8
Már
2018

Mária “örök szüzessége” / Jézus testvérei vagy unokatestvérei? – interjú Ármay-Szabó Ádámmal

(Ármay-Szabó Ádámot, az Apológia Kutatóközpont munkatársát Márkus Tamás András, református lelkész kérdezte)

Márkus Tamás András: a két álláspont, amivel kapcsolatban kérdezni szeretnélek, a következő, csak hogy megkönnyítsük az olvasók helyzetét: az egyik oldal képviselői szerint Mária Jézus születése után élt nemi életet férjével, Józseffel, ebből következően Jézusnak voltak vérszerinti “fél”-testvérei, a másik oldal képviselői szerint ez nem feltétlenül igaz, sőt, valószínűbb, hogy Mária mindig is szűz maradt, ebből következően Jézusnak nem voltak vérszerinti testvérei (féltestvérei), illetve akiket “Jézus testvéreinek” nevez a Szentírás, azok csak az unokatestvérei voltak. Az egyik korábbi evangelikál konferenciánkon Nagy Gergely református lelkész amellett érvelt a II. HH. kitételére hivatkozva (“örökké szűz Mária”), hogy a reformátorok számára is inkább az az álláspont volt valószínű, hogy Mária nem élt nemi életet Jézus születése után sem, és örökké szűz maradt. Gergely ezt az álláspontot számos bibliai érvvel próbálta meg alátámasztani, amelyek valóban meggyőzőnek tűnnek. Amikor magam foglalkoztam a kérdéssel, arra jutottam, hogy a híres protestáns exegéta, Theodor Zahn 1900-ban írt tanulmánya előtt (Zahn amellett érvvel, hogy Jézusnak voltak vértestvérei) Mária örök szüzessége volt az elfogadott, általános álláspont. Zahn munkájával azonban úgy tűnik szépen lassan megváltozott a protestáns nézőpont ebben a kérdésben, sőt, ma már általánosan elfogadott a prot. között, hogy Jézusnak igenis voltak testvérei. Egy általános jellemzést várnék első körben a részedről: valóban ma már csak katolikusok érvelnek amellett, hogy Mária örökké szűz maradt, és valóban minden protestáns egyértelműen azt képviseli, hogy nem? 

Ármay-Szabó Ádám: Amint te is illusztráltad természetesen nem ennyire fekete-fehér a helyzet. Inkább tendenciák vannak; és a motivációk a konzervatív oldalról (hogy Mária makulátlanságához hozzátartozik az örök szüzessége), attól az időszaktól kezd újra erőt veszíteni, amióta a modern tudományokkal akarunk megmagyarázni mindent. Nyilván ma sem lehet a Bibliában előforduló minden természetfeletti jelenséget megmagyarázni tudományosan (pl. Jézus csodáit), vagy ha meg is próbáljuk, az nagyon erőltetettnek hat. De azt is figyelembe kell vennünk Mária örök szüzességének vizsgálatánál, hogy a Szentírásban nincs annyira expliciten tálalva, mint Jézus csodái (pl. Jézus vízen jár: Mt 14,22-33), mert nincs is olyan értelemben üzenetértéke, kivéve a szülés előtti állapotot. És ugye amikor eljutunk odáig, hogy hitünk tárgyait vizsgálat alá vesszük, akkor az is egy fontos kritérium, hogy miért és kinek hiszünk. A protestantizmusban genetikusan kódolva van a Szentíráshoz való olyan szintű hűség, hogy ne bizonyos meglévő tantételeket próbáljunk visszaigazolni igeversekkel, hanem a Szentírást olvasva fogalmazzunk meg olyan gondolatokat, akár tantételeket, amik abból fakadnak. És mivel ennek a konkrét kérdésnek a felülvizsgálata a történelemben hozzávetőlegesen egy évszázada merült fel, így onnantól látunk elmozdulást ebbe az irányba. Bizonyos állítások a kereten belül maradtak, bizonyos állítások, mint ez is, pedig kiestek olyan teológusoknál, mint Zahn. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ez visszamenőlegesen megváltoztatta volna a II. Helvét Hitvallás szövegét, mivel a hitvallásnak nem az volt a feladata, hogy Mária örök szüzességéről való tant biztosítsa. A hitvallás egész más okból hívja „örökké szűznek“ Máriát, ugyanabból az okból, amiért a reformátoroknak sem volt problémája Mária örök szüzességével, és ez pedig az, hogy Jézus teljes emberi és teljes isteni valóját volt hivatott kezdettől fogva hitelesíteni Mária szülés előtti szüzességéhez való ragaszkodás. A történelem folyamán viszont ez a tan tovább fejlődött, és evolúciója során olyan jelentős átalakulásokon ment keresztül, amit nehéz elfogadni a felvilágosodás után. Most már nem csak a szülés előtti, hanem a szülés közbeni, és a szülés utáni szüzességről is bizonyságot tesz az, aki Mária örök szüzességét hirdeti. És ennek a hármas formulának valójában nem a protestantizmusban, hanem a katolicizmusban van értéke, hogy a többi Mária-dogmát megerősítse.

