Mit vallunk? Evangelikál „hitvallási minimum”

Mit vallunk? Erre a kérdésre keresztyénként újra és újra meg kell fogalmaznunk saját válaszainkat – egyénként és közösségként is. Evangelikál meggyőződésű keresztyénként ez egyrészt könnyűnek, másrészt nehéznek tűnhet: egyrészt nem jelent nehézséget, mert – ahogy a “bemutatkozás” fül alatt olvashatjuk – az evangelikalizmus soha nem kötelezte el magát kizárólagosan egyetlen felekezet, vagy egyházszemlélet mellett sem, másrészt – és ez elsőre az előbbi ellentétének tűnhet – evangelikál keresztyénként magától értetődő, hogy ragaszkodunk felkezeteink tanításához, sőt, hogy erős a teológiai és/vagy egyházi identitásunk. Egyszerre igaz tehát, hogy fontos számunkra – a köztünk lévő gazdag diverzitás mellett – egy hitvallásos minimum, amelynek elfogadása a konzervatív protestantizmushoz sorol minket, másrészt konzervatív protestánsokként meggyőződéses reformátusok, evangélikusok, baptisták, pünkösdiek vagyunk. Ezt a kettősséget mindenképpen szem előtt kell tartanunk.

Mivel nem egymás identitását feloldó ökumenizmusra, hanem valódi párbeszédre törekszünk, ezért a különféle protestáns felekezeteket képviselő, felekezetüket, azok teológiai meggyőződését és hitvallási iratait jól ismerő, a teológia iránt érdeklődő személyeket várunk csoportunkba. Ezért – attól függően, hogy ki melyik felekezethez tartozik, vagy melyik felekezet tanításával tud azonosulni, – a következő felekezeti hitvallások ismeretét tartjuk az Egyesületünkhöz, vagy facebook csoportunkhoz tartozók részéről lényegesnek:

Magyarországi Református Egyház: II.Helvét Hitvallás, Heidelbergi Káté

Magyarországi Evangélikus Egyház: Ágostai Hitvallás, Kis Káté, Nagy Káté

Magyar Baptista Egyház: Baptista Hitvallás

Magyar Pünkösdi Egyház: https://punkosdi.hu/hitvallas

Golgota Keresztény Gyülekezet: http://www.golgota.hu/index.php/hu/bemutatkozas

HITVALLÁSOS MINIMUM

„Hitvallásos minimumként”, amely a köztünk lévő teológiai különbségek ellenére összeköt minket, legyünk bár kálvinisták, vagy arminiánusok, szövetségteológusok vagy diszpenzacionalisták, gyermekkeresztséget vagy felnőtt/hívőkeresztséget vallók, kontinúacionisták (=a csodás kegyelmi ajándékok ma is működnek az egyházban) vagy szesszacionisták (=a csodás kegyelmi ajándékok kora lejárt), a következő hittételekre tekinthetünk:

Az első négy egyetemes zsinat határozatai:

• Niceai Zsinat (325) / Niceai hitvallás: a Fiú egylényegű (homoúszia) az Atyával, öröktől fogva született/nemzetett, és nem teremtetett.
• Konstantinápolyi Zsinat (381) / Nicea-Konstantinápolyi Hitvallás: a Szentlélek istensége, Atyától és a Fiútól való származása. A Szentlélek az Atyával és a Fiúval együtt imádandó és együtt dicsőítendő.
• Efézusi Zsinat (431) / Efézusi Hitvalás: Kriszus két természet, tökéletes Isten és tökéletes ember, a két természet eggyé lett: egy Krisztust, egy Fiút és egy Urat vallunk. Röviden: két természet, de egy személy. Ebből kifolyólag: Mária istenanyasága / Theotokos = istenszülő.
• Kalcedóni Zsinat (451) / Kalcedóni Hitvallás: Krisztus egy személyben két (isteni és emberi) természet: valóságos Isten és valóságos ember. A két természet elegyíthetetlen, elválaszthatatlan, oszthatatlan, és elkülöníthetetlen. A két természet egyesülése semmiképpen sem törölte el a két (isteni és emberi) természet különbözőségét, sőt, mindegyik természet megtartotta a maga tulajdonságait.

