozitív irányban változott. A könyv válasza tehát az, hogy Jézus által igenis van remény a változásra, és ez nem csak vallásos szöveg.

P. B: Beszámol arról is, hogy milyen irányban változtak az előbb felsorolt személyek?
M. T. A.: Igen. Például a szex és pornófüggő srác elolvasva a könyvet és végigvéve az egyes fejezetek végén található leckéket, abba tudta hagyni vágyai kontroll nélküli kiélését. A bűn és a kísértés már nem szerves része az életének. A pornóval kapcsolatos küzdelme részben megmaradt, de vannak győzelmei, nemet tud mondani. Határozott törekvés van benne, küzdeni akar.

Az egykor életunt, gyakran sértően viselkedő hölgy kivirágzott. Bár az ő viselkedésében ugyan nem történt komoly változás, de a hozzáállása radikálisan megváltozott. Gyakran hangot ad annak, hogy milyen örömet okoz neki Isten – Isten közelsége –, és hogy csodálkozásra készteti Isten kegyelme. Jókedvvel szolgál, keresi a lehetőségeket, és kezdeményez. Amikor mások hibáiról, vagy tévedéseiről beszél, szeretettel és szomorúan teszi. Néha még mindig vannak helyzetek, amikor könnyen kiakad, de tudja, hogy e mögött az áll, hogy kontrollálni akarja az eseményeket. Bűnbánattal tekint erre. Próbálja megtanulni, hogy mit jelent Isten szuverenitásában bízni ilyen pillanatokban is.

A kényszeresen vásárló hölgy a mai napig szeret shoppingolni, de már mással is el tudja tölteni az időt, nem csak ez köti le. A hét fénypontja, amikor keresztyén barátaival együtt lehet. Próbál növekedni ismeretben, tudva azt, Isten a végső menedéke, Istennél oltalmat talál.

A fiú, aki nem mert szolgálatot vállalni, mert félt, hogy felsül, sokkal nyugodtabb lett. Néha ugyan eluralkodik rajta a kudarctól való félelem, de képes magát Isten kegyelmére bízni. Ebből fakadóan már ő is érzi, hogy a teljesítmény-kényszert háttérbe szorítva szabadon szolgálhat, és odaszánhatja idejét másokra.

Az utoljára említett hölgy is sokat haladt előre a megszentelődésben. Valamire a személyes beszélgetésekben – a lelkigondozói folyamatban – konkrétan reflektáltak, valami pedig természetes módon változott, mondhatni automatikusan, egyenesen arányosan azzal, amennyit sikerült Krisztus dicsőségéből, az evangélium titkából meglátnia/megértenie. Elkezdett magán dolgozni.

P. B.: Chester könyve tulajdonképpen egy lelkigondozói szakkönyv?
M. T. A.: Nem. Ő maga írja, hogy nem „szakértő”. Ezt a könyvet saját küzdelmei ihlették – a személyes harcai, és az a folyamat, ahogy a Szentíráshoz fordult segítségért. Csodálatos igazságokat mutat be ez a könyv – magát az evangéliumot újra felfedezve. Szinte hihetetlen, hogy az evangélium alapigazságaira újra és újra rá lehet döbbenni, 10-20-30 év után is. Inkább megmutatja, hogy az evangéliumi hitből – és annak hitigazságaiból – milyen kegyesség, illetve spiritualitás fakad, amit a hétköznapokban is meg lehet élni. Tehát inkább kegyességi irodalomnak nevezném, de nem olyan értelemben, mint amilyen John Bunyan “A zarándok útja” című műve – Chester könyve inkább egy evangéliumi “használati utasítás”. Nem tör szépirodalmi babérokra; egyszerű, tömör, lényegretörő és roppant pragmatikus. Amolyan “sorvezető” a megszentelődésben.

P. B.: Jól értem, hogy a könyv arról szól, hogyan győzhetünk a bűn felett változást érve el az életünkben?
M. T. A.: Chester szerint ebben a földi életben senkinek sem sikerül teljesen legyőznie a bűnt, ugyanakkor bizonyos igazságok felismerése változást eredményezhet életünkben, és nyilván ez reményre ad okot.

P. B.: Kinek ajánlja maga a szerző a könyvét?
M. T. A.: Mivel magáról az evangéliumról van szó, lényegében mindenkinek. Lehet, hogy újonnan megtért keresztyén az illető, aki olvassa, aki azzal küzd, hogy életének korábbi szakaszához tartozó vágyait, viselkedését, szokásait levetkőzze. De ugyanúgy szól annak a keresztyénnek, aki réges rég hitben jár, de valamiért megrekedt a fejlődésben. Általános „menetrend”, hogy rögtön a hitre térés után megfigyelhető egy gyors, ütemes növekedés a megszentelődésben, utána pedig stagnálás következik hosszú-hosszú évekig.

De aktuális azok számára is, akik elbuktak, bűnbe estek, és nem tudják, hogyan térhetnének vissza a megszentelődés útjára. Aktuális azok számára is, akik másoknak nyújtanak segítséget a növekedésben. Tulajdonképpen ez a keresztyének általános mandátuma – a bátorítás, a személyes segítség a másik számára –, de sokan csak azt tudják elmondani, hogy hogyan kellene élni az életünket, azt már nem igazán tudják szavakba önteni, megfogalmazni, hogy ezt az életet hogyan kellene a gyakorlatban „megvalósítani”, vagy megélni. Az irány jó – ezt sokan ismerjük –, de a kivitelezésben lenne sokaknak segítségre szüksége.

