23
Már
2020

Carl F. Henry: Fundamentalizmus és evangelikalizmus / fogalomtisztázás

Carl F. H. Henry (1913-2003), a Christianity Today alapító-szerkesztője, a 20. századi evangelikalizmus meghatározó alakja az alább olvasható írásában tisztázza az evangelikalizmus és a fundamentalizmus közötti kapcsolatot, valamint magának a fogalmaknak (lásd fundamentalista / evangelikál) egymáshoz való viszonyát. A tematikus, vázlatpontos felosztás utólagos szerkesztés eredménye. 

Evangelikálok és fundamentalisták

  • Számos oka van annak, amiért felül kell vizsgálnunk az evangelikalizmus (evangelikál) és a fundamentalizmus (fundamentalista) fogalmak használatát tekintettel a jelenlegi teológiai helyzetre. 
    • Egymással szembenálló gondolkodási iskolák versengenek az evangelikál (evangéliumi) cimkéért. 
    • Olyan csoportosulások kezdték magukat evangelikálnak (evangéliuminak) nevezni, akik nem ragaszkodnak a szó által jelölt bibliai és történeti tartalomhoz. Ez némileg elbizonytalanította azokat, akik viszont helyesen használják e fogalmat és akik tartják magukat a történelmi keresztyénség hitigazságaihoz. Ebből fakadóan az utóbbiak attól tartanak, hogy teológiai nézőpontjukat sokan félreértik. 
    • Bonyodalmakat okoz, hogy a fundamentalizmushoz eltérő konnotációk tapadnak különféle országokban.
        • Mást értenek fundamentalizmus alatt Angliában és Ausztráliában és mást az Egyesült Államokban és Kanadában.
    • A zavart csak növelte, hogy amíg liberális és neo-ortodox vezetők Billy Graham-et a fundamentalizmusa miatt kritizálták, addig néhány fundamentalista az állítólagos “modernizmusa” miatt támadta. 
    • Ez a szemantikai kavarodás tisztázást kíván.
  • Az evangelikalizmus, mint fogalom, egyre közkedveltebb lett az utóbbi években azon körök számára, akik ragaszkodnak a történelmi keresztyénség tantételeihez, és azokat a keresztyén hit fundamentumainak tartják. 
  • Több oka is van annak, amiért ezt a szót választották mozgalmuk neveként:
      • A szó igei alapozású és pontosan definiált története van.
      • Az alternatív fogalomnak – a fundamentalizmusnak – szűkebb a jelentéstartománya és biblitálan asszociácók kapcsolódnak hozzá. 

Evangelikalizmus

  • Az újtestamentumi görög fogalom az euaggelion (evangélium), melynek jelentése: jó hír. 
  • Krisztus halála után Krisztus történetét jelölte, és a születéséről, tanításáról, csodáiról, haláláról, feltámadásáról és mennybemeneteléről szóló négy beszámoló (lásd Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma) címe lett. 
  • Evangéliumnak (angolul: “the evangel”) hívjuk magát a keresztyén kijelentést, ami a Krisztus személyéhez kapcsolódó doktrínák, rendelkezések és parancsok rendszerét jelöli. 
  • Az evangélium több mint a hit által elnyert bűnbocsánat kihirdetése – Krisztus minden tanítását magában foglalja. Erre utal a Márk evangéliumban szereplő feljegyzés is, az apostoloknak címzett missziói parancs,: “Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” Nem csak azért lettek kiküldve az apostolok, hogy a Krisztusban való megbocsátást hirdessék – a parancs része volt az is, hogy az embereket a keresztyén vallás minden részletére megtanítsák. Ez egyértelmű, elég csak megnézni a Máté evangélium párhuzamos szakaszát: “Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet (…), tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek.” 
  • A Hegyi beszéd erkölcsi parancsai is az evangélium részét képezik. 
  • A fogalom bibliai tartalmából kiindulva az evangelikalizmus a teljes evangéliumot hangsúlyozza, úgy, ahogy az Isten szent igéjében kifejtésre kerül. 
  • Történelmileg az “evangelikál” terminus a bibliai tartalmat jelöli. 
  • Webster szótára (= New International Dictionary) a következő meghatározást adja az “evangelikál”-ra: meghatározott protestáns gondolkodási iskola vagy csoport, amely ragaszkodik az evangélium lényegéhez, mégpedig a következő pontokban:
    • az ember bűnös állapota
    • a megváltásra való rászorultsága
    • Istennek Krisztusban megjelenő kegyelme
    • a lelki-szellemi megújulás szükségessége
    • a hit által elnyert üdvösség megtapasztalása 
  • E meghatározásból kiindulva az evangelikálok olyan kiemelkedő személyiségek utódjaiként tekintenek magukra, mint Augustinus, Wycliffe, Luther, Kálvin, Knox, Wesley, Whitefield, Spurgeon, Hodge, Walther, Moody, Kuyper, Warfield, Machen és a több, hasonló kaliberű személy. Ezek a férfiak nem csak az üdvösséggel kapcsolatos doktrínákat hansúlyozták – az egész életre alkalmazták az evangéliumot. Nem csak a hit általi megigazulást tanították, hanem a szellemi és erkölcsi megújulásra is nagy hangsúlyt fektettek. 