Márkus Tamás András: Térjünk rá a konkrét érvekre. Máté evangéliuma első fejezetének az utolsó versében (a 25. versben) azt olvassuk, hogy József Máriát “nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.” Nyilvánvalóan az “érintés” itt a szexuális jellegű közeledésre vonatkozik. Logikus következtetés, hogy Jézus megszületéséig nem, utána viszont éltek nemi életet Jézus szülei. Igen ám, de a Mária örök szüzessége mellett érvelők azt mondják, hogy az itt szereplő kitétel (“addig”, az eredeti görögben: ἕως οὗ) nem feltétlenül jelenti azt, hogy “addig nem, azután viszont igen”. Jelentheti azt is, hogy “addig nem, de utána sem.” 

Ármay Szabó Ádám: A teológiai exegézis nem csak a lehetséges nyelvi megoldásokat fürkészi, hanem próbálja a lehető legvalószínűbb megoldást is kihozni a szövegből. Nyilván ha nekem az fontos, hogy ebben az igeszakaszban (Mt 1,24-25) lássam Mária örök szüzességét, akkor ezt ki tudom olvasni. Viszont ez a pár szó is egy kontextuson belül van, és nem csak az exegézisnél, hanem minden bibliaolvasásánál fel kell tennünk azt a kérdést magunkban: hogy ez miért volt annyira fontos, hogy bele került a kereszténység legfontosabb dokumentumába, és miért pont itt van? Vagyis: miért emeli ki a szöveg, hogy „addig, amíg“, ha soha nem történt meg? Miért lehet időhatározói értelme a mondatnak, ha egyáltalán nem történt meg? József halála után készült el az evangélium, tehát akkor már nyugodtan lehetett volna egyértelműbben fogalmazni. Nem beszélve arról, hogy miért írt volna Máté kétértelműen, ha tudott Mária örök szüzességéről?

Márkus Tamás András: A Lk 2,7-ben a következőt olvassuk: Mária “megszülte elsőszülött fiát.” Az “elsőszülött” nyilvánvalóan arra enged következtetni, hogy Mária szült gyermekeket Jézus születése után is, különben értelmetlen Jézussal kapcsolatban ennek az információnak az említése. Tehát a τὸν πρωτότοκον (elsőszülött) kifejezés  egyértelműen mutatja, hogy voltak Máriának másod-, harmadszülött gyermekei. Igen ám, de van ellenérv a másik oldal részéről, mégpedig a következő: a 2Móz 13 alapján kijelenthetjük, hogy az elsőszülött definíciója nem több, mint “aki megnyitja az anya méhét.” Magyarul Jézust akkor is helyes “elsőszülöttnek” tekintetni és nevezni, ha nem voltak vértestvérei.

Ármay-Szabó Ádám: Jézus esetében valóban több szempontból beszélhetünk elsőszülöttségről. Érdemes itt is elolvasni a szövegkörnyezetet (Lk 2,6-7): „És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.“ Gondolkozzunk el azon, hogy ebben a kontextusban miért volt fontos jelezni, hogy elsőszülött? Az öröklés szempontjából? Az áldozati rendszer aspektusából? A családban betöltött státusz miatt? Miért nem lett volna annyi elég, hogy „fiát“, ha nem volt több gyermeke? Miért itt hangsúlyozza ki Lukács Jézus elsőszülöttségét, aki mint tudjuk orvos volt, és jóval az események után írja meg evangéliumát? Megtehette volna azt is, hogy ha tudott volna Mária mindenkori szüzességéről, hogy az „egyetlen“ kifejezést használja, amit más helyeken használt többször is evangéliumában (Lk 7,12; 8,42; 9,38). Azt is érdemes ilyenkor meglátni, hogy Jézust egyetlen újszövetségi szerző sem nevezi Mária „egyetlen“ vagy „egyszülött“ fiának/gyermekének, ugyanakkor az Atya „egyszülöttjének“ igen (Jn 1,14; 18; 3,16-18, 1Jn 4,9).

