19
ápr
2020

Kálvin és Luther Genezis értelmezése (a Föld kora, Ádám és Éva teremtése, a fizikai halál eredete, a pátriárkák kora stb.)

Egyes hitvalló evangéliumi keresztyének azzal vádolják a kreacionistákat (akik ugyancsak hitvalló evangelikálok), hogy az 1Mózes (=Genezis) szó szerinti olvasata naív értelmezés, sőt anakronizmus, valamint hogy a kreacionizmus csak egy 20. századi rendellenesség. Ez azonban így, ebben a formában biztos nem fedi a valóságot. Egyértelműnek tűnik, hogy maga Mózes (2Móz 20,8-11), Pál apostol (Róm 5,12, 1Kor 15,21-22,45, 1Tim 2,13-14), Péter apostol (2Pt 3,3-7), és az Úr Jézus maga is (Mt 19,3-6, Mk 10,6-9, Lk 17,26-27) szó szerint értelmezték Mózes első könyvének első fejezeteit, precíz narratív prózaként.   

De nem csak a Szentírás szerzői, hanem az ő írásaikat olvasó és értelmező egyházatyák túlnyomó többsége is az 1Móz szó szerinti értelmezését követte (az ortodox zsidó írásmagyarázók mellett), ahogy a 16. századi reformáció nagyjai is, például Luther Márton és Kálvin János (és nyomukban a reformátori hitvallások szerzői és szerkesztői). 

A kérdés az, hogy jogos lehet-e az iránt érdeklődni, hogy vajon a reformátorok mit gondoltak az evolúcióról/teista evolúcióról, a Biblia és a tudomány kapcsolatáról, vagy pedig önmagában anakronizmus az ezirányú érdeklődés, tekintetbe véve, hogy a 16. században az evolúció darwini elmélete, vagy egyéb, a világegyetem vagy a Föld korával kapcsolatos modern tudományos elméletek még nem léteztek. 

Nyilván ez igaz, ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy egyes ókori filozófusok műveiben előkerülnek a modern elméletekre hajazó gondolatkísérletek. Például Anaximandrosz (Kr.e. 610–547) szerint nem azonnal jött létre a kozmosz, hanem fokozatos fejlődési ciklusok sorával. Maguk az élőlények is fejlődés eredményei, és a tengerből származnak. Szerinte ugyanaz az egy világ állandóan elpusztul és újjászületik. Démokritosz (Kr.e. 460–370) szerint a világ egyfajta örvénylésből született, ami a szükségszerűség okán következett be: az örvényben az atomok összeütköztek és csoportosultak. A világ keletkezését követően folyamatos növekedésben van, majd szükségszerűen elenyészik, és ez a körforgás örökké tart. Platón (Kr.e. 427– 347) arról ír a Timaioszban, hogy a világ állandóan születik és elpusztul. Epikurosz (Kr.e. 341–270) és a többi atomista filozófus alaptételeihez tartozott, hogy semmi sem keletkezik a semmiből, valamint hogy a világmindenség mindig is létezett. A római Lucretius (Kr.e. 99–55; akivel szemben Luther kemény polémiát folytat) materialista volt, mindent az atomokra vezetett vissza. Lucretius hitt az anyag örök voltában, és tagadta a teremtést és a megsemmisülést, ahogy bármiféle istenség létezését is. Oknak csak természeti-anyagi összefüggéseket ismert el. De említhetnénk Aiszkhüloszt (Kr.e. 525–456) és Prótagoraszt (Kr.e. 480-410) is, akik a görög virágkor egyéb képviselőivel vetették meg a fejlődéselmélet alapjait, az anyagi és szellemi kultúra vívmányaival magyarázva az emberiség kiemelkedését az állatvilágból és a primitív ősállapotokból.

A reformátorok klasszikus műveltsége széleskörű volt, jól ismerték az ókori görög és római szerzők műveit – gyakran polemizáltak is velük. A megjegyzéseikből világosan kitűnik, hogy tisztában vannak azzal, hogy bibliaértelmezésüket sokan naivnak bélyegzik (saját kortársaik is!), a világgal – a világ kialakulásával, az első emberpárral és a bűnesettel – kapcsolatos felfogásukat pedig nevetségesnek tartják. Ez nem tántorította el őket attól, hogy a Szentírás szó szerinti és egyszerű olvasatához ragaszkodjanak.

Alább tematikus felosztásban Kálvin és Luther gondolatait olvashatjuk: 

Kálvin János:

A Föld fiatal kora

A viszálykodó hajlam éppúgy felcsattan, amikor azt hallja, hogy Istenben lényegében három személy van, mint amikor arról értesül, hogy Isten már a teremtéskor látta, milyen eljövendő vár az emberre. És akkor sem fogják vissza gúnyos nevetésüket, amikor értésükre jut, hogy a világ teremtése óta alig több mint 5000 esztendő telt el.” [Institutio 3.21.4.]