Fundamentalizmus

  • A fundamentalizmus nem bibliai fogalom.
  • A fundamentalizmusnak nincs világos definíciója, szemben az evangelikalizmussal és annak jól leírható történetével.
  • Ugyanakkor a keresztyén fundamentalizmus fontos szerepet töltött be a 19-20. századi keresztyénségben.
    • A fundamentalizmus, mint keresztyén mozgalom szenvedélyesen harcolt a 20. század elején a bibliahű teológiáért és a történelmi keresztyén hit fennmaradásáért.
    • Bátran kitartott Krisztus istensége és egyedülálló volta, valamint a Szentírás tekintélye és ihletettsége mellett.
  • A fundamentalizmus kritikusai nem igazán vették tekintetbe, hogy bizonyos liberálisok ugyanúgy kiemelték Krisztus természetfeletti voltát, ahogy azt sem, hogy a neo-orthodoxok vezéralakja, Karl Barth maga is védelmébe vette a szűzi fogantatás tanát. 
  • A fundamentalizmus fogalmának benső erőtlensége abból fakad, hogy 
                  • nem bibliai alapozású
                  • mivel maga a szó nem bibliai alapozású, nem is rendelkezik azzal a tekintéllyel, amivel meghatározhatná, hogy mi alapvető, és mi nem a keresztyénség/keresztyén hit számára
                  • olyan negatív konnotációk tapadnak hozzá, amelyek nem jellemezték eredendően sem magát a mozgalmat, sem annak vezéralakjait.
  • A fundamentalizmus története öt olyan ponthoz kapcsolódik, amelyre a fundamentalista mozgalom alapvető és szükséges feltételként tekintett:
                  • a Biblia tévedhetetlensége
                  • Krisztus szűztől való születése
                  • Krisztus helyettesítő, engesztelő halála
                  • Krisztus testi feltámadása
                  • Krisztus látható, második eljövetele
  • A létfontosságú doktrínák ilyesfajta leszűkítése olyan keretek közé szorította a fundamentalizmust, amely korlátozta hatékonyságát.
  • Az első világháború miatt bizonyos fundamentalisták Krisztus második eljövetelébe vetették minden reményüket (kizárva a perspektívájukból a keresztyén hit egyéb elemeit), és elkülönültek azoktól, akik az ezzel kapcsolatos értelmezésüket nem fogadták el. 
  • Sajnos a fundamentalizmust különféle próféciák szélsőséges és erőltetett magyarázatával azonosította a nyilvánosság.
  • A fundamentalizmus elszalasztotta Isten teljes tanácsvégzését a hitetlenséggel szemben vívott harcban bevetni. Ez hozzájárult hatástalanságához és sitgmatizálta a fundamentalista cimkét. 
  • A fundamentalista mozgalom kezdetekor – az 1910-es években – a fundamentalisták a tudományos munkát komolyan vették és keresztyén egyetemek, kollégiumok alapítását tűzték ki célul. Később azok, akik mellőzték ezt a vizíót, felléptek az oktatás ellen. Tevékenységük következményeként eluralkodott köreikben az antiintellektualizmus. 
  • Az evolúció-ellenes polémiájuk komolytalan volt és személyeskedő, ahelyett, hogy logikusan érveltek volna. 
  • Az obskurantizmus vádja nem volt teljesen alaptalan a fundamentalizmus e szélsőséges megnyilávnulásaival szemben. Az evolúció-ellenes kirohanásaikon túl más dolgokkal szemben is személyeskedő és agresszív hangnem jellemezte őket, ahelyett, hogy a Lélek kardját használták volna. 
  • Vezetőik individualizmusa és diktatórikus személyisége nem segítette elő az ortodox protestáns keresztyénség ügyét. 
  • Mivel csak bizonyos doktrinális pontokra koncentráltak, az etikát pedig jóformán mellőzték, rossz színben tűntek fel sokak szemében. Azt a benyomást keltették, mintha a a keresztyén etika kimerülne valaminek az elutasításában és valamiről való lemondásban  – mintha csak a külső és a felszíni dolgokat érintő absztinencia volna: az alkohol fogyasztás és a dohányzás elutasítása. A kevésbé kirívó, jobban álcázott, de veszélyesebb lelki bűnöket figyelmen kívül hagyták. Elmulasztottak egy olyan etikát kidolgozni, amely az emberi élet minden aspektusát felöleli. Ennek aztán meglett a böjtje. 
  • A fundamentalizmus nem hangsúlyozta kellőképpen a megszentelődésben való előrehaladást, aminek látható gyümölcsei megmutatkoznak mind az életvitelben mind a testvérek iránti szeretetben. 
  • Fundamentalista vezetők mellékes kérdésekről folytatott vitái nem járultak hozzá a fundamentalizmus jóhírének öregbítéséhez – a fundamentalizmust, mint fogalmat egy idő után összekapcsolták a kicsinyességgel és a megkeseredettséggel. 
  • Ugyanakkor – a korrektség megköveteli – nem szabad elhallgatni azt sem, hogy a fundamentalizmus sok túlzó, igazságtalan és rosszindulatú kritikát is kapott.
      • Fanatikus megmozdulásokat és szélsőséges peremcsoportok tanítását azonosították a fundamentalista mozgalom egészével – gondoljunk itt azokra a szélsőséges szektákra, akik a Mk 16,18-at szó szerint értelmezték, és szándékosan kígyómérget fogyasztottak. Erre a típusú buta, literális értelmezésre úgy hivatkoztak, mint ami az egész fundamentalizmust jellemzi. 
      • Azt állították, hogy a fundamentalisták az ihletettség “diktálás” elméletét képviselik – azt, hogy Isten a szentírók személyiségét kikapcsolva, gépként használva diktálta le szó szerint a Szentírás szavait. 
      • Egyes rádióadók bizonyos konzervatív gyülekezetek etikátlan gyakorlatát tették szóvá, azért hogy az egész fundamentalizmust hiteltelenítsék. 
      • Az ilyen és ehhez hasonló, mérhetetlenül igazságtalan vádak és rágalmak hatványozottan hozzájárultak a fundamentalizmus nyilvánosság előtti hitelrontásához. 

