11
jún
2020

Interjú Fazekas Bence Gyula kálvinista teológussal – John H. Walton alapvetéseinek részletesebb cáfolata, I. rész

/Fazekas Bence Gyula, kálvinista teológust, a reformalthitvedelem.hu teonomista apologetikai portál alapítóját és szerkesztőjét Márkus Tamás András református lelkész kérdezi/

Márkus Tamás András: Nem is olyan régen – pár hónapja – nagy port kavart evangéliumi körökben John Walton amerikai ószövetségesnek, a Wheaton College professzorának a világ és az ember teremtésével kapcsolatos koncepciója. Talán a különféle könyvein/írásain végighúzódó vezérmotívum az, hogy a Gen 1-2-ben nem a világ (és az ember) anyagi teremtéséről olvashatunk. Pontosan mit állít Walton, és mivel bizonyítja ezt?

Fazekas Bence Gyula: Walton elsődleges bizonyítási módszere, mellyel meg akarja alapozni saját exegézisének a legitimitását, az, hogy újradefiniálja bizonyos héber szavak addig bevett jelentését.[1] Mivel azt akarja bizonyítani, hogy a Gen első fejezetének elején nem a dolgok materiális realizálódásának kifejtéséről van szó, hanem csak bizonyos alapvető világalkotó komponensek (élelem, idő, időjárás, emberek-emberiség) létezésének, létezési okának Istenre való visszavezetéséről. Ezért azt mondja, hogy a bara héber ige jelentése nem teremteni – legalábbis nem úgy értelmezve, mint ahogy mi gondolunk a teremtés szóra, tehát szerinte semmiképp sem jelenti valami egészen új létrehozását.

MTA.: Hogyan magyarázza ezt az igét Walton?

FBGy.: Azt a jelentést társítja hozzá, hogy „funkciót hozzárendelni” [2] Azt állítja, hogy a genezisi leírásnak az egyedüli hangsúlya az, hogy Isten teremtett valamikor, egy behatárolhatatlan “kezdetben” valamilyen dolgokat, melyek ma nekünk valamire szolgálnak – tehát van valamilyen mindennapi funkciójuk. Ezzel együtt azt is mondja, hogy a szöveg nem szólhat a teremtés mikorjáról, hogyanjáról, és relatíve pontos természettudományi részleteiről.

MTA.: Mit értesz azon, hogy „relatíve pontos természettudományos részlet”?

FBGy.: Azért mondom, hogy relatíve, mert akárhogyan is, de a leírás formailag nem tudományos, más kérdés, hogy tartalmilag egzakt módon összhangban kell lennie a tudományos észrevételekkel, megállapításokkal, amennyiben azok helyesek. Ezt a szöveg inerranciája és viszonylagos konkordanciája megköveteli, legalábbis a Walton előtti tradicionális exegézis alapján nem állíthatunk mást.

MTA.: Térjünk vissza a bara héber kifejezéshez. Tulajdonképpen mi a szerepe Walton érvelésében ennek a szónak?

FBGy.: Mivel Walton szóértelmezései teljesen újak – így a bara-ra vonatkozó megjegyzései is –, ezért meg kell próbálnia megalapozni párhuzamos igehelyekre való hivatkozással, hogy miért van a bara igének olyan mellékjelentése, amelyet ő most újonnan felfedezett, és miért helytelen, pontatlan a tradicionális szómagyarázat. Ahogy mondtam előbb, a bara-nak Walton azt a jelentést adja, hogy megteremteni valaminek a funkcióját.[3] A hagyományos jelentés viszont az, hogy valamit megteremteni logikailag, vagy a semmiből, vagy az anyagba valaminek az esszenciáját beleteremteni (pl. lélek, anyagból formált dolgok stb.). Walton a Gen-en belüli előfordulást is vizsgálja, és igyekszik saját értelmezését – tehát azt, hogy nincs szó többről, pusztán funkció hozzárendelésről – érvényre juttatni, szemben a teremtés hagyományos jelentésével.

MTA.: Mit gondolsz, lehet ennek a szónak ilyen jelentése/mellékjelentése (is)? Igazolható Walton tézise? Kérlek kicsit bővebben fejtsd ki az ezzel kapcsolatos érvelését!

