30
Már
2020

Baji Péter: Mit gondol a Biblia az evolúcióról? – Kritikai megfigyelések Nagy Gergely és Pátkai Mihály vitájáról

Az utóbbi napokban (2020. március 26-án) Nagy Gergely és Pátkai Mihály teológusok egy online vitát folytattak le, melynek címe: „Összeegyeztethető-e a Biblia és az evolúció?”. A vita elég nagy port kavart főleg azért, mert Nagy Gergely az evolúció és a Biblia kapcsán egy olyan, általa konzervatív evangéliumi álláspontnak tartott nézetet hirdetett sajátjaként, ami egyrészt nem túlzottan ismert másrészt nagyon kevesek által elfogadott hazánkban. Saját teológiai műveletlenségem okán is több olyan állítás hangzott el, ami egyszerre tűnt briliánsan logikusnak és rettentően hajmeresztőnek. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ha Gergely állításait – illetve az általa hivatkozott szerzők nézeteit – egy az egyben átvenné és így prédikálná a magyar evangéliumi vonal, az radikálisan átalakítaná a hívők eddigi világképét, sőt a keresztény tanítás kultúrtörténeti gondolatvilágának egy jelentős részét is.

Azért gondolom úgy, hogy érdemes megszólalnom a kérdésben, mert maga a téma egy nagyon izgalmas, és valódi színvonalas kutatásokra és teológiai disputákra inspiráló kezdeményezés. A keresztények egy része ugyanis azt gondolja, hogy az evolúció a szó tudományos és történelmi értelmében biztosan nem úgy történt, ahogy a biológusok állítják – hiszen Isten Igéjével ezt több ponton ellentétben áll. Az evangéliumi hívők másik része érzékelve az előbbi magyarázat hiányosságait és ütközéseit a valósággal, igyekszik vagy tudományos kutatásokkal igazolni, hogy az evolúció tudományos elmélete téves (lásd: bibliai kreacionisták), vagy épp ellenkezőleg: a Szentírást igyekeznek úgy magyarázni, hogy az evolúció tudományos eszközökkel leírt folyamata valahogyan harmóniába kerüljön Mózes első könyvével, és az egész bibliai világképpel (lásd: teista evolúció). 

Gergely e gondolatvilág kellős közepébe robbant be azzal az állítással, hogy a Szentírás üzenete nem tagadja az evolúciót, nem is akarja megerősíteni azt – hanem egyszerűen semmilyen módon nem nyilatkozik róla. Ez apologetikai szempontból nagyon elegáns – bár nem biztos, hogy célravezető –, hiszen a nem hívő emberek számára végre elmondhatjuk, hogy a Biblia nem beszél egyáltalán az evolúcióról, nem tagadja azt, ezért bármit is gondolnak a törzsfejlődés tudományos elméletéről, a Szentírást nem kell ezzel szemben „naiv, tudománytalan mesekönyvnek” tartaniuk. 

Lássuk azt a néhány alapvető állítást, amit el kell fogadjunk mindehhez (ha jól értem):

1. Az evolúció nem cáfol egy bibliai tanítást sem.

2. A Genezis első fejezetében leírt teremtéstörténet nem a világunk megteremtéséről, hanem a korábban már megteremtett világ funkciókkal való ellátásáról szól.

3. A Genezis második fejezetében lévő leírás Ádám és Éva teremtéséről nem állítható párhuzamba a 6. nappal, amikor Isten az embert megteremti. Ádám és Éva teremtése és bukása tehát az emberiség megteremtése után történt. Ádám és Éva tehát nem az első emberpár.

4. A Biblia nem tanítja, hogy minden ember Ádámtól és Évától származna.

5. Ádám és Éva előtt is élhettek emberek a bolygónkon, a bibliai első emberpár funkciója papi funkció. Az Éden kertjének funkciója az Istennel való közösség, és az elszámoltathatóság. Habár a bűnt Ádám és Éva bukása hozta be az emberiségbe, már korábban is lehettek bűnös emberek, csak nem voltak törvény szerint elszámoltathatók. Ebből következik, hogy az eredendő bűn Ádám és Éva bukása után lelki értelemben fertőzte meg a teljes emberiséget – akik mondjuk akár több millió kilométerre éltek a biblia első emberpárjától – vagy akár az is elképzelhető, hogy Ádám és Éva korában az emberiség már bukott állapotban volt. Az utóbbiból az is következik, hogy Isten bűnös embert teremtett eredetileg.