Márkus Tamás András: Erős érvnek tűnik a “Jézusnak voltak testvérei” álláspontot képviselők kezében a “testvér” kifejezés (ἀδελφός). A Mk 6,3-ból, a Mt 13,55-ből, a Jn 2,12-ből egyértelműen kiderül, hogy Jézusnak voltak testvérei (négy fiútestvér kerül említésre: Jakab, József, Simon és Júdás), és arról is olvasunk, hogy húgai is voltak. A Mária örök szüzessége mellett érvelők viszont azt mondják, hogy a görög “testvér” (adelphos) kifejezés az Ószövetség ógörög fordításában, a Septuagintában húsz alkalommal jelöl nem vér szerinti testvért, tehát Jézussal kapcsolatban is hasonlóan kerül alkalmazásra ez a kifejezés.

Ármay Szabó Ádám: A féltestvér kérdés Jézusnál több megoldási kísérleten esett már át, pont Mária örök szüzessége tanának elfogadtatása miatt. Ágoston azt hangsúlyozta, hogy József előző házasságából származtak, Jeromos azt, hogy ők csak unokatestvérei voltak Jézusnak, Helvidius szerint pedig Mária és József gyermekei voltak. Jeromos némi bizonytalanság után azt mondta, hogy az „adelphos“-t unokatestvérnek kell olvasni. Előtte sem ő, sem más nem gondolta így az egyházatyák közül. Inkább József előző házasságából származónak tekintették őket, ha nem akarták Mária és József közös gyermekeinek elismerni. Nagyon fontos megint megnéznünk, hogy milyen apropóból találkozik Jézus a testvéreivel, és hogyan kommunikálnak az adott igehelyeken. Tehát megint csak nem egy szót látunk, amit fordíthatunk így is, meg úgy is, hanem konkrét helyzeteket…

De azon is elgondolkozhatunk, hogy miért hivatkozik kivétel nélkül minden evangélista ezzel a szóval Jézus testvéreire, illetve használja más egyértelmű helyzetekben is ezt a szót (Mt 1,2). Miért nem használták a félreérthetetlen unokatestvér (anepsios) szót, amit az újszövetség egyébként ismer (Kol 4,10)? Ha a görög nyelv különbséget tesz, és mindannyian görögül írtak, akkor miért ne használtak volna egy ilyen helyzetben egyértelmű kifejezést? Az is furcsa lenne, hogy Jézus unokatestvéreit, mindig Máriával kapcsolatban említené a Szentírás, és sohasem a saját szüleikkel együtt (Mt 12,46-50, 13,55-56; Mk 6,3-4; Lk 8,19-21; Jn 2,12). Sőt, bizonyos helyekből az is kiderül, hogy együtt laktak az állítólagos első- vagy másodfokú „unokatestvérek“ Jézussal és Máriával (Mk 3,20-21; 31-35; Jn 7,3-5). Keresztelő János anyjáról Erzsébetről pedig tudjuk, hogy Mária rokona volt, mégsem nevezi egyetlen evangélista sem Jánost Jézus testvérének/rokonának az „adelphos“ szóval. És, ahogy korábban utaltam rá, azt sem szabad elfelejteni, hogy ahol Jézus maga használja ezt a kifejezést (pl. Mt 12,46-50) a testvéreivel kapcsolatban, ott mit szeretne ezzel kiábrázolni: „aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem és az én anyám.“ Attól lesz igazi súlya Jézus kijelentésének, hogy a saját anyját és a saját testvéreit helyezi háttérbe azokkal szemben, akiket éppen tanít (Mt 19,29), és nem a távoli rokonokat!