FBGy.: Véleményem szerint, ahogy ő érti a bara jelentését, nem helytálló, legalábbis nagyon könnyen elvethető, mivel a megoldása nem különösebben logikus. Azt mondja, hogy a bara ige azért vonatkozik szerep-hozzárendelésre és nem teremtésre, mert a tárgyai nem igazán azonosíthatók materiális teremtéssel. Ennek ellenkezője sokkal kézenfekvőbb, de ha egy logika professzor vezeti le, akkor talán az olvasók számára is hitelesebben alátámasztott lesz. John C. Lennox részletezi[4], hogy a Gen-ben előforduló igehelyek, amelyekben szerepel a bara ige és amelyekre W. hivatkozik, nem csak a dolgok működésének kialakítására, vagy kialakulására vonatkoznak, hanem legalább ugyanannyira (értelemszerűen a semmiből való) teremtésükre is, vagy éppenséggel csak a teremtésükre.

MTA.: Mely igehelyekről beszélünk pontosan?

FBGy.: A Gen 1:1-ben a föld és ég megteremtéséről van szó, méghozzá „működésre” vagy „szerepre” való kitérés nélkül. A Gen 1,21 a vízi lények teremtését írja le, itt is puszta teremtésről van szó. A Gen 1, 27 a férfi és nő teremtését írja le. Itt nem csak a szerepek elmagyarázásáról van szó, hanem konkrét teremtésről is, tehát az anyagi-materiális teremtés is hangsúlyt kap. Itt igazából a funkcionális dimenzió a szaporodási paranccsal éppen úgy jelenik meg, mint amelynek előfeltétele a teremtés, tehát voltaképp az anyagi szempontnak alárendelten. A Gen 2,3-ban Isten jelképes megnyugodásáról beszélünk, ez visszautal nem csak minden addigi funkcionális ábrázolásra, hanem minden addigi anyagi teremtési aktusra is. A Gen 2,4 pedig kizárólag funkció nélkül utal vissza a teremtésre. A Gen 5,1 Ádám teremtését méltatja. Ez Ádám anyagi, materiális teremtésére utal, és spirituális teremtésére, azaz lelke megteremtésére (a lelke teremtése még csak nem is a földből, hanem tényleg ex nihilo történt). Szerepre vagy feladatkörre nem történik visszautalás. És végül ott van a Gen 6,7 is. Itt is csak az ember teremtésére történik utalás, „működésére” vagy „funkciójára” nem. Ráadásul itt még a materiális pusztulás kerete is megjelenik.

MTA.: Pontosan mit értesz ez alatt?

FBGy.: Azt, hogy ahogyan az ember teremtetett – a teremtői aktussal –, úgy fog Isten haragjától kimúlni az özönvíz által. Mindezek alapján véleményem szerint Lennox helyesen jegyzi meg, hogy Walton lingvisztikai bizonyítékai éppen hogy aláássák a saját álláspontját.

MTA.: Foglaljuk össze az eddigieket!

FBGy.: Noha a funkcionális részek sem mindenhol idegenek a szövegtől, azok gyakorlatilag soha nem jelennek meg az anyagi részekre való utalások nélkül, ilyen waltoni exkluzivitásra nem tarthatunk igényt. Ezt maga az ószövetséges Richard E Averbeck mondja.[5]  Ő egyébként is mintha kompetensebb ókorkutató lenne, mert fokozatai között nem csak ószövetség-kutató van felsorolva, hanem a sémita nyelvészet is. Ugyanis Averbeck a TEDS-en az Ószövetség és sémita nyelvészet professzora.

MTA.: Léteznek egyéb érvek Walton bara igével kapcsolatos értelmezésének cáfolatára?

FBGy.: Igen! Walton egy másik kritikusa, C. John Collins (egyébként hosszúföldes konkordista) ószövetséges teológus további ellenérveket sorol fel: a bara ige perfektumban mindig megelőzi a fő cselekményszálat, tehát a teremtéshez kapcsolódik. A Gen 1-ben megelőzi a harmadik verssel kezdődő szakaszt, ahol Isten szólt. Az ige általános (és hagyományos) jelentése egy friss kezdet, mégpedig adott esetben materiális kezdet. Egy másik érve, hogy a Gen 2,7.22-ben Ádám és Éva teremtése párhuzamba állítható a Gen 1,27-ben már leírt általános emberteremtéssel. Azt sem jogos ellenvetni, hogy a bara ige önmagában nem jelent semmiből való teremtést, csak egyszerűen teremtést. Ugyanis a kontextusból és a szövegelemzésből kiderül, hogy a Gen 1,1 logikailag csakis abszolút értelemben vehető [6], másként fogalmazva a vers az Istenen kívüli bármilyen valami (tehát az anyag) első megjelenésére utal. Ezért az ott leírtakat csakis Isten lénye maga előzhette meg, de más nem, ugyanis ez volt a tér-idő kezdete. Az idő kezdetével kapcsolatos gondolatmenet nem csak János evangéliuma elején található meg, hanem a Gen 1,1-ben szintúgy, ha tartjuk magunkat a pontos szöveghez és a logikához. Egyébként a hazai evangéliumi körökben is jól ismert Henri Blocher, az irodalmi keretelmélet képviselője is megtartja a konszenzusos héber igeértelmezést.

