20
nov
2018

John Piper: Jézus szenvedett és meghalt, hogy váltságul legyen sokak számára

Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45).

Nincs olyan gondolat a Bibliában, hogy a Sátánt le kéne fizetni, hogy engedje a bűnösök megmentését. Ami történt a Sátánnal, amikor Jézus Krisztus meghalt, az nem kifizetés volt, hanem legyőzés. Isten Fia emberré lett, úgy, “hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt” (Zsid 2,14). Nem volt alkudozás.

Amikor Jézus azt mondta, hogy azért jött, “hogy odaadja életét váltságul”, a hangsúly nem azon van, aki a fizetséget kapja. A hangsúly az ő életén van, mint ami fizetség, és szabadságán, mint aki azért jött, hogy szolgáljon, inkább, mint hogy neki szolgáljanak, és azokon a “sokakon”, akiknek javára fog szolgálni a fizetség, amit ő teljesített.

Ha megkérdezzük, ki kapta a váltságdíjat, a bibliai válasz, hogy Isten maga. A Biblia azt mondja, hogy Krisztus, “áldozati ajándékul adta magát értünk… az Istennek” (Ef 5,2). Jézus Krisztus “önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek” (Zsid 9,14). Azért kell egy helyettesnek meghalnia miattunk, mert vétkeztünk Isten ellen, és híjával voltunk Isten dicsőségének (Róm 3,23). És bűneink miatt az egész világ felelősséggel tartozik Istennek (Róm 3,19). Tehát amikor Jézus Krisztus váltságul adja magát értünk, a Biblia azt mondja, hogy megszabadultunk Isten ítéletétől. “Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róm 8,1). A végső rabság, amelytől felmentésre van szükségünk, az Isten (utolsó) ítélete (Róm 2,2, Jel 14,7).

Ennek az Isten ítélete alóli felmentésnek a váltsága Jézus Krisztus élete. Nemcsak az az élet, amelyet élt, hanem az az élet, amit feladott a halálban. Jézus többször is elmondta tanítványainak, “Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik” (Mk 9,31).

Tulajdonképpen egyik oka annak, hogy Jézus szerette magát az “Emberfiának” nevezni (több mint 65 alkalommal fordul elő a Szentírásban), hogy benne volt a halandóság gondolata. Az ember meghalhat, ezért kellett neki egynek lenni közülük. A váltságdíjat csak az Emberfia fizethette meg, mert a váltság egy halálra adott élet volt.

Az árat nem kényszerítették ki belőle. Ez a lényeg, amikor azt mondja: “Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon.” Ő nem igényelte a mi szolgálatunkat. Ő volt az, aki adott, nem aki kapott valamit. “Senki sem veheti el tőlem (az életemet), én magamtól adom oda” (Jn 10,18). Az árat önszántából fizette meg, nem volt benne kényszerűség. Ez megint csak az ő szeretetéhez visz bennünket. Ő önként választotta, hogy megment minket, élete árán.

Mennyi embert váltott ki Krisztus ténylegesen a bűnből? Ő azt mondta, azért jött, hogy “életet adja váltságul sokakért.” Mégsem menekül meg mindenki Isten haragjától, de az ajánlat mindenkinek szól. “Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért” (1Tim 2,5-6). Senki nincs kizárva ebből a megváltásból, aki hittel magához öleli a váltságot szerző Jézus Krisztus kincsét.

Forrás: John Piper, Jézus Krisztus szenvedése, váltsághalála, 29-30. (Evangéliumi Kiadó)

Hozzászólás