Márkus Tamás András: A következő probléma, hogy többször olvasunk több Máriáról is egyszerre. Az egyik mindig Jézus anyja, az egyik Magdalai Mária, de említ a szöveg egy harmadik Máriát is. A Márk 15,40-ben olvasunk bizonyos asszonyokról, akik távolabbról voltak szemtanúi Jézus keresztre feszítésének. Itt olvasunk Magdalai Márián túl egy Máriáról, aki a “kis Jakab és József” édesanyja volt. Létezik, hogy a szöveg így azonosítaná be Jézus anyját, Máriát? Másrészt a Jn 19,25-ben arról olvasunk, hogy Jézus keresztjénél “ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint Magdalai Mária.” Több kérdés is felmerül itt: a szöveg itt négy nőre utal, vagy csak háromra? Ha csak háromra, akkor ki az a Mária, aki Klópás felesége. Esetleg az, akire Márk úgy utal, mint a “kis Jakab és József” édesanyja? A történetet tovább bonyolítja az a tény, hogy Jézus korábban említett négy testvéréből kettőnek ugyanaz a neve, mint a “másik Mária” két gyermekének (Jakab és József). Akik Mária örök szüzessége mellett érvelnek, jogosan gondolnak arra, hogy valójában Jézus “testvérei” ennek a másik Máriának voltak a vér szerinti gyermekei. Ez a másik Mária nyilvánvalóan rokoni kapcsolatban állt Máriával, Jézus anyjával, és ezért utalnak úgy a négy gyermekre, mint Jézus “testvéreire”, pedig azok definíció szerint csak unokatestvérei voltak. És valljuk be, elég furcsa volna, ha Máriának, Jézus anyjának lett volna négy gyermeke, és az ő testvérének – akit furcsa módon ugyanúgy Máriának hívtak volna – lett volna két gyermeke, akit ugyanúgy hívnak, mint Jézus anyjának, Máriának a gyermekeit. Mit gondolsz erről? Tehát a Mária örök szüzessége mellett érvelők itt két dolgot is állítanak: a Jn 19,25-ben szereplő “Mária, Klópás felesége”, akit a szöveg Mária, Jézus anyja nővérének (adelphos) nevez, sem vértestvére Máriának, és ez a kifejezés (adelphos) máshol sem, Jézus és testvérei esetében sem jelöl vértestvéri viszonyt. 

Ármay Szabó Ádám: Talán ennek a kérdésnek a megfejtése a legnehezebb, mivel az evangelisták kicsit eltérő módon mutatják be ugyanazt az eseményt. Persze itt is feltehetünk józan és pártatlan kérdéseket: kik voltak biztosan ott, és mit akartak kifejezni az evangélium írói leginkább? Jánostól megtudjuk, Jézus anyja jelen volt a keresztnél (Jn 19,25). Tehát a minimum, hogy ezt elvárjuk a többi szentírótól is, hogy szerepeltesse Máriát az eseménynél. Lukács, akit a katolikus irodalom előszeretettel a „leginkább Máriás evangélistának“ nevez, ennek ellenére nem ír egyáltalán neveket, csak annyit, hogy „asszonyok“ (Lk 23,49 és 23,55-24,9). A feltámadás után említ csak neveket (24,9-10), ahol ezt látjuk: „és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak.“ Ha be akarjuk azonosítani ezeket a személyeket, akkor azt látjuk, hogy Márknál (15,40 és 15,47; 16,1) hasonló neveket látunk: „Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé,“ és Máténál (27,56) is ugyanígy: „Közöttük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.“ illetve (27,61 és 28,1): „Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.“. Akkor válik érdekessé a dolog, amikor visszalapozunk Jánoshoz, és azt látjuk, hogy csak a magdalai Máriának jelenik meg Jézus, ahogy Márknál is (16,9), de Máténál van ott egy másik Mária is (28,1-10). Azt szokták mondani, hogy János kiegészítette a már meglévő szinoptikus evangéliumokat. De itt miért vesz el egy szereplőt a többihez képest? És szerintem itt van a probléma gyökere. Nem tudjuk miért, János csak a magdalai Máriáról beszél úgy, mint akinek először megjelent a feltámadt Jézus, miközben egyáltalán nem említi a sírlátogató asszonyokat, amiket Máté, Márk és Lukács viszont igen. Vagyis ha rekonstruálni akarnánk a fent említett adatokból, hogy kik voltak jelen minden eseménynél, akkor két Máriát látnánk. Ha kizárjuk a teljesen más nevűeket (Johanna, Salómé, Zebedeus fiainak anyja), és magdalai Máriát, aki egyértelműen meg van különböztetve, akkor csak egy kérdéses személy marad: „Mária (a kis) Jakab és/vagy József anyja“, akit megint attól függően fogunk meghatározni, hogy mit szeretnénk a szövegben látni:

  • mondhatjuk azt, hogy ő nem Jézus anyja, de akkor meg kell magyaráznunk, hogy hová tűnt el a szenvedéstörténetből Jézus édesanyja (egyébként a legtöbb Jézusról szóló filmben szerepeltetik ezeken a helyeken is – egyszerűen nem tudják kihagyni, hiszen az érthetetlen lenne)
  • vagy mondhatjuk azt, hogy ő Jézus anyja, de akkor pedig meg kell magyaráznunk, hogy miért utalnak rá úgy az evangélisták, hogy „József anyja“, „Jakab anyja“, „Jakab és József anyja“, „a kis Jakab és József anyja“, nem beszélve a „József“ név eredeti görög nyelven lévő két változatáról, ami azt is megkérdőjelezi, hogy egyáltalán ugyanarról a Máriáról beszél-e a Mk 15,40 és 47 mint a Mt 27,56?

És az is érdekes feltételezés, hogy egy véletlen folytán pont így hívnák Jézus testvéreit is a Szentírásban (Jakab és József), mint az említett Mária fiait. És itt kapcsolódik be Jeromos unokatestvér-elmélete, mely szerint Mária testvérét szintén Máriának hívták, és még az is lehet, hogy Klópás felesége is volt (Jn 19,25-26). A legtöbb kutató szerint ennél az igehelynél csak három hölgyről van szó és nem négyről, és én is ezt a nézetet osztom. Itt visszaérkeztünk a kezdőponthoz. János szerint ugyanis három Mária volt jelen a megfeszítésnél: „Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.“ A kérdés megint a szövegkörnyezet. Ha itt Jézus Jánosra fizikai/anyagi értelemben bízza édesanyját, mert annak nincs kire támaszkodnia Jézus halála után, akkor két választás marad, amiket meg kell magyarázni:

  • tehát vagy testvért jelent itt is a szó, de akkor miért kéne másra, egy családon kívülire bízni Máriát anyagi szempontból? Klópás gondoskodhatna róla, ahogy az akkoriban szokás volt.
  • vagy a szó unokatestvért jelent, de akkor meg kell magyarázni, hogy miért látjuk korábban Jézus másod-unokatestvéreit mindig Mária körül?

Én pont János verziója miatt nem gondolom, hogy Klópás felesége lenne “Jakab és József anyja“, mivel az ő evangéliuma valóban első kézből mutatja be a kivégzés és az üres sír körüli eseményeket (19,35). És János a kereszthalál utáni eseményeknél valamiért mindig csak magdalai Máriáról beszél, szemben a szinoptikusokkal. Ugyanis a történelem folyamán a katolikus egyház egyesítette a fent felsorolt személyeket, így lett Salómé egyenlő Zebedeus fiainak anyjával, akit szintén Máriának neveznek (Mk 16,1). Zebedeus fiai: Jakab és János (Lk 5,10), tehát János apostol édesanyjáról beszélünk. Ha komolyan vesszük a már említett Máté-változatot (27,56), akkor azt látjuk, hogy a három Mária ott is megjelenik, de Jézus anyja nélkül, ha kitartunk amellett, hogy Jakab és József anyja nem lehet Jézus anyja. Ha a Márki verziót is megnézzük (15,40), akkor ez alapján megint három Máriát látunk hasonló feltételekkel. Lukácsnál csak két Máriánk és egy Johannánk van, de az asszonyokkal együtt (24,10). Miért van mindig kiemelve egy Mária, aki „a (kis) Jakab és/vagy József anyja“? És miért öt különböző, de hasonló névvel utalnak rá az evangélisták?

Összegezve az eddigieket: miközben Jézus anyja, Mária sokszor együtt szerepel Jézus „testvéreivel“, sehol nem látjuk Jézus anyját együtt említeni „Jakab és József anyjával“, vagy a „másik Máriával“, vagy „a kis Jakab és József anyjával“, vagy „József anyjával“, vagy „Jakab anyjával“. Egyedül csak magdalai Mária mellett jelenik meg, illetve egyetlenegyszer Klópás feleségével, aki szintén Mária, de nem tudjuk, hogy voltak-e egyáltalán gyerekei és azokat hogy hívták. Magdalai Máriát viszont ha nincs egyedül, akkor mindig egy másik Mária mellett látjuk. János a kereszthalál után kimondottan hallgat egyéb Máriákról, de a szinoptikusokban feltűnnek, ami arra utal, mintha János valamit titkolna. Lehet, hogy éppen azt teszi, amire Jézus megkérte a halála előtt: vigyáz Máriára? És lehet, hogy ezért nem utalnak közvetlenül a szinoptikusok sem Jézus anyjára a kereszthaláltól kezdve, hanem csak a többi rangidős fiútestvér anyjaként? Az a tény is ezt a megoldást látszik alátámasztani, hogy minden szinoptikus másként utal erre a Máriára. Ami megmagyarázza azt is, hogy az elfogatás után, miért csak Jánosnál, és azon belül is miért csak a megbízásnál jelenik meg Jézus anyjának alakja. És azt is meg kell látnunk, hogy János soha nem nevezi Jézus anyját Máriának!