MTA.: A nem az evangéliumi/evangelikál teológiai frakcióhoz sorolt teológusok hogyan értelmezik a szót, annak jelentését? Tudsz mondani esetleg példát?

FBGy.: A tradicionális értelmezést követik a híres liberális (vagy liberálisabb) teológusok, mint Hans Walther Wolff és Gerhard von Rad is. A bara teremtést jelent, mégpedig az addigi nemlétből való létrehozás kontrasztos hangsúlyával. Wolff azt írja, hogy előzetes anyag közbeiktatása nélkül kerül használatra a bara teremt ige, míg az aszah ige esetén az előzetes anyagból való megalkotás, formálás, készítés jelenik meg[7].

MTA.: Miért fontos az aszah szó?

FBGy.: Azért, mert Walton ennek jelentése kapcsán szintén újradefiniál. Itt a tradicionális “készít”, „csinál” (a mellékjelentése ennek, hogy már meglévő anyagból újraformálunk, megalkotunk valamit, pl. tojásból rántottát, tejből vajat, lisztből tortát [8] stb.) szónak új jelentést ad: feladatot végrehajtani. Ez természetesen nem helytálló.

MTA.: Miért nem?

FBGy.: A Gen 2,7-ben az aszah-t (az ember földből formálása) alkotó formálásként kell értelmezzük, a „feladatot ellátni” jelentés értelmetlen, ugyanis a szakasz a Gen 1,27 (az ember teremtése) fényében nyeri el értelmét: az ember megalkottatik.[9] Az alternatív waltoni értelmezés a Genezis más összefüggéseiben sem helytálló: Gen 1,26 (ember alkottatik Isten képére), Gen 3,21 (Isten ruhákat készít az emberpárnak) eszerint értelmezhetetlen lenne.

MTA.: Tulajdonképpen miért fontos Walton számára a szavak hagyományos jelentésének újradefiniálása? Ez hogyan, miért kapcsolódik az érvelésébe?

FBGy.: Azért, mert azt akarja bizonyítani, hogy az ókori népek érdeklődése mellőzött mindenféle természettudományos érdeklődést.

MTA.: Bizonyítható ez, tényleg nem érdekelte őket az anyag-matéria eredete?

FBGy.: Meglehetősen nagyvonalú állítás ez Walton részéről, de akármennyire is érdektelennek mutatja be a közel-keleti kultúrák természetkutatását, a részletes kultúrtörténeti vizsgálat mást mutat. Ez egyébként a második fő érv Walton gondolatmenetében: mivel az ókori népek nem érdeklődtek a természet materiális, anyagi részletei iránt, ezért szerinte a Genezis 1-2 sem szolgálhat részletes információközléssel a dolgok eredetének menetét illetően. Eszerint mindaz, ami a leírásban szerepel, pusztán általános mindennapi dolgok – úgymint élelem, idő, időjárás, emberiség – egyszerű létezésére utal. Tehát a szöveg csak és kizárólag arról beszél, hogy ezek Istennek köszönhetően vannak, de arról nem közöl semmiféle információt, hogy hogyan és mikor jöttek létre. Tehát Walton értelmezése szerint a Gen nem közöl információt az eredet részleteire vonatkozóan, hanem mindössze ontológiai leírást ad, illetve egyszerűen Istenre vezeti vissza a dolgok mindennapi szerepét, így magyarázva a tág értelemben vett eredetüket. Ez Walton – szerintem szerencsétlen és mesterkélt – megfogalmazásában úgy hangzik, hogy a Gen 1-2 pusztán a dolgok (idő, időjárás, élelem, emberiség) funkcionális eredetét írja le. Eszerint a Genezis nem tudományos, és nem akkurátus, azaz a részletek tulajdonképpen mellékesek. Azonban Waltonnak ez az érvelése csak akkor tartható, ha bizonyítani tudja, hogy a korai ókori népek nem érdeklődtek a természet anyagi részletei iránt úgy, mint a görögök a klasszikus görög kultúra idején (kb. Kr. e. 4-5 szd.), ugyanis azt elismeri, hogy az antik görög kultúra volt a tudományos élet és kutatás bölcsője.