Wheaton College – Statement of Faith (hittel kapcsolatos nyilatkozat)

Ha evangelikál „hitvallásos minimumot”, vagy közös halmazt keresünk, kiváló példa az Illinois-i székhelyű, 1860-ban alapított Wheaton College doktrinális nyilatkozata. A Wheaton az amerikai evangelikalizmus egyik tudományos „fellegvára”, vezető intézménye. A bibliai tanítás alábbi összefoglalása, amelyet évről évre megerősít és elfogad mind az egyetem vezető testülete, mind a tanári kar, összhangban van az evangelikál keresztyénséggel. A nyilatkozat megerősíti a történelmi keresztyén hitvallások sajátos jellemzőit, ezáltal nem csak a Szentírás üzenetével, hanem a reformátorokkal és az elmúlt évek evangelikák mozgalmával is összekapcsolja az intézményt. Alkalmas arra, hogy felekezeti különbségeink és sajátosságaink ellenére közös pontként tekintsünk rá.

• HISZÜNK az egy, szuverén Istenben, aki öröktől fogva három személyben létezik: az örökkévaló Atyában, az Ő egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban, a mi Urunkban, és a Szentlélekben, az életadóban. Hisszük, hogy Isten a semmiből teremtette saját dicsőségére a mennyet és a földet az Ő kimondott szavával.
• HISSZÜK, hogy az Isten magát és az Ő igazságát a teremtettségi rendben, a Szentírásban és legfőképp Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki. Hisszük az ó és újszövetségi Szentírás Isten általi verbális ihletettségét, és azt is, hogy az eredeti kéziratokat tekintve a Szentírás tévedhetetlen, így teljesen megbízható, és mindenben, amit mond, a legvégsőbb és legmagasabb tekintély.
• HISSZÜK, hogy Jézus Krisztus a Szentlélek által fogantatott, Szűz Máriától született, valódi isten és valódi ember egy személyben, és mentes minden bűntől. Hisszük, hogy Urunk megfeszített testével feltámadt a halálból, felment a mennybe, és hogy jelenlegi életében mindenek feletti Úrként a mi főpapunk és szószólónk.
• HISSZÜK, hogy Isten közvetlen módon teremtette Ádámot és Évát, az egész emberi nemzetség történelmi szüleit. Hisszük, hogy saját képére teremtette őket – megkülünböztetve az embert minden más élőlénytől -, eredendően igaznak.
• HISSZÜK, hogy első szüleink vétkeztek az Isten kinyilatkoztatott akaratával szembeni lázadásukkal, ezáltal kitéve magukat mind a fizikai, mind a lelki halálnak. Hisszük, hogy ennek következtében minden emberi lény bűnös természettel születik, amely ahhoz vezet, hogy mind gondolatban, mind szóban és tettben vétkeznek.
• HISZÜNK a Sátán, a bűn és a gonosz hatalmak létezésében, és hogy mindezekre Isten Krisztus keresztjében vereséget mért.
• HISSZÜK, hogy az Úr Jézus Krisztus az írások szerint meghalt a bűneinkért, minket reprezentáló, helyettes áldozatként, győzedelmeskedve minden gonosz felett. Hisszük, hogy mindenki, aki hisz benne, megigazul az Ő kiontott vére által és minden bűnére bocsánatot nyer.
• HISSZÜK, hogy mindazok, akik hit által elfogadják az Úr Jézus Krisztust, a Szentlélek által újjászületnek, így Isten gyermekeivé válnak és képesek lesznek arra, hogy úgy tiszteljék és dicsőítsék lelkükben az Istent, ahogy az számára kedves.
• HISSZÜK, hogy a Szentlélek minden hívőben benne lakozik és életet ad nekik, lehetővé teszi számukra a Szentírás megértését, erőt ad nekik az igaz életre és felkészíti őket a szolgálatra és a tanúságtételre.
• HISSZÜK, hogy az egy, szent és egyetemes egyház Krisztus teste, amelyet Krisztus népének gyülekezetei alkotnak. Krisztus népének a feladata az, hogy a világban Isten megváltott közösségévé váljon, megtestesítve az Ő szeretét azáltal, hogy vallástételével, imádságával és istentiszteletével Őt magasztalja. Továbbá azáltal, hogy Isten evangéliumát, amely a Jézus Krisztusban megjelenő, megváltó szeretetéről szól, szóval és tettel, egészen a föld végső határáig hirdeti, gondot visel Isten egész teremtésére, és aktívan keresi mindenkinek a javát – különösképpen a szegényeknek és a rászorulóknak.
• HISSZÜK és áldott reménységünk, hogy Jézus Krisztus hamarosan visszatér a földre, személyesen, látható módon, váratlanul a maga hatalmában és dicsőségében, hogy összegyűjtse a választottait, feltámassza a halottakat, megítélje a nemzeteket és hogy beteljesítse az Ő országát.
• HISZÜNK az igazak és a hamisak testi feltámadásában, az elveszettek örökkétartó büntetésében, és az üdvösséget nyertek örökkévaló örömében.

