28
jan
2020

A környezetgazdálkodásról szóló Cornwall-i Nyilatkozat

/A Cornwall Aliansz (Szövetség) olyan evangéliumi keresztény tudósok – elsősorban természettudósok, közgazdászok, teológusok, filozófusok és vallási vezetők – hálózata, akik a nyilvánosság és a politikai döntéshozók oktatását tűzték ki maguk elé célként a következő témákat érintően: mi a földdel, természeti környezettel kapcsolatos emberi sáfárkodás bibliai nézete, hogyan kapcsolódik ehhez különösen a szegényebb rétegek számára fontos gazdasági fejlődés, és hogyan lehet ezeket a témákat beilleszteni az evangélium keretrendszerébe – a Krisztus engesztelő halálába és feltámadásába vetett hit, illetve a kegyelem által elnyerhető bűnbocsánat és az Istennel való megbékélés kontextusába.

Az alábbi nyilatkozatot római katolikus, illetve konzervatív zsidó és protestáns közösségek tagjai (66 fő), valamint más laikusok, lelkészek, tudósok és vallási vezetők tették közzé 2000 márciusában. Később több mint 921 személy csatlakozott hozzájuk, akiknek a nevét részletesen felsorolva megtaláljuk a következő linken. Azóta ezrek csatlakoztak e névsorhoz és támogatták aláírásukkal a nyilatkozatot. (Többek között a következő evangéliumi/evangelikál vezetők, lelkészek és teológusok: Charles Colson, James DobsonR. C. Sproul, és D. James Kennedy)/

Az elmúlt évezred példátlan javulást eredményezett az ember egészsége, táplálkozása és a várható élettartama területén, különösen azok számára, akik a legnagyobb mértékben részesedhettek a politikai és a gazdasági szabadság, valamint a tudomány és technológia fejlődésének áldásaiból. Az új évezred hajnalán lehetőségünk van arra, hogy építhessünk ezekre az előrelépésekre, és kiterjesszük őket a földön lakó összes emberre. 

Ugyanakkor sokan attól tartanak, hogy a szabadság, a tudomány és a technológia inkább veszélyezteti a környezetet, mintsem hogy az emberiség és a természet számára áldás lenne. Isten és az Ő teremtése iránt érzett tiszteletünktől vezérelve, valamint az embertársaink iránt érzett szeretetünkből fakadóan, mi zsidók, katolikusok és protestánsok a magunk nevében szólalunk most meg, és nem hivatalosan a mindenkori közösségünk nevében. Csatlakozva jószándékű embertársainkhoz, hitet téve az igazságosság és az együttérzés mellett egyesülünk most e nyilatkozat erejéig közös agoddalmaink, meggyőződésenk és törekvéseink mentén. 

Aggályaink

A természeti folyamatok megértése és irányítása nem csak azt teszi lehetővé az emberek számára, hogy javítsák egymás életkörülményeit, hanem azt is, hogy komoly károkat okozzanak egymásnak, a földnek és a föld egyéb élőlényeinek. Mivel a környezettel kapcsolatos aggodalmak az utóbbi években megnövekedtek, az ökológiai gazdálkodás erkölcsi szükségessége egyre égetőbb kérdéssé vált. 

Ugyanakkor azonban bizonyos, a természettel és a tudománnyal kapcsolatos tévhitek téves teológiai és antropológiai álláspontokkal karöltve akadályozzák az adekvát környezetvédelmi etika előmozdítását. Az ilyen kérdésekről folytatott vitákban rendkívül fontos emlékezni arra, hogy bár a szenvedély ösztönzőerőként hathat a környezetvédelemmel kapcsolatos aktivizmusra, a döntéshozatali folyamatokat a józan észnek – ide sorolva a helyes teológiát és a megalapozott tudományt is – kell irányítania. Három területen érhetjük tetten az általános félreértéseket:

1.) Sokan az emberre tévesen úgy tekintenek, mint aki lényegénél fogva inkább csak fogyaszt és szennyezi a környezetét, nem pedig úgy, mint aki előállít, termel és sáfárkodik a rábízott javakon. Következésképpen figyelmen kívül hagyják, hogy istenképűségünkből fakadóan képesek vagyunk a Föld bőségét gyarapítani. E bennünk rejlő potenciál egyre intenzívebb kihasználása a gazdasági fejlődéssel megáldott társadalmakban nem csak arra tette képessé az embert, hogy csökkentse a környezetszennyezés mértékét, vagy hogy egyre több olyan árut és szolgáltatást állítson elő, amely jelentősen hozzájárul az ember életfeltételeinek a javulásához, hanem arra is, hogy enyhítse a múltbeli környezetszennyezés negatív hatásait. A tiszta környezet költséges dolog: következésképpen a növekvő jólét, a technológiai innováció, valamint a humán és anyagi erőforrások alkalmazása a környezetvédelem területén való előrelépés szerves részét képezi. Az a tendencia, hogy egyesek a környezetvédelemre hivatkozva ellenzik a gazdasági fejlődést, sajnos sokszor rendkívül önpusztító. 