MTA.: Logikusnak tűnik, hogy a többi ókori kultúra esetében látunk ezirányú, például kozmológiai érdeklődést, nem?

FBGy.: Walton viszont tagadja, hogy ilyen érdeklődés, például mint a görögöknél volt, jelen lett volna az annál korábbi kultúrákban, például az egyiptomi, az asszír-babiloni, a kánaáni, a zsidó stb. kultúrákban.

MTA.: Milyen bizonyítékokat vonultat fel, hogy tézisét alátámassza?

FBGy.: Tézisének bizonyítására a 2009-es Gen1-es (The Lost World of Genesis One: Ancient Cosmology and the Origins Debate) című könyvében még nem hoz túl sok elgondolkodtató bizonyítékot. Minden fejezet végén témához kapcsolódó műveket linkel, azonban az ókortudományi fejezetben ezek csak a Közel-Keletet bemutató, átfogó jellegű művek, nem egy-egy kultúra konkrét aspektusát vizsgáló és bizonyító művek, melyek használatát kijelentéseinek grandiózus igénye megkívánná. Walton maga sem ókorkutató (még talán a vele opponáló Averbeck érthet leginkább ehhez a határterülethez, ugyanis ő sémita nyelvészetet is oktat). Ezért az a benyomásunk támadhat, hogy Walton elolvasott néhány összefoglaló ókori Közel-Keletet (ANE) bemutató könyvet és monográfiát,[10] melyeket nem is sumerológusok, egyiptológusok, asszirológusok stb. specialisták írtak, és azokból – nem szakértőként, és egy teológiai határtudományban (ószövetségkutatás) – forradalmi következtetéseket vont le, és el is várja, hogy konszenzusként fogadjuk el ezt tőle. De ezek alapján csak felszínes megállapításokat lehet tenni. Ha megnézzük Walton néhány példáját, melyet bizonyítékul hoz fel a Genesis One című könyvében, akkor egyvalami szembetűnő lesz.

MTA.: Micsoda?

FBGy.: Walton mitológiai trivialitásokból akarja levezetni, hogy az ókori népeket (és később majd ezt fűzi tovább a Genezis első fejezeteivel) nem érdekelték a materiális és részletekre vonatkozó információk a világot illetően[11].

MTA.: Tudnál mondani konkrét példákat?

FBGy.: Például arra hivatkozik, hogy az ókori világkép az égbe valami szilárdat helyezett, ami visszatartja az esőt, ugyanígy valamit a föld alá, ami a földet is szilárdan tartja. Itt egy egyszerű világképre vonatkozó kérdésről van szó, mondhatnám mai szóval, hogy tudományos kérdés, csak vallási megfogalmazással. Felhozza, hogy úgy magyarázták a világ kialakulását az ókorban ezek a kultúrák, hogy kezdetben ősvizek léteztek, vagy káosz volt, ősdomb stb. Az égitestek nevei arról tanúskodnak, hogy az istenségek alakítják a világot, akiket e világ részének tekintettek. Az istenek harcolnak a kozmosz feletti uralomért. Az embereket, emberiséget az istenek agyagból, vérből, leheletből alkotják. Például az utóbbi említésével Walton arra akar kilyukadni, hogy ez, mármint a teremtés nem kémiai értelemben értendő. Ezekről úgy beszél, mintha ez nem volna evidencia, közben az. Ettől még az ókori népek is törekedtek az emberi test részeinek anatómiai ismeretére, tehát létezett náluk is „kutatás”, nyilván a saját szintjükön. Ez szükséges is volt a háborúzáshoz, orvosláshoz, balzsamozáshoz, áldozásokhoz és még sok minden máshoz is.

MTA.: Mi következik mindezekből?