Fuller Statement of Faith – A Fuller Teológiai Szeminárium hitvallása

A kaliforniai székhelyű Fuller Theological Seminary hittel kapcsolatos nyilatkozatát különösképpen azért tekinthetjük megfelelőnek akkor, amikor közös hitbeli alapot keresünk, mert egy olyan teológiáról van szó, amely felvállaltan evangelikál meggyődődésű, ugyanakkor a tanulói nemzeti és felekezeti háttere elképesztő diverzitást képvisel: a Fuller 4000 diákja csaknem 90 országból és 110 felekezetből, egyházból jön. Az egyetemet 1947-ben alapította a rádiós evangélista, Charles E. Fuller és Harold Ockenga, a bostoni Park Street Church lelkipásztora. Az alapítók egyértelműen a konzervatívizmus megújítására törekedtek, azáltal, hogy a fundamentalizmus szeparatista és anti-intellektualizmust képviselő ágától elhatárolódtak. A Fuller hagyományosan a konzervatív teológiai és szociális nézeteiről ismert felsőoktatási intézmény, amelyik vallja a bibliai inerranciát.

1. Isten úgy nyilatkoztatta ki magát, mint élő és igaz Isten, aki tökéletes szeretetben és igazságos minden útjában, lényegét tekintve egy, de örökké a Szentháromság három személyében létezik, mint Atya, Fiú és Szentlélek.
2. Isten, aki magát az emberiség számára a teremtésében fedte fel, az üdvtörténet eseményein és igéjén keresztül szólt hozzánk és szabadított meg minket. Ez a történelem Jézus Krisztusban teljesedett be, a megtestesült Igében, aki a Szentlélek által a Szentírásból vált ismertté számunkra.
3. A Szentírás ennek az isteni önkinyilatkoztatásnak lényegi része és megbízható forrása. Az Ószövetség és az Újszövetség minden egyes könyve, lévén isteni ihletettségűek, Isten írott szava, és mint ilyen, a hit és gyakorlat egyedüli tévedhetetlen szabálya. Kontextusuknak és céljaiknak megfelelően kell őket értelmezni, az Úr iránti tiszteletteljes engedelmességben, aki eleven erővel szól az Íráson keresztül.
4. Isten az Ő igéje által saját dicsőségére, szabadon teremtette a világot a semmiből. Ő teremtette a teremtés koronájaként a férfit és a nőt saját képére, hogy közösségben legyenek vele. Azonban, megkísértetvén a Sátántól, ők Isten ellen lázadtak. Alkotójuktól elszakadva, mégis felelősséggel tartozva neki, az isteni haragnak lettek alávetve, bensőleg megromlottak és – kegyelem nélkül – képtelenek visszafordulni Istenhez.
5. Az egyedüli közvetítő Isten és az emberiség között a mi Urunk Jézus Krisztus, Isten örökkévaló Fia, aki a Szentlélek által fogantatott és Szűz Máriától született, teljes mértékben osztozott emberségünkben és be is töltötte azt a tökéletes engedelmességben leélt életével. Helyettesítő halálával kinyilatkoztatta az isteni szeretetet és megerősítette az isteni igazságot, elvéve bűneinket és megbékéltetve minket Istennel. Miután megszabadított minket bűneinktől, harmadnapon testében feltámadva elhagyta a sírt és győzedelmeskedett a halál és a sötétség ereje felett. Felment a mennybe, ahol – Isten jobbján – közbenjár a népéért és Úrként uralkodik mindenek felett.