2.) Sokan úgy vélik, hogy a természet sokkal bölcsebb az embernél, es a természetnek mindenféle emberi bevatkozást mellőző érintetlensége az ideális. Az ilyen romantikus képzelgések arra késztetnek egyeseket, hogy istenítsék-bálványozzák a természetet, vagy hogy ellenezzék az ember teremtés feletti uralmát. A mi álláspontunk szerint, amely a kinyilatkoztatáson alapul és amelyet alátámaszt a tapasztalat és józan ész is, az ember sáfárkodása éppen a kulcsa annak, hogy a teremtésben rejlő lehetőségek minden földlakó számára ki legyenek aknázva. Az egész teremtési renden belül egyedül az emberiség képes más erőforrások fejlesztésére, ezen keresztül pedig a teremtés gyarapítására, ezért joggal mondhatjuk, hogy az ember a föld legértéskesebb erőforrása. Az emberi életet ezért fenn kell tartani, óvni kell és hagyni kell, hogy virágozzék. Az alternatív nézetek – tagadva annak lehetőségét, hogy az ember hasznos módon sáfárkodhat a földdel – megszüntetik a környezetgazdálkodás értelmét. 

3.) Míg egyes környezetvédelmi aggályok megalapozottak és komolyak, mások alaptalanok vagy erősen túlzóak. Néhány megalapozott aggodalom a fejlődő világban az emberi egészséggel kapcsolatos problémákra összpontosít, amelyek a helytelen szanitációból, vagy az olyan primitív biomassza-üzemanyagok széleskörű hasznalátból származnak, mint a fa és a trágya, valamint a kezdetleges mezőgazdasági, ipari vagy kereskedelmi gyakorlatból; az erőforrások helytelen felhasználása és a rossz fogyasztási szokások, melyek önző gazdasági érdekekre vezethetők vissza; a nukleáris és egyéb veszélyes hulladékok nem megfelelő ártalmatlanítása azon nemzetek körében, amelyek nem rendelkeznek az ezzel kapcsolatos megfelelő szabályozási és jogi biztosítékokkal. A megalapozatlan és indokolatlan aggályok közé sorolhatjuk az emberi pusztítás okozta globális felmelegedéssel, a túlnépesedéssel vagy a fajok rohamos kipusztulásával kapcsolatos félelmeket. A valódi és az állítólagos, pusztán csak feltételezésekre épülő problémák az alábbiakban különböztethetők meg egymástól: 

  • az előbbiek bizonyítottak és igazoltak, míg az utóbbiák általában spekulatív jellegűek.
  • az előbbieket gyakran lokalizálják, míg az utóbbiakat globális méretűnek és kataklizmatikusnak tekintik. 
  • az előbbi aggodalmak különösen a fejlődő nemzetek tagjait érintik, míg az utóbbiakat többnyire a gazdag nemzetek környezetvédői fogalmazzák meg. 
  • az előbbiek bizonyítottan magas kockázatot jelentenek az emberi életre és egészségre, míg az utóbbiak rendkívül alacsony és hipotetikus kockázatot. 
  • az előbbiekkel kapcsolatos megoldások költséghatékonyak és bizonyított előnyökkel járnak, míg az utóbbiak megoldásai indokolatlanul költségesek és kétes kimenetelüek. 

A túlzott kockázatok leküzdésére irányuló közpolitika veszélyesen késleltetheti, vagy akár vissza is fordíthatja a gazdasági fejlődést, amely nem csak az ember életminőségének javulásához, hanem a környezetgazdálkodás fejlesztéséhez is elengedhetetlen. A szegényeket, akik leggyakrabban a fejlődő orzszágok állampolgárai, gyakran arra kényszerítik, hogy tovább szenvedjenek nem kielégítő életkörülményeik között, amely gyakran együtt jár az alultápláltság, a betegségek és halandóság magas számarányával. Következésképpen e csoportok számára éppen az ilyen jószándékű, mégis félresiklott kezdeményezések okozzák sokszor a legnagyobb kárt. 