FBGy.: Ezek mindegyike teljesen hétköznapi ókori mitológiára vonatkozó (belépő szintű) kijelentés[12], és éppenséggel egyikből sem következik, hogy az ókori közel-keleti népek a természetnek magának, tehát az embertől független természetnek a kutatását elhanyagolták vagy mellőzték volna. Azt mondanám, hogy ez a bizonyítás, amit a Genesis One-ban Walton összehozott, csak tudálékoskodás. De részletes ellenérveket is tudok hozni cáfolatnak.

MTA.: Kérlek mutasd be ezeket az ellenérveket!

FBGy.: Rendben! Egyébként ezért örültem, amikor a Reading Genesis 1-2, an Evangelical Conversation c. könyvben a saját fejezetében már konkrétan egy-egy konkrét kultúrára specializálódott munkára hivatkozik, tehát egy-egy terület szakértőitől hoz dolgokat, melyek szerinte alátámasztják a mondanivalóját. Ez ugyan helyes eljárás lenne, de a helyzet az, hogy az adott kutatási területen belül (tehát külön az egyiptológiában, külön az asszírológiában stb.), még így sem konszenzus, hogy az ANE népeknek tudománymentes világszemléletük lett volna. Tulajdonképpen abban sem vagyok biztos, hogy ezt így valaki kimondta az ókortörténészek között.

MTA.: Tudsz konkrét ellenérvet hozni egy-egy ókori kultúrát illetően?

FBGy.: Csak az egyiptológiában jártam ennek utána behatóbban – ha gondolod belemehetünk a részletekbe –, ott biztosan nem szükséges elfogadni Walton hipotézisét, mondhatni minden további nélkül elvethetjük, ha úgy tetszik. De a tudományos és alapos ítéletalkotáshoz azonban azért mégiscsak az volna a legjobb, ha mi is és Walton is másodállásban egyiptológusok lennénk a hitelesség kedvéért. Az asszírológiát kevésbé tudtam átnézni, de itt talán illetlenség is volna túlságosan a részletekbe belemenni szakmán kívüliként. Viszont mindenképp figyelmet érdemelnek Walton idézetei bizonyos ókor kutatóktól, melyeket ő a saját értelmezése szerint használ fel, saját véleményét igazolva velük. Azonban számomra ezek a legkevésbé sem igazolhatják Waltont, pláne nem olyan fölényes egyértelműséggel, ahogyan ő a saját elméletét igyekszik bemutatni. Egyiptológiai és sumerológiai forrásokból idéz, de hivatkozásai sokkal kevésbé bizonyítóak, mint azt gondolná.

MTA.: Szerinted miről tanúskodnak ezek az idézetek?

FBGy.: Szerintem mást fejeznek ki. Én legtöbbször teljesen mást látok bennük.[13] Persze van egy-két eset, amikor nem, pl. a Gilgames, Enkidu és az Alvilág című műből egy részlet, amit Walton idéz, ugyanis az valóban egy emberi relációban való funkcionalitást taglaló szakasz. Viszont a többi idézet nem ilyen. Az utólagosan Kozmogónia és Eridu megalapítása címet kapott műből vett idézet csak annyit mond, hogy először minden tenger volt, majd utána lett megteremtve Eridu, Babilon és egyéb városok. A szakasz első fele egyértelműen nem funkcionális, csak második fele, tehát ez pro- és kontra egyaránt felhasználható. A kései démotikus Insinger papirusz is előkerül: ez a szöveg listáz sok, mindennapi élettapasztalatból vett dolgot, melyeknek ontológiai bemutatását adja. Leírja, hogy mi minden van, és ez az embernek miért fontos. Igen ám, csakhogy ez a szakasz annyira eltér jellegénél fogva a Gen 1-től, hogy nem lehet magyarázó elvvé tenni. Amúgy se lehetne a konzervatív hermeneutikai elvek szerint, de itt azt mondom, hogy filológiailag se lehet megtenni. Az Insinger papirusz rettentően puritán és csak minimalistán felsoroló jellegű, tehát  teljesen elüt a Genezis kései (5. és utána) napjainak részletes és kifejtett felsorolásaitól. Semmi okunk azonos szemléletűnek tekinteni a kettőt.

MTA.: Milyen szövegeket hoz még Walton tézisét alátámasztandó?