Felvetések az irányzat tudományosságával kapcsolatban

Gergely rögtön megkapta a kritikát, hogy a Biblia tévedhetetlenségéről alkotott klasszikus evangelikál nézetet feladni látszik, sőt ez az irányzat az emberrel és a teremtéssel kapcsolatban kifejezetten eretnek tanításokhoz vezet. Véleményem szerint senkit nem szabad túl korán, és túl felületesen megvádolni eretnekséggel, mielőtt megbizonyosodnánk annak valódi tévességéről. Itt és most ezért nem cáfolni szeretném ezeket a nézeteket, hanem megfogalmazni azokat a kételyeket, amik teljesen jogosan felmerülhetnek ezek hallatán egy evangéliumi teológusban, lelkészben vagy bármelyik laikus hívőben.

A színvonalas és pontos írásmagyarázat nem könnyű dolog, és minél távolabb van az időben tőlünk a bibliai szöveg, annál nehezebb. Nem is csoda, hogy manapság újra „reneszánszát éli” konzervatívabb teológiai körökben is a Genezis történeteinek (pl. teremtés, első emberpár, vízözön) újragondolása. Újragondolás alatt én az adott igeszakaszokról való klasszikus keresztény tanítás(ok) módosítását értem. Ennek pedig egy nagyon fontos apropója van: ma már sokkal többet tudunk az Ószövetség korának közel-keleti kultúrájáról, hiszen rengeteg történeti-régészeti valamint összehasonlító vallástudományi eredmény látott napvilágot. A narratíva – amit jól látunk Gergely és Mihály vitájában is végigvonulni – a következő: az egyháztörténelem eddigi exegétái csak azért gondolták azt, hogy Ádám és Éva az első emberpár, illetve hogy az 1Móz 2 a teremtés hatodik napjának másik szempontú leírása, mert nem volt elég modern régészeti és történettudományi eredményük az akkori kultúráról. Vagyis az egyháztörténelem során mindenki anakronisztikusan, a saját korának fejével magyarázta a Teremtés könyvét, pedig az akkori kor embereinek fejével kellett volna gondolkodnunk. Viszont az akkori emberek gondolkodását sajnos nem ismerték eléggé.

Összességében tehát az ismertetett irányzat érvelése 100%-ban arra épül, hogy ha a Biblia eredeti szövegét több módon lehet értelmezni, akkor az az értelmezés a legvalószínűbb, ami harmonizál napjaink tudományos konszenzusával az ókori közel-keleti népek gondolkozásáról. Abban minden képzett evangéliumi teológus egyetért, hogy a Szentírás szövegének magyarázatához fontos megismernünk a keletkezés idején élő kultúrát és nyelvet, és erre alkalmasak a régészeti, nyelvészeti és történettudományi kutatások eredményei. Az igazságnak ezen oldala tehát logikus, vonzó és úgy tűnhet, hogy működik. Mi lehet azonban a legnagyobb kételyünk ezzel kapcsolatban, ha mondjuk nincs időnk 10.000 oldalnyi szakirodalmat elolvasni?

A kérdésünkre a választ a társadalom- és a történettudományok alapvető természetének megértése adhatja meg. Valójában nem csak az számít, hogy adott kutatók, akik az ókori népek kultúrájáról és gondolkozásáról jelentetnek meg eredményeket mit állítanak, hanem az is, hogy milyen módszerekkel jutottak a következtetéseikre, és milyen határokon belül érvényes egy ilyen megállapítás. A mi kérdésünkben ez a következő módon nyilvánul meg: 

1. Ott van Isten tévedhetetlen kinyilatkoztatása héber nyelven arról, hogyan kezdődött el minden a Teremtés könyvében.

2. Ott van az ókori nyelvek és kultúrák kutatásainak legkiválóbb tudományos eredményei, melyek arra engednek következtetni, hogy az Izrael környezetében élő népek alapvetően a dolgok funkcióiban gondolkodtak, és ez a teológiai szemléletüket is meghatározta.

3. Ebből az következik, hogy Mózest, mint korának tipikus emberét abszolút nem érdekelte a kérdés – ahogy a többieket sem körülötte –, hogy volt-e Ádám és Éva előtt ember a Földön, és egyáltalán mitől volt vagy lett kietlen és puszta a Föld. Őket szimplán csak a Föld, a növények, állatok, égitestek és ember teológiai funkciója érdekelte.