Vannak, akik ismerik a keresztyén igazságokat, de azt nem, hogy hogyan éljenek keresztyénként a hétköznapokban. De vannak olyanok is, akik bár keresztyénként akarnak élni, de csak azt hiszik, hogy ismerik a kijelentett igazságokat, holott nem. Így a gyakorlatban valami olyat akarnak megélni, amit valójában soha nem is értettek meg.

Chester maga egyszerűen csak annyit mond, hogy ez a könyv a reményről szól – a Jézus Krisztusban való hitről és a változásba vetett reményről.

 P. B.: Egy újabb könyv, ami szükséges a változáshoz? Elég sok ilyen van már a keresztyén könyvpiacon, amelyek a változáshoz szükséges kulcsot ígérik az olvasónak, 3-4-5-6 lépésben. Miért éppen az ebben leírtakat kellene követnünk?
M. T. A.: Kevés az igazán jó könyv, ami tényleg csak a bibliai üzenetet foglalja össze és aktualizálja olyan formában, hogy azt mindenki megértheti. Korábbi klasszikusokat lehetne említeni, előbb említettem párat – például a reformátoroktól, az utánuk következő nemzedékektől vagy a puritánoktól –, de ezeknek a nyelvezete archaikusabb, nehezebben érthető. Chester biztos nem mond újat, legfeljebb a bibliai üzenetet a mai ember számára érthetően, a különféle élethelyzeteire alkalmazva mutatja be. Egyébként nem tartja saját könyvét „kulcsnak,” vagy „elixírnek”. Azt írja, hogy a könyv önmagában nem fog megváltoztatni senkit sem. Nem szabályok és nem rendszerek változtatnak meg minket. Megváltóra van szükségünk, aki szabaddá tesz. Mi, keresztyének hisszük, hogy Jézus ez a Megváltó. Ez a könyv tehát Jézusra mutat; elmagyarázza, hogy a Jézusba vetett hit hogyan változtat meg. A teológusok ezt a folyamatot hívják megszentelődésnek. Ez nem más, mint „Krisztus ábrázatára elváltozni”; az a folyamat, amely során, mi, hívők egyre inkább hasonlóvá válunk Jézushoz.

P. B.: A változás nem hiú ábránd? Sokak számára az. Mindent kipróbálnak, mindent elolvasnak, és szemernyit sem változnak.
M. T. A.: Nem! Van remény a változásra. Chester abból indul ki, hogy az ember tényleg képes megváltozni. Ez a bibliai üzenet. Nehéz folyamat ez. Sokan kínlódnak, vagy egyhelyben vesztegelnek, sőt, sokan talán már fel is adták. Ezerszer megpróbálták, és nem ment. Ahogy mondod, vannak, akik minden keresztyén életvezetési könyvet elolvasnak, és igazából nem haladnak előre. De akkor sem szabad elkeseredni. Van remény a változásra, és ennek a reménynek a beteljesülését megtapasztalhatjuk, de fontos, hogy a változást ne egy újabb könyvtől reméljük.

P. B.: Ha jól értem, az író feltételezi – és azért ez az általános keresztyén tapasztalat is –, hogy a megszentelődés nem zökkenőmentes. Miért olyan nehéz a megszentelődésben előre jutni?
M. T. A.: Azt gondoljuk sokszor, hogy a megszentelődés, mint olyan, azt jelenti, hogy fel kell adnunk jó dolgokat, élvezeteket, az élet örömeit, és kötelességből egy szürke, ingerszegény életet kell folytatnunk. De a megszentelődés mindig jó hír. Isten egy jó életre hív minket. Ő mindig nagyobb és jobb, mint bármilyen bűn. A kulcs az, hogy realizáljuk, hogy a változás miért jó hír a bűnnel való harcainkban.

P. B.: Ha egy mondatban kellene összefoglalni a könyv üzenetét, hogyan hangzana?
M. T. A.: Chester maga foglalja össze könyvének célját: kísérlet arra, hogy kapcsolódni tudj az Istennel kapcsolatos igazságokhoz a napi harcaid közepette.

P. B.: Ehhez nyújt segítséget a szerző, amikor egy-egy ilyen igazságot bemutat?
M. T. A.: Részben igen, de közben gyakorlati instrukciókat is ad. Például eleve azt ajánlja, hogy a könyv olvasása közben egy konkrét problémára koncentráljunk – életünknek olyan területére, ahol változást szeretnénk elérni. Úgy fogalmaz, hogy legyen egy saját „változás-projektünk.” Ehhez segítséget ad, hiszen minden fejezet végén vannak kérdések, feladatok és gyakorlatok, amelyek segítségével egyénileg és csoportosan is lehet reflektálni az adott fejezet tartalmára. Külön ajánlja, hogy párban vagy csoportosan dolgozzuk fel a leckéket, hiszen ez segíti az egyéni „változás-projektünkkel” kapcsolatos számonkérhetőséget, továbbá a közösség – a keresztyén testvérek közössége – bátorítást is jelent a folyamat során.

Hozzászólás