FBGy.: Például az NBC 11108-as megnevezésű szöveget is felhozza. Ez a szöveg olyasmikről regél, hogy a főpap Enlil még nem létezett, megtisztulási rítusok még nem voltak és az égi szentélyt sem díszítették. Kétségtelenül ez is emberközpontú szöveg, csakhogy semmilyen párhuzam nem áll fönn e között és a Genezis között, hiszen a Genezis-beli szövegeinkben semmilyen főpap, templom, szentély stb. nincs. Talán Walton részben az NBC 11108-ból vette az ihletet, hogy megpróbálja megideologizálni, hogy valójában az Édenkertben, valamint Ádám és Éva személyében is a templomi kultuszt (sic!) kell meglátnunk. Ez azonban annyira szövegtől elrugaszkodott elképzelés, hogy maximum egy külön kis szösszenetben kellene cáfolni, mert amolyan alternatív filozófiai elmélet, mint az órigenészi platonizmus, vagy a Däniken-féle paleoasztronautika. Ráépít ókori alapokra, de semmilyen bizonyíték nincs mögötte, csak költői ihlet.

MTA.: Milyen szövegekre hivatkozik még?

FBGy.: Azután hivatkozik az egyiptológus Erik Hornungra; tőle idézi, hogy az egyiptomiak számára „ami névtelen, az nem létezik”. Walton ezt úgy értelmezi, hogy csak az perdöntő ezekben a szövegekben, ami az ember számára létezik, nem pedig az embertől független létezés. Igen ám, de Hornung álláspontját – melyet egyiptológusként kellene bírálni, de laikusként is leszűrök belőle valamit, ha már Walton fel meri használni nem egyiptológusként – minden további nélkül lehet úgy érteni, hogy az egyiptomiak nem tagadják a dolgok embertől független létét, létrejöttét stb., egyszerűen csak arról van szó, hogy csak onnantól kezdik kutatni – onnantól kezdenek beszélni róla –, hogy nevet adtak a dolgoknak. De egyáltalán nem látom, hogy ez az anyagi, nem antropocentrikus létezést kiütné. Persze Waltont követve ezt az értelmezést megpróbálhatjuk beleerőltetni, de egy ilyen észrevétel annyira lesz kényszerítő, mint a tübingeni liberális iskola bibliakritikai „megfellebbezhetetlen” konklúziói: lehetséges, de hasraütés-szerű állítások többnyire.

Az egyiptológus Morenztől is idéz: Egyiptomban a tér a létezők számára jön létre, míg a nemlétezők a téren kívülre rekesztetnek. Megint csak: ez az idézet nem azt mondja, hogy az anyag, a matéria lényegtelen, hanem csak azt, hogy egyszerűen a creatio ex nihilo tana nem volt még az egyiptomiaknál kidolgozva, ahogy az öröktől fogva való lét fogalma sem (mint pl. Platónnál és a klasszikus görög filozófiában). Elöljáróban hadd mondjam el, hogy az anyagot igenis vizsgálták Egyiptomban. Valószínűleg csak arról van szó, hogy az egyiptomi papi kaszt nem létfilozófiában gondolkodott, hanem névadásban, és a még meg nem vizsgált anyagot nem minősítette, nem elvont dolgokról beszélt, hanem egyszerűen szakrálisan megnevezett dolgokról. Ugyanígy a James Allen egyiptológustól származó idézetet (mely szerint Egyiptomban a földön kívüli tér – az „űr” – a világ/föld szöges ellentéte, egy formátlan, kaotikus antivilág) is érthetjük úgy, hogy Egyiptomban érdeklődtek a kozmikus anyag természete iránt, csak olyan formában, hogy egyfajta antianyagnak képzelték el. Egy szó mint száz, Walton elmélete megalapozatlan szerintem, de ha teológusok egyiptológiai vitába mennek bele, és ha Waltont, a pszeudotörténészt követve exegetálunk, akkor a munkánk a költészet, vagy a komédia szintjére süllyed.

Ennek fényében tehát ezek a már valóban kompetens források sem igazolják Walton tézisét. De még egyszer, az egyiptológia területéről vett konkrét példákkal is rá tudok mutatni arra, hogy az egyiptológia – úgy látszik – semmiképp sem igazolja Waltonnak az ókori népek természettudományokkal és kutatással, valamint a matériával kapcsolatos feltételezett hozzáállását.

MTA.: Az ókori szövegekre való hivatkozáson túl milyen módszert követ Walton?

