25
nov
2018

Tim Keller: a szeretet haragja (miért lényeges a haragvó Isten képe)

Most talán azt mondod: „nem tudok mit kezdeni a haragvó Isten gondolatával. Én egy olyan Istent akarok, aki a szeretet Istene.”

A probléma a következő: amennyiben szerető Istent szeretnél, muszáj elfogadnod a haragvó Istent is. Gondold át egyszer: azok az emberek, akik szeretnek, dühösek is tudnak lenni – és nem a szeretetük ellenére, hanem éppen azért, mert szeretnek. Minél erősebben és mélyebben szeretünk egy embert, annál mérgesebbek tudunk rá lenni. Ha látjuk, hogy az emberek gonoszul cselekszenek, haragosak leszünk. Ha átéljük, ahogy valaki tönkreteszi magát, haragudni fogunk az illetőre – szeretetből. A szeretet és az igazságérzet kéz a kézben járnak, és nem állnak egymással szemben. Ha megéled azt, hogy valaki önmagát vagy valaki mást tönkretesz, és nem leszel dühös, az azt jelenti, hogy közömbös számodra, ill. azt, hogy cinikusan csak a saját boldogulásodra gondolsz. Minél erősebben szeretsz, annál dühösebb tudsz lenni, ha azt látod, hogy azok az emberek, akiket szeretsz, gonoszságot művelnek, és minél nagyobb a kár, annál hevesebb a harag.

Ha Isten haragjáról beszélünk, akkor legtöbbször az igazságára gondolunk, és ez így helyes. Aki az igazságot a szívén hordozza, az haragudni fog, amikor látja, hogy taposnak rajta, és ugyanezt kellene elvárnunk egy tökéletesen igazságos isten részéről is. Ennek ellenére nem igazán gondolkodunk el azon, hogy valójában Isten haragja ugyanúgy az Ő szeretetének és jóságának kifejeződése.

A Biblia azt mondja, hogy Isten mindent szeret, amit megalkotott, és éppen ez az egyik oka annak, amiért dühös tud lenni azzal kapcsolatban, ami a teremtett világában történik. Mindenkire és mindenre haragszik Isten, ami vagy aki elpusztítja az embert és a világot, amit szeret. Szeretete annyival nagyobb, mint a miénk, és olyan rettentő mértékű gonosz van a világban, hogy amit Isten legitim módon érez világára tekintve, azt a harag szó csak töredékesen tudja kifejezni. Nincs értelme tehát azt mondani, hogy „nem akarok haragvó, csak egy szerető Istent.” Ha Isten szeretetteljes és jóságos, muszáj haragudnia a bűnre – olyannyira, hogy valamit tesz is ellene.

Sőt: Ha nem tudok hinni a haragvó Istenben, nem lehet arról sem elképzelésem, milyen értékes vagyok. Mire gondolok? Egy Istennek, amelyik nem haragszik, nem kell a keresztre mennie és kimondhatatlan kínok között elszenvednie a halált, azért, hogy minket megváltson. Képzeld el egyszer mindkettőt egymás mellett: az egyik oldalon az Isten, akinek semmibe sem kerül az irántunk való szeretete, a másik oldalon pedig a Biblia Istene, akinek, mivel haragszik a bűnre, a keresztre kellett mennie, a bűneinket magára kellett vennie, ki kellett fizetnie a váltságdíjat és végtelen kínokat kellett elviselnie. Honnan tudnád, mennyire szeret az Isten, akinek semmibe sem kerül szeretni, és honnan tudnád, hogy milyen értékes vagy számára? A szeretet itt csak egy szó, puszta absztrakció. Ez az Isten nem fizet semmilyen árat azért, hogy szeretni tudjon téged. De milyen értékes vagy a Biblia Istene számára? Annyira, hogy a legmélyebb mélységekbe leereszkedett érted.

Van C.S.Lewis-nak egy könyve az imádság témájában, amely egy barátjának, név szerint Malcolmnak írt levelek gyűjteménye. A 18. levélben a levélíró Malcolm problémája miatt azzal foglalkozik, hogy Isten tud-e haragudni. Malcolm azt javasolja, hogy a haragvó Isten képéről le kellene mondanunk, és ehelyett Isten hatalmát és igazságosságát egy magasfeszültségű vezetékhez kellene hasonlítani: „az áram alatt álló vezeték nem dühös ránk, de ha tévedésből megérintjük, azonnal áramütés ér minket.”

Lewis a következőképpen válaszol:

Kedves Malcolmom, mit nyersz, ha a haragvó felség képét felcseréled az áram alatt álló vezeték képével? Mindannyiunkat a kétségbeesés kútjába taszítasz, mert a Haragvó képes megbocsátani, az elektromos áram viszont nem… Miközben Isten haragját kicsit felvilágosult rosszallással illeted, szeretetét kicsit humanitássá változtatod, az „elemésztő tűz” és a „teljes szépség” helyett egy körültekintő iskolaigazgatót és egy lelkiismeretes tisztviselőt kapunk. Így megy ez, ha az ember nagyon intellektuális akar lenni. … Eltévedünk, ha megpróbáljuk a képet (Istenről) „felvilágosulttá” és „civilizálttá” tenni.

Az Isten szeretetéről alkotott fogalmunk – és arról, hogy milyen értékesek vagyunk számára – mindig akkora, amilyen mértékben megértjük haragját.

Forrás: Timothy Keller, King’s Cross: The Story of the World in the Life of Jesus, 15. fejezet; a kehely

Ez is érdekes lehet

“A kontextualizálás nem hiba, hanem a reformátori teológia öröksége szerint kötelesség” – interjú Dr. Literáty Zoltánnal a Langham igehirdetői műhelyről, Tim Keller prédikációiról és a magyar igehirdetői gyakorlatról
Tim Keller: hogyan prédikáljunk szekuláris kultúrában / III. rész
Tim Keller: hogyan prédikáljunk szekuláris kultúrában / II. rész
Tim Keller: hogyan prédikáljunk szekuláris kultúrában / I. rész

Hozzászólás