Isten a világot hat normális nap alatt teremtette

…azok tévedése nyíltan megcáfoltatik, akik azt vallják, hogy a világ egyetlen pillanat alatt lett megteremtve. Túlságosan erőszakos ugyanis azzal gáncsoskodni, hogy Mózes pusztán a tanítás végett terjeszti szét hat napra azt a munkát, amit Isten azonnal tökéletesített. Következtessünk inkább arra, hogy Maga Isten vette a hat napos időszakot azért, hogy a munkáit az emberek képességeihez igazítsa. Sértő módon lépünk itt túl Isten végtelen, itt felragyogó dicsőségén, s honnan származik ez, ha nem a mi szélsőséges butaságunkból, mellyel az Ő nagyságát vesszük fontolóra? Közben az elméink hiábavalósága más irányba visz el minket. Ennek a tévelygésnek az orvoslása végett Isten a legalkalmasabb orvosságot használta, amikor egymást követő szakaszokra osztotta a világ teremtését, hogy leköthesse a figyelmünket és úgy kényszeríthessen minket a megállásra és az odafigyelésre, mintha a kezét helyezte volna ránk.” [magyarázat a Gen 1,5-höz]

…a világ teremtése a mi kedvünkért lett hat napra elosztva abból a célból, hogy az elméink könnyebben megmaradjanak az Isten munkái feletti elmélkedésben.” [magyarázat a Gen 1,26-hoz]

A nappalok és éjszakák körforgása az első nap lett elrendelve, még mielőtt Isten a Napot megteremtette volna

Nem megfontolatlanságból, vagy véletlenül történt azonban, hogy a világosság megelőzte a Napot és a Holdat. Semmire sem hajlunk jobban, mint Isten hatalmának odakötésére azokhoz az eszközökhöz, melyeknek a közvetítő szerepét felhasználja. A Nap és a Hold ellátnak minket világossággal. A mi elképzeléseink szerint pedig úgy foglaljuk beléjük ezt a világosságot adó hatalmat, hogy ha elvétetnének a világból, lehetetlennek látszana, hogy bármilyen világosság is maradjon. Így tehát az Úr a teremtésnek magával a rendjével tesz arról bizonyságot, hogy Ő tartja kezében a világosságot, amit képes előhozni a Nap és a Hold nélkül is. Továbbá az is biztos a szövegkörnyezetből, hogy a világosság úgy teremtetett meg, hogy váltakozzon a sötétséggel.” [magyarázat a Gen 1,3-hoz (“legyen világosság”)]

A Napot, a Holdat és a csillagokat Isten a negyedik nap teremtette – a Föld után –, és ekkor jelölte ki a szerepüket, hogy fényt bocsássanak ki

Isten korábban megteremtette a világosságot, de most új természeti rendet vezet be: a Napnak kell a nappali világosság szétosztójának lennie, a Holdnak és a csillagoknak pedig éjjel kell világítaniuk. S Ő jelöli ki ezeket erre a hivatalra, hogy megtanítson minket: minden teremtménye alá van vetve az Ő akaratának és végrehajtják mindazt, amit csak megparancsol nekik. Mózes ugyanis nem számol be másról, mint arról, hogy Isten bizonyos eszközöket rendelt, melyeknek kölcsönös változtatásokkal az egész Földön el kellett osztaniuk a korábban megteremtett világosságot. Az egyetlen különbség az volt, hogy a világosság korábban is szét lett osztva, de most világító testektől származik, melyek ezt a célt szolgálják: az engedelmeskedést Isten parancsának.” [magyarázat a Gen 1,14-hez]

A teremtés eredetileg “igen/nagyon jó” volt, mellőzött minden gonoszt

Az egyes napok után egyszerű jóváhagyás történt. Most azonban, miután a világ elkészítése minden részében teljesé vált, s megkapta, ha mondhatom így az utolsó simítást is, tökéletesen jónak hirdeti ki, hogy megtudjuk: Isten munkáinak szimmetriájában a legnagyobb tökéletesség rejlik, amihez már semmit sem lehet hozzátenni.” [magyarázat a Gen 1,31-hez]

A szenvedés a Földön a bűn következményeként jelent meg

Tudhatjuk, hogy bármi egészségtelen terem, az nem a föld természetes gyümölcse, hanem megromlások, melyek a bűn következményei.” [magyarázat a Gen 3,18-hoz]