6. A Szentlélek az evangélium hirdetésén kereszült megújítja a szívünket, meggyőzve bennünket, hogy bánjuk meg bűneinket és hogy valljuk meg Jézust, mint Urunkat. Ugyanez a Lélek vezet el minket az isteni kegyelemben való bizalomra, mely által minden bűnünk bocsánatot nyer, hit által megigazulván egyedül Krisztus, a mi Megváltónk érdeméért, és biztosítja számunkra az örök élet ingyenes ajándékát.
7. Isten nagylelkűen befogad az Ő családjába, örökbe fogad minket, lehetővé téve számunkra, hogy atyánknak hívjuk Őt. Ahogy a Lélek vezet minket, úgy növekszünk az Úr ismeretében, önként megtartva az Ő parancsolatait, és igyekszünk úgy élni ebben a világban, hogy mindenki láthassa jó cselekedeteinket és ezért dicsőítse mennyei Atyánkat.
8. Isten az Ő igéje és Lelke által alapította meg az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat, kihívva a bűnösöket az egész emberi nemzetségből Krisztus testének közösségébe. Ugyanezen Ige és Lélek által vezet és őríz meg minket az örökkévalóságra, hogy az új, megváltott emberiség, amely minden kultúrát átfog, lelki egységet képezzen Istennek a történelem bármely pontján élt népével.
9. Az egyházat Krisztus gyűjti egybe azért, hogy Istent megfelelő módon tisztelje és dicsőítse, hogy Őt szolgálja, hirdetvén az evangéliumot és tanítvánnyá téve minden népet, táplálva az Ő nyáját az Ige és a sákramentumok szolgálata, továbbá a mindennapos pásztori gondoskodás révén, törekedvén a társadalmi igazságosságra és arra, hogy enyhítse az emberi szenvedést és szükségleteket.
10. Isten üdvözítő szándéka Krisztus visszajövetelében fog beteljesedni, amikor feltámasztja a halottakat és megítél minden embert a testben elkövetett cselekedetek alapján, majd felállítja dicsőséges királyságát. A gonoszok kizáratnak Isten jelenlétéből, de az igazak megdicsőült testben örökké fognak vele élni és uralkodni. A teremtett világ sóvárgó várakozása beteljesül, és az egész föld Isten dicsőségét fogja hirdetni, aki mindent megújít.

Elengedhetetlen meggyőződések

A Fuller Teológiai Szeminárium hivatalos oldalán mindezeken túl a következő hitbeli, teológiai meggyőződések vannak felsorolva, melyeket mi is nélkülözhetetlennek tartunk.

A reformáció idejében a következő három tétel már megkérdőjelezhetetlennek számított: 

• Nem az egyház, hanem a Szentírás a keresztyén hit és hitgyakorlat végső tekintélye
• A Krisztusba vetett hit az üdvösség eszköze, nem a jó cselekedetek
• Az egyház valódi papságát minden egyes hívő képviseli, nem csak a szerzetesek vagy a klerikusok

Történelmi meggyőződések

Nem sokkal a nagy evangelikál ébredések után, 1846-ban az Evangelikál Szövetség (Evangelical Alliance), amelyet Thomas Chalmers vezetett, az igaz hittel kapcsolatos meggyőződését kilenc hittétellel definiálta

• A Szentírás inspirációja / ihletettsége
• A Szentírás értelmezésében a személyes megítélés joga és kötelessége
• A Szentháromság
• Az emberi romlottság
• Az Isten Krisztus közvetítő szerepe
• A hit általi megigazulás
• A Szentlélek által munkált megtérés és megszentelődés
• Krisztus parúziája, eljövetele és az ítélet
• Az ige szolgálata