Mindezek mellett nem gondolom, hogy be lehetne bizonyítani az egyik vagy a másik oldal álláspontját csupán a Jézus halála és feltámadása körüli igehelyek vizsgálatával, hanem azt akarom kifejezni, hogy mindkét oldal egyaránt védhető és támadható. Ahogy te is mondtad, az egyetlen biztos szereplő a magdalai Mária és Jézus anyja, Mária. De hogy a többi Mária, kit vagy kiket jelöl, azt nehéz minden kétséget kizáróan meghatározni, a már említett különbségek miatt. Gyakorlatilag minden evangélium máshogy utal a többi Máriára, ami miatt nem lehet eldönteni, hogy egy személyről, vagy többről van szó, illetve, hogy az azonos-e Jézus (Jakab és József) anyjával, vagy sem.

Márkus Tamás András: Fontos érv a “Jézus vértestvérei” elképzelést tagadók részéről a János evangéliumában leírt jelenet Krisztus keresztjénél. Mit olvasunk itt? Azt, hogy Jézus, felkészülve a halálára, a magára maradó anyját a zsidó törvény szerint egy férfi gyámra bízza. Jézus “a szeretett tanítványra”, Jánosra bízza anyját: “asszony, íme a te fiad! Azután így szólt a tanítványhoz: íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.” Ha Jézusnak lettek volna vértestvérei (több is), akkor minden bizonnyal rájuk bízta volna a közös anyjukat. Mit gondolsz erről?

Ármay-Szabó Ádám: Én úgy gondolom, hogy Jézus azért bízta Jánosra Máriát, mert ő volt a legközelebb Jézushoz (a szeretett tanítvány, aki a belső körök Mt 10,1-4; 17,1-9 közepén állt), és ő volt az egyetlen, aki el mert menni a keresztrefeszítésre a tanítványok közül. Jézus testvérei ekkor még nem tértek meg. Ez sokkal inkább egy lelki-szellemi gondoskodás volt, mint anyagi. Jézus pedig korábban is hangsúlyozta, hogy számára a testi köteléknél fontosabb a lelki kötelék (Mt 12,49-50). Mária ekkor rendkívül össze lehetett törve, és pont erre a hűséges szeretetre volt szüksége. Egyébként az evangéliumokban korábban sem láttuk, hogy Jézus tartotta volna el Máriát, sőt Jézus amikor arra utal, hogy nem tudja hol lehajtani a fejét (Lk 9,58), pont arról beszél, hogy ő egy vándorpróféta, akinek nincs biztos anyagi bázisa és folyamatos keresete.

Márkus Tamás András: További érv Mária örök szüzessége mellett (és amellett, hogy Jézusnak nem voltak vér szerinti testvérei) a Mk 3,31-35-ben és a Jn 7,2-5-ben az ún. testvérek Jézussal kapcsolatos furcsa, lekezelő attitűdje. Némelyek szerint az ókori keleten elképzelhetetlen lett volna ilyen viszonyulás az elsőszülött, idősebb testvér iránt a fiatalabbak részéről.