Ha a harmadik állítás kétségtelenül bizonyítható, akkor bizony a Gergely által vázolt elmélet valóban a Genezis legpontosabb és korrektebb értelmezése. És ugye ha ezt tovább gondoljuk, bár (egyház)politikailag nagyon korrekt azt állítani, hogy több álláspont megfér egymás mellett ezzel kapcsolatban, de ha ez a legvalószínűbb, amit a számunkra hozzáférhető legtöbb és legvalidabb adat a valóságról alátámaszt, akkor tulajdonképpen a második vagy harmadik „legjobb” magyarázat tudománytalan, naiv. 

Véleményem szerint a fent említett állítás kétségtelenül csak egy módon lenne bizonyítható, ha visszamennénk az időben, és megkérdeznénk Mózest, hogy mit értett a leírt mondatok alatt. Mivel ilyet nem tudunk tenni, marad a sztochasztikus társadalom és történettudományi vizsgálat. Az előbbi csúnya szó azt jelenti, hogy míg a természettudományok a megismételhető kísérletek módszerével képesek – ha nem is minden esetben – olyan ok okozati (ún. determinisztikus) összefüggéseket leírni, ami minden körülmények között igaz az anyagi világban (pl. a gravitáció, a részecskék mozgása… stb.), addig az emberi társadalmat vizsgáló tudományok maximum valószínűségeket tudnak leírni az emberek viselkedésében, de soha nem kivétel nélküli, mindenre igaz megállapításokat. Például ha a mai magyar társadalmat vizsgáljuk kérdőívvel, interjúval, résztvevő megfigyeléssel, videó felvételekkel, és minden egyéb nyelvészeti, néprajzi módszerrel, akkor sem mondhatjuk azt, kétséget kizáróan, hogy „a magyar ember soha nem kérdezi meg, hogy miért ilyen színű a pirospaprika?”. 

A Gergely által ismertetett irányzat teológusai, viszont sokkal kevesebb információ alapján ezt állítják. Vannak ókori nyelvészeti források, melyekből kétségtelenül sok mindenre lehet következtetni az adott kor gondolkodásával kapcsolatban, plusz lehetnek tárgyi régészeti emlékek – és ennyi… Társadalomtudósként azt elhiszem, hogy az ókori nyelvek és kultúrák magas színvonalú kutatói kijelentik, hogy az ószövetségi korban élő közel-keleti népek (teológiai) gondolkodását sokkal inkább a funkcionalitás határozta meg, mint a későbbi népekét. De hogy ebből az következzen, hogy sem Mózes, sem bármelyik korabeli zsidó ember ne tette volna fel a kérdést, hiszen ők csak és kizárólag funkciókban (akármit is jelentsen) gondolkodtak: „Vajon volt-e Ádám és Éva előtt ember?” Véleményem szerint ez teljesen nonszensz. De fogalmazzuk át a kérdésünket. Ezek szerint Isten a Teremtés könyvének első fejezetében egyáltalán nem akart semmit mondani arról, hogy mikor teremtette a világot, illetve voltak-e emberek Ádám és Éva előtt. Honnan tudjuk tehát, hogy Isten biztosan nem akarta azt állítani, hogy Ádám és Éva volt az első emberpár? 

A válasz egyszerű: onnan tudjuk, hogy Isten biztos nem akarta elmondani, hogyan és mikor teremtette a világot és az első emberpárt, vagy embereket, mert a jelenlegi ókori tudományos ismereteink szerint az ilyen kérdések nem érdekelték az akkori embereket. És itt elérkeztünk a legsúlyosabb problémához: Isten szándékait a kinyilatkoztatás tartalmával kapcsolatban egy nagyon korlátozottan általánosítható tudományos eredmény fényében igyekszünk meghatározni. Ráadásul ennek az alapja az, hogy a közel-keleti bálványimádó kultúrák általános teológiai (!) gondolkodásmódját veszi alapul. Ezzel két, nagyon kézenfekvő probléma merül fel. 