Később, 1910-ben a Niagara Biblia Konferencián öt “fundamentumot”, hitigazságot neveztek meg, amely alkalmas volt arra, hogy megkülönböztesse az evangelikál hitet az egyházat fenyegető liberalizmustól:

A PCUSA (Presbyterian Church in USA) 1910-ben tartott általános zsinata, ahol elfogadták hivatalosan az 5 fundamentumot

1. Krisztus csodáinak történelmi valósága
2. Krisztus szűztől való születése
3. Krisztus engesztelő halála a bűnökért való elégtétel
4. A Szentírás verbális inspirációja 
5. Krisztus testben való feltámadása 

Az előbb felsorolt pontok alapján a Fuller a következő, központi jelentőségű megerősítéseket tartja létfontosságúnak (az alábbi pontok képezik az ún. „Fuller Hűségnyilatkozat” tartalmát)

• Isten létezése, tökéletessége, és szentháromságos természe
• Istennek a teremtésben, a történelemben és Jézus Krisztusban való kinyilatkoztatása
• A Szentírás inspirációja / ihletettsége és tekintélye
• A világ és az emberiség Isten által való teremtettsége, az ember lázadása, majd az azt követő romlottsága
• Jézus Krisztus személye és munkája, beleértve az istenségét, szűztől való születését, valódi és teljes emberi mivoltát, helyettesítő halálát, testi feltámadását, a mennybemenetelét
• A Szentléleknek az újjászületésben és a megigazításban végzett munkája
• Az Isten ismeretében és az engedelmességben való növekedés
• A Szentlélek által életre hívott egyház
• Az egyház missziója, szolgálata, és istenimádata, dicsőítése
• Krisztus azon célból történő eljövetele, hogy feltámassza a halottakat és megítélje a világot

A neo-ortodoxia és az evangelikalizmus

Amikor arra próbálkozunk, hogy felfedezzük, mint mond a Biblia önmagáról, egyértelműen különbséget kell tennünk evangelikál és a nem evangelikál álláspontok között. Ha például kijelentjük, hogy a Szentírás az isteni önkijelentés esszenciális része és annak megbízhatóan rögzített formája, akkor egyben el is határoljuk magunkat a neo-ortodoxia jellemző nézetétől, mely szerint a Szentírás maga nem kinyilatkoztatás, hanem csak azon kinyilatkoztatásokról szóló tanúságtétel, amikor Isten a történelemben találkozott, kapcsolatba lépett az Ő népével. Meggyődődésünk, hogy az Ó és Újszövetség minden könyve, amely számunkra az isteni ihletés által adatott, Isten írott szava. Ez ugyancsak éles ellentétben áll a jól ismert neo-ortodox állásponttal, mely szerint a Szentírás csak akkor válik Isten igéjévé, amikor a Lélek megvilágosítja azt a hívő számára, saját szemével meglátva az igazságot.

Szemben a teológiai liberalizmussal

Nézetünk és a teológiai liberalizmus álláspontja közötti szakadék még mélyebb. A bibliai történelem alapvető tényeinek megbízhatóságába vetett bizalmunk – mint például Krisztus szűztől való születése vagy testi feltámadása – mérföldekre repít minket a liberálisok álláspontjától, ahogy az emberi bűnnel, Krisztus váltsághalálával, és a gonoszok Isten jelenlétéből való végső kizárásával kapcsolatos doktrinális állításaink is. Az Ó és az Újszövetség, Isten írott szavának ihletettségével kapcsolatos álláspontunk hatalmas szakadékot támaszt köztünk és azon liberálisok között, akik rendszerint amellett érvelnek, hogy a Szentírás csak tartalmazza Isten igéjét, de nem egyezik meg vele.