Mózes nem sorolja fel az összes hátrányt, amit az ember a bűne által magára vont, mert úgy tűnik, hogy a jelenvaló élet gonoszságai, melyek a tapasztalat alapján megszámlálhatatlanok, mind ugyanabból a forrásból származtak.” [magyarázat a Gen 3,19-hez]

A fizikai halál is a bűn következménye 

egyesek a korábban elhangzottakat, „meg fogsz halni” lelki értelemben értik, úgy vélve, hogy még ha Ádám nem is vétkezett volna, a testének akkor is el kellett volna válnia a lelkétől. De Pál kijelentése világos: „a miképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1Kor15,22), ezt a csapást is a bűn okozta. S nem nehéz a „Miért hirdeti ki Isten, hogy aki a porból vétetett, oda is tér vissza?” kérdés megválaszolása sem. Mert amint oly nagy méltóságra emelkedett, hogy az istenképmás dicsősége ragyogott benne, a teste földi eredete majdnem teljesen eltörlődött. Most azonban, miután beszennyezte az isteni és mennyei kiválóságát, mi más marad a számára, mint az életből való távozással elismerni, hogy a porból származik? Ezért félünk a haláltól, mert a felbomlásra, ami ellentétes a természettel, természetes módon nem vágyakozhatunk. Igaz, hogy az első ember jobb életet élt volna, ha becsületes marad, mert akkor nem történt volna meg a lélek és a test különválása, és sem romlás, sem semmiféle pusztulás, röviden, semmiféle heves változás nem ment volna végbe.” [magyarázat a Gen 3,19-hez, “mert por vagy te”]

Isten Ádámot és Évát közvetlenül, “de novo” alkotta meg

különbséget tesz az ősszüleink és az emberiség többi része között, mivel az ősszüleinket Isten páratlan módon hozta életre, míg a többiek a már meglevőtől származtak, és szülőktől születtek.” [magyarázat a Gen 5-höz]

Az eredendő bűn nemzés útján terjedt

Annak kimondásával, hogy Ádám a saját képmására nemzett fiút, részben a természetünk őseredetére utal, de egyidejűleg annak romlását és beszennyeződését is figyelembe kell venni, ami Ádámnak köszönhető a bukása miatt, s ami kiterjedt minden utódára. Ha becsületes maradt volna, akkor átadta volna mindegyik gyermekének, amit kapott, de most azt olvassuk, hogy Séth és a többiek is beszennyeződtek, mert Ádám, aki kibukott az eredeti állapotából, nem volt képes másmilyeneket nemzeni, csak önmagához hasonlókat.” [magyarázat a Gen 5,3-hoz]

A pátriárkák magas élethossza 

Az itt feljegyzett évek számában különösen azt a hosszú időszakot kell fontolóra vennünk, melynek során a pátriárkák együtt éltek. Mer hat egymást követő koron át, amikor Séth családja nagy néppé nőtt, Ádám hangja naponta hallatszott, hogy felfrissítse a teremtés, a bukás és az ember megbüntetésének emlékezetét, hogy bizonyságot tegyen az üdvösség reménységéről, ami megmaradt a büntetés után, s felidézze Isten ítéleteit, amik mindenkit taníthattak. A halála utána fiai valóban kézről kézre adhatták az utódaiknak, amit megtanultak, de sokkalta hatékonyabb volt a tanítás az ő szájából, aki maga is szemtanúja volt mindezeknek a dolgoknak.” [magyarázat a Gen 5,4-hez]

Amikor a Szentírás Noé életének ötszázadik évéről beszél, akkor nem jelenti ki, hogy ténylegesen elérte volna ezt a pontot. S ez a beszédmód, amelyik egy periódusnak mind az elejét, mind a végét számításba veszi, nagyon megszokott. Ezért mivel életének ötödik évszázada már nagyrészt elmúlt, így már majdnem ötszáz éves volt, ezért mondja, hogy ez volt az életkora.” [magyarázat a 6,3-hoz]

Az özönvíz világméretű volt

Mózes nagyon buzgó annak megmutatásában, hogy Isten minden eszközzel gondoskodott Noé megtartásáról a szava iránti engedelmességben, s ebbe a szent ember teljesen belenyugodott. Ez a tanítás különösen akkor nagyon hasznos, ha Isten megígér valami hihetetlent, vagy éppen fenyeget vele, mert az emberek nem szívesen fogadják el azt, ami valószínűtlennek tűnik a számukra. Hiszen semmi sem állt nagyobb ellentmondásban a test megítélésével, mint az, hogy a világot a Teremtője fogja megsemmisíteni, mer ez a természet Általa megszabott teljes rendjének a felforgatását jelentette.” [magyarázat a Gen 6-17-hez]

Mózes terjengősen időzik ennél a ténynél annak megmutatása végett, hogy az egész világ elmerült a vizekben (…) az egész emberi faj megsemmisült, de Noé és a családja biztonságban megmenekültek.” 