Az evangelikálok és a fundamentalista cimke

  • az evangelikálok nem azért mellőzték a fundamentalizmust, mint fogalmat, mert tagadnánk a keresztyén hit alapvető doktrínáit, hanem azért, mert
    • 1.) a fundamentalisták másodlagos hittartalmakat tettek elsődlegessé (például bizonyos eszkatológiai modelleket), felesleges szakadásokat és meghasonlásokat okozve ezzel,
    • 2.) a fundamentalista cimkét (mindegy most, hogy joggal vagy jogtalanul) negatív sztereotípiákkal társították mások.
  • Ezenkívül a fundamentalista jelző mellőzi mindazt, amit az “evangéliumi/evangelikál” tartalmaz, illetve magában hordoz. Maga az Írás tölti meg tartalommal az “evangélium” szavát – ezt nem a kényszerhelyzet szülte, ezért időtlen. Az evangelikál/evangéliumi jelző kifejezi, hogy itt klasszikus értelemben magáról az evangéliumról és Isten teljes tanácsvégézéséről van szó. Nem időszakos mozgalomként tekintenek magukra azok, akik e fogalommal magukat jelölik, hanem a 2000 éves keresztyén egyházzal, Isten népével azonosítják magukat.
  • Habár e szó (evangéliumi/evangelikál) jelentése – az, amit eredendően jelöl – az egyháztörténet bizonyos szakaszaiban elhalványult, valamint egyes csoportok illetéktelenül sajátították ki használatát, a Szentírás és a történelem olyan jelentéssel ruházta fel, ami tiszteletre méltóvá tette. 
  • Ezek után súlyos stratégiai hiba lenne azon keresztyének részéről, akik ragaszkodnak a keresztyénség alapvető doktrínáihoz, egy olyan fogalmat használni önmaguk jelölésére, amely nem fordul elő a Szentírásban – amelyet nem definiál a Szentírás –, és amelyhez negatív konnotációk tapadnak. Másrészt – értelemszerűen – az “evangelikál/evangéliumi” nevéből adódóan nem jelölheti azokat, akik a Krisztus által és a Benne kinyilatkoztatott evangéliumot elutasítják. 
  • A szekuláris szótárak, a történelem és a Szentírás is határozottan arról tanúskodik, hogy csak azoknak van joguk használni e fogalmat, akik valóban ragaszkodnak az alapokhoz/fundamentumokhoz. A jelenlegi teológiai zűrzavarban az evangelikáloknak egyedülálló lehetőségük kínálkozik arra, hogy méltóvá váljanak az őket jelölő név bibliai és történeti tartalmára és hogy eszerint éljenek, valamint hogy Isten mindenre kiterjedő akaratát hirdessék és képviseljék. 

Forrás: Architect of Evangelicalism / Essential Essays of Carl F. Henry (első fejezet: Evangelicals and Fundamentals), 2019 Lexham Press