Meggyőződéseink

Közös zsidó-keresztyén teológiai örökségünk tanítsa szerint a környezettel kapcsolatos sáfárkodásunk alapját a következő teológiai és antropológiai elvek képezik:

  1. Isten, aki mindenek teremtője és aki mindenen uralkodik, megérdemli a dicséretünket és imádatunkat. 
  2. A föld és az egész univerzum a Teremtő bölcsességéről tanúskodik, aki erejével fenntartja és irányítja az egész teremtett világot. 
  3. A férfit és a nőt Isten a maga képmására teremtette, kiváltságos helyet biztosított nekik a teremtmények között. Parancsot kaptak arra, hogy sáfárkodjanak az egész föld felett. Az emberek erkölcsösen cselekvő személyek, akik számára a szabadság a felelősségteljes cselekvés alapvető feltétele. A megfelelő környezetgazdálkodásnak tekintettel kell lennie az emberi jólét igényeire és az emberek Istentől kapott mandátumára is, azaz hogy gondoskodva uralkodjanak a föld felett. E sáfárkodás megerősíti, hogy az emberi jólét és a teremtés épsége nem csak hogy összeegyeztethetők, hanem ezek egymástól dinamikusan, kölcsönösen függő valóságok is.
  4. Isten törvénye, amelynek összefoglalását a Dekalógusban és a nagy parancsolatban (szeretni Istent és a felebarátot) találjuk meg és amely az ember szívébe lett felírva – így kijelentve Isten igaz természetét az ember számára -, kifejezi Istennek a shalomra, vagy békére vonatkozó tervét és minden emberi cselekvés legfelsőbb szabályát, amit semmiféle személyes vagy szociális vélekedéssel nem lehet helyettesíteni. 
  5. Az emberiség azzal, hogy Isten törvényével szemben engedetlen volt, magára vonva Isten ítéletét a föld megátkozásával erkölcsileg és fizikailag megromlott. A bűnbeesés óta az ember újra és újra elfordul az Istentől, felebarátját megrövidíti, Isten teremtését pedig szennyezi. 
  6. Isten az Ő kegyelméből nem hagyta el sem a bűnös embert, sem a teremtett rendet, hanem a történelem menete során azért munkálkodott, hogy az emberekkel – férfiakkal és nőkkel – való közösséget helyreállítsa és a sáfárkodásuk által gazdagítsa a föld szépségét és termékenységét. 
  7. Az emberek azt a felszólítást kapták, hogy szaporodjanak és éljenek a föld adta lehetőségekkel, azért hogy így valósítsák meg Istennek a jólétünk időszakos biztosítására vonatkozó tervét, és megsokszorozzák a föld természeti kincseit. Ennélfogva a szaporodásunkra vonatkozó parancs nem áll ellentétben az arra való felhívással, hogy sáfárai legyünk Isten ajándékainak, hanem a kettő kölcsönösen kiegészíti egymást. Ez a felszólítás komoly kötelezettséget von maga után a részünkről: olyan szellemi, erkölcsi és vallási attitűdőt és ebből fakadó cselekvést kell kifejlesztenünk, amely a szabad gazdasághoz és a valódi természetvédelemhez egyaránt szükséges.  

Törekvésünk

E meggyőződések és megfontolások fényében foglamazzuk meg az elképzeléseinket: 

  1. Olyan világban szeretnénk élni, amelyben az emberek bölcsen és alázatosan bánnak minden teremtménnyel, elsősorban és leginkább az embertársaikkal, felismerve helyüket a teremtési rendben. 
  2. Olyan világban szeretnénk élni, amelyben az erkölcsi cselekvést objektív erkölcsi alapelvek irányítják, és nem személyes vélekedések. 
  3. Olyan világban szeretnénk élni, ahol (ideértve a megalapozott teológiát és a tudományos módszerek gondos alkalmazását) a józan ész és a helyes megfontolások határozzák meg az emberek ökológiai kérdésekhez való hozzáállását. 
  4. Olyan világban szeretnénk élni, ahol elsősorban a szabadság – ami az erkölcsi cselekvés feltétele – motivál minket a közös célok elérésére, és nem a kormányok által kezdeményezett, állami környezetgazdálkodás. 
  5. Olyan világban szeretnénk élni, amelyben teljes mértékben tiszteletben tartják a környezetgazdálkodás és a magántulajdon közötti viszonyokat. Ez természetes módon arra ösztönzi majd az embert, hogy maga gondoskodjon saját javairól, ezáltal csökkentve rászorultságát a kollektív javakra, illetve az erőforrások és kezdeményezések feletti kollektív ellenőrzésre. Egy olyan világban szeretnénk élni, amelyben a kollektív fellépés – amennyiben úgy ítélik meg, hogy szükség van rá – lehetőleg mindig lokális szinten megy végbe. 
  6. Olyan világban szeretnénk élni, amelyben a széleskörű gazdasági szabadság – ami a privát piacgazdaság szempontjából nélkülözhetetlen – a kiegyensúlyozott ökológiai felelősségvállalást egyre szélesebb rétegek számára teszi elérhetővé.
  7. Olyan világban szeretnénk élni, ahol egyrészt a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi fejlesztések csökkentik a károsanyag kibocsátást és a hulladéktermékek nagyobb részét hatékony felhasználású forrásokká alakítják át, másrészt ahol az emberek materiális életfeltételei egyre inkább javulást mutatnak mindenütt. 

Fordította: Márkus Tamás András, református lelkész

Hozzászólás írása