1. Mózes utolsó négy könyvében – valamint az egész Ószövetségben – világosan kijelenti Isten, hogy Izrael népe ne úgy gondolkozzon, az Istennel kapcsolatos dolgokról, ahogy a körülötte élő pogány bálványimádó kultúrák teszik. Vagyis Isten nem csak elméletileg mondhat, hanem akar is mondani olyan dolgokat az ószövetségi népének, melyek a kor kultúrájától, gondolkodásmódjától totálisan idegennek hat. Miért? Pál apostol beszél arról a Római levélben, hogy az emberiség bűnbeesése azt hozta magával, hogy a gondolkodásmód és valóságérzékelés elsötétedett, legalábbis az Istennel kapcsolatos dolgokban. Ezért Istennek kell megértetni velünk a szándékát, és megvilágosítani az értelmünket, hogy felfogjuk Őt.

2. A teljes Ószövetségen végigvonul, hogy Isten ott akar élni a népe között, és egy olyan személyes, és szeretetteljes közelségben akar lenni a népével, ami ismeretlen volt más nemzetek bálvány istenségeinél. Ha Isten szentségével kapcsolatban, a bűnnel kapcsolatban, az ember állapotával kapcsolatban és a világtörténelem irányával kapcsolatban is ilyen őszintén és egyértelműen beszél az Örökkévaló a népéhez, akkor miért nem meséli el rendesen, hogy hogyan kezdődött el az egész teremtés és történelem? Az érthető, hogy a közel-keleti pogány kultuszok és papi rendek olyan mitikus iratokat adtak közre a világ kezdetéről, melyek direkt érthetetlenek, hogy csak a beavatott bölcsek tudják magyarázni, de mintha a Biblia Istene inkább az őszinte és világos kinyilatkoztatás útját választotta volna. Legalábbis, ha a teljes Ószövetségben ezt a törekvést látjuk, akkor miért ütne el a Genezis ettől ennyire?

Természetesen rengeteg teológiai kérdés merül fel a bűnnel, a halállal, a bukással kapcsolatban akkor, ha Ádám és Éva nem az első emberpár volt, akiktől mindenki származik. Ezeket a problémákat minden teológus világosan látja, nem is sorolom fel itt. Azt viszont merem állítani, hogy egy teológiát támogató segédtudomány – főleg a Genezis exegézise tekintetében – a természetéből adódóan soha nem tud kétségtelenül megbízható eredményekkel szolgálni úgy, hogy a becsület és a józan ész arra vezessen minket, hogy a teremtéssel kapcsolatos eddigi bibliai világképünket ilyen forradalmi mértékben módosítsuk. 

Felvetések az apologetikai haszonnal kapcsolatban

Az eddigiekben arra eljuthattunk, hogy a Gergely által felvetett értelmezési irányzat csak egy lehetséges magyarázat a sok közül. És véleményem szerint soha nem lesz elég ókortörténeti bizonyíték arra, hogy ez legyen az evangéliumi teológia egyetlen, és legpontosabb magyarázata a Teremtés könyvéről – és ez nem az ókort kutató szakemberek lenézése, inkább magának az igen speciális tárgynak és a kutatási lehetőségeknek a reális értékelése. Milyen apologetikai haszonnal járhat viszont ennek az elméletnek a hirdetése?

Képzeljünk el egy nem hívő embert, aki a Biblia hitelességében nem igazán bízik, sőt magát a keresztény hitet is tudománytalan tündérmesének gondolja. Megkérdezi tőlünk, hogy mi a helyzet a teremtés és az első emberpár kérdésével? Erre azt feleljük – mert ugye becsületesek vagyunk, és nem akarjuk félrevezetni az illetőt –, hogy több magyarázat lehetséges a Genezis elején leírtakra, a réselmélettől a fiatal Föld elméletig, és persze az is, hogy a Biblia tartalmilag semmit nem mond az evolúcióról. A kételkedő, de kereszténység iránt fogékony emberünket ezután megkérjük, hogy habár nem tudjuk kétségtelenül bizonyítani, hogy az utóbbi elmélet igaz, mégis legyen szíves a kedvünkért ezt az elméletet elfogadni, hiszen ez számára majd segíteni fog a későbbi megtérésében. Ez a kérés természetesen nonszensz, hiszen az érdeklődő emberünk tényleg kíváncsi, hogy a kereszténység által hirdetett igazság-e az egyetlen reális világkép. Ehhez viszont a többi, hasonlóan lehetséges értelmezést csak úgy nem lehet kidobni. Ha mégis kidobja, akkor azonnal fel fog merülni egy következő becsületes és őszinte kérdés: ha a Biblia nem mond semmit az evolúcióról, és Ádám és Éva valójában nem az első emberpár volt, akkor miért nem így hiszi ezt az evangéliumi hívők túlnyomó többsége? Milyen Isten az, aki a világ kezdeteinek kulcsfontosságú témájában annyira ködösen fogalmaz, hogy csak a legmodernebb ókortörténeti kutatások által engedi megismerni és tisztázni a mondandója szándékát? És ezek után onnan a mennyben nevet keresztények tömegeinek naiv elképzelésein az első emberpár létezéséről? Persze ezek a kérdések csupán költőiek…