Egyéb nézetekkel való szembenállás

Különbséget tennénk a mi nézetünk és azon testvéreink nézete között is, akik még inkább ortodoxok a Szentírással kapcsolatos álláspontjukat illetően – a következő pontokban:

• Hangsúlyoznánk, hogy szükséges tisztában lennünk azzal a történelmi és irodalmi folyamattal, amely által Isten eljuttatta hozzánk az Ő igéjét.
• Hangsúlyozzuk, hogy szükséges figyelembe venni annak a történelmi és kultúrális kontextusnak jelentőségét, amelyben a különféle szerzők éltek és írtak, valamint céljaikat, amelyet mindegyikük szem előtt tartott – meggyőződve arról, hogy Isten Lelke oly módon használta az emberi képességeket és az egyes bibliai írók körülményeit, hogy az eredményre, az írott igére úgy tekinthetünk, mint ami valóban Istentől származik.
• Meggyőződésünk, hogy a szövegkörnyezetnek, az írók céljának, és az egyes könyvek irodalmi műfajainak vizsgálata elengedhetetlen Isten igéje bármely részének helyes értelmezéséhez.
• Szeretnénk, ha mi is azt hangsúlyoznánk, amit maga a Szentírás is kihangsúlyoz – a megváltással kapcsolatos üzenetét és az életre vonatkozó útmutatásait, és nem a földrajzi vagy tudományos részleteket, habár elismerjük, hogy a Biblia elképesztően megbízható akkor is, ha történelmi forrásanyagként tekintünk rá.
• Törekedjünk arra, hogy a Szentírással kapcsolatos doktrinát úgy vezessük le, hogy meghalljuk mindazt, amit maga a Biblia mond, ahelyett, hogy a Szentírás isteni ihletettségével kapcsolatban saját filozófiai ítéleteinkre hagyatkoznánk.

A tévedhetetlenség fogalma és annak veszélyei:

Felismerjük annak a jelentőségét, hogy a “tévedhetetlenség”, mint fogalom hatással volt számos tudományos munkatársunk gondolkodásmódjára, és azokra az intézményekre, ahol szolgálnak. Nagyra értékeljük, ahogy a legtöbbjük ezt a kifejezést használja, aláhúzván ezzel a tényt, hogy a Szentírás mindenben, amit állít, valóban Isten megbízható szavának bizonyul. Amikor a tévedhetetlenséggel azt jelölik, amit a Szentlélek közöl a bibliai írókon keresztül az egyház számára, támogatjuk a használatát. Ahol viszont túlzott hangsúlyt fektetnek olyan kérdésekre, mint a kronológiai részletek, az események pontos sorrendje és numerikus utalások, ott félrevezetőnek és nem megfelelőnek tartjuk a kifejezést.

A tévedhetetlenség helytelen definíciójának veszélyei:

Veszélyes az a definíció, …

1. ami idegen a Biblia íróinak szellemiségétől, vagy attól a módszertől, ahogy ők maguk használják a Szentírást
2. ami figyelmen kívül hagyja az üdvösség üzenetét és az igaz életre vonatkozó útmutatást, amelyek a Biblia kulcsfontosságú témái.
3. ami a biblia sarkos igazságainak bőbeszédű és művi harmonizálására bátorít, ahelyett, hogy arra sarkallna, hogy komolyan megküzdjünk azon bibliai kijelentések következményeivel, amelyekkel lehet, hogy először nem értünk egyet.
4. amely arra az elgondolásra vezethet bárkit is, hogy a Biblia tartalmaz legalább egy (legyen akármennyire kicsi) bizonyított tévedést, amely aztán a Biblia egész tanításával kapcsolatban kétségeket támaszthat.
5. amely túl gyakran ásta alá a Bibliába vetett bizalmunkat úgy, hogy bármilyen felmerülő és nehezen feloldható probléma esetében, érvként az eredeti kéziratokkal (manuszkriptekkel) takarózik.
6. ami a Szentírással kapcsolatban túlzott védekezésre ösztönöz minket, amely nélkülözi azt a fenntartások nélküli bizalmat, amivel a próféták, az apostolok és az Úr hirdették az igét.

A megtérés szükségessége

Az Evangelikál Csoport tagjai tisztában vannak vele, hogy a felsorolt hittételek és teológiai igazságok elfogadása nem garantálja sem az üdvösséget, sem nem helyettesítheti a bűnbánat és az Istenhez való megtérés szükségességét.