FBGy.: Egy nagyon érdekes eljárást követ: megpróbál párhuzamot vonni a Gen1-2 és az ókori teremtésmítoszok között. Kétségtelenül igaza van abban, hogy felfedezhetők bizonyos hasonlóságok az ókori pogány és a biblia narratívák között. Ezek a következők: a teremtésleírás azzal kezdődik, hogy Marduk a káoszt kozmosszá rendezi, ezt az égitestek leírása követi, majd ezután a növények agrikulturális szerepének bemutatása következik. Tehát látunk egy erős párhuzamot például a babiloni Enuma Elish eposszal. A sumér Vita a nyár és tél között c. eposszal is van strukturális párhuzam: Enlil megalapítja az éjjeli-nappali ciklust, a növényzet agrikulturális felhasználását és a termékenyítő eső körforgását.

De, mint láthatjuk, ezek a szakaszok kizárólag az első három (esetleg négy) bibliai nap történéseivel állíthatók párhuzamba.[14] Hogy a párhuzam megálljon, Walton egészen egyszerűen eltekint a 4. és 5. és rákövetkező napoktól, melyek részleteket és sorrendiséget közölnek a teremtés folyamatáról. Sőt, tulajdonképpen sorrendiséget már az az első naptól kezdődően közöl a Genezis. Az első 4 napnál még talán fennáll a babiloni párhuzam. De az 5. és az utána következő napok már egyáltalán nem hasonlítanak az ókori pogány, egyiptomi, babiloni, kánaáni stb. teremtésleírásokhoz, lásd az élővilág részletessége, az ember istenképűsége, az ember részletes küldetése stb.

 

Folytatjuk!

Források:

[1] Todd S. Beal, Four Views, answ. to Walton „Walton redefines bara’ from “create” to “assign a function” and ’asah to “perform a task” or “ do” rather than “make.””

[2] Walton bizonyítása Four Views 1. pont alatt, Kindle location 4525 of 6755,  középső betűméteren „The Hebrew verbs bara’ (“create”) and ’asah (“make”)…”

[3] Averbeck reakciója Waltonra, Four Views on Genesis: “Walton argues that verb “create” (Heb. bara’) means “to bring something into (functional) existence.”

[4] Lennox, Seven days that divine the word; B függelék

[5] Averbeck, Four view’s about Genesis Reading Genesis 1-2: An Evangelical Conversation  „Walton tries to read Gen 1 as the creation of “functions” exclusively, nothing material. This exclusivity is the weakness.”

[6] Collins Walton Genesis One-jához írt kritikája, Reformed Academic, november 26. 2009.

[7] Hans Walther Wolff, Az Ószövetség antropológiája, 2001 – 123.o.,  a papi iratnak és jahvistának nevezett szakaszokról értekezve beszél a bara igéről, és érintőlegesen az aszah igéről is.

Gerhard Von Rad, Az Ószövetség teológiája, 121.o., a bara szó speciálisan Isten teremtésére utaló szó, sőt, új teremtésére. Ilyen esetekben nincsen szó előzetesen már meglévő anyagról.

[8] The bigger picture on creation, Krista Kay Bontrager – 16. o.

[9] Todd S. Beall reakciója Waltonra, Four view’s about Genesis Reading Genesis 1-2

[10] Walton a Genesis One-ban a következő munkák alapján építi fel tézisét: egy római katolikus teremtéstörténetes monográfia;Conrad Hyers lelkész-vallásfilozófus egy munkája; Ronald A. Simkins teológus és közel-kelet kutató egy munkájára, melyben Simkins az ókori zsidó vallást bibliakritikus módon közelíti meg pl. jahvistával és papi irattal dolgozik. John H. Stek ószövetséges professzorra. Illetve egy saját maga által írott (sic!) szócikkre. Genesis One  ed.: 2009; 34-35. o.

[11] Walton, Genesis One, 27-34. o.

[12] Ismeretterjesztő művek az egyiptomi mitológiáról lehetnek: Stephen Weaver, Matt Clayton írásai az egyiptomi mitológiáról, ezek ingyenesek, vagy nagyon olcsóak. A magyarul megjelent Mítoszok és Legendák képes francia sorozat is feldolgozza az összes fő karakteres egyiptomi mítoszt. Donald P. Ryan egyiptológus egy ismeretterjesztő műve magyarul is megjelent. „Egyiptom napi öt debenből” címet viseli, és nagyon tanulságos.

[13] Walton kifejtése, Genesis 1-2

[14] Walton kifejtése, Reading Genesis 1-2: „the first three days of Gen 1 provided the basis for the functions of time, weather, and food. It is not surprising then that we see these same three holding a central position in ANE texts as well.”

Hozzászólás