Ármay-Szabó Ádám: Az evangéliumokból egyértelmű, hogy Jézust nem csak a tágabb környezete nem értette meg (Jn 4,44), hanem a szűkebb sem (Mt 13,57, Lk 8,19-21). És ez kezdetben az édesanyjára is vonatkozik (Mt 12,46-50). A testvéreknél szerintem ez inkább egyrészt kétségbeesés volt (Mk 3,21; 31-35), másrészt hitetlenség (Jn 7,3-5), mint lekezelő stílus, ahogy erre Jézus is utal a Mt 13,57-ben. De ha már ezekről a helyekről beszélünk, akkor érdemes megemlíteni, hogy Jézus mindig visszautasítja azokat a felemelő címeket, amiket anyjának szánnak a rajongók (Lk 8,19-21; 11,27-28), pont azért hogy a fókuszt ne vigyék el. És bizony ez is elég furcsa viselkedésnek tűnhet az akkori viszonyokat ismerve, mert azt a hatást kelti, hogy nem úgy tiszteli Máriát, ahogy az elvárható lenne (Jn 2,3-4). Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az evangéliumok Krisztocentrikusak, azaz csak akkor foglalkoznak Jézus testvéreivel, ha annak mondanivalója van; és nem egy vérségi kötelékeket bemutató családi krónikáról beszélünk. A mondanivaló pedig éppen ez, hogy Jézust nem csak a hazájában, hanem a saját házában is megvetik, mert nem hisznek benne.

Márkus Tamás András: A Lk 2,41-52-ben arról olvasunk, hogy József és Mária felmennek a 12 éves gyermekükkel együtt Jeruzsálembe, a Páska ünnepére. Máriának nem volt törvény által előírt kötelessége, hogy megjelenjen az ünnepen. Az, hogy mégis részt vett rajta, azt jelenti, hogy önként döntött úgy, hogy 14 napig távol lesz. Így azonban saját gyerekeit (fiúk és lányok, akik még minden bizonnyal nagyon kicsik voltak) otthon kellett hagynia. Ez azonban valószínűtlen.

Ármay-Szabó Ádám: Ha 12 éves volt Jézus, akkor miért lettek volna olyan kicsik a többiek? Mivel akkoriban általában elég gyorsan követték egymást a gyerekek, így valószínű, hogy a felsorolt hat testvér közül a fele már biztos megtudta tenni ezt az utat oda-vissza. Egy átlag újszövetségi zsidó család képét látjuk a Mt 13,54-58-ban. Egyébként pedig akkoriban igen ritka lehetett, ha valakinek csak egy gyermeke volt 12 éven keresztül, vagyis ha Mária nem tudott volna felmenni ilyen okból, az ünnepre, akkor a többi asszony sem. Nem hinném, hogy probléma lehetett a több gyerek, hiszen a többség számára az volt a valóság. Sőt az evangéliumi történet is úgy nyer értelmet, ha több kisebb gyerekkel számolunk, akik lefoglalhatták Máriát és Józsefet olyannyira, hogy nem vették észre, hogy a legnagyobb fiúk nincs velük. Úgy gondolom, rossz színben tüntetnénk fel Máriát, ha azt feltételeznénk róla, hogy teljesen tisztában volt Jézus jelentőségével és mégis egy teljes napig egyáltalán felé sem nézett, miközben nem kellett másról sem gondoskodnia.

Azt még hozzá kell tennem, hogy Mária szülés előtti szüzessége sosem volt kérdés, Mária szülés közbeni szüzessége egy jóval későbbi gondolat és folyamatosan fejlődött ki. Mária szülés utáni szüzessége pedig később alakult ki, és több egymásnak ellentmondó elmélettel próbálták magyarázni. Viszont fontos felismernünk, hogy erről a tanról való állásfoglalásunk meghatározza, hogy mit gondolunk Jézus kereszthalálának erejéről. Ugyanis ahhoz, hogy teljes értékű emberként meghallhasson a kereszten (Róm 7,1-6), hogy váltsághalála valódi legyen, az kell hogy teljesértékű emberként is születhessen meg, azaz ugyanúgy, mint mások, és nem egy csoda folytán, aminek fizikai következményei nincsenek Mária testére nézve. Ha mi azt gondoljuk, hogy Mária szüzessége a szülés közben is megmaradt, akkor egy olyan Jézus-képünk van, aminek az embersége hiányt szenved, hiszen nem úgy született, mint bárki más, így nem lehet egy közülünk (Róm 8,3-4; Zsid 2,14-18). Éppen ezért Mária fogantatása volt csak természetfeletti, hogy 100%-osan biztosítsa Jézus isteni származását (Lk 1,31; 35), de a szülése nem, hogy 100%-osan biztosítsa Jézus emberi származását. Ha azt mondjuk Máriáról, hogy először szűz volt, azután anya, akkor emberként tekintünk rá, de ha azt állítjuk, hogy először anya volt, és azután szűz, akkor természetfeletti tulajdonságokkal ruházzuk fel, mint a mariológia a katolikus teológiában.

Márkus Tamás András: Köszönöm az interjút!