Forrás: https://www.scribd.com/document/372193013/Kalvin-Janos-A-Genezis-magyarazata

 

Luther Márton:

A világ teremtés által jött létre pár ezer évvel ezelőtt

Mózestől azonban tudjuk, hogy 6000 évvel ezelőtt a világ nem létezett. De erről a filozófusokat sehogysem lehet meggyőzni; Arisztotelész szerint az első és az utolsó ember semmilyen módon nem határozható meg. Habár Arisztotelész nem oldja fel a problémát, hogy akkor a világ most örökkévaló, vagy sem, mégis, hajlik arra a véleményre, hogy öröktől fogva való. Emberi érveléssel nem lehet annál magasabbra emelkedni, minthogy kimondjuk, a világ örök, és hogy végtelen számú nemzedék előzött meg minket, és fog majd minket követni.”

A teremtési napok szó szerint értendő napok

Így Augustinus véleményével kapcsolatban arra a következtetésre juthatunk (aki hosszú napoknak, évmillióknak vette a teremtési napokat/szerk.), hogy Mózes nem allegorikusan vagy képekben szólt hozzánk, hanem szó szerinti értelemben, egyszerűen és érthetően; azaz a világ minden teremtményével együtt hat nap alatt lett megteremtve, úgy, ahogy le van írva. Ha nem tudjuk megérteni ennek okát, miért történt így, hagyjunk fel minden tudománnyal és bízzuk magunkat a Szentlélek tanítására.” 

A fizikai halál nem természetes, annak oka az Istentől való elfordulás

A filozófusok nem tudnak sem a bűn, sem a halál, sem azon nagy szerencsétlenségek okáról, aminek az emberi faj ki van téve; semmit sem tudnak mindenek helyreállításáról, sem az örök életről. Folyamatosan arról tudakozódtak, hogy vajon az emberi természetnek, amely annyira magasztos és kiváló, miért van része ennyi szenvedésben. (…) Arisztotelész az emberi faj és minden más élőlény halálának az okát az anyagi természetükben keresi; hipotézisei alátámasztására felsorolja a természetes dolgok alapelveit; hogy az anyag valahogy mindig folyamatos változásban van, elhal és elpusztul, hogy azután új formákat öltsön. A most vizsgált könyv azonban az emberi faj halálának és az őt beszennyező romlottságnak egészen eltérő okát állítja elénk: megmutatja, hogy mindannak oka, ami az emberi természetet jellemzi, az Istentől való “kezdeti” elfordulásunkban keresendő; mely emberi természet, elvetve Isten ismeretét és az élet világosságát, önerőből bajba sodorta és alávetette magát az ördög és a halál zsarnokságának. E gonoszság nagysága és ereje első szüleinkben, Káin gyilkosságában és más szörnyű bűnökben jelent meg…”. 

Isten megteremtette az emberi fajt és gondviselésében fenntartja

Ugyanúgy, ahogy kezdetben egyetlen teremtmény sem tud hozzájárulni saját létrejöttéhez, nem is volt képes saját fajtájának megőrzéséért és állandóságáért tenni. Tehát, mivel mi emberek nem teremtettük magunkat, így azért sem tehetünk semmit, hogy akárcsak egy pillanatig is életben tartsuk magunkat saját erőnkből.” 

Az első ember közvetlen teremtés által, nem nemzés által jött létre

Itt az ember kezdetéről kapunk tanítás, nevezetesen hogy az első ember nem a nemzés folyamata által jött létre, amit Arisztotelész és a filozófusok nem ismertek fel, és ami hamis képzelgésre ragadtatta őket.” [magyarázat a Gen 1,6-hoz]

Istentelen és gonosz emberek, akik feltételezik, hogy minden véletlenszerűen történik, semmit sem értenek a Szentírásból és Isten teremtményeiből.”

Nem igaz, ahogy több eretnek és alantas ember is állítja, hogy Isten kezdetben mindent létrehozott, majd hagyta, hogy a természet a saját önálló útját járja, hogy aztán most minden dolog önmagától jöjjön létre; ezt állítva egy szintre helyezik Istent egy cipésszel vagy egy szabóval. Ez nem csak hogy ellentétes a Szentírással, de még a tapasztalattal is szembemegy.”

Forrás: Luther Márton: Kommentár a Genezishez (https://www.gutenberg.org/files/48193/48193-h/48193-h.htm)

Hozzászólás