4 Responses

  1. Kedves Péter!

    Nagyon köszönöm a kritikát/illetve a recenziót. Külön örülök annak, hogy igyekeztél a legpontosabban visszaadni azt, amit képviseltem, és nem mentél túl messzire, látszik, hogy arra törekedtél, hogy megértsd a kérdést, nem pedig arra, hogy mindenáron valamiféle eretnekségnek állítsd be. És örülök annak is, hogy ez sikerült is!

    Tetszik nagyon a kritikád struktúrája is, megfontolandó meglátásokat tartalmaznak, és örülök annak is, hogy nem jutsz el arra a konklúzióra, hogy ez valamiféle evangelikalizmuson kívüli “liberális” nézet lenne, ami mindenképpen bele akarja erőszakolni a természettudományos evolúciós eredményeket a Bibliába.

    Pár megjegyzést engedj csak meg, mint észrevétel a kritikád kapcsán:

    1. Ezt írod: “…A válasz egyszerű: onnan tudjuk, hogy Isten biztos nem akarta elmondani, hogyan és mikor teremtette a világot és az első emberpárt, vagy embereket, mert a jelenlegi ókori tudományos ismereteink szerint az ilyen kérdések nem érdekelték az akkori embereket. “

    Azonban. úgy gondolom, és a vitán is ezt képviseltem: nem csak ókortudományos ismereteink, hanem az exegézis alapján is tudjuk ezt. Számomra meggyőző exegézist vonultatott fel a témák kapcsán Heiser, Van Ee, Walton vagy éppen egyes esetekben Kenneth Mathews. Tehát itt szó sincs arról, hogy kizárólag az ókortudományos ismereteink alapján merülnének ezek fel.

    2. Ezt írod: “Mózes utolsó négy könyvében – valamint az egész Ószövetségben – világosan kijelenti Isten, hogy Izrael népe ne úgy gondolkozzon, az Istennel kapcsolatos dolgokról, ahogy a körülötte élő pogány bálványimádó kultúrák teszik.”

    Ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni, azonban ez nem feltételezi azt, hogy a kozmológiai nézetüket Isten megváltoztatta. Az istenséghez fűződő viszonyukat igen (féltőn szerető Isten vagyok), de ez nem kozmológiai kérdés.

    3. Ezt írod: “A teljes Ószövetségen végigvonul, hogy Isten ott akar élni a népe között, és egy olyan személyes, és szeretetteljes közelségben akar lenni a népével, ami ismeretlen volt más nemzetek bálvány istenségeinél. Ha Isten szentségével kapcsolatban, a bűnnel kapcsolatban, az ember állapotával kapcsolatban és a világtörténelem irányával kapcsolatban is ilyen őszintén és egyértelműen beszél az Örökkévaló a népéhez, akkor miért nem meséli el rendesen, hogy hogyan kezdődött el az egész teremtés és történelem?”

    És szerintem itt részben félreérted a megközelítést. Ugyanis szerintem is ezt meséli el a Genezis: azt, hogy hogyan kezdődött el a teremtés. Ezt meséli el a Genzis, csak nem az ex-nihilo teremtést, hanem a funkciót-adó teremtést. Itt úgy tűnik visszavetíted a 21. századi materiális gondolkodást. Úgy gondolkodsz, mintha valaminek a létezésének a kezdete (“bárá”-ja, “creation”-je, “teremtése”) kizárólagosan a materiális kezdetre vonatkozhatna.

    Ezt viszont ontológiailag hibás kiindulópontnak érzem, ugyanis még mi sem gondolkodunk mindig így: mikor kezd el egy étterem létezni? Ha felhúzzák az épületet? Ha berendezik? Ha ételt készítenek benne? Vagy ha megkapja az ÁNTSZ-től a működési engedélyt? Vagy gondoljunk egy cégre: mikortól létezik a cég? Onnantól, hogy megvan a profilja? A telephelye? Vagy onnantól, hogy bejegyezték és megkapta a működési engedélyt?
Tehát ezek onnantól léteznek, hogy funkcionálisan képesek ellátni a feladatukat.
, nem a materiális eredetükkre gondolunk.


