2
márc
2018

A Danvers Nyilatkozat (férfi és női szerepek biblikus szemszögből)

A „Danvers Nyilatkozat” a nemi szerepekkel kapcsolatos komplementarista keresztyén nézetet rögzíti. Nem köthető egy adott felekezethez. Megfogalmazásában meghatározó szerepet játszott ugyanakkor a Southwestern Baptism Seminary, továbbá az USA második legnagyobb református/presbiteriánius felekezete, a Presbyterian Church in America (PCA), illetve a Council of Biblical Manhood and Womenhood (A Bibliai Férfiasság és Nőiesség Tanácsa). Ez utóbbi jelentette meg először végleges formájában a nyilatkozatot az Illinois-beli Wheaton-ban, 1988 novemberében. A nyilatkozat megfogalmazásával kapcsolatos munkát különféle evangelikál vezető személyiségek 1987-ben kezdték meg a Massachusetts-i Danvers-ben.

Ha 1988-ban aktuális volt, úgy ma – látva a társadalomban és a keresztyén egyházakban érvényesülő káros tendenciákat  a házasság intézményét és a nemi szerepeket illetően – még inkább az. 

Háttér: 

Azok a súlyos aggodalomra okot adó jelenkori fejlemények, amelyek ennek a nyilatkozatnak a kiadására sarkalltak minket a következők:

  1. Kultúránkban általános bizonytalanság és zavar érzékelhető azzal kapcsolatban, hogy mik az egymást kiegészítő (komplementer) különbségek a férfiasság és a nőiesség között.
  2. Ennek a zavarnak az a tragikus hatása, hogy bomlasztja a házasság Isten által létrehozott szövetét, amit Isten a férfiasság és nőiesség szépséges és különböző szálaiból szőtt össze.
  3. Egyre jobban terjed a feminista egalitarianizmus (egyenlőségre törekvés). Ebből következik, hogy eltorzul ill. háttérbe szorul az Írásban megjelenő boldog harmónia a megváltott férjek és megváltott feleségek között, akik férjként szeretettel és alázattal vezetnek; feleségként pedig intelligens módon és önként támogatják ezt a vezetést.
  4. Egyre többen tekintenek vegyes érzelmekkel az anyaságra, az elhívásszerű háztartásvezetésre és sok, asszonyok által végzett, nagy múltra visszatekintő szolgálatra.
  5. Egyre többen tekintenek elfogadhatónak olyan szexuális magatartásokat, amelyek bibliai és történelmi szempontból tiltottak vagy elferdültek, és egyre jobban teret nyer az emberi szexualitás pornográf ábrázolása.
  6. Egyre gyakoribb a fizikai és érzelmi bántalmazás a családban.
  7. Férfiak és nők kezdenek olyan szerepet betölteni a gyülekezetvezetésben, ami nincs összhangban a Biblia tanításával, ehelyett megerőtleníti a Bibliához hű bizonyságtételt.
  8. Egyre gyakrabban jelennek meg és nyernek elfogadást olyan sajátos hermeneutikai megközelítések, amelyek a bibliai szöveg nyilvánvaló jelentésének átértelmezésére tesznek kísérletet.
  9. Ez fenyegetést jelent a Biblia tekintélyére nézve és úgy állítja be, mintha a hétköznapi emberek nem érthetnék meg, csakis azok, akik különlegesen felkészültek.
  10. Mindezek mögött pedig nyilvánvalóan felfedezhető, hogy vannak, akik a gyülekezeten belül a mostani világkorszak szelleméhez alkalmazkodnak a megnyerő és radikális bibliai hitelesség helyett, ami a Szentlélek ereje által tökéletesít ahelyett, hogy beteg kultúránkat tükrözné vissza.

Állítások:

Annak alapján, amit a Biblia tanításaiból megértettünk, a következő kijelentéseket tesszük:

  1. Ádám és Éva egyaránt Isten képére lettek megteremtve, Isten előtt egyenlők mint személyek, ugyanakkor különbözőek férfi és női mivoltukban. (I. Móz. 1:26-27, 2:18).
  2. A férfi és női szerepek közötti különbségeket Isten rendelte el a teremtési rend részeként és ezeknek visszhangra kell találniuk minden emberi szívben.(I. Móz. 2:18, 21-24; 1 Kor. 11:7-9; 1 Tim. 2:12-14).
  3. Ádám főségét a házasságban Isten határozta meg a Bukás előtt és ez nem a bűn következménye volt.(I. Móz. 2:16-18, 21-24, 3:1-13; 1 Kor. 11:7-9).
  4. A bűneset torzulásokat okozott a férfi és a nő kapcsolatában. (I. Móz. 3:1-7, 12, 16).
    1. A családban a férj szeretetben és alázatban gyakorolt vezetésének helyét egyre inkább a leuralás vagy a passzivitás vette át; a feleség intelligens és önkéntes alárendelődésének helyére egyre inkább a hatalombitorlás vagy a szolgalelkűség került.
    2. A gyülekezetben a bűn a férfiakat arra sarkallja, hogy világi módon a hatalom után sóvárogjanak vagy lemondjanak szellemi felelősségükről; a nőket pedig arra ösztönzi, hogy ne fogadják el a szolgálatukra vonatkozó korlátozásokat vagy elhanyagolják ajándékaik használatát a hozzájuk illő szolgálatokban.
  5. Mind az Ó-, mind az Új Szövetség egyenlő értéket és méltóságot tulajdonít az Istentől adatott férfi és női szerepeknek. (I. Móz. 1:26-27, 2:18; Gal 3:28). Az Ó- és az Új Szövetség egyaránt megerősíti a férfi vezetés alapelvét a családban és a szövetségi közösségben (I. Móz. 2:18; Ef. 5:21-33; Kol. 3:18-19; 1 Tim. 2:11-15).
  6. A Megváltás Krisztusban azt célozza, hogy megszünjenek az átok következtében megjelent torzulások.
    1. A családban a férfiak hagyják el a kemény és önző vezetést és forduljanak szeretettel és törődéssel feleségük felé; A feleségek ne álljanak többé ellen a férjük tekintélyének, inkább önként és örömmel vessék alá magukat annak. (Ef. 5:21-33; Kol. 3:18-19; Tit. 2:3-5; 1 Pét. 3:1-7).
    2. A gyülekezetben, a Krisztusban való megváltás miatt a férfiak és nők egyenlő mértékben osztoznak a megváltás áldásaiban; ugyanakkor a gyülekezetben bizonyos vezetői vagy tanítói pozíciókat csakis férfiak tölthetnek be (Gal. 3:28; 1 Kor. 11:2-16; 1 Tim. 2:11-15).
  7. Az élet minden területén Krisztus a végső tekintély és zsinórmérték a férfiak és a nők számára, ezért semmilyen földi alávetettség – családi, vallási vagy polgári – nem bír kötelező érvénnyel arra nézve, hogy egy földi tekintélyt kövessünk a bűnbe.
    (Dán. 3:10-18; Apcsel. 4:19-20, 5:27-29; 1 Pét. 3:1-2).
  8. Bármilyen szolgálatra is érez elhívást egy férfi vagy egy nő, ez soha nem indokolhatja a bibliai szempontrendszer figyelmen kívül hagyását az adott szolgálattal kapcsolatban. (1 Tim. 2:11-15, 3:1-13; Tit. 1:5-9). Ehelyett inkább a Biblia tanításának kell mérvadó tekintéllyel bírnia amikor meg akarjuk ítélni, hogy jól értettük-e meg Isten személyes akaratát.
  9. Mivel a föld lakosságának felét még nem érte el a hiteles evangelizáció; mivel számtalan elveszett ember él azokban a társadalmakban is, akik hallották az evangéliumot; mivel az emberiségre ránehezedik a betegség, az alultápláltság, a hajléktalanság, az írástudatlanság, a tudatlanság, az öregedés, a függőségek, a bűnözés, a bebörtönzöttség, a neurózis és a magány nyomorúsága, bármely férfi vagy nő, aki Istentől jövő késztetést érez, hogy megismertesse másokkal az ő Kegyelemét, betöltheti a szolgálatát Krisztus dicsőségére és ennek a bukott világnak a javára. (1 Kor. 12:7-21).
  10. Meggyőződésünk, hogy ezeknek az alapelveknek a tagadása vagy figyelmen kívül hagyása romboló következményekkel jár családjainkra, gyülekezetünkre és egész kultúránkra nézve.

Forrás (a nyilatkozat magyar fordítása): http://martinizsolt.blogspot.hu/2012/07/bibliai-ferfiassag-es-noiesseg.html

Forrás (az eredeti szöveg): https://cbmw.org/uncategorized/the-danvers-statement/