    Honnantól létezik egy “önéletrajz”? Onnantól, hogy papírra vetik, természetesen (anyagi eredet), de mégis a gondolatok elrendezése (organizáció) teremti meg, adja a létezésének okát. És a kérdés, hogy így gondolkodott-e a közel-keleti ember. Mit válaszolt arra a kérdésre, hogy mi a világ ontológiája? Materiális eredetre gondolt vagy funkcionális, organizált eredetre? Szerintem ez utóbbi, és erre nem csak jó kortörténeti, hanem jó exegetikai bizonyítékaink is vannak.

    Még egy gondolat a végére: én nem gondolom, hogy ez kizárólagos álláspont lenne az evangelikalizmuson belül – azt viszont személy szerint vallom, hogy a legjobb, legkoherensebb magyarázat számomra. Ezt természetesen nem kell senkinek elfogadnia, hiszen mindannyian a számunkra legmeggyőzőbb magyarázat mellett tesszük le a voksunkat. Mindenesetre hadd ajánljam a metodológiám jobb megértésére ezt: https://youtu.be/nwbzAYmYzZo

    Testvéri szeretettel,
    Gergő

  2. Kese Zoltán

    Kedves testvérek az Úr Jézus Krisztusban!

    Félreérthető és furcsa állítások hangzottak el az idézett vitában. Mivel sok minden alól ki lehet bújni a különböző írásértelmezések, filozófiák és emberi tekintélyek mögé bújva, ezért konkrétan Ádám és Éva, mint első emberpár témáját említem. Baji Péter állást foglalt a kérdésben, és örvendetes, hogy reflektált a vitára.

    A Biblia tanítja, hogy a világunknak van egy kezdete. A Biblia azt is tanítja, hogy az első embernek is van „kezdete”. Az emberek a teremtett Ádámtól és Évától származnak. „Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké.” 1Kor 15,44

    Adja az Úr, hogy minél többen elgondolkodjunk az Isten Igéjének kezdő fejezetein, mert képes az ember hitét teljesen megalapozni. Aki a teremtéstörténetet a leírtak szerint elfogadja, annak a Biblia további tanulmányozásával sem lesznek gondjai, kísértő kételyei.

    Kese Zoltán
    Veresegyházi Református Gyülekezet tagja

  3. Kedves Péter!

    Köszönöm a konstruktív hozzászólást Gergellyel folytatott vitánkhoz!

    Nekem egyetlen megjegyzésem volna az általad leírtakkal kapcsolatban.

    Való igaz, hogy az Ószövetségben (is) a Teremtő őszintén és egyértelműen beszél a népéhez. Az olyan kérdésekkel kapcsolatosan, amelyeket te is említettél – a bűn, az ember állapota, a világtörténelem iránya – nagyon egyértelmű és félreérthetetlen az isteni kinyilatkoztatás.

    Ez azonban nem jelenti azt, hogy Istennek ne lehetnének, ne lennének titkai, vagy, ha tetszik, rejtvényei. Erre számos oka lehet, például, hogy a megfejtéseket kutatva még elkötelezettebben tanulmányozzuk az Írást, vagy, hogy a megfejtést csak egy bizonyos korszakban látja időszerűnek az ember kezébe adni. (Ahogyan ez a Dániel könyvének egy próféciája (“…be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig…”)

    Illetve: “Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.” (Péld 25:2)

    Szeretettel és tisztelettel,

    Pátkai Mihály

  4. Baji Péter

    Kedves Mihály!
    Köszönöm a visszajelzést, ezzel én is egyetértek. Inkább csak arra akartam utalni, amire te is többször utaltál a vita során, hogy amikor Isten rejtvény és titkot ad, azt Ő maga tárja fel a népe előtt egy későbbi üdvtörténeti időszakban. Az Újszövetség apostolai nyugodtan tisztázhatták volna az első emberpár kérdését, de nekem úgy tűnik ők is azt hitték, hogy Ádám és Évától származik minden ember.

    Nagyon tisztelem, mindkettőtök szolgálatát. Nagyon színvonalas vitát hallottam tőletek!
    Baji Péter

Hozzászólás